Történetek Blankáról és Andrisról

Már épp itt az ideje

2012-01-20T10:39:00.001+01:00

Egy új bejegyzésnek mindenképpen, bár megjegyzem Andris is abban a korban van, mikor szépen gyűjtögeti már a kis feje a saját emlékeket, szóval már semmi értelme ennek a blognak. :) Viccelek persze, biztos addig írom, amíg még tudok gépírni és látok, vagy lehet, hogy utána is, mert addigra diktálni lehet majd a bejegyzéseket a bloggeren. Vagy amíg a gyerekek le nem tiltanak arról, hogy megírjam apró-cseprő kis dolgaikat.
Annak is itt volt az ideje, hogy elkapja az egyik mucit egy vírus, hiszen már lilára kopogtattam babonából a bal középső ujjamat, jó ez is vicc, ráadásul nem annyira jó vicc, mert Banyikám lázasodott be tegnap estére, éjjel még feljebb ment a láza, remélem hamar túl lesz rajta és lilulhat újra az ujjam. Harmadik hete járnak már a Tigriskölyök oviba, ami félúton van a lakás és a munkahelyem között, és egy kicsit másképp lett a beszokás mint azt gondoltuk volna. Blankát féltettük jobban, hogy esetleg az új környezet, kicsit nagyobb létszám miatt majd újra becsukódik, de szerencsére ő az, aki minden napját élvezi az ovinak, reggel igyekszik korán felkelni, délután alig akar hazajönni, a nagycsoportban hamar megtalálta a helyét, az óvónénik dicsérik, mert odafigyel és szófogadó, én is dicsérem, mert tényleg egyre önállóbb és szépen bevonódik a játékokba, nem csak a partvonalról figyel, mint korábban.
Andrisnak viszont legalább két hétbe telt, mire elfogadta, hogy nem lesz mindig mellette Blanka, és még ha együtt vannak is, mert átjárhatók a csoportok és az udvarozás is közösen megy, akkor sem játszik vele mindig Blanka, és kénytelen lesz saját barátokat találni. Az előző ovis beszokás elején tapasztalt verekedés ezúttal elmaradt, és azt hiszem ezt senki se bánja.....Andrist is dicsérik az óvónénijei, szót fogad, szépen eszik és alszik, és heti egyszer karatéra is jár. Az egyetlen, amiből kimarad az a rajzolás-festés, ezeket nem akarja a többiekkel csinálni, de majd ennek is eljön az ideje, itthon is csak ritkán vonódik be a "kézműveskedésbe", még az ollóval való kivagdosás a kedvence talán.
Ragaszkodnak hozzá a pupik, hogy busszal járjunk oviba, ez reggelente igen mókás tud lenni, vagy egy-egy óvónénivel futunk össze a buszon vagy valamelyik RMC-s asszisztenssel. Hazafelé kicsit gyűröttebbek vagyunk mindhárman, az utóbbi két nap tapasztalata, hogy a szűk hátsó ajtót két gyerekkel nem szabad bénáknak leszállásra használni, egyszer rámcsukta az ajtót a sofőr, másnap meg egész egyszerűen leestem a lépcsőn, szerencsére a gyerekeket nem rántottam magammal.
Irtó sok időt nyertem, fél kilenckor már mindenképpen beérek, azaz háromkor léphetnék is le, de a gyerekekért - most hogy beszoktak már - elég fél 5 körül odaérni, így van időm nyugodtan bevásárolni vagy hazaugrani rézit levinni, és egyszer talán eljutok sportolni is napközben, háhá micsoda luxus lenne ez. A rendszeres mozgás azért megvan, mert az oviból fel szoktam sétálni, ha csak tehetem, és lefelé is, ha nem vásároltam nagyon sokat.
Nagyon tetszik a Tigriskölyök nyüzsgése, meg hogy mindenki tudja a dolgát abban a reggeli és délutáni kavarodásban, bár biztos napközben sem kevesebb a kavarodás, csak azt én nem látom ugye. És mindig mosolyognak a dadusok és óvónénik, és majd még mesélek róluk, de most megyek lázat mérni.
BRÉKING: a Tigriskölyök FB oldalán fent vannak a tegnapi foglalkozásról fotók!

Anya, a nyelvem

2011-12-29T18:48:00.002+01:00

1.
B: hány éves vagy bácsi?
A: Tíz és tizenfél

2.
Anya: ... Műszaki igazgató ....
A: Műszó vigasztaló???

Anya, a nyelvem

2011-11-27T10:38:00.003+01:00

(1)
A "véletlen" szó egyelőre kb. feloldozást jelent a számára. Így szokta használni:
- Azon már nincs matrica, mert leszakítottam. És véletlen.

(2) Andris tanul barchobázni:
- Gondoltál, Andris?
- Igen. Kérezzétek, hogy Micimackó!
- Micimackó?
- Nem. Most kérdezzétek, hogy űrhajós!
- Űrhajós?
- IGEN!!!

(3)
- Apa, ezek itt mik? - LEGO űrhajó hátuljára mutatva.
- Azok a rakéták, ezek hajtják az űrhajót.
- Ezek a hajtóművészek?

Kisfiútorna - Balett

2011-11-19T14:01:00.001+01:00

Rátaláltam a Hollán Mozgásstúdióra, hogy máshogy, mint a google segítségével, és a lényeg, hogy itt kifejezetten az én gondolataimat láttam viszont, hogy lányoknak már 3 éves kortól rengeteg mozgásforma létezik, de fiúknak általában csak 4-5 éves kortól vannak olyan egyszerűen űzhető sportok, amikre figyelni is tudnak és amivel le tudják vezetni az energiát, ami esetleg az unalmas ovis hétköznapok során összegyűlik. Tehát itt már kifejezetten 3 éves kortól várják a fiúkat - persze láttunk már kistesó lányt is bent - , és Dóri néni foglalkozik velük 3/4 órán át, és Andris már az első alkalommal is gond nélkül bement, és úgy tűnik egyre jobban élvezi. Futkároznak, sokat játszanak pl. tűz-víz-repülőt és bukfencezni is szoktak egy ponton, és Andrist az utóbbi két alkalommal is kiemelten megdicsérte Dóri néni, aki a TF-re jár, de nagyon rutinosan tereli a 6-8 ovis kisfiút, szóval hogy Andris nagyon szépen szót fogad, odafigyel és csinálja a feladatokat. Ennek nagyon örültünk, mert azért az oviban mostanában többször panaszkodott az óvónéni, hogy verekszik megint Andris, és itt a tornán végre tényleg önállóan szerepel, és sok sikerélménye is van. Tegnap pedig megkapta Fincit, a csoportegeret (plüssből persze), és most egy hétig nála lehet, mert ő volt a legügyesebb az órán. Hoppá! Dagad a mellünk!
Blanka továbbra is jár balettra, és meg is néztem néhányszor a lépcsőn kucorogva Jucóval és Andrissal együtt, hogy miket csinálnak, és főleg, hogy Blanka mennyire csinálja a többiekkel a feladatokat. Sokat bámészkodik, de sokkal gyorsabb a reakcióideje, mint év elején, és tök ügyesen csinálja a gyakorlatokat, teljesen biztosan használja a jobb és bal megkülönböztetést és otthon egyébként komoly táncesteket tart, mint ahogy annak néhány szerencsés barátunk már szemtanúja lehetett. Ezen a ponton már-már szétpukkadunk a büszkeségtől! :))
Még a testvérkedésről annyit, hogy minden alkalmat megragadnak, mikor itthon vannak, hogy egymással játszhassanak, általában Andris az apuka, Blanka az anyuka, de szokott lenni szülő-kisgyerek és doktorbácsi/néni-szülő-gyerek leosztás, utóbbinál egy babával kiegészülve. Simán skippelik a rajzfilmezést is, csak hogy játsszanak egy kicsit egymással.

Epizódka

2011-10-29T14:19:00.000+02:00

Tegnap elmentünk a gyerekekkel és Rézivel az óbudai stopshop-ba, Rézinek új kutyakabátért, a gyerekeknek új alsóneműkért. A C&A-ban vettem még régebben jó kis atlétákat nem túl drágán, gondoltam megnézzük megint ott. Találtam is négyes csomagban, de csak 4 ilyen volt kitéve, és nem volt a méret, amit kerestem Andrisnak. Megkérdeztem egy eladót, aki éppen egy nagy ládából árut pakolt kifelé, hogy csak ezek a méretek vannak-e, vagy esetleg van-e még bármilyen más atléta valahol a boltban. Mondta, hogy csak ezek vannak. Kérdem, mikor jön ilyen, mikor nézzünk vissza. Azt mondja, hogy nem tudják előre, hogy mi fog érkezni. Oké, nézelődünk tovább, harisnyák, meleg térdzoknik, megnézzük a többi ruhát is, még kb. negyedórát keringünk, a gyerekek miatt azt gondolom, hogy láthatta, hogy még ott vagyunk. Indulunk fizetni, én még szomorúan visszanézek a trikós polcra, látom, hogy mintha több trikó lenne kitéve, odasétálok, bár nem nagyon reménykedek semmiben, és lám tele a fogas, és lám van a méret, amit kerestem. A nő sehol, mindegy, nem vagyok haragtartó, de mikor a pénztárnál felbukkan, és fizetek azért megfordul a fejemben pár csípős megjegyzés. De aztán rájövök, hogy vagy direkt nem szólt vagy rövidtávú memóriazavarai vannak, és nem emlékezett rá, hogy miről beszélgettünk hosszasan ("De biztos nincs?" "Nincs" "Más mintás? Bármilyen más kisfiútrikó?" "Nincs, ezek vannak") , így hagyom a fenébe, de azért nektek gondoltam tanulságként elmesélem.
Laci szerint ilyen náluk az irodánál a kisbolt is, ahol mindig kifogy az a fajta csoki, amit ő éppen elkezd vásárolni, pl. 3 napig csak kitkatot vesz, akkor utána már többet nem lehet kitkatot kapni. Asszem rövidesen az a bolt is be fog zárni. Vagy csak mentolos csokijuk lesz, mert azt Laci nem szereti.
A családból 3:5 arányban megvan az influenzaoltás, Lacika sajnos elég náthás, Rézi meg talán ebben az évben kihagyja. Az egyik képen azt látjátok, hogy Viki az oltás előtt Andris fülét csekkolja, már egész jól kijönnek Vikivel, főleg ha épp nem nyűgösek valami vírustól. Gabica még mindig villámgyorsan adja az oltást, és ide is feljegyzem, hogy a Blankának nem teszünk soha többet ragtapaszt az oltására, mert egy kicsit jobban sírt a tapasz leszedésekor otthon, mint az oltás előtt a rendelőben.

Köszönjük az összes nagyszülő rugalmas hozzáállását a gyerekek megőrzését illetően! Jövő héten őszi szünet az oviban, ezen kicsit lehidaltam, mert úgy tűnik csak nálunk lesz szünet, ráadásul ha nem kérdezek rá, nem is tudunk róla.
A téligumicserére két gyerekkel érkezni úgy tűnik mindenképpen megéri, mert kb. 30% kedvezményt kaptunk az eredetileg a telefonban elhangzott árhoz képest, mindez Budakeszin a Szél utcában, a Gumidoktornál. És még csokit is kaptak a gyerekek. És még a nyári gumit se nekem kellett elvinnem a garázsba.... persze mert a lelkes Gabi papa rögtön megérezte, hogy betettük Budakeszire a lábunkat és már jött is a műhelyhez. :)
ui: Rézinek is kaptunk kabátot, kivehető béléses, vízálló, hasát is védő fazont, hurrá! Alkalomadtán lefotózom őt is.

Nem velünk történt (De igen)

2011-10-10T21:48:00.002+02:00

Mit kell olyankor csinálni, amikor a pelenkát épphogy elhagyó kisfiú bejelenti az autóban kb. 15 percnyire a hazaéréstől, és 10 percnyire bármilyen wc-hez éréstől, hogy neki pisilnie kell, ráadásul vinnyogva, mert mostanában ez a stílus dívik. Blankánál valahogy nem volt ilyen, illetve vele ebben a korszakban kevesebbet autóztam. Vajon ciki-e megállni a Budakeszi úton, nem túl forgalmas időben, szabályosan, és a járdán lévő fácskát lepisiltetni a gyerekkel? Az hagyján, hogy a saját cipőjét is lepisilte, de miközben húztuk fel a nadrágot, és hátralestem, hogy Blanka nehogy kiszálljon az autóból, Andris szépen lerázta a pisit a kezéről, természetesen a fejemre. Persze járhattam volna rosszabbul is, hiszen a kezdő sugár is felfelé indult valamiért....

És egy ízlésileg semlegesebb történés: Andrisnak találtam egy kisfiútornát, ami semmi különöset nem ígér és nem igényel, csak megmozgatják őket. Andris ugyanis eléggé el van kenődve, hogy ő nem járhat sem művészi tornára, sem balettra. Itthon Blanka szokta "edzeni" néha, ez amúgy elég vicces, majd felveszem egyszer. És időnként beáll valami furcsa pózba, pl. féllábon állva előrehajol, a másik lábát hátul felemeli, és akkor ő most "tornázik".

Meg kell jegyezzem továbbá, hogy az élet első három éve valami hihetetlen fejlődést rejt magában, Andris három éve ilyenkor még csak egy nyivákoló kis csomag volt, most meg nézzétek milyen nagyfiú (a képen ő van baloldalt):

Azt is meg kell jegyezzem ám, hogy eredeti terveim szerint a gyerek(ek) három éves koráig akartam blogot vezetni róluk, mivel ez az a kor, amiből nem nagyon lesznek saját emlékeik. De nem kell nagyon aggódni, nem fejezem be a blogolást, csak ha nagyon visítoztok, hogy "Dóra ne má', elég volt, hagyd abba, nem ezt ígérted!"
Andris egyébiránt (micsoda rémes szó) elég fejlett memóriával rendelkezik, legalábbis olyasmikre vonatkozóan, ami egy ígéretet, őt magát és valamelyik szülőjét, illetve focizást foglal magába - megígértem neki, hogy amíg Blanka tornázik ovi után, addig én focizom vele az ovi udvarán, de reggel már bezártam a lakást magunk mögött, és labdát eszem ágában sem volt magamhoz venni, mikor Andris beszólt, hogy dehát én azt ígértem, hogy focizunk és akkor most hogy is lesz ez labda nélkül, és azonnal intézkedjek. Edzőcipőért nem mentem vissza, így aztán magassarkúban nyomtam a focit. Szerencsére Öcsi hamar megunta.

Andris 3 éves!

2011-09-29T07:38:00.000+02:00

Andris három éves lett, ma szabin vagyok és moziba viszem őket, terveim szerint megnézzük a Verdák2-t, perecezünk és kisállatkereskedésbe megyünk állatokat nézegetni, és a Szendzsóban ebédelünk, aztán ebéd után együtt alszunk a nagyágyban, és délután korán jön haza Lacika és tortázunk egyet. (Most csalok ám, mert még csak szerda este van, de scheduled postolással ma kell megoldanom a bejegyzést, látjátok, hogy mennyi dolgom lesz csütörtökön!)
Andris kb. tíz napja szobatiszta, Lala szülinapi bulijának napján volt először egész nap pelenka nélkül, éjjel se kap már egy hete pelust, bár mára pont tettem neki, mert tegnap reggelre kicsit pisis volt a pizsamája, és hát ma sokáig alszunk. :) Imád biciklizni a pedálnélkülin, még mindig beszélget boldog-boldogtalannal az utcán, csak közli velük előbb, hogy idegenekkel nem beszélgetünk, nagyon elmélyülten színez és szerel, és van még egy cuki szokása, hogy simogatja a fejét, mint aki gondolkodik, azt hiszem apukámtól leste el a mozdulatot. Az oviban néha kézenfogva alszanak Blankával, Milán a nagy barátja, de a lányokat is szereti az oviban. Ágó ki tudja hozni a sodrából, de alapvetően jól megvan bárkivel a mi öcsink. Lilkót imádja és mikor kizárják a lányok a játékból, hát nagyon el tud kenődni, de aztán mindig megegyeznek valahogy.
Nagyon fél minden kicsit is ijesztő rajzfilmjelenetnél, ilyenkor állva nézi tovább, esetleg elhátrál a monitortól. Szerencsére mostanában kevés rajzfilmet néznek, inkább csak hétvégén egyet, valahogy elmennek mással az esték, és a hétvégék is.
Még tudnék regélni Öcsi napjairól, szokásairól és hogy milyen cuki, hiszen mégiscsak az én kisfiam, de inkább ideteszek néhány képet, amit összeválogattam erre az alkalomra:

Kisszemélyszállító kisiparos

2011-09-17T15:09:00.000+02:00

Most próbálok úgy csinálni, mintha nem lógnék egy csomó beszámolóval - nyaralásról, úszásról, centikről és back-to-ovi ügyekkel, és inkább belecsapok az aktuális lecsóba.
Mióta elkezdődött az iskola, csaknem másfél órát töltök reggelente az autóban, ennyi idő míg kidöcögünk Budakeszire az oviba és én vissza a városba. Délután egyszerűbb a menet, de a reggelekre ki kellett találnom valamit, amivel kitöltöm ezt a holtidőt, hogy ne durranjon minden reggel szét a fejem, és ne legyen az egekben a telefonszámlám sem. Eddig egy jó dolog jutott eszembe, letöltöttem spanyolleckét audio formában a kisgépemre, és két leckével majdnem elmegy a visszafelé döcögés, én meg szépen artikulálom a Voy a invitar a ella esta noche/Me gustaría llamarla pronto-kat, ha tudtok ajánlani letölthető haladó audio anyagot spanyolból vagy van bármi más időkitöltő ötletetek azt megköszönöm.
A gyerekek mostanában már túlléptek azon, hogy én fütyüljek és énekeljek nekik a kocsiban, most épp manu chao a kedvenc, szóval tulajdonképpen fesztiválozós hangulatban telnek a reggelek és délutánok. Mellékesen, de nagyon elégedetten említem, hogy sikerült eladni a Sárgát, méghozzá nagyon jó helyre, az unokatesómék fogják használni, juhéééé! Így aztán a "kis" egyterű Mazdában zötyögünk, Andris minden reggel kiborul rajta, hogy ha becsatolom, akkor nem éri el az ajtó feletti kapaszkodót, a jobb kezem pedig mintegy másfélszer olyan hosszú már mint a bal, mert folyamatos room-service-re van fogva, innivalót nyitok ki, zsepit, kekszet, dobozt, játékot, újságot, lemezt nyújtok hátra, majd ugyanezen dolgokat kapkodom fel menet közben hátranyúlva az ülésük elől.

Ovis hírek: nagyon jól érzik magukat a Mackóvárban, már megvolt az első takonykór, de megúsztuk mindenféle szövődmény és extra adag szteroid nélkül. Andris a héten kezdi elhagyni a pelenkát, nagyon büszke magára és hát részleteket nem írok, nehogy kitagadjon nagykorában. A napokban történt, hogy azt vettük észre már jó ideje milyen csend és nyugalom van a lakásban, hát látom Andris ül az asztalnál és színez! És nagyon ügyesen színez, bár elég lent fogja a filcet, úgyhogy az egyetlen kellemetlen mellékhatás, hogy tiszta tinta minden ujjának a vége. Szinte falja a színezőket, kiváncsi vagyok meddig tart ez, nagyon cuki, ahogy komolyan ül az asztalnál és színez. Tök ügyesen megy a lábbal hajtós bringával is, a motorjára már rá se néz, és egész keveset esik.
Blanka egy-két hete úgy döntött, hogy megpróbál leszokni a cumiról, egyelőre félsikernél tartunk, az oviban már nincs cumija, és még így is alszik néha ebéd után, itthon viszont még azzal alszik el, majd - előzetes megegyézésünk alapján - én elrakom a dobozba a cumit, mikor már elaludt. Aztán persze ő szépen visszalopja, de már így is nagy haladásnak érzem ezt a lépést a részéről. Elkezdett játszani megint egy csomót a Rézivel, röhögcsél közben és egyáltalán általában véve is nagyon jó most Banyi hangulata, nagyon jó látni ezt. Járunk úszni - már egyszer voltunk a takony előtt -, és Banyit ügyesnek mondanám, Andrist meg lelkesnek inkább, de még ráérünk, remélem még Karácsony előtt eljutunk megint egy órára. Blankát szombatonként viszem a Budai Táncklubba klasszikus balettra, ez nagyon-nagyon tetszik neki, csak azon elégedetlenkedik, hogy még nem tud igazi spiccen járni (ezt még nem is kell tudniuk persze) és hogy nem ugranak még spárgában, de sokkal jobb szombaton járni, mint hétköznap délután, mert így legalább nem olyan fáradt, és talán itt kevesebben is vannak a csoportban. Ma meglestem, már nem az a bambuli, aki nem csinál semmit, hanem csinálta, amit a többiek és egyáltalán nem sírdogált utánam az első alkalommal sem, mikor bementek, pedig itt a legtöbb szülő egészen bement a gyerekkel, sőt ott ülnek a lépcsőn és leskelődnek.
Folyt. köv. ígérem hamarosan. És képek is hamarosan.
ui: Blanka 112 centi, Andris 102, de a cipőméretük még mindig ugyanakkora.

Ez meg az

2011-09-02T19:41:00.002+02:00

Blanka

- Ha gyorsan mindenki lezuhanyozik, akkor még tudunk egy kicsit játszani.
- De apa, tudod mivel múlik el az idő?
- Mivel?
- Hát a zuhanyzással.

Andris (veszi a cipőjét)

- Andris, az úgy kacsaláb.
- Megszorítom[a csattot] és akkor nem kacsaláb.

A legjobb kor

2011-08-18T21:23:00.000+02:00

Blanka ma lett öt éves. Még egy kézzel tudja mutatni, hogy hány éves, de már a világ egyre több dimenzióját tapasztalja meg nap, mint nap tudatosan, és egyre több mindenben leli örömét. Szeret rajzolni papírra, táblára, koszos autóüvegre, ceruzával, filccel, zsírkrétával, vizes bottal az udvar kövére. Élvezi az óvódásoknak szóló foglalkoztatófüzeteket, irtó sikkesen vág ki rajzokat ollóval, és imád az apjával rajzversenyezni. Bármit, amit egyszer hall megjegyez, egyre inkább a dallamokat is, de szövegeket és verseket szinte hibátlanul. Sokszor kérdezi mostanában önmaga megerősítésére, mikor valaki ironikusan odavet valamit neki, hogy "ő most viccel, igaz?".
Ma - ha jól emlékszem - mindenkinek megköszönte egy rövid Köszivel az ajándékot, amit kapott, és el is köszönt mindenkitől és a legtöbb barátjának még egyszer megköszönte az ajándékot, és mindezt anélkül, hogy noszogatni kellett volna.
Köszönünk minden jókivánságot, és a zsúrozóknak a részvételt és az ajándékokat, a nagyszülőknek a sok segítséget, és mindenkinek a sok-sok fotót, amit majd elküld vagy feltölt valahova. Szép kis nap volt! (Nekem ez az egy kép sikeredett, várom a többiekét.)

Andris az óvodás, Andris az észrevevő

2011-07-08T14:18:00.003+02:00

Csak szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy péntek délután kettőkor írom ezt a posztot, ami annyit tesz, hogy ma alig dolgoztam és a gyerekek óvodában vannak. HOPPÁ! Óvodában bizony, mind a ketten egy helyen. Háhá, kaptam napi egy óra pluszt, legalábbis egyelőre annyira szeretnek bent játszani, hogy kihagyják otthon a reggelit, így korábban is indulunk, reggel és délután is csak egy pit-stop van a Mackóvárban és ott tudok lenni értük pontban 4-kor, előbb csak azért nem, mert nem hajlandók hazaindulni, ha még bármi játék van.

Azért nem indult ennyire rózsásan a hét, mert az első két napon Andris ugyan még nem aludt ott, de a délelőtt is elég volt arra, hogy bemutatkozzon az új-közösségbe-lépő-kismajom oldaláról, és nagyon sokat verekedett, sokat kellett fegyelmezni, azaz rászólni, és kiültetni a játékból. Szerencsére szerdára már sokat alakult a kis lelke, elkezdte biztonságban érezni magát, és élvezte a közös játékot, és tegnap már csak egyszer szóltak rá délelőtt. Amikor értük megyek, Andris kb. 3 perc után vált át boldog ovisból, fáradt bölcsiskorú kisgyerekké és bújik hozzám egész délután, és mindenhol cipeltetné magát. Már az elején megdicsérték, mert ügyesen és tisztán eszik, és alszik is ebéd után, persze muszáj lesnie a Mónit, hogy ott ül-e még mellette.

Andrisról még el kell mondanom, hogy autózás közben irtó jó megfigyelő, Ausztriában a legtávolabbi kis rétecskén legelő legkisebb tehenet is kiszúrta rögtön, minden "ici-pici" repülőre felhívja a figyelmünket, és reggelente képes egyszerre két, ellenkező irányba haladó, és így ellenkező oldalon lévő munkagépet kiszúrni, ma pl. egy markolót az ő oldalán és egy daruskocsit a Blankáén.

Blanka az elmúlt néhány hétben igazán kinyílt, és kifejezetten jó a kedélye egész nap, ami nagy szó, én ennyit önfeledten mosolyogni és nevetni még nem láttam, irtó különleges humora van és énekel, verseket kreál. Nagypistával valami egészen szoros lelki kapocs köti őket össze, kiváncsi vagyok majd 10-20 év múlva is így megtalálják-e a közös hangot rögtön, amikor találkoznak.

Még egy utolsó gondolat a végére Andris egykori bölcsödéjéről, amit a működtető Közalapítvány megszüntetésével úgy tűnik teljesen kinyírnak, és ez az egész nem csak azért bántó, mert egy csomó lelkes és odaadó ember állása, elbocsájtása és életkörülményei lettek bizonytalanok, hanem egy tollvonással húzták át Pikler Emmi és a Pikler hagyományt folytató lánya, Tardos Anna egész életet kitöltő munkáját. Ha nem sikerül továbbvinni valahogyan a bölcsödét és a módszertani gyakorlati oktató központot (ahol sorbaállnak a külföldiek, hogy itt tanulhassanak), akkor a Magyarországról kiinduló Pikler módszer egyszerűen megszűnik létezni itthon, és szégyen szemre vagy szerencsére (?) csak külföldön él majd tovább.

Szemészet pipa

2011-06-27T22:37:00.000+02:00

Végre-végre régi álmom vált valóra, elvihettem a gyerekeket szemészeti alapvizsgálatra. A körzeti doki már legalább 2 éve mondta, hogy vigyem Banyit, és hát mivel én is tettem fel blogbejegyzést a tompalátás szűréséről, ezért már igazán nyomta a lelkemet ez a dolog. Szóval még nyaralás előtt foglaltam időpontot az Oculomed nevű magánrendelőbe a Kapás utcába, csak azért mertem, mert szembe jártunk tornára Blankával a Budai Táncklubba, és sokszor láttam, normálisan nézett ki, ráadásul van külön gyerekszemészük. Csordás Erika egy földre szállt angyal, vagy nagyon sok nyugtatót szed, bár mintha ma ez lett volna az alaphangulat, mert a negyedórás várakozást az én két gyerekem 4 könyv lapozgatásával töltötte teljes csendben és békességben. (illusztárció alant)

Kivéve persze, hogy Andris bekakilt és persze nem raktam át a zsákomból a dolgozós táskámba egy nyamvadt pelenkát sem, ezért már előre szabadkoztam a szaghatásért, amikor végül 10 perc késéssel bejutottunk a rendelőbe. Szóval a doktornő irtó nyugodtan és profin bánt a mucikkal, hosszas munkával megdolgozta magának Banyit, aki így végül minden feladatot lelkesen csinált meg, mire aztán Andrist is elkezdte érdekelni a dolog, de ő kikötötte, hogy mindent csak állva hajlandó megcsinálni, no de hát ez már nem volt baj, sőt így legalább Banyi az ölemben tudta elmajszolni a maradék kiflijét. Senki nem kancsal, még titokban sem, viszont Banyika lehet, hogy rövidlátó lesz, de egyelőre vele sincs semmi tennivaló. Fél év múlva megnézi újra a szemét, meg figyelni kell, hogy ha pl. hirtelen sokat hunyorít, akkor előbb el kell menni.

Én nem is tudtam, hogy ilyen trükkös feladatok vannak egy szemészeten, azt hittem, hogy csak az uncsi táblaolvasós, lencsecserélgetős menet létezik, max gyerekeknek még nem betűk, hanem tündérek, törpék és egyéb mesebeli lények vannak a táblán.

Újra itthon

2011-06-25T21:30:00.000+02:00

Megjártunk Steiermarkot, és legnagyobb bánatunkra a prágai Nagy family nem tudott csatlakozni hozzánk praktikus és karmatikus okoknál fogva, azaz sorra lebetegedtek, és ezt nem tudták nem intő jelként felfogni. Így aztán négyesben nyomtuk a nagy házban, szombat délután mikor megérkeztünk kb. mindent magunkra kellett venni, és hétfő délutánig le se vetkőztünk, na jó, de igen, mert a házban bekapcsoltuk a fűtést, de kint zuhogott az eső és hétfőn délelőtt Murau-ban pl. 8 fok volt, délutánra felment 14-ig is. Szombaton a szomszéd bácsi azt mondta, hogy hát igen júniusban sokat esik az eső, de a következő héten jó idő lesz. Csak esni fog az eső....
Kedden és szerdán a körülményekhez képest nyár volt, ami azt jelenti, hogy csak keveset esett és inkább csak éjjel vagy kora reggel, és felment 20 fok fölé a hőmérséklet. A szerdai 24 fokban elmerészkedtünk a közeli strandra, ahol két rövid fürdésmenet után két fagyott heringet szállítottunk haza illetve KISZTIÁNÉKHOZ, ahogy Andris mondta. Az alábbi videó a strandról való hazainduláskor készült, a strand amúgy egy várrom tövében, a birkalegelő szomszédságában van, a belépő négyünknek kemény 4 euró volt.

Ezen kívül a környék összes játszóterét, nyitva tartó éttermét is bejártuk, Blanka megtanult egyedül kötélpályán csúszni (illetve hirtelen tudott, ezt máig sem igazán értem, hogy hogy van a gyerekeknél), Andris megtanult egy német szót: Danki (azaz Danke), etettünk pónit, bámultuk az óriási nagy lovat a ház mellett a kiscsikóval és összebarátkoztunk a szomszédokkal, indulás előtt két tojásért cserébe kaptunk egy üveg erdei mézet.Csütörtöktől újra itthon, nem mondanám, hogy kipihentük magunkat, de kiszellőztünk egy kicsit az biztos. Bónuszként egy ma esti felvétel:

Hurrá nyaralunk!!!

2011-06-17T20:59:00.000+02:00

Holnap indulunk St. Blasen-be, ahol tavaly is jártunk ilyentájt, itt a tavalyi beszámoló. Idén Nettkó már otthon beteg lett sajnos, így ők majd csak hétfőn jönnek utánunk, de Blanka már nagyon készül a Nikkóval töltött napokra.
Blanka egy csomó dicséretet kap az oviban, mert szuperül tudja a verset az évzáróra (amin sajnos nem lesz ott, mert épp St. Blasenben tisztítja majd a tüdejét), és a halk-hangos játékban is ügyesen hangoskodik. Jókat játszik Dorkával, Lucával és Laurával, minden reggel másnak készít saját kezűleg meghívót a szülinapjára, ami persze majd csak augusztusban lesz, de ő már arra is nagyon készül.
Andrisnak négy nap marad a bölcsis életéből, mikor visszajövünk, júliustól ő is ovis lesz, nem is tudom szavakban visszaadni mennyire nagyfiú lett, egyre több mindent megcsinál abból, amit kérünk tőle (szakadozik a dackorszak felfelé), nagyon vicceseket mond, rendszeresen pisil a wc-be fürdés előtt és egyre többször vetkőzik és öltözik egyedül.
Az esti elalvás megy most elég nehezen, főleg Blankának, az utóbbi egy hétben csak forgolódik késő estig, a rekord negyed 11 volt, és akkor is a mi ágyunkban aludt el végül. Ma viszont nem aludt délután az oviban és már durmol, úgyhogy az a teória igazolódik be, miszerint, ha nincs délelőtti (és esetleg délutáni) különóra az oviban, viszont elalszik rendesen ebéd után, akkor este kukorékol.
Van egy trükköm, amivel bambizáskor nyugodtan el tudom fogyasztani a tejeskávémat a gyerekek mellett, mégpedig a fagyi. Kapnak egy gépi fagyit kétfelé osztva, két külön tölcsérben és csak ülnek és nyalogatják. Andris megissza a tejet, amit hagyok neki, aztán leöblítik almalével és mindenki felfrissülve szalad haza az esti teendőkre. Isteni ott ücsörögni nyugiban 6,5 percig.
Már nagyon vártuk az ausztriai nyaralást, én hulla fáradt vagyok, azért ez a 6 órás munka kiegészítve a reggeli és délutáni fuvarozással elég sokat elvisz a napból és az energiámból, de ne vegyétek panaszkodásnak. Végülis durván közel lakom a munkahelyemhez, muszáj volt kitalálni valamit. :)

Búcsúzásul itt van két kép, pár perc eltéréssel készültek néhány hete egy hétvégi délutánon, Andris szépeket álmodik, Banyi közben legyárt 83 darab kivágós babát, akikre ruhát is szab (mintából).

Mindenkinek szép hétköznapokat a jövő hétre, ha hazajöttünk mindent szépen elmesélek.

Versmondó lány

2011-05-14T15:26:00.000+02:00

Blanka pénteken a Mackóvár ovis anyák napi ünnepségen együtt énekelt (najó, néha tátogott a saját bevallása szerint) a többiekkel és együtt mondta a verseket és a közös versből némi segítség után elmondta a saját két sorát, és annyira jó volt látni, hogy ő is része már annak a csapatnak és nagyon hálásak vagyunk a két óvónéninek és a pszichológusnak, akik ennyit foglalkoznak vele ill. velük. Íme a versmondó lány és csapata:

Mellékhatások tekintetében

2011-05-08T20:28:00.000+02:00

Andris pár napja antibiotikumot szed a bacis torkára, és ilyenkor a javulás jeleként és - szerintünk - az antibiotikum mellékhatásaként mintha kétszer annyi energiája lenne, mint egyébként, és azt mind jó le is vezeti. Íme egy példa a levezetésre:

Blanka kapott egy levelet Marcitól, úgy tűnik Marci Blankát szeretné feleségül venni, és majd együtt lesz cukrászdájuk. Bár pont a múlt héten mondta nekem Blanka, hogy neki nem lesz férje, de gyereke lesz, aki viszont nem fog óvodába járni, hanem mindig bemegy vele a cukrászdába dolgozni. A cukrászdából mindig visz a családtagoknak, barátoknak sütit és ennivalót, például a Mamának is, hogy ne kelljen felkelnie. Hm, szép kis kilátások, igaz?

Azt hiszem még nem írtam róla, hogy Andris is elkezdett rajzolni, mondjuk sokáig nem köti le, hiszen eddig még mindig csak párhuzamos vonalakat rajzolt, de azt szépen határozottan.
Andris óriásit fejlődött az elmúlt hetekben abban a tekintetben is, hogy a belátás jeleit mutatja, vagyis számol a következményekkel, főleg ha fel is hívjuk rá a figyelmét. Például mikor (Dr.) Kinga mondta, hogy inkább ne igyon most tejet a hasa miatt, akkor délután lefekvéskor egy korty tej után eszébe jutott, rákérdezett, én újra elmondtam és visszaadta a cumisüveget, nem ivott már belőle, pedig 3 deci alatt nem nagyon szokott megállni.

Az utóbbi egy hét a kialvatlanság jegyében telt/telik, és nem csak nálunk sajnos, Enikőék is maguk mögött tudhatnak néhány nehezebb éjszakát. Minket az tartott ébren, hogy Andris most a torokgyulladás miatt éjjelente még az átlagosnál is jobban horkol, sőt időnként valamitől mintha nem is kapna levegőt, aztán nagy köhögésbe kezd, ami egészen az öklendezésig folytatódik. Úgy tűnik az antibiotikum, ha lassan is, de elkezd javítani a helyzeten, és talán ma már nem lesz fent senki a hörgések miatt. Tudom, tudom vannak itt, akiknek egész pici babájuk van, vagy nagyobbacska, de nem alvó gyereke(i), azok nyugodtan legyintsenek, hogy "ezek meg mit panaszkodnak", de nekem már-már az újdonság erejével hatott, hogy mikre képes a kialvatlanság. Egyrészt a harmadik kialvatlan napon mondjuk már csak egy dologra tudok figyelni, ezért ha valamiben megzavarnak, akkor kezdhetek keresgélni, hogy fél perccel azelőtt éppen mit is akartam csinálni. Persze egy szimpla ásítást még csak-csak sikerül befejezni. Másrészt újra megtapasztaltam, hogy a mikroalvások mennyire fincsik tudnak lenni. Az a tíz biztos másodperc, amíg a pirosnál várakozok lehunyt szemmel az autóban reggel, vagy a rózsakert lépcsőházban a hosszabbik lépcsősorokon baktatni az ebéddel a kezemben csukott szemmel felfelé, hmm, de jól tud esni.
Holnap új hét kezdődik, új éjszakákkal, amiket akár át is lehet aludni.
Végül itt egy kép egy reggelünkről, amikor már mindenki indulásra kész, de még lopnak maguknak két percet a mucik egy mesére Lacival a kanapén.

Kopasziget

2011-04-22T15:08:00.001+02:00

A tavaszi szünetet kihasználva kivettünk mi is két nap szabit a Lacival, hogy együtt lehessünk a gyerekekkel kicsit és mivel ilyen szuper időnk van, ezért nagyon jól sikerült az eddigi másfél szabadnap.
Szerda délután Andris bölcsis zsúrján indítottunk, itt csak ketten voltam Andrissal, Boriék látták vendégül a gyerek- és felnőtt sereget, mi szülők meglepően sokat tudtunk beszélgetni, volt némi vita a manók között, de nem kellett folyton utánuk szaladgálni.
Aztán csütörtökön miután leróttuk köreinket az okmányirodán, elindultunk a Kopaszi gátra, amit Andris egyszerűen csak Kopaszigetnek hív (a MArgitszigetből és a Hajógyári szigetből kiindulva). Van még ilyen vicces mondása, a Millenárist általában Milyen máris-nak hívja. A Kopaszigeten, ha ismeritek elég pici a játszótér, de szerencsére hétköznap délelőtt még pont jó volt a gyerek-mászóka és a gyerek-homokfelület arány. Viszont egy csomó minden mást lehet itt csinálni: piknikezni a takarón, kavicsot dobálni a Dunába és persze biciklizni és motorozni ezerrel. A múltkor labdát is vittünk, ez kb. 50 méter rugdosás után pattogott le szép lassan a vízbe. Akkor Andris mindenkinek azt mesélte, hogy beesett a Dunába a labdánk. Elég furán néztek rá. Szóval labdát csak a parkoló melletti részen érdemes elővenni. Vagy csak mi vagyun ilyen bénák. :)

Egy nagy délutáni szunya után rögtön vacsorázni indultunk, jó messzire merészkedtünk a Rómain, egészen a Békásmegyeri partszakasz végére, ahol a Hullám vendéglőbe tévedtünk be. Persze ez itt sem főszezon még, tök üres volt a hely, ehhez képest hamar megvolt a kaja és nagyon finom is volt, olyan vendéglős menüjük van, jó kis adagokkal és gyerekbarát környezettel és személyzettel. Van egy pici játszótér féle, kint pedig lehet szaladgálni és pitypangot fújdogálni a gáton, és az úton alig van autóforgalom, úgyhogy itt is lehet bringázni.

Ma délelőtt még jobban belassultunk, bár Laci még egy kört futott az okmányirodán nyitáskor és a parkolómatricákat is elintéztük az utca túloldalán, de végül egy rövid bambizás után csak 11 után vágtunk neki a nagy szabadságnak. Egészen a mammutig jutottunk, ahol azzal szembesültem, hogy ami a cipőméretet illeti kezdenek durván összeérni a gyerekek. Mind a kettőjüknek 10-11-es crocs-ot vettünk, Andrisra kicsit nagy, de nem esik le róla, Banyira meg éppen jó ez a méret. Íme a bizonyíték, ha kedvet kaptok, a Hervisbe menjetek, ne az Overlandbe, mert itt egy ezressel olcsóbbak a crocsok és nagyobb a méretválaszték is egyelőre.

Nem gúnyolódásképpen, hanem komolyból

2011-04-11T20:59:00.001+02:00

És a szöveg - ha valaki nem értette volna:

Mindenféle

2011-04-10T22:32:00.000+02:00

Blanka sokkal jobban van, a füléből kifolyt valami trutyi, fogalmam sincs, eddig hogy hallott, és a torka se fáj már. Viszont vasárnap hajnalra félretett egy egész pici kruppos rohamot, egyáltalán nem panaszkodásként írom, mert 20 percnyi fürdőszobázás után vissza is aludt, nem kellett szteroidozni, csak inkább olyan érdekességképpen, hogy három hónapja nem volt komolyan beteg, erre most pár nap alatt a baktériumos torokgyuszitól, a fülgyulladáson át, a kruppig mindenfélét bemutat. Holnap pihen Budakeszin, aztán irány a Mackóvár.
Akartam írni még a szavajárásáról, mostanában minden "kaki", a születésnapján majd boldog kakinapot kell neki kívánni és kakit enni a legtutibb, egyébként az egész kakizás vicces volt eleinte, mert annyira szokatlan volt, és tényleg minden helyzetben elő tudja hozni, de most már mondogatom neki, hogy az emberek általában nem szeretnek beszélni a kakiról. Mostanra Andris is átvette, remélem ezután lecseng hamarosan, mert néha kicsit kínos.
Aztán van a becéző szavajárása: "igenke" "nemecske" és "jólvanka". Ez már aranyosabb, ez maradhatna.
Annyira jó nézni, hogy amikor Andrissal együtt "olvasnak" egy könyvet és Andris szokás szerint minden egyes dolgot nyolcszor végigkérdez, majd kezdi előlről az egészet, akkor Blanka mindig türelmesen elmond neki mindent, ha már nagyon unja, akkor másik játékba viszi öcsit, szóval sokkal jobban bírja a végtelenített körkérdéseket, mint mi felnőttek. Én általában a nap nyugodtabb szakában türelmesen válaszolok Andrisnak az egyforma kérdéseire, és mikor tényleg ugyanarra a dologra negyedszerre kérdezi, hogy az mi vagy miért, akkor azért kicsúszik a számon, hogy: "De Andris most mondtam el háromszor, hogy mi az. Na, mi az szerinted?" és erre ő vigyorogva válaszol: "Na, mi az?" sőt már azt is hallottam vissza tőle, hogy "Most mondtam el neked Apa!", de ezen is röhög közben, egyszerűen nem lehet kibírni röhögés nélkül.
Sokszor, ha valami veszélyeset csinál, akkor megkérdezi, hogy "Ez jó volt?" vagy ha birkózás közben véletlenül megcsap: "Ez jó volt neked?" És aztán a válasz alapján reagálja le az eséseket.
Még javában tart a kesztyűkorszak, és most mániákusan hordja a kis sárga szerelősisakját is, kapott új gumicsizmát, most hogy kicsit hűvösebb van, engedem is hogy hordja, és mikor teljes védőöltözetben - kesztyű, sisak, csizma - a gangon ráül a motorjára, akkor jogosan jelenti ki, hogy ő most a motoros bácsi.
Egyre több embert ismerünk meg az utcán, bár még mindig van, aki zokon veszi a nekiszegezett kérdést, hogy "Hmmm, tekivagy?". Nem is értem miért...
A Költészet napjára tervezek egy kis meglepetést, remélem sikerül.

Egy strep

2011-04-08T12:11:00.000+02:00

Blanka tegnap reggel óta közepesen lázas, és fáj a torka, itthon voltam vele, de gondoltam biztos valami vírus valahonnan, egyelőre nem megyünk orvoshoz. Aztán Andris ma reggel ráemelt a helyzetre egy bizonytalan fáj-a-fülemmel, de mindig ugyanarra a fülére mondta, szóval el is hittük neki, így már kvalifikálták magukat egy RMC-s vizitre. (csak mondom, hogy csüt-pénteken szabin vagyok/voltam/lettem volna:))
Andris ugyan teljesen kerek, semmije nem piros, semmije nem gennyes, láza nuku, szóval ő benne max. alakulgat valami, de Blanka torkából Kinga vett egy gyors kenetet, ami rögtön pozitív lett, így aztán Andrisnak köszönhetően Banyi remélhetőleg holnapra már sokkal jobban lesz, merthogy el is kezdtük az antibigyót. Megjegyzem Blanka legutóbb december közepén volt beteg, és antibigyót is csak valamikor novemberben kapott utoljára, úgyhogy juhééé és reméljük tényleg jobban lesz holnapra, mert vasárnapra színházjegyünk van a Kis hableányra a Karinthyba, hétfőn meg ugye óvoda.
Ja, azért Andris sem úszta meg a kenetvételt, biztos, ami biztos az ő cuccát a negatív gyorsteszt után elküldték tenyésztésre, de remélem ő nem emiatt érezte reggel a fülét.
Blanka 16,2 kg és 108 cm hivatalosan.
Délben kidőlt mindenki, Banyi még ebédelni se jött ki, megyek én is megnézem tudok-e még aludni a kanapén egy kicsit. :)

Egy videó

2011-04-07T21:36:00.000+02:00

Ha még kérek, akkor még kérek, jó?

2011-03-27T21:55:00.001+02:00

Ez Andris jelmondata ezekben a kora tavaszi hetekben és ezt mindenre tudja használni, általában persze ennivalóra vonatkozik.
Amúgy komoly szociálpszichológiai kísérletbe fogott, amint kiér az utcára sorban szólítja meg az embereket, hogy "Te ki vagy?" "Te mit cinálsz? este pedig leül és szorgosan beírogatja a Statisticába, majd időnként lefuttat egy t-próbát az addigi adatokon. Általában a húszas éveik végén járó férfiak és a hetven feletti nénik reagálnak azzal, hogy bemutatkoznak és/vagy visszakérdeznek. Ja, és nem muszáj ám, hogy a kiszemelt alany a járdán közel haladjon el mellettünk, az is elég, ha az utca túloldalán a kocsijában letekert ablaknál ücsörög.

Blanka majdnem 8 hetet bírt folyamatosan az oviban, majd pont mikor eldöntöttük, hogy a négynapos hétvégén Prágába megyünk, mind a ketten jól benáthásodtak, de szerencsére senki nem sípolt, Blankának is csak egy félkomoly kruppos éjszakája volt. A Mackóvárat még mindig szereti, egyedül az otthoni játék hiányzik neki időnként, de valahogy azt is egyre jobban be tudjuk illeszteni a reggelekbe és estékbe. Számomra durva tempóban elkezdett a betűkkel ismerkedni, eddig ugye leírogatott egy-egy betűt, most már kezdi elolvasni, amit csak lát, és egyre többször leül "írni". És aggódtam, hogy nem sokat rajzol mostanában, erre a múltkor egy nagy adag rajzot küldtek haza az oviból, úgyhogy megnyugodtam, rajzban még megvan a nagyszoknyás, színes, de főleg rózsaszínű hercegnős/barátnős világ.

Andrissal az idő 80%-ában szépen eljátszanak, ilyenkor tényleg kettesben lehet őket hagyni, mondjuk ha nagy csend van, akkor rájuk nézek gyorsan, nehogy valami nagy mutatvány legyen készülőben. Ha viszont úgy döntenek, hogy ketten birkóznak egymással, akkor mindenképpen ott állok a pálya szélén, és őrzöm a testi épségüket, valahogy így: "Andris ne szorítsd a nyakát!" "Blanka húzd ki a lábad!" "Ne az asztalnál gyerekek!" "Finoman, finoman!" "Ne boruuuulj!" Sose fogom fel, hogy hogy ússzák meg sérülés nélkül, nyugtassatok meg, hogy minden testvér csinál ilyet, és nem lehet komoly bajuk, pont olyanok mint a kutyakölykök, ja és ha összedúcolnak, vagy valaki beveri valamijét, akkor a másik ad rá puszit. Irtó cukik tudnak lenni.

Szóval jártunk Prágában, a két nagylány reggeltől estig eljátszott egymással, Andrist is bevették néha, de azért még mindig elég sokszor gurult be Andris azért, mert őt kihagyták, Nettivel is egyre jobban megvoltak, de volt még hajtépés, boksz ilyenek. A hazaindulás reggelén, azaz a negyedik napon kezdett el Netti visszaütni Andrisnak, aki ezen persze eléggé meghökkent. Viszont kiváló partnerek voltak a rajzfilmnézésben, akár négyesben, akár korosztályos bontásban. Voltunk megint az állatkertben, immár babakocsi nélkül, de a felét se jártuk be, a játszótérig meg el se jutottunk, bevallom én majdnem rosszul lettem az éhségtől, mire a szuper kajázóhoz visszaértünk, szóval jól bírták. Láttuk majomBlanka és majomAndrist, ezt le is fotóztuk. :)

Jártunk egy erdei játszón is, gyakorlatilag ez volt az első igen kellemes tavaszi nap, volt favonatozás, láttunk lovasrendőröket az erdőben, volt őrült motorozás, rohangálás és végül nagy-nagy ebéd a helyi olasznál.

Andris egy fülgyulladással megnyerte az elmúlt hétre a három nap budakeszi, két nap itthon társasutazást, úgyhogy szegény szüleim jól elfáradtak, és én is kb. délután ötre értem abba az állapotba, hogy ha még egyszer megkérdezi ugyanazt az öcsi hatodszor is, akkor kiszaladok a világból, de végül nem szaladtam, itt vagyok és remélem sikerült bepótolni a nagy lemaradást a blogon.

Áprilistól ~~heti~~ napi hat órában dolgozom, de azért legalább Andris három éves koráig igyekszem kitartani a blogírással, hiszen az a cél, hogy amit az ő emlékezetük még nem tárol el tutira, az itt meg legyen örökítve, még ha az én szemszögemből is.

Egy találóskérdés ide a végére: Hol készült ez a fénykép?

7.20

2011-02-25T20:22:00.000+01:00

Ez az az időpont minden hétköznap reggel, amikor még úgy tűnik, hogy sikerülhet 8 óra előtt kicsivel (10 perccel) elindulni és mindenki - de főleg én - időben kezdheti a napot a "dolgozójában". 7.20-ra általában már mindenki ruhában van, zizeg a nappaliban, leadta a reggelirendelést, a hátizsákok bepakolva, szóval úgy tűnik minden sínen van, és még maradt 30 perc reggelizni, vitaminozni, fogat mosni és felvenni a 76 réteg kinti ruhát. Sima ügy. 30 perc! De valahogy még sose jött össze, hogy 8 óra előtt leérjünk az autóhoz, valakinek biztosan beindul a perisztaltikája a belében, ez általában Andris és cserélhetem a pelenkát, közben Blanka egy tapodtat sem öltözik, sőt inkább visszamerül valami játékba, vagy még gyorsan valaki leissza a ruháját, ez nemcsak az átöltözés miatt jelent időkiesést, hanem azért is, mert kitűnő hiszti-alap. Néha Andris kijelenti, hogy ő akkor köszöni szépen, de itthon dolgozna ma, aztán amint meglátja a motort a gangon, már nem kll győzködni. Egyszer sikerült 8.02-kor kilépni az ajtón, de akkor vissza kellett jönnöm az autótól valamiért, szóval ugyanúgy maradt a 8.10 és 8.20 közötti indulás.
Ha a Laci itthon van reggel, akkor segít lejutni az autóhoz is, és utána indul a villamoshoz. Ez az autóban heves érzelmi reakciókat vált ki Andrisból, ami egészen addig tart, míg be nem indul a Maszathegyes lemez, áldja meg az ég Varró Dánielt és a többi kedves szerzőt. Ezt hallgatjuk már pár hete minden reggel és délután, "szúr a párna, nyom a paplan, egyszerűen tarthatatlan!". Közben mindig beszélgetünk is valamiről, és mikor épp befejezünk egy kérdéskört, akkor rögtön reklamálnak, hogy kapcsoljam vissza, de rögtön.
A bölcsis és ovis elválás már senkinek nem okoz semmiféle traumát, még én is megszoktam, hogy Andris csak hébe-hóba ér rá a puszi-ölelés típusú elköszönésre, a legtöbbször be kell érnem egy dobott puszival vagy a cuki kis hátával. Blanka a héten egy napot a Mamáéknál pihent, mert kicsit taknyosabb volt reggel, meg nyűgösebb is, egy gyors fülhőmérőzés után úgy döntöttem, hogy a 37,3C feljogosítja egy kis pihire. Szerencsére estére már nem is volt náthás, másnap gond nélkül ment oviba. Játszik a többiekkel, főleg a Dorkával és heti kétszer Nórinál tornázik, hátrabukfencet, hidat, spárgát, cigánykereket tanulnak, szereti nagyon.
A hét legviccesebb eseménye számomra az volt, mikor Andris este törölközés közben a kukijával beszélgetett, illetve csak beszélgetett volna, mert elég hamar konstatálta, hogy "Anya, ez nem beszél!" (Bocs, Andris, ha idejutsz az olvasásban és akarod, akkor kitörlöm ezt a részt.) .

4 hét!

2011-02-11T09:01:00.000+01:00

Ennyi ideje jár Banyi folyamatosan oviba, ilyen még nem volt soha, a héten el is kezdte a reggeli "nemakarokovibamenni" mondókát, de az autóban már nem szokott gond lenni. Andris közben antibiotikum nélkül gyógyult egy enyhe fülgyusziból, ennek is örültem, fura dolgok késztetik örömre az embert, ha két kisgyereke van...:)

Blanka egyre aktívabb az oviban, szépen lassan alakul a közösségben való oldódás, az óvónénikkel már nem gond megbeszélni neki bármit, a gyerekekkel még nem ennyire bátor, de nem lesz gond szerintem ezzel se. Büszkén hozza haza az ÜgyesKedd-eken készült műveit, bár néha lekicsinylő tud lenni, ha pl csak egy macit kell kiszínezni. "Tanulnak" művészettörténetet is, úgyhogy Mona Lisa bekerült a hercegnők sorába, ha babázunk. Tegnap fánkot sütöttek, röhögcsélve mondja a találós kérdést, amit tanultak közben (én nem tudtam megjegyezni, de majd megkérdem este, és pótolom), ma van a farsang, Raponcnak öltözik, van egy hajfonat is a tesco-s ruhához, azt már magának fel tudja tűzni a hajába hátul.

Elkezdődött a művészi torna is, ami most ott van helyben az oviban, hétfőn és csütörtökön 4-5 között, a második alkalmon már szinte mindent csinált, kaptak matricát is, remélem maradnak elegen, hogy folytatódjon a csoport, tetszik neki.

Andris már mindent elmesél, hogy mit szeretne, hogy mit csinál és egyáltalán már mindent ki tud fejezni szóban, és elég cserfes is. Például amikor tegnap este hazafelé jöttünk az autóban nagyon csöndben volt, hátralestem, lehajtott fejjel ült, mintha bóbiskolt volna, megkérdeztem, hogy "mit csinálsz Andris?" erre ő: "gondolkodom anya", mondom "és min?" "Azon, hogy mikor jön értünk Apa." :)) Meg később itthon mondom, hogy "leviszem a rézit", erre Andris megszólal: "Hova? ...Hát sétálni", rögtön meg is válaszolta magának a kérdést, és röhögcsélt közben.

Szeret szerepet játszani, és olyankor meg van sértődve, ha szerelő bácsi, dolgozó bácsi vagy lovag bácsi helyett Andrisnak szólítják.

A bölcsiben reggel alig várja, hogy bemenjen, szeret oda járni, remélem hamarosan ő is kevesebb megszakítással tud majd járni. Szinte rángatja le magáról a kinti ruhát, ha időben szólok, hogy köszönjünk el, akkor gyorsan a nyakamba ugrik, puszil egyet valahova, és szalad be. Blankától is szépen elköszön, ha éppen van rá ideje.

Esténként fürdés előtt már mindig jön a wc-re pisilni, és mivel Blankát mindig elküldjük még közvetlen ágyba bújás előtt pisilni, ezért ő is elkezdte, hogy épp bebújna az ágyba, és még gyorsan kikéredzkedik pisilni, és mindig sikerül is neki. Valaki megmondaná, hogy hogyan fog állva pisilni? Ahhoz be kéne vinni neki egy fellépőt a wc-re vagy hogy van ez?
Teszek fotókat is ígérem, de nem most. Szép napot mindenkinek!

Ma volt az a nap

2011-02-01T20:44:00.000+01:00

amikor Blanka elkezdett beszélni az oviban. Az óvónénikkel már beszélgetett korábban, de ma a gyerekekkel is szóba elegyedett, akik állítólag nagyon örültek ennek. Még az is meglepett, hogy az Edinával (az egyik óvónéni) simán ledealelt mindent, hogy a hófehérke jelmezt bennhagyja, hogy az Andris az ő öccse, és a hangos elköszönés egy rohangálós, nevetős kukucsjátékba ment át, olyan jó Banyit végre önmagaként látni az itthoni szituációkon kívül is.
És így aztán Barbara előkísérlete is sikeres volt, mert tök jól elbandáztak Banyival, főleg hogy Andris végül nem tette tönkre a varázsdobozt.

Anya, a nyelvem

2011-01-29T14:02:00.004+01:00

(Egy klasszikus)
- Hány éves vagy, Andriska?
- Két és éves.

(Egy metafizikusabb)
Társas játékot játszunk.
Blanka: Apa, ki következik?
Apa: Hát te vagy Andris.
Andris (mérgesen): Nem, Apa! Andris te vagy! [merthogy, ő meg apa :)]

Csak halkan mondom

2011-01-26T21:42:00.001+01:00

mert nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy Blanka kezdi magát jól érezni a Mackóvár oviban. Ez a második hete, és ezen a héten még egy reggel se mondta, hogy nem akar oviba menni, és úgy tűnik egyetlen ellenállási pontja, hogy nem alszik ebéd után az oviban. Ettől persze itthon pontosan 3 másodperc alatt alszik el, csak néha nagyon fáradt már mire hazaérünk. Eléggé zavarja, hogy nincs itthon eleget a játékaival, ezért mikor én megyek értük és rögtön hazajövünk, akkor nagy testvérmókázás megy, ha és kezdenek ráállni a 3/4 7-es kelésre és reggel is bandáznak. Azt is nagyon értékeli, hogy ha csak 5-10 percet is, de barbizunk este. Sokkal nyitottabbnak, önmagának látom amikor velünk van, és most már az oviban is beszélget az óvónénikkel legalábbis, remélem hamarosan a gyerekek felé is nyitni fog, egy Dorka nevű kislánytól már a kezdetektől elfogadja, hogy megfogja a kezét időnként.
Andris majd kétheti füles pihenő után kedden ment először bölcsibe, ahol pont 4 fiú kezdett épp játékdobálásba, szegény Jutka próbálta őket lehiggasztani (van ilyen szó?), Andrist meg még sose láttam ilyen gyorsan vetkőzni, nem akart kimaradni a buliból - mármint nem feltétlenül a dobálásból, csak a nagy-nagy-nagy játékból. Ma Kinga megint megnézte a fülét, már 95%-osan meggyógyult, úgyhogy megkapta az influenza oltást ő is.
Azért a reggelek elég húzósak, és a 8 órára tervezett indulás rendszerint 10-15 percet csúszik, de fél tízig még így is mindig beérek én is dolgozni. Újabb köszönet illeti meg a nagyszülőket, akik ugrásra készen állnak a segítséggel és nélkülük biztosan nem lennék ilyen nyugodt és terhelhető (ez HR-es jelző, igaz?).
Blankáéknál van egy pszichológus, aki angolt is tanít nekik, meg foglalkozik velük, ha kell egyénileg is fejleszti őket. Az ő véleménye és tervei alapján Blankával ezeken a csoportos foglalkozásokon fog foglalkozni (fogadjunk foglalt minden fogatok) és nyárra szerinte el lehet érni, hogy Banyi a közösségben is hasonló módon meg tudja mutatni magát és hogy mit tud, mint a megszokott közegében. A zárkózottsága miatt van egy erős késleltetés a reakcióiban, ami viszont elfedi pl. azt, hogy már az első angolórán minden színt helyesen választott ki, mikor azokat angolul hallotta, és ez mondjuk egy iskolai leosztásban komoly hátrányt okozhat neki.
Muszáj lesz majd írnom egy postot arról, hogy ez a két gyerek mennyire társa egymásnak, kérjétek tőlem számon.

Péntek délutáni golyógyár Laci főszakáccsal

2011-01-21T18:31:00.000+01:00

Idei történetek

2011-01-18T23:06:00.000+01:00

Andris eléggé szeret a Piklerbe járni, remélem ezt még sokáig elmondhatja magáról, mármint, hogy a pikler bölcsibe jár, mert ezt is egy olyan közalapítvány működteti, ami megszűnik/átalakul/bekebeleződik. Azért reméljük, hogy a bölcsi részen marad minden a régi, sajnos a csecsemőotthon megszűnik, az ott élő tizenvalahány kisgyerek megy nevelőszülőkhöz, de most nem vinném el ebbe az irányba a történetet, mert ez túl szomorú lenne. Sajnos a watchful waiting fülgyógyítás csak az egyik fülét gyógyította meg, a másikra antibiotikumot kap, a héten nem megy bölcsibe, viszont bőszen élvezi szüleim vendégszeretetét. Reggelente bevágjuk magunkat az autóba, Laci elindul a villamos felé, mi meg robogunk keszire, Blanka dalokat fütyültet, aztán mümmögtet, végül énekeltet velem, miközben Andris furulyázik és időnként rámkiabál, hogy most már elég volt. Azért megy a reggeli szokásos "nemakarokovibamenni" sorocska is, és amikor Andris már rég a második reggelijét fogyasztja a Papáéknál, akkor Banyi éppen a lábamat szorongatja, majd néhány perc múlva szomorúan néz az ablakból, mikor elindulok a Mackóvár ovi elől.
Még nagyon az elején vagyunk az ovizásnak, és inkább csak annyit mondanék, hogy semmi különös nincsen, minden így normális, ahogy van, bár engem már kezd kikészíteni, hogy szeptember óta csak két olyan nap volt, hogy nem sírva, logó orral hagytam ott Banyit valamelyik oviban, de most már kitartok (mi mást tehetnék?), vannak bíztató jelek. Meglepően korán beérek, ha nincs bölcsi, akkor akár már 9-kor bent tudok lenni.
Vasárnap igazi próbatétel elé állítottuk a teljes családot, merthogy kitaláltam, hogy ilyen szép időben igazán vicces lenne felbuszozni a várba és mondjuk a hadtörténeti múzeum környékén sétálni és randalírozni egyet. Az indulás bárhova elég problémás, mert 4 főből legalább egy hisztiben tör ki, amiért menni kell és nem lehet már tovább játszani, egy újabb fő útközben (de az elején) borul ki, hogy éhes/szomjas/fáradt. Felváltva vállalják a szerepeket, de Banyi az aktívabb ebből a szempontból. Andris most a fülgyuszival+antibiotikumos kezeléssel megspékelve azért igyekezett vállalni a "fáradt vagyok, vegyél fel apa" balhéból. De alapvetően nagyon jól érezték magukat az ágyúkon mászkálva, galambokat kergetve meg a várfalról kifelé nézelődve. Pogácsa reményében be is mentünk a hadtörténeti múzeumba, de a büfében csak sülőben lévő fokhagymás sülthús nyomai érződtek, pogácsa nem volt, készséges büfés sem. (Vicces, hogy a helyszín mennyire meghatározza, hogy egy sülthúst illatnak vagy szagnak fog fel az ember.) Egy-egy Balaton szelet után nekivágtunk a földszinti termeknek. A legjobb az volt, hogy az egyik teremben meg lehet fogni valódi régi puskákat és egy pisztolyt. Kevésbé jó volt, hogy ez a párbeszéd ismétlődött minden teremben: "Ez mi?" "Katona" "Ez mi?" "Fegyver" Persze ez csak a mi hadiműveltségünk hiányát bizonyítja. Ide felkészülten kell jönni, mert a teremőr néni megmondja, hogy az egy szablya kisfiam, te meg csak állsz és nézed, hogy ezt te nem így képzelted. Mármint a szablyát. A legkevésbé pedig a riasztórendszer beállításai tetszettek, mivel háromszor sikerült megszólaltatni különböző helyeken a riasztót, és ebből kettőt az én pici (tényleg pici) hátizsákom csinált. Amikor Andris a lovagi páncélt akarta megfogdosni akkor teljesen jogosan szólalt meg a riasztó, és szegény Andris jól be is tojt tőle.
Fotókat nem csináltunk, vasárnapra a Müpás Cifra Palota programot terveztük be. Vigyek fényképezőgépet!

Közérdekű!

2011-01-13T17:37:00.000+01:00

"Békés kisgyermekek – elégedett szülők
PIKLER MŰHELY SZÜLŐKNEK
kisgyermekes szülőknek szóló program sorozatunk

A program célja az együtt gondolkodás olyan témákról, kérdésekről melyek nap, mint nap szóba kerülnek a gyereknevelés során. A Pikler Intézet komoly elméleti tudású, és egyben gyerekekkel dolgozó, tapasztalt munkatársai segítségével próbálunk elmélyülni egy-egy témában, választ találni a szülőket foglalkoztató dilemmákra. Miközben tapasztalatot cserélünk, árnyaltabbá válik a kisgyermekről alkotott képünk is.

A beszélgetés során jellemző nevelési helyzeteket is elemzünk filmre vett jelenetek segítségével.

A következő összejövetelünket 2011. január 19-én szerdán 17 órától tartjuk:

Bántás, harapás, agresszió társas helyzetekben. Gyerekek egymás között.

Bevezetőt tart: Mózes Eszter pszichológus

A program helyszíne: Pikler Intézet II. épülete. Budapest II, Gábor Áron u. 39.

Az egy alkalomra szóló belépő ára: 2 500 Ft

Érdeklődni és jelentkezni Szeleczki Gabriellánál lehet:

info@pikler.hu; telefon: 06-20/474-3317; 326-5262

Intézetünk munkájáról további információk a http://www.pikler.hu/-n találhatók."

Blanka

2011-01-08T21:59:00.000+01:00

Blanka hétfőtől a budakeszi Mackóvár oviba jár. Rajta kívül hét vele kb. egykorú gyerek lesz a csoportban. Ez a legnagyobb különbség a régi és az új ovi között. Majd beszámolok róla, hogy hogy ment a beszoktatás. Banyit azzal fogták meg maguknak, hogy külön neki felfújták az ugrálóvárat, a gyerekek aznap jelmezben voltak (királyok és királylányok), a hét gyerekből öt lány és szoktak diavetítőzni.
Amúgy meg csak azért köhögtem ki magamból ezt a rövid postot, hogy feltehessem Banyi fotóját, szerintem az eddigi legjobban sikerült fotó róla. Köszi Papa! :)

Gyerekszoba, este 9

2011-01-01T21:23:00.001+01:00

Úgy döntöttünk, hogy már ma a normál ovis-bölcsis hétköznapi beosztás szerint rakjuk le a gyerekeket, hogy holnap már rutinszerűen visszatérjenek rá, és este 7-kor maguktól követeljék a pizsamát. Na, megmutatom milyen jól sikerült, ez a felvétel ma este kilenckor készült.

Boldog és mind testileg, mind mentálisan nagyon egészséges 2011-et kívánunk!

2010-12-31T21:44:00.000+01:00

Röviden összefoglalom 2010-et:
a kismanók nőttek és nőttek és nőttek. Mi vén manók pedig öregedtünk és öregedtünk és öregedtünk. Rézi középutas manó, mert sokkal több ősz van a bajuszában, de ugyanúgy rohan, mint 5 éve.
Reménykedjetek, hogy 2011-ben mindenki kevesebbet legyen beteg, és akkor sokkal több és tartalmasabb bejegyzés lesz itt (is).
(Igen, ez már tisztán látszik, hogy az egészség-betegség tengely mentén működik az agyam, hogy miért? Nem tudja senki. Megfejtéseket a szerkesztőségbe várok.)

Rövid színes - túl egy tüdőgyulladáson és egy tüszős mandulán

2010-12-14T21:19:00.000+01:00

Jelentés

2010-12-02T20:59:00.000+01:00

Nálunk mindenki teljesen jól van.*
Nem tudom dolgozik-e rajta valaki, de pár bejegyzéssel ezelőtt kértem még 5-6 órát a rendes 24 órás napunkhoz. Na most, lehet rajta még dolgozni, ugyanis most már úgy látom plusz 8 óra is elférne még itt. Köszönjük

*Ez nem igaz, de már unom a panaszkodást.

Az utcánk

2010-11-05T11:11:00.001+01:00

Szeretünk itt lakni, olyan ez az utcarész, mint egy nagyobb társasház. Irhatnám, hogy mint egy falu, de ezt nem tudom meggyőződéssel írni, mert világ életemben pestlőrinci ill. II. kerületi bejelentett lakcímmel rendelkeztem csak. Mindenesetre van itt kisbolt, zöldséges, patika, képkeretező, zálogház, antikbolt, keleti lakberendezési bolt, gusto kávézó, bambi kávézó, virágosági, antikbolt, báv(?) és legalább 23 fodrászat.
Valószínűleg az idilli hangulat miatt az összes közszolgáltató cég, akinek van a földben vagy a házakban futó kábele kötelességének érzi, hogy évente 3-5 alkalommal ide települjön és az utca kisebb-nagyobb szakaszát (including sidewalks) felbontsák úgy 4-8 hétre. Szerencsére a macskakövet mindig gondosan megőrzik és gondatlanul visszarakják, így aztán időnként lehet jönni és azt is külön javítani.

De félre a cinizmussal! A hét elején végre megérkezett a megrendelt piros dömper és a markoló is a ház elé. Ugyan parkolóhelyet csak 20 perc sétányira lehet találni, de megéri, hiszen ha végre kijutunk a betegségek ellenére a házból, akkor van mit nézni. Egészen közelről láttuk ma reggel a markolósbácsit, amint törte a követ, a munkások meg rakták szépen sorba. Persze, vigyázzanak is rá, kell az még, olyan hangulatos.

Remélem a következő bejegyzés nem arról fog szólni, hogy milyen ügyesen fürdenek hideg vízben is a házban lakó gyerekek, és milyen ügyesen alszanak fűtés nélkül december közepéig, addig tart ugyanis a gázművek fővalamicseréje az utcában. Amúgy én azt se bánnám, ha az új évet is markolóstul köszönthetnénk, feltéve, hogy cserébe nem lenne folyton beteg valamelyik gyerek.

A világ legjobb fejei

2010-11-02T22:51:00.000+01:00

Ma annyira büszke voltam a pupákokra. Még nem gyógyultak meg, illetve megint betegek (a megfelelő aláhúzandó), de nem is ez a lényeg. Már régóta hurcoltam a táskámban a beutalót, amit a házi gyerekorvos adott eltérő alkalmakkor, de mindkét gyereknek egy-egy vérképre, merthogy gyanús, hogy vérszegények. Szóval ma arra készültem, hogy Banyinak meg is csináltatom a vérvételt, mert még annyira él benne az infúzió élménye, és ahhoz viszonyítva egy vérvételt sokkal egyszerűbbnek tudtam leírni neki. Be is adta a derekát, tegnap este megbeszéltük, hogy én két barbival játszom majd, míg tőle vért vesznek. Hét, azaz hét darab babát kellett vinnem a táskában ma a rendelőbe. Andrisnak csak simán az influenza oltást gondoltam beadatni. De mivel a füle még nem tökéletes, ezért inkább oltás helyett neki is megcsinálták a labort.

Az érzéstelenítő varázskrém, amit fél órával a szúrás előtt kell felkenni a bőrükre, jobban zavarta őket, valahogy ettől mind a ketten hisztiztek egy kicsit, de utána mind a ketten szépen sorban belepisiltek a pohárkába, bizony az Andris is! Megkértem, hogy pisiljen bele és a kispofi belepisilt. Már egy hónapja sokszor pisil a wc-be, néha a kakit is sikerül odáig elvinni, de nem hittem volna, hogy tud vezényszóra pohárkába pisilni.
Aztán sorban beültek az ölembe, Andrist egy struccal szórakoztattam, és két asszisztens segítségével (egy a kart tartani, a másik szúrni) sikerült levenni a vért, ő az elején sírt picit és küzdött, aztán nézte kicsit a vérvételt meg a struccal beszélgetett, és a ragtapasz után már ment is újra játszani. Banyikám is beült az ölembe, amikor megszúrták, akkor megjegyezte, hogy ez csak egy kicsit fájt, és csak a harmadik kémcsőnél kezdett kicsit elégedetlenkedni.

Irtó büszke voltam rájuk, és annyira örültem, hogy a kocsiba rejtett, karácsonyra szánt játékokat is megkapták. Ennek persze ők is örültek. Az eredmény is meglett, úgy tűnik sehol semmi vashiány!

Csiki-csuki

2010-10-29T14:08:00.001+02:00

Most már le merem írni, hogy Banyi időtlen idők óta jár az óvodába, és ha nem is csacsog bent semennyit, de reggel szépen beoldalog magától, délután meg ontja magából a történéseket. Ma még úgy is bement, hogy összevont csoport volt éppen (ilyen marha korán beértünk! = fél 9), és nem volt saját óvónénije bent. Nagyon büszke voltam rá.

Andris pedig időtlen idők óta nem jár bölcsibe sajnos, de talán jövő héten szerdától már fog tudni menni. A jövő héten persze Banyinak van oviszünet, illetve ügyelet, emiatt ő azért itthon lesz. Tegnap a bölcsis szülőin kiderült, hogy elment az egyik kislány a csoportból, és egyelőre nem látom, hogy valaki jönne a helyére, szóval ha két év körüli pupákotok van és szeretnétek a Piklerbe járatni, hát hajrá. Bár biztos előkerül egyszercsak a várólista, talán kivárják a januárt. Amúgy az is kiderült, hogy jó kis anyuka-csapat van nálunk, és Andrison kívül most mindenki első gyerek a csoportban, sokan fél év körüli kistesóval otthon.

Blankáéknál tegnap buli volt, jöttek arcfestők és hoztak ugrálóvárat is, nagyon élvezték, mikor este hazajöttem egy pillangóarcú kislány várt itthon. És végigbőgte, míg lemostam az arcát a fürdésnél. Tegnap Zsuzsa mamáék dupla szolgálaton voltak, mert nemcsak Banyit vitték el tornára, ahogy szokták, hanem Blanka egyik ovistársát is, akinek az anyukája terhes, és ugyan még csak félidő körül jár, de óriási hasa van már, és megbeszéltük, hogy kipróbáljuk, hogy együtt visszük a lányokat, legalább csütörtökönként a tornára. Laláék vállalták, szerintem kicsit hiányzik nekik a tenisztáboros hangulat.

Az elmúlt egy-két hét kapcsán újra meg kell jegyezzem, hogy marha mázlim van, hogy ilyen munkahelyet találtam, mert az, hogy rugalmasan be tudom osztani az időmet és itthonról is dolgozhatok az az ilyen betegesebb időkben nagyon sokat számít. Biztos megoldanám máshol is valahogyan, de így legalább az nem stresszel, hogy hú mit szólnak bent, hogy ennyit hiányzom, mert nem hiányzom annyit, és a munkákat is csinálom szorgosan, vírusok ide vagy oda. Remélem olvassátok azt a blogot is:
e-geszseg.blogspot.com, majd lassan elkezdem kikérdezni az anyagokat. És szívesen várok ahhoz a bloghoz témajavaslatokat, véleményeket. Előre szólok, hogy nehezen viselem a kritikát, főleg a jogosat. :)

Végül itt egy kép Andrisról a Bemtérről, és ennek kapcsán felhívnám figyelmeteket Bem apó szövevényes életútjára, érdemes átfutni, bár persze tudom, hogy mindenki emlékszik még rá az iskolából, de azt pl. tudtátok-e, hogy halála előtt muzulmán hívő lett? Előtte meg hadseregeket vezetett ide-oda, hol győzött, hol vesztett, de nem a csatatéren halt meg.

Blanka napja

2010-10-25T13:45:00.002+02:00

Mivel Banyinak nyáron van a születésnapja, oviszünet idején, ezért megbeszéltem az óvónénikkel, hogy mi a névnapján viszünk be tortát, és akkor ünneplik meg, és láss csodát ma is tudott oviba menni és vitték a két tortát (27 gyerek+4 óvónéni, dadus), és remélem hogy jól jön ki neki ez a nap, mert amúgy már kezdi megszokni az ovit, kezd belenőni, bár még nem igazán beszélget a többiekkel.
A múlt héten már úgy ment be többször is, hogy nem kellett kézbe adni az óvónéninek a lábamról lefeszítve, hanem csak bementünk, ő ottmaradt az ajtóban és gondolom miután elmentem, beljebb is ment. Délutánonként sokáig még csendes, ha hazajövünk elvan a barbikkal és a kivágós babákkal, ha tudok én is játszom ilyenkor vele. Aztán egyszercsak, úgy vacsora körül mintha megnyitnának egy csapot benne, és elkezdni mesélni, hogy ki hiányzott az oviból, ki milyen ruhában volt, sőt még egy mini-szociográfiát is felvázol a csoportról, amikor elsorolja, hogy ki kit hív meg a születésnapjára, és hogy azok akiket meghív ez a valaki, azok kiket hívnak meg és kiket nem, és kik a jó lányok, és kik a rossz lányok, azt hiszem a fiúk mind ez utóbbi kategóriába tartoznak.
Ma megpróbálok csinálni egy fotót Banyiról, ahogy megy be a többiekkel tornára, ez nagyon aranyosan szokott kinézni, áll sorban egymás mögött a 8-10 kis mucika, és most már van egyforma tornadresszük (cseresznyés!), na majd felteszem.
Csináltam pár videót is a hétvégén, de most már nincs időm feltenni, talán este.
Aki tud, küldjön legyen szíves minden naphoz még 5-6 órát, köszönjük!

Blanka és a matek

2010-10-16T21:11:00.002+02:00

Blanka felszúr néhány virslit a villájára, hozzám fordul:
- Apa, hány virsli van a villámon?
Odanézek és rávágom:
- Három.
- Nem. Először, gondolkozz!
(Pedig jót mondtam. Onnan tudom, hogy felszúrt még kettőt, megszámolta, hogy öt, és egyben bekapta...)

Csak szépen sorban gyerekek!

2010-10-08T21:26:00.001+02:00

Blanka kezdte a sort, múlt péntek éjjel múlni nem akaró hányással, lemenni nem akaró magas lázzal. Reggel hétkor eljött hozzánk Dr Kinga (ahogy sok betege hívja :)) és úgy döntött, hogy akkor a rendelőben ad neki infúziót, mert elég rosszul néz ki a gyerek, ráadásul még sem a láz, sem a hányás nem múlt el. Három adagot kapott, megröntgenezték a tüdejét, mert az folyton csúnyán zörgött, a szíve meg zakatolt szegénynek, és délután egy vénásan kapott antibiotikum után hazajöhettünk, de a karjában maradt a kanül/branül, szóval a kütyü. Irtó hősiesen és okosan viselte amikor az egészet a vénájába telepítették, nem kellett lefogni, nem sírt csak panaszkodott, de nem mozdította el a karját, nem mondom, hogy könnyű dolga volt az asszisztensnek, mert marha pici helyet kell eltalánia a tűvel. Szerencsére vasárnap már megmaradt benne az innivaló, sőt evett is, és Kinga kivehette a karjából a cuccot, az egészben a ragtapasz leszedése volt a legfájdalmasabb. Hétfő reggelre annyira összeszedte magát, hogy egyedül felöltözött és kiült az asztalhoz játszani. Három napig gyöngyöt fűztünk, anyukám is persze, azóta már csak egy adag asztma maradt, reméljük a jövő hét végére az is elmúlik szépen.
Andris ma hajnalban kelt fülfájással, amit ő is óránkénti hányással egészített ki, szerencsére a láz elmaradt, így az infúzió is, csak antibiotikumot kap, délután öttől másfél óra alvás után már teázott, kekszezett, bohóckodott és mentünk gyurmázni, nála ez a gyöngyfűzés megfelelője.
Kettejük közé illeszkedik Rézi története, aki a héten a szüleimnél nyaralt, de csütörtökön egy kutya megtámadta és megharapta a hasát, össze kellett varrni. Szerencsére már ő is jobban van, nagyon hiányzik nekünk.
Sokan azzal bíztatnak, hogy csak az első közösségbe kerülős év ilyen, kicsit kevesebben az iskoláskort emlegetik bűvös határként, hát majd meglátjuk, mindenesetre most muszáj kitartanunk a bölcsi, ovi mellett, merthogy dolgozni kezdtem és van kisgyerekes bérletem is. Bibibiiii.
Szeretnénk megköszönni ezt a hetet a nagyszülőknek, valamint dr Kingának és Borinak, na és persze a jó időnek!

Andris viccel, Boldog szülinapot neki!

2010-09-29T11:09:00.001+02:00

Andris, a fürdés végén a kádban elkezdi ezt az adott szituációra adaptáltan:

"Kiszállok údisz údisz, Kiszállok údisz údisz"

Ok és okozat és okoska

2010-09-24T21:01:00.003+02:00

1. Valami igen bonyolult dolgot már kétszer elmagyarázott, de még mindig nem lehet érteni. Elmondja harmadszorra is, majd hozzáteszi:
- Anya, most mondd hogy "ja?!" és akkor már majd érted.

2. Zsuzsa mama nem találja a kardigánját. Segítőkészen azt mondja neki:
- A gyerekszobába menj!
Zsuzsa el is megy, Blanka pedig nekünk kintmaradtaknak, a könyvéből fel sem nézve odaveti:
- Ott aztán keresheti reggelig.
- Miért, hol van a kardigán?
- Hát én nem tudom...

Heti szumma - avagy hétköznapok a lóczy-bolyai-frankel háromszögben

2010-09-17T20:16:00.000+02:00

Egy bölcsödés és egy óvodás kisgyermek, egy dolgozó és egy dolgozni fogó felnőtt. Ez a mi családunk ma. Ha minden jól megy az októbertől elkövetkező 52 hét csak annyiban lesz más, hogy két dolgozó felnőtt lesz egy helyett.
Blanka hétszer fél napot töltött az oviban, a lassan múló hörgőszűkület miatt elég sokat köhög még, bár főleg reggel és este, bent még nem volt gond sosem, szegény óvó nénik eléggé megijedtek a ventolinos ismertetőtől. A héten már együtt tornázott a többiekkel a tornán, bár a végére elfárad és akkor már csak ücsörög. Fura ez a fáradtság, otthoni lufis kergetőzés illetve udvari marcis szaladgáláskor nyoma sincs.
Andris szeret bölcsibe menni, azt persze nem annyira bírja, hogy én eljövök és ő ottmarad, bár az első alkalom - szerdán - biztatóan jól sikerült. Elköszöntem tőle, kicsit sírdogált, hozzám bújt, aztán észrevett egy esővízzel teli poharat, és huss már repült is a kezemből. Aztán másnap elhúzódott a búcsúzkodás, és 7 perc sírás után kihozták nekem az öltözőbe a hüppögő gyereket, hogy ez most nem sikerült. Ezen a ponton úgy tűnt, csak úgy megy a bölcsödézés, ha én is beköltözöm, és bár igyekeztem kevéssé észrevehető lenni, nem bírtam nem szélesen mosolyogni a többi gyerekre, de a dögönyözést meg bírtam állni. Tegnap délután többször is átbeszéltem Andrissal az egész bölcsödézés lényegét (apa dolgozik, anya dolgozik, Blanka oviban van, Andris bölcsiben, de este mindenki otthon van), és egyre többször mondta, hogy "jjjo", de azért rég izgultam annyira mint ma reggel. Tíz után mentünk, hogy biztosan bent legyen az ő gondozónője, és mivel esett az eső, ezért bent voltak a gyerekek a szobában, és éppen gyurmáztak. Ekkor már tudtam, hogy nyert ügyem van, Andris mostanában folyton csak gyurmázni akar (köszönjük Ildi a sok törődést és tanítgatást!), ráadásul cumit is vittünk magunkkal. Andris leült a többiekhez, megérkezett Jutka (Andris gondozónője), én röviden elmondtam újra Öcsinek, hogy mi-mikor-hogy lesz, és puszit ugyan nem kaptam, de simán ki tudtam menni. Amikor kicsivel dél előtt visszamentem érte, már ebéd után volt, könyvet olvasott és játszott a többiekkel. Nem sírdogált utánam, azért egyszer megnézték a családi fotót, amit vittünk és ami kint lesz a falon a többieké mellett, a gulyáslevest megette Jutkával, a bukta nem ízlett neki.

A mai napon felbátorodva hétfőn mégsem viszek mamuszt és cumit magamnak a bölcsibe, vasárnap pedig megint tartok Andrisnak egy röpke kurzust a hétköznapok menetéről.

Apa, bizonyítsd be...

2010-09-11T21:10:00.001+02:00

Blanka: Apa, bizonyítsd be, hogy amikor éltek a dinoszauruszok, élhettek boszorkányok is! Bizonyítsd be!
Andris: Bizony ám!

Újabb első nap

2010-09-09T20:42:00.002+02:00

Kicsit olyan érzésem van, hogy egy gyerek élete tele van első napokkal. De hát végülis logikus. Volt az az első nap, amit kint töltött már egyedül lélegezve, az első nap, amikor itthon voltunk együtt, az első nap, amikor nélkülünk volt valahol, az első nap, amikor nélkülünk is aludt valahol, az első nap, amikor minioviba ment, az első nap, amikor oviba ment és ma eljött a második első nap, amikor oviba ment.

Andrissal vittük Banyit az oviba, így aztán kiderült, hogy Andris nehezebben viseli az óvoda elhagyását, mint Banyi azt, hogy ott kellett maradnia. Reggel még azért sírt kb. 10 percen át Andris, mert "Banka hóó ban?" , délután pedig azért mert "játszóóóóóó", azaz fixa ideája lett, hogy mi játszani mentünk oda, csak mert tele volt játékokkal és gyerekekkel két szoba, és zokon vette, hogy ő nem játszhat. Viszont derekasan állta az összes gyerek zajongását, azt is, hogy Csipisznek nevezték, a frissen szerzett póniját (bocs, kicsi és fehér) fogdosták. Blanka állítólag egész délelőtt Gabi néni mellett ücsörgött és Barbie-s újságot olvasott. Viszont megfigyelt mindenkit, a kocsiban leadta a drótot, Réka és Abigél barbiztak, Sárika elég rossz volt, és az egyik kisfiúnak (én felejtettem el most hirtelen a nevét, nem ő) születésnapja volt.

Aztán délután elbaktattunk hármasban a BudaiTáncklubba, és Banyi izgatottan várta a művészi tornát.
Majd kb. 5 perccel négy óra előtt biztos, ami biztos alapon rácsimpaszkodott a lábamra, az se segített, hogy Szonja, az ovistársa is ebbe a csoportba iratkozott be. De mikor kinyílt az ajtó Erzsi néni olyan rutinosan vitte be majdnem egyesével a gyerekeket a félig nyitott ajtón, hogy gyorsan átverekedtem magam az anyukák tömegén és odanyomtam Banyi kezét az övébe, és csak két kislány maradt kint, még egy kör próbálkozás után is. Miután bebiztosítottam, hogy 16.45 előtt semmiképpen sem engedik ki Banyit az épületből, elindultunk Andrisnak kiflit, pelenkát és popsitörlőt szerezni, éreztem én, hogy túl könnyű a tornatáska, kimaradt a tartalékpelus, a törlő és Banyi innivalója. Bezzeg hazafelé a kiscsomag pelenka, plusz a tápszeres doboz húzta már a vállam. Mire visszaértünk, pelust cseréltünk öcsinek és elfogyasztottunk ketten egy duplavajas kiflit még mindig volt kb. 10 perc a végéig. Zongoraszó, lábdobogás hallatszott ki a teremből, de a színezett tejüvegen keresztül semmit sem lehetett kivenni, pedig öcsi sokáig nyomta oda az arcát, hátha kiderül, hogy "Banka hóóó ban".

Aztán előbújt Erzsi néni és közölte a kocsányos szemű anyukákkal, hogy az egész csoport nagyon ügyes és aranyos, öt nagyobb lányt megkér majd, hogy másik csoportba menjenek, de mindenki ügyes volt. Banyi kismajomként ugrott rám, csoda, hogy a tömegben mind a hárman épségben értünk le az öltözőkhöz, illetve egy veszteségünk volt, Andris fél kiflije, de kifelé menet megtaláltuk, bár kevéssé hasonlíott tíz perccel azelőtti önmagához.
Hazafelé aztán kiderült, hogy biztos nagyon ügyes volt a csoport, de Banyi maximum ügyesen ücsörgött, merthogy saját bevallása szerint semmit nem csinált, amit a többiek, csak ült mindig valahol. Bízom benne, hogy Erzsi néni látott már ilyen nehezen felmelegedő kislányt és kivárja míg Banyi elkezd velük tornázni, mert itthon mutatott pár ugrabugrát, amit a többiek csináltak.
Andris lelki nyugalmát igyekszünk megőrizni a jövő heti bölcsis beszoktatásra, ezért aztán szerveztem segítséget, hogy neki ne kelljen velem jönnie az oviba, ill. tornára legalább így az elején.

De rendes vagyok, hogy ennyit írtam. Kösz a tapsot! :)

Blanka boldog negyedik születésnapja és egyéb történések

2010-09-05T20:51:00.000+02:00

Augusztus 18-án délelőtt Banyival elmentünk moziba, megnéztük az aktuális tündéres filmet, a Csingiling és a nagy tündérmentést. Ez volt az első mozija, eddig csak mesebaletten és bábszínházi előadáson járt. Féltem tőle, hogy túl hangos lesz neki, de szerencsére egy kisteremben volt, és nem volt őrült hangos, bár a film előtti előzetesek időnként elég rémségesek voltak. A film nagyon tetszett Blankának, bár azóta is arról kell győzködnöm, hogy attól, hogy majd kap esetleg (jelmez)szárnyakat, még nem fog tudni repülni.
Délután minimalista udvari buli volt, sajnos Lili beteg lett, és nem tudott eljönni, de ott volt a házból Marci és Barnus, Karli Marci és Dóri, és Bubba és Áron, és aztán befutott Benedek is Ákossal, végül a házban nagymamánál nyaraló Viktornak is jutott a tortából. A házból még ott volt pár szomszéd, de amint az oldalra beillesztett képeken is látszik, azért nagy tömeg nem lett. Nem volt különösebb program, a gyerekek hol fent, hol lent nyargalásztak, a tortán a gyertyákat elég volt kb. tízszer meggyújtani, volt nagy lufifújás és durrogtatás, végül Lala papa bűvésztrükkjei okoztak ámulatot és némi fejtörést kicsiknek és nagyobbaknak is. Amint az a fotókon is látszik, Blanka Hófehérke jelmezben rohangászott, nem köszönt senkinek és nem köszönt meg egyetlen ajándékot sem, remélhetőleg ez a nemköszönős korszak is hamar elmúlik, csakúgy mint Andrisnál a verekedős.

A prágai beszámolóhoz elő kell majd venni a fotókat, röviden csak annyit, hogy jó kis programjaink voltak, péntek utazás, szombat esküvő, vasárnap prágai városnézés (kb. négy sarok gyaloglás az étteremhez), délután labirintuspark Loucenben, hétfőn állatkert végül kedden hazaút. Az utazás nem volt kellemetlen, emlékeimben már csak az él - nem kevés nosztalgiával -, hogy régóta nem ültem nyugiban annyit, pedig kifelé brnoig én vezettem, hazafelé meg az anyósülésről ment a hátsó sor kiszolgálása, amikor épp nem aludtak.

Az óvoda elég jól megy Banyinak, remélem szerdára meggyógyul és el is tudjuk kezdeni. Beirattam a Budai Táncklubba művészi tornára, heti kétszer fog járni Szollás Erzsébet ovis csoportjába, kapott egy olyan egyszerűbb balettcipő-szerűséget is, és azóta nagyon lelkesen bukfencezik és gurul kézen támaszkodva (=cigánykerék). Hozzá kell tennem, hogy tavasz óta nem volt beteg, ennyi belefér, hiszen az egész család kidőlt ettől az aktuális köhögős vírustól, én konkrétan két kör antibiotikumot kellett elfogyasszak, hogy kigyógyuljak belőle.

Andrissal a tizenharmadikai héten megyek beszokni a pikler bölcsibe, terveim szerint vele megyek majd mindenféle munkához szükséges ügyeimet is intézni, aztán október 1-től irány a Rózsakert Medical Center alakulata, egyelőre heti 20 órában.

Andris beszél

2010-09-04T12:38:00.004+02:00

Ebben a prágai huszita templomban énekeltek együtt a hívek egy zsoltárt a fiatal pár és isten tiszteletére. Majd az áhítatos csendbe Andris jó hangosan bele kiabálta a leghátsó sorból, hogy:

"Még ecceeeee"

Bréking és türelem bejegyzést terem

2010-08-25T21:58:00.004+02:00

Andrisnak sikerült bekerülnie a Pikler Alapítványi Bölcsibe, szeptember 13-án kezdünk, itt egy hét a beszoktatás, 10-en lesznek egy csoportban, sokat lesznek levegőn, kint is alszanak a szabadban ebéd után, nincsenek jelek, mindenkit a nevén szólítanak és a Pikler Emmi által kialakított nevelési elveket követve foglalkoznak a gyerekekkel. Akit érdekel, guglizza meg PiklerEmmit, mert a pikler.hu oldalon elég összevissza vannak csak infók róla. A lényeg, sok szabad játék, sok idő a szabad levegőn, tisztelet a gyerek felé, most nem jut több az eszembe, bocsánat.
Amivel tartozom: Prága, Blanka születésnap

Első próbálkozások babakocsi nélkül

2010-08-11T20:51:00.002+02:00

Ma úgy alakult, hogy első komolyabb utunkat tettük meg a gyerekekkel babakocsi nélkül. Levittük délután a Rézit, ekkor még sikerült beleimádkozni Andrist a babakocsiba, de utána úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, meg kell tanulja ő is, hogy hogyan kell egy ilyen belvárosi környéken az utcán gyalogosan közlekedni.

Az egész csak amiatt ilyen komoly, nagylevegővételes feladat, hogy Andris általában 3 másodpercre hajlandó megfogni felnőttnek a kezét - na jó, az Enikőét fogná ő egész nap, de azt meg Barnus nem szereti annyira -, az úttest előtti megállásban még teljesen megbízhatatlan, egyáltalán azt, hogy merre megy nagyon nehéz verbálisan alakítani, tehát eddig legalább tartalékba mindig tologattam egy kocsit is, ha két gyerekkel mentem valamerre, és Andris általában negyed óra után biztosan bele is került a kocsiba.

Szóval ma nekivágtunk, igazán nem volt célunk, nem is siettünk, így hát újra bebizonyosodott, hogy 1. a mi utcánk egy kis falu 2. babakocsi nélkül egyszerűbben lehet bejutni helyekre 3. nem hiába ugrom Andris után, amint valami törékenyhez közelít 4. Andris hamarabb oldódik társaságban mint a Blanka. Ebből kifolyólag 1. a kisbolti sima kiflivétel után a zöldséges a dinnyéről és a fa és a műanyag közötti különbségről oktatta öcsit 2. az antik boltba is beinvitáltak minket és villamoson is utaztunk 3. nem tört össze egy antik porcelánt sem az öcsi 4. Öcsi sok barátot szerzett, a zöldséges várja további oktatásra, az antikos szerelni és pakolni invitálta, Banyi pedig csak nyúzott, hogy induljunk már a játszótérre.

Igy hát felszálltunk a villamosra, találtunk ülőhelyet, nem balhézott senki, édes mucipofaként ültek egymás mellett a széken és nézelődtek, illetve Andris persze csajozott folyamatosan. Azért a felszállásnál majdnem eljátszottuk öcsivel azt, amit banyival egyszer minioviból hazafelé sikerült, vagyis majdnem beakadt a résbe a lába. Banyinak 2 éve beakadt a lába az ajtó és a járdasziget közé a lába, illetve a cipője, mert a lábát kihúzta belőle. Azóta tényleg odafigyel, elég ijesztő tud lenni egy beszorult cipőcske. Viszont Andrist ezután már kézbe vettem, és úgy szálltunk le és fel, Banyi meg a szoknyámat fogta közben.

Andris egész szépen szót fogadott és fogta a kezem, már hazafelé jövet az utolsó saroknál vesztünk csak össze. Viszont a játszóról elindulni marha nehéz volt, mert nem csak annyi volt, hogy becsalogatom a babakocsiba öcsit, és ott még esetleg kicsit feszegeti magát a beültetésnél, hanem egyszerűen egy sima hisztiző, ívbe feszült 15 kilós gyerekkel kellett eljutnom a millenáris kijáratáig, közben meg banyit is noszogatni, hogy legalább ő jöjjön szépen.

Összességében kijelenthetem, hogy van élet a babakocsi után.

Délelőtti programpontunk az óvodák megtekintése volt, elmentünk a tigriskölyök oviba, ahol várják szeptembertől Andrist a mini csoportba, és benéztünk a bolyaiba is, hátha ott van banyi valamelyik óvónénije, nem voltak, majd jövő héten lesz az egyikük, akkor újra megpróbáljuk. Andris kis ovija elég szép, óriási kerttel, és az egyik óvónéni ott is volt, a tulajdonos is, szimpatikusak voltak, persze alig lehetett onnan most elhozni Andrist. Szeptemberben kezdünk.

Aki idáig derekasan mindent elolvasott és értett, annak őszintén gratulálok, ma valahogy az átlagosnál is sokkal több körmondattal sikerült megszőni a bejegyzést. Alászolgája, pénteken utazunk Prágába.

Lorin megérkezett

2010-08-07T22:47:00.005+02:00

Tegnap délelőtt megszületett Bence és Alíz kislánya, Lorin. Gratula nekik, jó egészséget, sok boldogságot, és ahogy mondani szokták: Kitartás! :)

Hosszú nyári esték

2010-08-03T09:48:00.003+02:00

Szombat reggel befeküdtem Banyi mellé az ágyba, és vigyorogva mutatta, hogy ő hogyan tette a szájába az ujját elalváskor. Nem tudom komolyan vegyem-e vagy ne, mert igazi használat közben még nem láttam, mármint nem láttam, hogy szopná az ujját elalváskor, és később sem. Mindenesetre a cumit már nem hiányolja, viszont délután nem alszik, max ha autózunk, ott elpilled kicsit.
Az esti altatások nagyon elhúzódnak, az őszi oviszezonra össze kell szednünk magunkat. Sokszor még 9 után is megy a nevetgélés, kijárkálás vagy éppen ácsorognak a polcuk előtt a sötét gyerekszobában, és könyvet válogatnak. Persze ilyenkor meg nem tudunk igazán szigorúak lenni, néha a nevetést sem bírjuk visszatartani, na de hogy fognak így komolyan venni minket.
Kisgyerekesek, nálatok hogy mennek ezek az esti ügyek?

Andris leskelődik

2010-07-28T14:39:00.003+02:00

Éjfél körül lefekvéshez készülődve ez a kép fogadott a hálószobánkban, ahonnan a gyerekek szobája nyílik: Andris ki szokott mászni az ágyból, ugye most az új ágyból nem nehéz, de általában ilyenkor legfeljebb fél métert jut előre, majd elalszik. Most úgy tűnik feltett szándéka volt, hogy átköltözik hozzánk, legalábbis megvárja a babzsákján ücsörögve, hogy mi mikor jövünk aludni, ugyanis valahogy azt is megszerezte, és kitolta maga előtt, majd szépen elaludt....

Ide is teszek fel fotót az új ágyról:

Mostanában nagyon sokat beszél, utánoz és ennek köszönhetően elég sok szóval bővült a szókincse, sőt 2-3 szavas mondatokat is mond magától, úgyismint "mutatok Barnusnak valamit" "akarok fürdeni" és ilyenek.
Blanka tegnap reggel óta Budakeszin nyaral a Lilkóval, nagyon hiányzik nekünk, na de holnap már megyünk mi is. Andris azért mindig kérdezgeti, ha felkel vagy ha asztalhoz ülünk vagy az autóba beszállunk vagy csak úgy, hogy "Banka?".
Eljött ma velem dolgozni kicsit, és kb. egy óra után annyira otthon is érezte magát, hogy elég sokat kellett szaladgálni utána, egyszer pl. a liftből húztam ki.

Aranyos

2010-07-25T23:34:00.004+02:00

Épp az esti tennivalókat intéztem a konyhában, amikor Banyi kihozta a kisszékét a szobából a nappaliba, mire persze Andrú is hozta a sajátját, leültek egymással szembe és a vacsora maradékát csipegetve elkezdtek beszélgetni az élet nagy kérdéseiről, úgyismint: "Neked milyen amikor alszol?" "Hm?" illetve "Neked milyen reggel?""Szomorú?" Ekkor elővettem a fényképezőgépet, és kicsit még sikerült elcsípni az egész hangulatból. Blankának a nap bizonyos időszakaiban vannak ilyen pillanatai, amikor igazán rájön az anyáskodás, a testvérszeretet és Andris persze örömmel veszi mindezt, nagyon aranyosak ilyenkor. Itt a film.

Ez pedig két perccel az összeborulás utáni felvétel, amikor már éppen berágott Banyi Andrúra, mert a kezéből etette tortilla-darabkákkal (ahogy egész vacsora alatt etetgette folyamatosan) , és Andrú persze az egész utolsó falatot kiette a kezéből, így aztán már nem tudtam összeborulós fotót csinálni, mint ahogy terveztem. :)

Cumi-sztori 3. rész - Valahol félúton

2010-07-24T22:49:00.004+02:00

Mostani állás szerint reggel és este cumi utáni vágyakozását fejezi ki Banyi, napközben soha nem említi, és ma este Lala és Zsuzsa rakta le őket aludni, állítólag nem volt semmi különös. Amúgy mióta elküldtük a cumit a Cumitündérnek, azóta a szokásos takaró-plüssállat kombó is az ágyban marad. Eddig reggelente ugyanis ezekkel és persze cumival jelent meg, és este a kanapén is így trónolt mese közben. Remélem nem okoztunk nagy törést a kis érzékeny lelkében, továbbra is úgy gondoljuk, hogy több előnye van már most belőle, mint hátránya.
Lala papa közben kiállt Andris jogaiért, és fél év hosszabítást követelt tőlünk a két éves kori határidőhöz képest. Majd meglátjuk, egyrészt nyilván nem egy fáklyásmenet ez a leszokás, másrészt viszont minél tovább halogatjuk, annál nehezebb.
És Lacika már több mint három hónapja nem dohányzik! :)

Harmadik éjjel

2010-07-21T09:48:00.002+02:00

Banyi ma átaludta az éjszakát, nem jelent meg reggelig, bár azt állítja, hogy ő nem aludt, hanem nyitott szemmel pihent.
Reggel bedobta a postaládába a sarkon a Cumitündérnek írt harmadik levelét, amiben azt kéri, hogy inkább Budakeszire egy nagy rózsaszín pónit hozzon neki cumisüveggel. (gondosan krikszkrakszokat írtam a feladóhoz, nehogy véletlenül visszakapjuk a levelet). Ja, rózsaszín, csillámos borítékban volt a levél persze.

Strandolás és cumiprojekt

2010-07-20T13:49:00.003+02:00

Nem tűntünk ám el, teszek majd fel fotókat is, mert történt sokminden. Először is jó nagyot változott a gyerekszoba, mert a gyerekek ágyát egy IKEA-s megfordítható emeleteságyra cseréltük, Banyié a felső rész, Andrisnak alul alakítottunk ki kuckót, ő nehezebben szokta meg, de most már ő is nagyon szereti. Banyi régi ágya megy BK-re, ahol megszűnik a rácsos ágy. Andris kis rácsosának is lesz helye úgy néz ki.
Voltunk párszor strandon, a Laci Andrissal még a csaszit is kipróbálta egy szombat reggel, mert ugye az van a legközelebb. Kapott néhány tanácsot gyerekúszás oktatóktól, és hát egyelőre még nem sokmindent lehet neki tanítani, de ő nagyon jól érzi magát a vízben, a velencei wellness-es gyerekmedencében rájött, hogy hogy nem nyel vizet, ha a feje víz alá bukik, úgyhogy azóta ez nem is zavarja. Banyi is élvezi, de főleg azt, hogy locsolhatja Andris fejét vagy bárkinek bármilyen testrészét, ruháját. Ő óvatosabb, nem szeret fejjel belemerülni, vajon ezt kitől látta.....? :)
Banyikánk életében vasárnap következett el a nagy nap, amikor többszöri bátortalan és végül véghez nem vitt próbálkozás után most végre megszabadultunk a cumitól, tudniillik elküldtük postán a cumitündérnek. Az első éjjel fél 12-ig nem aludt el, akkor is csak mellettem, addig sírdogált, majd kijött olvasni, rajzolni, de tudtuk, hogy ez ilyen lesz. Napközben szinte alig említi, kicsit úgy érezzük, hogy már neki is csak béklyó volt, persze azért néha elszontyolodik rajta. Tegnap este csak arról kellett meggyőzni, hogy csukja be a szemét, ez mondjuk 20 percbe telt, de komolyan mondom abban a pillanatban elaludt, ahogy becsukta a szemét. Aztán éjjel átjött mellénk, de minden újabb este könnyebb lesz, reméljük legalábbis. Andrisnak is igyekszünk csak alváshoz adni a cumit, és azt tervezzük két éves korában nála is megpróbálkozunk a cumi elhagyásával, nagyon úgy tűnik, hogy csak a mi elszántságunkon múlik az ügy. Persze Banyi kapott két pónit is (egyet ide, egyet keszire az ottani cumi helyett) a cumitündértől, és sokat dicsérjük, olyan nincs, hogy hisztizne a cumiért, amikor emlegetni kezdi, akkor meg meg lehet vele beszélni.
Ja, Andrisnak letört egy pici a fogából - tipikus medenceparti elcsúszós baleset -, de nem lazult meg, és ha nem kezd el szürkülni, akkor nem kell semmit csinálni vele.
Fotók talán este, meg persze van a Facebook-on is, sokan már láttátok.

St. Blasen és környéke - Nyaraláááááás

2010-07-07T22:25:00.004+02:00

Rövid megingás után péntek reggel, akarom mondani délelőtt, akarom mondani épphogy dél előtt elindultunk nyaralni. Murau előtt van Ausztriában egy kis hegyi falu, St. Blasen, ahol a barátainknak van egy síegyesületi vendégháza. Ott töltöttünk el hat napot a prágai barátainkkal, sőt néhány napra még Huck és Juci is eljöttek. A ház egy patak partján fekszik, a hátsó kertben két ló legelészik, autóba szállva 3 percre van a grebenzeni sípálya, kb. negyed óra Murau, a több mint 700 éves kisváros, kedvelt síelőterep. A környéken van néhány vendéglő a domboldalon, általában játszótérrel, aztán ott volt a szomszédos St. Lambrecht, kastéllyal és középkori szűk utcákkal, de oda csak bevásárolni jutottunk el. Jártunk viszont a grebenzeni sípályán, ahol nyáron bobpálya üzemel, alul pedig egy étterem szuper gyereksarokkal, sőt egész regiment kisautóval és 1 euróért az épület előtti ugrálóváras, trambulinos, gokart-biciklis (?), zárt játszót is lehet használni, de nagy melegben kiváló a tehénlegelő melletti kis locsolós fa játszó is. A cipők is hamar megszáradtak, Andris keze és hasa is megmelegedett egész hamar. A bobpályát mi még kihagytuk, én főleg a libegőzést nem vállaltam Andris miatt, talán majd jövőre. Viszont az étterem tényleg tuti kis hely volt, de talán még jobb volt, az innen ötpercnyire murau felé tovább autózva található Sitz di nieder nevű kisvendéglő, ahol egy nagy homokozó, egy kis tó, hinták és újabb vájús locsolós játszót találtunk és egy gazdag hidegtálat ettünk uzsonnára öten (két felnőtt és három gyerek). Ez a leosztás úgy alakult ki, hogy Cukit, pistáék kutyáját megrúgta az egyik ló, és sajnos csúnyán eltörött a lába, Pista éppen a műtétre szállította cukit murauba, Cecilka pedig Nettivel maradt otthon, aki belázasodott. Reméljük mindketten hamar meggyógyulnak, sajnos Nettko még a hazautazás napján is lázas volt, Cukira pedig még vár majd egy műtét, amikor kiveszik azt a csúnya fémszerkezetet a lábából, de utána, ahogy ismerem újra elemében lesz.
Jártunk még Mariahofban is, ez is negyedórányira volt a háztól, ahol egy kis Vivarium üzemel, akváriumban halakat és kígyókat, krokodilt, békát lehet nézegetni, közben lehet uszodázni egyet, és kint pedig van egy hatalmas területen kis tó, játszótér és háziállatok, úgyismint nyulak, birkák, pónik és malacok, na meg a tavon kacsák. Murauban is játszótereztünk, meg játék-könyvesboltban is voltunk, ebédeltünk és sétáltunk egyet.
Most nagyjából minden programunkat elmondtam, ja nem, mert az egyik reggel felsétáltunk a gyerekekkel a helyi iskoláig, ami az erdő szélén van, az erdőbe már nem jutottunk be, mert minden gyerek kivolt.
Andris külön kalandtúrán vett részt, az első nap a ház melletti meredek patakparton zuhant le kb. egy métert, szerencsére nem a patakig, az jó 4-5 méter lett volna, plusz egy köves, fürge patak, bele se merek gondolni, ezt megúszta néhány karcolással és csaláncsípéssel. Az erdőszéli kiránduláson egy jól irányzott vetődéssel mentettem meg a - kis túlzással - szakadékba zuhanástól, végül tegnap NEM harapta meg egy nyúl sem, ezért pofára esett a kavicsos úton, tiszta seb lett az arca.
Érdekes hatással volt ránk a hegyi levegő. Egyrészt kiegyensúlyozta az időjárást, ezért se igazán melegünk nem volt, de nem is fáztunk, egy kardigánnál több még a hidegebb napszakokban se kellett. Másrészt valahogy kevésbé voltunk fáradékonyak, és bár nem aludtunk többet, mint otthon, de nem kóvályogtunk estére sem, jobban kipihentük magunkat, és Lacival ezt is a jó levegőnek tudtuk be.
Köszönet a lehetőségért a Snowline egyesületnek! :)
Fotók itt.

Heim Pál játszótér rulez

2010-06-27T13:03:00.005+02:00

Ha már fül-orr-gégészeti ügyeletre kell menni, akkor talán a heimpál a legszerencsésebb. Kivéve, ha aznap Dr. Sultész Mónika az ügyeletes. Ezzel a fotóval szeretnénk megköszönni neki a mindenre kiterjedő tájékoztatást Andris betegségét és az igényelt lázcsillapító kúpot illetően, na és a türelmet, emberszámba vételt Andris apukája felé.

Nyilván egy fül-orr-gégésznek nem nagy öröm a nagy vasárnapi ürességben egy sima gyerekorvosi tüszős mandulagyulladást diagnosztizálni, de hátha jobban telne a nap számára is, ha eggyel jobban odatenné magát. Mindeközben Banyival a főépület mögötti, fajátékos játszón vonatoztunk és szaladgáltunk.

Délelőtt Szentendre, délután Velence

2010-06-19T22:13:00.003+02:00

Ma kirándulós kedvvel ébredtünk, késő reggel (pontosabban 11-kor) nekivágtunk, hogy még a vihar/eső előtt sétálunk picit Szentendrén, aztán majd hazafelé alszanak a kocsiban kicsit és hátha ma végre 9 előtt elalszik Andris is este. Sétáltunk, szendvicseztünk, sétáltunk, fagyiztunk, de eső sehol. Hazaindultunk. Andris még a vége tábla előtt elkókadt, Blanka csak dumált. Felvetettem a Lacinak, hogy akkor már menjünk el neki elintézni a cipővásárlást az outletbe, de aztán még jobb ötletem támadt, menjünk uszodába - kb. ezen a ponton láttuk meg a szüleimet a fő utcában. Rövid uszodakínálati körkép után a jól bevált VelenceSpa-t választottuk, de előbb még irány haza, némi kaja, rézi séta, idegölő táskapakolás Banyi segítségével. Biztos nagyon hasznos lenne hagyni, hogy tényleg segítsen bepakolni, de nem egy hanem három táska kellene hozzá, és kb. a fele cucc nem lenne meg, ami kell. Mindegy, röpke egy óra kényszerpihenő után újra az autóban, Velencén pedig a benti részen mindkét gyerek alig bírta kivárni, míg átöltöztetjük őket, és megkapják a karúszókat. Valószínűleg egy busznyi öreg néni jött valami kezelésre, és biztos még vártak az indulásig, ott ücsörögtek a gyerekmedence mellett, és az Andris magánszámán röhögtek, aki a lábmosó és a kisebbik gyerekmedence között ingázott táncikálva, egy kis pohárkával a kezében, amiből hol ide hol oda öntögetett egy adag vizet, néha a lábuk elé. Andris élvezte a mélyvízben a lebegést is, Banyi jobb szereti ha leér a lába, oda már hajlandó beugrani is, meg csúszdázni, de csakis csukott szemmel, úgy értve, hogy már úgy is indul el a csúszáskor. Egy óra vizezés után jött majdnem egy óra zuhanyzás, pakolás, öltözködés, végül ott is vacsiztunk, nagyon finoman főznek ott, és mi mindent szépen megettünk, a víz ugye jól kiszívta mindenki erejét, jól esett minden falat a pupákoknak is. Hazafelé Andris megpróbált kimászni az ülés szíjai alól - jópofa lesz Ausztriába 5-6 órán át utazni vele. Végül némi kajával (!) sikerült lefegyverezni.

Ide-oda családi napközi a Frankel 6-ban

2010-06-19T22:08:00.004+02:00

Enikővel kitaláltuk, hogy csinálunk egymásnak egy-egy szabad délelőttöt, és közben összeszoktatjuk a két öcsicsibét, hogy ne akarják folyton egymás testrészeit elfogyasztani és megtanuljanak játszani egymással illetve egyelőre egymás mellett. Szóval egyszer én kapom kölcsönbe Barnust, egyszer pedig ő Andrist. Tulajdonképpen azon felül, hogy egy pillanatra sem szabad őket közeli felügyelet nélkül kettesben hagyni, tök jól el lehet velük játszani és a vendéglátó anyuka szerelme fokozódik a vendéggyerek iránt is, azt hiszem ezt mindkettőnk nevében kijelenthetem. És bár Barnus rá se nézett a krumplifőzelékemre, Andris viszont jóízűen megevett egy púpos tál levest Enikőéknél.

Most

2010-06-19T21:21:00.003+02:00

gyorsan dicsekszem egyet, aztán letöltöm a mai fotókat is és postolok még egy tartalmasabbat.

Cukipofák

2010-06-14T23:01:00.004+02:00

Ritmusváltás

2010-06-14T14:53:00.003+02:00

Egyrészt a kánikula beköszöntével megváltozott a napirendünk, mert igyekszünk már 9 óra előtt kiérni a játszótérre, és délután négyig ki se dugjuk az orrunkat otthonról. Persze ez a korai indulás komoly előkészületeket kíván meg, pl a játszós babakocsi pakkot már van, hogy előző este összerakom, és persze végig kell kenni mindenkit naptejjel mielőtt nekivágunk az utcának.
Másrészt Andris fejlődése miatt az esti fektetések elég viccesen tudnak alakulni, mert mikor már lefeküdt az ágyába mindkét gyerek, van, hogy Andris még akkor is képes kidugni vigyorgó pofiját a nappali ajtón, hogy akkor ő most itt van, nem tudott elaludni, viszont elég jó a kedve, mi legyen? Ilyenkor persze nem lehet komoly arccal, szigorkodva visszaküldeni, némi puszilgatás után, meg kell vele beszélni, hogy dehát késő van ilyenkor már a gyerekek alszanak. Visszakíséri az ember az ágyába az alvósmackó (Makkó) mellé, és némi simogatás után ki lehet jönni, de várhatóan még párszor megjelenik az ajtóban vagy legalábbis reklamál bentről. Aztán van olyan is, hogy egyik sem akar aludni, de erről majd egy másik alkalommal.

Két nagyobbik gyerekünk

2010-06-05T23:22:00.000+02:00

Óvoda vs immunrendszer 1:1

2010-06-01T14:51:00.002+02:00

Blanka mióta nem jár oviba, egy betegséget megúszott, egyet elkapott. De amit elkapott az is enyhébbnek tűnik nála, mint az Andrisnál, persze megint elkiabálom, mert még nem gyógyultak meg egészen. A múltkori takonykór Andrisnál antibioval kezelt fülgyulladásban végződött, szóval ezt igazán jó, hogy Banyi akkor megúszta. Most két éjjel fektettük le krupp elleni kúppal felvértezve, annyira rekedt és göthös volt, de már egy éjjelt kibírt "tisztán" is.
Most kap MultiTabs ImmunoKid vitamintablettát minden nap, de várom a kedves olvasók immunrendszer erősítő ötleteit. Andris részére is persze, csak ő még ugye nincs 2 éves, emiatt kevesebb minden adható neki.
Pl. a Broncho-Vaxom és társai bevált már valakinél? Mert tudom, hogy heroldéknál inkább csak betegebb lett tőle a Marci. Szóval írjatok, köszi.
(A homeopátiában kezdem elveszíteni a hitemet, és mivel ott az a legfontosabb, ezért olyat ne is írjatok. Bocs.)

Macskarajz

2010-05-26T22:46:00.000+02:00

Banyi rajzolta ma Budakeszin.

Újra itt voltak Ceciék

2010-05-24T22:04:00.002+02:00

Makacsabbak vagyunk, mint a rossz idő

2010-05-20T19:41:00.004+02:00

Ma a szemerkélő eső ellenére délután elbékávéztunk a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Odafelé egyre jobban esett az eső, de ezzel egyenes arányban nőtt a gyerekek kitartása, legalábbis Blankáé biztosan, akit kérdezgettem, hogy "de biztos akarsz menni? És ha végig zuhogni fog?" és ő csak mondta, hogy "menjünk anya, menjünk" és akkor mentünk, és gyorsan csináltattunk is egy bérletet Banyinak, Andris még 2 év alattinak "számít", ő ingyen megy be.

A majomházba menekültünk, ott megszáradtak a kabátok és nadrágok a melegben, és mire kiértünk el is állt az eső. Utána bementünk az elefántházba, megszoktuk a bűzt és megnéztük a nagyobb állatokat, úgyismint elefánt, orrszarvú, gazella, zsiráf. A kicsiket igyekeztem elkerülni, mert egy óriási csótányokkal teli terrárium nekem nem annyira jön be, mint a zsiráf, aki ha nem lett volna ott a rács, simán kikapja banyi kezéből a banánt.

Mikor kiértünk megint, akkor már csak időnként csepergett egy kis eső, megnéztük a tigriseket, a leopárdokat és a lustálkodó oroszlánokat, egy szerencsétlen bolond medvét és aztán valami hangos zenét hallottunk és szaladtunk a fókákhoz, mert fóka show volt, kerestünk helyet a tömegben, kb. 20-an voltak. Andris szinte végig kiabált, mikor látta a fókákat akkor azért, mikor nem, akkor meg azért. Aztán még egy gyors vizit a fókákhoz alulról, majd a jegesmedve talpát néztük meg, amint kilóg a barlangból és utána tűz haza.

Legközelebb balra kezdünk és akkor megnézzük az akváriumot is ígérem, most kicsit eltájoltam magam az elején Eszter. A fotók telefonnal készültek, és az volt a legdurvább, ahogy a tigris megnézte magának először Andrist - ezt sikerült is lefotózni, aztán meg Blankát - sajnos ez nincs meg, a telefonom még lassabb, mint a tigris.

Legalább ez

2010-05-18T16:10:00.002+02:00

A három napja tartó viharos, esős időjárás talán egyetlen pozitívuma, hogy Andris azt játssza, hogy a kis babaesernyőt a feje fölé tartja és azt mondogatja, hogy "Esik a' eső, esik a' eső".
Mostanában amúgy is minden szót végigmond, derekasan megküzd a szavakkal, míg végig nem mondja, akár fejből mondja, akár valaki után ismétli.

Na persze!

2010-05-12T23:29:00.001+02:00

Hiába kopogok én le virtuálisan bármit, attól még Andrisnak lett egy kezdődő középfülgyulladása. Szóval antibiotikumot kap, pénteken megyünk vissza a jánosba, de azért az éjszaka kivételével tök jó kedvű Andris, úgyhogy nincs túl nagy baj.

Reggelente

2010-05-10T20:46:00.002+02:00

Kb. két hete Laci kivett két rácsot Andris ágyából, hogy ne legyen muszáj be- és kiemelni. Ezt kb. ugyanennyi idősen tettük meg Blankánál is, de míg ő nem mászott ki onnan, míg be nem mentünk hozzá, addig Andris azóta minden reggel 6 óra körül megjelenik a két szoba közötti ajtóban a hálózsákjában és elkurjantja magát a háta mögé mutatva, hogy "Kakka!", azaz a Blanka még alszik vagy itt fekszik az ágyában, mindenesetre örül neki. Na erre Blanka is felébred. Az esetek többségében ilyenkor Laci felnyalábolja Andrist és kimennek a nappaliba játszani, készülődni - merthogy amúgy ők viszik le reggelente a Rézit. Banyi bemászik hozzám és együtt szundikálunk, amikor csak lehet, ameddig csak lehet.
Ma reggel viszont Andris csak csendben a cumiját kérte reggel 6-kor az ajtóban állva, és miután odaadtam neki, hátat fordított és visszamászott az ágyába aludni. Illetve csak feküdt ott, mert persze Laci nem bírta ki, és tíz perc múlva ránézett, na erre megint felkelt, de némi kinti játék után újra visszasétált az ágyába.
Blanka hihetetlen kézügyességgel bír, persze ezt csak a büszke szülők látják így, nyilván mindenkinek a saját gyereke a legügyesebb. Na de azért egy kettévágott szívószálat szinte tökéletesen újra összeragasztani cellux-szal még egy felnőttnek is komoly odafigyelést igényelne, nem? Majd lefotózom, mert persze megtartottuk a megjavított szívószálat, elsőszülött gyermekünk zsenijének bizonyítékát.
Andris hirtelen többszótagú szavakra és rövid mondatokra váltott a beszédben, azt hiszem Ankát próbálja behozni, de hát csak a nyomait szaglássza bőszen. És újra felváltva használja a nemet és az igent, illetve a rövid, fejrázásmentes "nem" azt jelenti kb. hogy "persze". Két fontos mondata: "addide" és "nemtom"/"nem tudom" (ezt legózás közben használja a leggyakrabban). Végigmondja, de főleg a magánhangzókról felismerhetően azt, hogy "hálózsák", ez valahogy így hangzik "áózsák" nem is, inkább így "ááóózsáák". Házbéli szerelme "Ekkő", azaz Enikő, kedvenc mókapajtása pedig a lassan 80-as éveibe lépő "Lyilyi", azaz Lili néni. Sokat telefonál: ilyenkor kezét a fülére teszi, kicsit oldalra hajtja a fejét és sokat hallózik, majd ezt halandzsával is kiegészíti, és belecsempész neveket, legtöbbször papát, mamát, bakkát és apát.
Végül le kell szögeznem, hogy májusi takony aranyat ér, merthogy egyrészt Andris egy hét alatt rendbejött (koppkopp), Blanka pedig le se betegedett (koppkopp). (Koppkopp)

Boldog születésnapot a Bika nagyszülőknek!

2010-05-10T13:42:00.002+02:00

Itt a tavasz! - Képek a hajógyári szigetről

2010-04-24T22:00:00.002+02:00

Átó és színes ...micsodaaaaaa?

2010-04-22T20:58:00.003+02:00

Fogtömés. Bizony. Színes fogtömés. Ül a gyerek a fogorvosnál az apja ölében, bátran tűri a szájbanézést, fogpiszkálást, öblítést, fúrást majd mikor a doktornéni megkérdezi, hogy és milyen színű tömést szeretnél, akkor miközben apuka levegőért kapkod, addig a gyerek rábólint a rózsaszínre (naná!), doktornéni pedig betömi rózsaszínnel és lesimítja a betömött tejfogat. Elég őrülten hangzik, de annyi előnye biztosan van, hogy most büszkén mutogatja a pink tömését Blanka, merthogy ő kapott ma ilyet, és jó élmény maradt a fogorvos.

Andris meg amikor csak autót lát, azt mondja kb. "átó", így aztán mikor sétálunk az utcában, akkor hacsak nincs valami érdekesebb pl. hepter (=helikopter) vagy nini(=néni) vagy bá, akkor csak hajtogatja serényen, hogy átó, átó. Az autóban ülve is ezt sorolja, és ma megtanulta megkülönböztetni a totót (=motort) is, de még nem ismeri fel magától a motor hangját, de ha felhívjuk rá a figyelmét, akkor totózik átózás helyett.

Illusztráció gyermekekhez

2010-04-21T22:41:00.003+02:00

Csudálkozik Mehemed "Ilyenek a gyerekek?"

Anya, a nyelvem

2010-04-21T07:36:00.002+02:00

(1)
- Andris le akarja magát vetkőztetni, de én segítek neki!

(2)[Dugóban]
- Az autók a fürdőkádjuk botját sem mozdítják..

Csak, hogy tudjátok

2010-04-09T22:01:00.003+02:00

A házbéli Marci egy esküvő kapcsán megtudta, hogy a fiúk azért veszik el a lányokat, mert szeretik őket. És mivel ő szereti a Blankát, innen már ugye egyenes volt a logikai út odáig, hogy akkor el is fogja venni feleségül. Persze Banyikám is hajlik a dologra, hiszen logikusan le van vezetve az egész, és a királylány ruhájához kell majd varrnom egy lila fátylat az esküvőre, a Marcinak meg egy cilindert kell varrnom, ez is ki lett adva. Majd szólunk előtte mindenkinek időben, ne aggódjatok.

ui: ide be kéne tennem rögtön egy másik fotót is, de az sajnos nem készült el. Laci arcáról kellene ide tenni a fotót, amikor megmutattam neki ezt a képet....

Játszótéri idők

2010-04-09T14:20:00.006+02:00

Beindult a játszótéri szezon és gyorsan megvallom itt a gyerekek blogján, hogy szerdán életemben először hagytam, hogy Andris egy a homokozóban talált kis pohárkát magával hozzon haza, de nem jelentkezett érte játék közben senki, szóval remélem, csak amolyan otthagyott játékpohárka volt. Ha valakit mégis láttok, aki sírva járkál a millenáris kisjátszóján, akkor szóljatok és visszavisszük. Az egész amiatt van, hogy Andrissal nehéz megbeszélni olyan dolgokat, amiket nem szeretne csinálni, de amiket pl. banyival ilyenkor már simán meg lehetett beszélni. Nem hisztizik fél órát a földön fetrengve, de egy hanyattdobós, megfeszítős max 20 mp-es ordítást előad, én közben felemelem és csak annyit mondok: "tudom, hogy maradnál még, de már mennünk kell, és nem szeretem a hisztit, köszönj el a játékoktól", és mire a babakocsiba beültetem addigra rendszerint túl is van az egészen, vagy max akkor is még egyet feszít magán. Hogy ehhez még egy kézből épp-kedvenc tárgy kivételt is hozzátegyek, ahhoz szerda délután már fáradt voltam. És tudom, hogy akinek sose csinált még ennyi hisztit se a gyereke, vagy akinek más módon hisztizik a gyereke, az nagyon furákat gondol ilyenkor, legalábbis körülöttünk megdermed a levegő egy kicsit. Szóval Andris hisztis, de elég jól kezelhető és remélem a beszéddel még jobb lesz.
Két dologban fejlődött ugrásszerűen az elmúlt 1-2 hétben: beszédben és mászókázásban. Irtó sok szót mond, persze ebből néhány hasonlóan hangzik és csak az adott szituáció dönti el, hogy éppen a Mamát hívogatja vagy enni kér, mert ilyenkor körkörösen ismétli, hogy AMMAMMAMMAMM vagyis MAMMAMMAMMA. Egy kis válogatás: kitá=kiszáll (alapszó minden izgága gyereknél), puppa=cipő/papucs, titta=cica, úgyismint nyáúnyáúnyáú (mindez túlartikulálva), zsitt/litt=lift, go=gomb, akka=Blanka vagy sapka, ága=a szemben lévő virágos Ági, bá=bácsi, néni, babba=baba. Mindent nagyon harsányan mond, nemhogy suttogni de még halkan vagy normál hangerőn beszélni se nagyon tud.

A játszótéren csak remélni tudom, hogy nem egyszerre tör a két gyerekre a mászhatnék, és közben lelkileg készítem magam egy fogtörésre, szájrepedésre, de szerencsére eddig csak állbeverés volt, meg fenékreesés, mert a két gyerek persze az idő kb. felét egymástól távol tölti. Andris ma pl. az iskola utcai játszón egyszercsak elindult, és körbejárta az egészet majdnem a kerítés mentén, mint akinek hirtelen km-hiánya akadt. Banyi utána elkezdett mászókázni, én közben Andrist kísértem, hogy ne menjen a hinták elé. Aztán míg banyi épp egy másik mászókán kezdett velem bújócskázni, addig Andris felmászott egy olyan kilátószerű mászókára, aminek a padlója a fejem magasságában van, majdnem, és aminek a két oldala nyitott. Persze Banyi is egyből oda akart felmenni, de meg kellett várnia míg Andrist leveszem (kis hisztivel) és utána végül banyi meg nem mert felmászni, nem bántam.

Blankát mindig nehéz rávenni, hgoy elinduljunk bárhova, utána meg alig akar hazajönni. És elkezdett a játszón beszédbe elegyedni más gyerekekkel, persze csak válaszolt, nem kezdeményezett. Sokat táncikál és énekel is hozzá, egész profin piruettezik, itthon csakis királylányjelmezben van, az utcán pedig szoknyában. Mindenkinek köszön, néha szólok neki, de a legtöbbször már visszaköszön magától az ismerős ház/utcabelieknek. Ha buszra vagy villamosra szállunk mindig rögtön keres egy ülőhelyet az ablaknál, akármilyen messze is legyen tőlem, és onnan kommentál nekem, akármilyen messze is legyen tőlem. A legtutibb hely a magasülés az ablak mellett a villamoson, de az is akkor a legjobb, ha Marci ül vele szemben.
Mikor kiengedem őket a gangra induláskor mindig odaszaladnak bekopogni Lili nénihez, és mire cipőt veszek, ajtót zárok már mindent meg is beszéltek általában. A játszóról úgy kell hazajönni, hogy még maradjon minimum 20 perc ebéd/vacsora előtt egy gangos motorozásra, fogózásra, de Andrist nagyon kell figyelni, mert időnként nekiindulna lefelé a lépcsőnek.
Banyi nagyon szereti, ha Andris megy vele az utcán kézenfogva, de ezt Andris többnyire csak Budakeszin teszi meg neki, itt a mi utcánkban nem hagyja megfogni a kezét. Sokat ölelgetik, puszilgatják egymást, és engem is, mostanában még a játszón is akár, és persze ha arról van szó, hogy hogyan lehet engem kicsit felbosszantani, akkor mindig képesek összefogni egymással.

ui: Andris újabb tudománya, hogy egyedül eszik kanállal. Most újra elővettem a nagyobb előkéket, és persze ebben is annyira vehemens, hogy még csak azt se hagyja, hogy a tányérját megtámasszam, amíg ő kanalaz, vagy pl ha ráteszek egy falatot a kanalára, akkor azt külön ledobja és ő tesz rá egyet. Kamaszodik?

2010-04-05T15:00:00.001+02:00

Cukrászdában

2010-03-22T20:06:00.002+01:00

Ül Banyi velem szemben a cukrászdában, szépen termeli be az óriási málnás Charlotte szeletet és azt mondja:
- Anya, olyan nekem ez a málnás süti, mint a bolhának a tél.
- Ezt hogy érted? Milyen a bolhának a tél?
- Nagyon fázik télen, hideg, jéghideg.
(ilyenkor meg nem szabad ám nevetni rajta, mert megbántódik)

Anya, a nyelvem

2010-03-16T20:55:00.004+01:00

(1) [Andris mindent összehányt az ágyában, és mindent ki kellett mosni]
- Apa, ezt a macit miért mostuk ki? Mert ez is hányingeres lett?

(2) [Blanka kivág ezt-azt egy képes újságból. Aztán panaszos hangon mondja egy fej nélüli párra mutatva:]
- Apaaaaa, ezeknek levágtam a fejééét...
- De hát miért?
- Nem tudtam ellenállni.

(3) [Hófehérke itthoni adaptációjában a törpék épp hazaérnek és ott találják holtan]
- És akkor most jön a herceg, ugye? - kérdezi Anya gyanútlanul.
- Nem, nem tud.
- Miért?
- A Multisoftban van, dolgozik.

Ezen közben Andris egy új nyelv kidolgozásán ügyködik. Munkáját arra a tételre alapozza, hogy minden magyar szó egyértelműen felbontható két hang("a" és "ka") tetszőleges kombinációjára.
Kakaós csiga -> ka ka ' ' ga -> kakaka
Ablak -> A ' ak -> ak'ka
Momentán úgy néz ki, hogy a hangzóhasonulások bonyolult szabályainak megalkotása az, ami lelassítja Andris verbalitásának kiteljesedését.

Kommunikáció

2010-03-09T13:29:00.004+01:00

Andrisra egyre inkább azt mondanám, hogy beszél, de azért még nem merem, ehelyett elmesélem, hogyan kommunikál velünk.

1. Telepátia - ha valamit nagyon szeretne, vagy nagyon egyértelmű amit szeretne, akkor egész egyszerűen irtózatos tempóban bólogat, miközben egy pillanatra sem veszíti el a szemkontaktust az emberrel. (Próbáljatok így bólogatni, de csak ülve, mert elég szédítő.) Ekkor vagy eleve tudjuk, hogy mit szeretne (enni, inni, CUMIT, Blanka játékát) vagy csak körül kell nézni és végigkérdezni a jelenlévő tárgyakról. (persze szokta tagadólag is rázni a fejét, ez még egyértelműbb, tulajdonképpen számára a bólogatás is az)

2. Metakommunikáció beszéddel kombinálva - azaz mutogat és szavak elejét mondja. A múltkor Lacival ücsörögtek bent a gyerekszobában, és Laci mutogatta neki, hogy a legóbabát hogy lehet leültetni és felállítani újra. Erre Andris megfogta Laci kezét, majd addig húzta, míg fel nem állt vele, és utána elkezdte mondani, hogy "étá, étá", azaz azt akarta játszani vele, hogy "sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs".

3. Kommunikációs értékkel bíró önálló ténykedések - pár hete elkezdte csinálni, hogy mielőtt kakil (általában legalábbis kakilás követi ezt a tvékenységet) elkezdni letolni a nadrágját, és leguggol és nyög és nyom. Sokszor beült a banyinak a vécére bekészített fellépőjére, annak az alsó fokára. Sokszor kérte a bilit, de sose ült meg rajta illetve a vécén sem vécészűkítő ülőkén. Ma viszont kihoztam neki a vécéről a fellépőt, mikor be akart oda ülni, mert épp tápszert kezdtem csinálni neki ebéd után. Gondoltam majd elücsörög ott, aztán kicseréljük a pelenkáját, ha tényleg kakil. Ehelyett szépen kihordott 4-5 darab pelenkát, odarakta a fellépőre meg az elé, letolta a nadrágját, és ezúttal annyira sikeres volt, hogy a pelenkát is letolta, és épp akkor értem oda (kb. 30 mp-et voltam a konyhában), mikor kipottyant egy kis hurkácska a fenekéből a földre. Próbáltam megint bilire ill. a vécére ültetni, de nem akart. Az jó jel, hogy tudja, hogy most akkor kaki fog jönni, de nem értem pontosan miért nem jó neki a bilin vagy a vécén ülni. A pelenkákat gondolom azért hordta ki, mert az is témába illik, és hát a fellépőn szokott ücsörögni, ha valaki vécére megy, és ő semmiképpen nem akar kint maradni. Szóval gondolom ez egy lépés a szobatisztaság felé, de hogy ebből hogyan lesz bilizés vagy bármi más pelenkamentesség, arról fogalmam sincs.

Tavaszvárók

2010-03-06T14:14:00.004+01:00

Andris rá tudja tenni a bal kezén a gyűrűsujját, a középsőre (nem fordítva!), anélkül, hogy a másik kezével rásegítene. Csináljátok utána!

Királylány sétál a királyfival.
Ez az ára annak, ha főzök.

Andris épp egy durva buliból ért haza.Aztán szaladt is a fürdőszobai after-partyba.

Már itt állunk szépen egymást lökdösve a rajtvonalnál és várjuk, hogy 15 fok legyen, szép napsütés egész álló nap, esetleg heti egy esős nap szóba jöhet, de szelet nem kérünk. Már az egyik délelőtt kimerészkedtünk az iskola utcai játszóra a gyerekekkel, de nem tudtunk sokáig maradni, mert eléggé fújt a szél. Viszont mind a két gyerek olyan volt, mint a kezesbárány, Blanka eljátszogatott a homokozóban, kicsit forgott velünk a nagy ferde karikán, aztán még homokozott, hintázott, közben Andrist kísérgettem ember- és játékismerkedő útvonalán, mindig mindenkinek adni akar valamit (törött lapátot, botot, egy marék homokot, nyálas kekszdarabkákat) és minden játékot ujjongva közelített meg azzal a viccesen imbolygó járásával, amit már jó fél éve űz. Blanka az első igazi kérésre elindult hazafelé - szoktam előtte már mondogatni, hogy "mindjárt megyünk haza, jó?", végig gyalogolt, illetve a buszig és a megállóból hazafelé egy szó nélkül, és otthon is elég zökkenőmentes volt a vetkőzés, ebédelés.

Szóval egyre több ilyen napot kívánok magunknak, már csak azért is, mert úgy tűnik Blankát szeptemberig nem zaklatjuk az óvoda üggyel, bár azt a 20%-nyi jó élmény sajnálom tőle, amit ott szerez, de igazándiból lesz még rá ideje, hiszen még így is járhat 3 évet oviba majd. Még nem rendeztük le az ovival, de reméljük, hogy nem kell emiatt újra felvételizni/beiratkozni, sőt azt is reméljük, hogy Marcival sikerül egy csoportba kerülni ősszel. Szorítsatok, köszi.

Blankát mostanában foglalkoztatja a fiú-lány kérdés, a minap például lánynapot kellett tartanunk (Bartoserika Annakönyvében van egy ilyen történet), amitígy magyaráz: "Az azt jelenti, hogy csak az Andris van itthon fiú." (mintha máskor nem így lenne...:))) Amikor arról beszélgettünk, hogy honnan lehet tudni, hogy ki fiú és ki lány, akkor valami olyasmit mondott, hogy a lányok a lánytartóból vagy lánygyártóból jönnek, a fiúk a fiútartóból/gyártóból, és felsorolta az összes rokont, külön a lányokat és külön a fiúkat. Amikor pedig arról volt szó, hogy honnan tudja, hogy x bácsi orvos, akkor azt mondta, hogy azért mert fehér köpenyben volt. Pedig az orvosok fele, akikkel mostanában találkozott nem köpenyben látta, de már kialakult benne ez a külsőségek által meghatározott szerep-sztereotípia.
Andris nagyon akar beszélni, mond is egy csomó mindent, a legtöbbször kihagyja a magánhangzókat és emiatt pl. Rézi=rzsi, de mondja a cipőt (pipppő), és még egy csomó szót, de még mindig a k betűs kifejezések a kedvencei, ami nem k-val kezdődik, ő azt is azzal kezdi.

Az elalvás borzasztó nehezen (saját viszonylatunkban nézve!) tud menni este, viszont Blanka úgy látta, hogy most neki eggyel nagylányosodnia kell, és nem kéri, hogy fogjuk a kezét, így aztán nagyjából egyszerre le lehet őket rakni, Andrist meg kell győzni róla, hogy ne ácsorogjon az ágyában kifelé sírva, hanem feküdjön le és akkor el fog tudni aludni. Az én módszerem, miszerint leülök az ágya mellé, és rajta tartom egy darabig a kezem, majd csak üldögélek mellette, nem nagyon működik, mivel így minimum 40 perc mire elalszik este. Laci módszere: lerakja, kis hátsimi, majd kijön - Andris állva ordít (nem tud halkan sírni) - Laci visszamegy, megkéri, hogy feküdjön le és aludjon ügyesen - Andris leomlik az ágyába és leteszi a fejét - Laci kimegy - Andris állva ordít..... ez megy párszor, de végül, kb. az ötödik körben Andris megnyugszik 5 mp alatt magától és elalszik. Blanka pedig eközben elalszik. Hihetetlenek. Kicsit félek, hogy innen hogyan tovább, hiszen Andrist is majd át kell költöztetni rendes ágyba, de persze ez még legalább fél év. Ha ki nem növi előbb az ágyat. Ja, tegnap megmértem őket: Banyi 103 cm, Andris 88 cm magas, mégis ránézésre úgy tűnt Blanka többet nyúlt, lehet hogy a kezei, lábai lettek most különösen hosszúak.

Most, hogy többet vannak együtt itthon kiegyensúlyozottabb lett a testvéri kapcsolatuk is, meg én is jobb módokat eszeltem ki a konfliktusok feloldására, mint a kiabálás. Amikor látom, hogy Andris agresszív hangulatába kerül, akkor igyekszem magam mellett tartani (becsukom a konyhán a gyereklezárót és A-t bent tartom magammal), érdekes módon ilyenkor mindig rögtön talál magának valami értelmes játékot és magában eljátszik, míg egyébként ott állna banyi mellett és a haját, ruháját húzgálná. Blanka még mindig imád a babaházával ill. a babáival meséket és mese-egyvelegeket eljátszani, teljesen bele tudja magát élni, és továbbra is báli/királylány/tündér ruhában van itthon egész nap. Ja, és elkezdett labdázni a rézivel rendszeresen, azt mondja: "na, gyere rézi, labdázzunk!" Rézi persze imádja.

Jár hozzánk Ildi heti kb.3 alkalommal, amíg én dolgozok, ügyintézek, nagyon szépen eljátszanak, Andrist és Blankát is nagyon jól kezeli, Andrist már altatta is délután, a gyerekek csüngenek rajta, de persze mikor egyszer megpróbáltam itthon dolgozni, akkor banyi 2 percenként sírdogált valamin, vagy jött reklamálni, szóval azért ha nyugiban akarok lenni, akkor el kell mennem itthonról ilyenkor.

Anya, a nyelvem

2010-03-04T21:50:00.001+01:00

(Blanka már fel van öltözve, Andris még nincs, így ő még nem mehet ki a gangra)
- Andris nem jöhet ki. Be van tiltva.

Boldog születésnapot Borka mama!

2010-02-23T21:03:00.004+01:00

ÉS

Fülesék

2010-02-16T21:13:00.002+01:00

Blanka szombatra virradó éjjel kezdett egy erős kruppos rohammal, majd egy óra múlva mikor már rendesen kapott levegőt, elkezdett a fülére panaszkodni, de nem a szokásos, "nincs kedvem aludni, melegítsük kicsit a fülemet" módon, hanem nyöszörögve, úgyhogy tudtuk, hogy reggel irány az orvos. Meg is kapta az antibiotikumot, 10 napos kúra ezúttal, mondjuk 3 hónapja nem volt fülgyulladása. Holnap már mehet leveőge is, pénteken talán elviszem a várva-várt ovis farsangra.
Andris vasárnap délelőtt kezdett el übernyűgös lenni, nevezetesen sírt és sírt és sírt, és a szájába mutogatott. Gondoltuk okosan, hogy biztosan a foga jön, aztán mikor kora délután mindent kihányt, akkor azt hittük egy sima hányós vírussal van dolgunk. De ezzel is csúnyán melléfogtunk, ugyanis vasárnap éjjel be is lázasodott, és a hétfő napközbeni átmeneti javulás után olyan éjszakát éltünk át vele, mint még soha, sírt és sírt és sírt, és közben kicsit néha aludt is, de mi még mindig csak a hányáscsillapítót és a lázcsillapítót nyomtuk bele. Ma délután végre elvittük orvoshoz, és hát persze, hogy a füle, csak éppen nem nyúlkált oda, mint a múltkori fülgyulladásnál. Állítólag az sem segített volna feltétlenül, ha tud már beszélni, mert még olyankor sem mindig érzik, hogy a fülük az, ami fáj, egyszerűen csak fáj és sírnak. Ő is antibiotikumot kap ma estétől, ő is tíz napig, és reméljük, hogy ma éjjel már tud(unk) pihenni. Mindezt azért csak most írom, mert én is nyomtam pár napig az ágyat, amikor csak tudtam, és ezúton szeretném megköszönni a család és mindenki segítségét, Böbe nélkül például nem is tudom mit csinálnék most, illetve de tudom: bámulnám a vasalnivalót, amint megtölti a hálószobánkat és a koszos edényeket, amint eltömítik a konyhát padlótól plafonig, ráadásul banyit is el kellett volna cipelnünk magunkkal a mai vizitre. Kiemelném továbbá a nagyszűlők ill. Ildi-harcimókusunk lelkes mese-játékait és egyéb trükkjeit, amivel lehetővé vált, hogy időnként 20 percre vízszintesbe helyezzem magam napközben is, na és persze köszi a lelki támogatást is a barátoktól, és köszönöm a tavasznak, hogy jön.

Aki látja, küldje haza

2010-02-06T21:22:00.002+01:00

Ellopták a nagy babakocsinkat a gangról, úgyhogy ha találkoznátok vele valahol az utcán, küldjétek haza. Nem használtam már túl sokat, de ha újra jön a jó idő azzal mentünk volna játszótérre, bevásárolni két gyerekkel, mert banyi fel tud rá állni a tolókarnál. Szóval hiányozni fog. Meg a szívemhez is nőtt kicsit.

A világ legnagyobb macskája rúgja meg azt, akinek volt képe ellopni egy babakocsit, ráadásul a mienket!

És a kötelező videós körök

2010-02-03T22:19:00.002+01:00

Andris mindig is szeretett utánam járni, míg végigmentem porszívóval a lakáson, úgyhogy most a játék porszívójával már tudja, hogy hol kell feltétlenül kitakarítani.

Levettük az etetőszékéről a pántot, így már a sajátjára is szabadon fel tud mászni, nem mintha eddig nem mászott volna bele, de inkább a Blankáén ücsörgött sokat. Igy pedig jobban hozzáfér az asztalhoz is, és ha befejezte, akkor megoldja a kiszállást is.

Aranyruha, dudorászás és baleeeeett! Ezek 3,5 éves Banyikánk lételemei.

Friss képek

2010-02-03T21:19:00.002+01:00

Andris mindenkivel bemegy a WC-re és leül banyi fellépőjének alsó lépcsőjére.
Már néha (nagyon néha!) szoktak együtt babaházazni. Vagy inkább egymás mellett.

Blanka este.

Hadd büszkélkedjek már egy kicsit

2010-01-31T21:59:00.001+01:00

Megjelent Andrisos szülésem története a porontyon!

Videók - nézzétek meg eggyel lejjebb a fényképeket is!

2010-01-21T20:27:00.001+01:00

Fényképek

2010-01-21T20:16:00.002+01:00

Lili néni, a kedvenc szomszéd nénim Szilveszter délutánján átjött hozzánk "babázni" és pezsgőt bontatni.
Ez a házunk kapualja belülről.
Banyika és imádója a liftben.
Fürdés utáni viccelődés á lá Banyi.

Vizsgaidőszakban már korán reggel fent vannak a gyerekek.

Még a végén felnőnek

2010-01-20T21:11:00.002+01:00

én meg nem írok róluk semmit, aztán huss eltűnik minden gyerekkori emlék.

Blanka járt 2x3 napot oviba januárban, aztán azóta arra várunk, hogy kiderítsük hol és mikor kéne kivetetni az orrmanduláját, lehetőleg minél előbb és minél normálisabb kórházban, addig viszont nem ovizhat, és nyilván utána sem egy darabig. Mondjuk a BKV sztrájk alatt például egyik óvónénije sem járt be, mert messze laknak, emiatt összevont csoportban voltak egész nap, persze hogy utált ott maradni. Mondjuk lett egy igazi ovis barátnője, az Annuska, aki kicsit idősebb nála, és rajzolt is neki, meg babáztak együtt, a Ciluska meg fogat mosni tanítgatja, szóval nem érzi már magát annyira elveszettnek, de azért ilyen összevont csoportos napokon mindig az ajtóban lesett, siettem is mindig érte. Itthon egész nap meséket kell eljátszanunk jelenetről, jelenetre, mondjuk a jancsi és juliskát csak addig, ahol boszorka voltát felfedi az anyóka, mert ott vagy jancsi vagy juliska csúnyán elveri, így a hosszú fogság és happy-end törölve, rögtön a happy-end-re ugrunk. Igazából minél többször játszunk el egy mesét, annál valószínűbb hogy valami változik benne. Minden szereplő a plüssállatok, babák közül kerül ki, és mindig vannak nézők is, merthogy az egésznek kerete van, az előadásra érkezünk meg, esetleg még buszozunk is előtte, ruhatárba is megyünk, a végén tapsolunk, ebbe öcsi is mindig beszáll. Blanka továbbra is sokat dalolászik, költi a sorokat, ahogy én szoktam nekik hülyéskedni, nagyon ötletes néha. Meg van róla győződve, hogy a lányok nem járhatnak nadrágban, ezért néha nekem is beszól, és néha nehéz rávenni, hogy ne egy szál harisnyában és szoknyában menjen ki a mínusz 2 fokba. Rövid velencei wellness pihenésünkön nagyon élvezte a vizet, már egyedül csúszdázott le a gyerekmedence oldalán, ami csúszkának van kialakítva, és imád lubickolni az apjával. Viszont nagyon nehéz megtörni az akaratát, még a napi rutin dolgokért is rimándkodni kell, vagy valami konkrét dologgal motiválni, pl. hogy elmenjen reggel pisilni, néha nagyon fárasztó tud ez lenni.
Andrist az utazás nagyon elvarázsolta, mármint az ottani újdonságok, például nem hittem volna, de alig evett az étteremben, mert inkább élvezte a nyüzsgést, addig produkálta magát, míg legalább két asztaltól "hajtottak rá" a bácsik-nénik, imád a középpontban lenni. Míg egyszer végigmentünk a hosszú folyosón a szobától a fürdőig, addig már utolérte a híre, hogy itt az integetős kisfiú. Igen, ezzel el is érkeztünk a beszéd-metakommunikáció témához, inkább ez utóbbira épít még mindig, bár sok szót mond már, kezdek megnyugodni, hogy egyszer ő is fog beszélni. A kecskeméti bébiételes üvegen a babára mondja, hogy BABA, a KKKK jelenti nála, hogy kapcsold be /ki igény szerint, a gombot a liftben, a kérem-et; az AJA egyre jobban hasonlít az anyára, a zöldségeshez mikor beszaladok, akkor ott énekel mögöttem, hogy AAAJJJA, GYEE, de hát ez már régi nóta, ja mondja azt is hogy SZA =szia, és AKKA azt jelenti Blanka. A vizet amúgy hihetetlen módon élvezte, attól féltem, hogy ott is ficánkol majd és nem bírom majd megtartani a kezemben, de nem teljesen lenyugodott a vízben, úsztam vele úgy, hogy ült a kis beülős úszógumijában, szinte hason, és én hátulról toltam úszva, mint egy úszódeszkát, nézelődött, dumált az emberekhez. Aztán kivettem a nagy úszógumiból és csak a karúszóban húzgáltam hason meg háton, háton a fejét is bemerítette, csak az arca volt kint, figyelte a víz alatti hangokat, hason meg jókat ivott a vízből. Amikor kijöttünk, talált egy apukát, odaállt elé és tapsolt, ez nála azt jelenti, hogy "milyen ügyes vagyok". Ja, igen, szóval a metakommunikációja elég fejlett, bólogatás és nem intés fejjel az nagyon megy, bármit kérdezel, arra határozottan tud ezzel a két jellel válaszolni. Orrszívás után, vagy épp rosszalkodás után megtapsolja magát, csip-csip csókázik, énkiskertetkerteltem-ezik, továbbra is stevie wonder stílusban táncol nagy komolyan, és ehhez elég ha szirénázást hall távolról. Viszont Velencén nem aludt, illetve mindig 1,5 órás ordítással fűszerezve aludt el vagy vissza, emiatt mi kétszer olyan fáradtan értünk haza, mint amilyenek voltunk előtte, persze ők is azóta nagyokat alszanak itthon délután.
Fotókkal is lemaradásban vagyok, de maradjon már valami holnapra is, jóéjt!

Anya, a nyelvem

2010-01-14T20:41:00.003+01:00

1.
- Apa, ez a karácsonyfa ugyanolyan, mint a mienk, csak hasonló.

2.
- Blanka, kérsz palacsintát?
(kiabálva:) - DEHOGYNEM!!

Anya, a nyelvem

2010-01-11T22:37:00.002+01:00

(A fogyasztói társadalom gyermeke) nem akar törölközni fürdés után:
- Elmegyek és veszek egy új apát, amelyik nem töröl.
- Igen? És hol?
- Az apás boltban.

Anya, a nyelvem

2010-01-05T21:58:00.002+01:00

Blanka reggel, hidegben a gangon:
- Apa, füst van az orrom alatt!

Összefoglaló 2009

2009-12-31T14:53:00.003+01:00

Ilyet nem írok, olvassátok vissza, ha bírjátok....bocs.

Viszont most már nincs mese, le kell írnom, hogy Andris beszédfejlődése arányosan rettenetesen elmarad Banyiéhoz képest, azaz míg Blanka ennyi idősen már vagy 25 szavas készletet használt mások által is érthető formában, addig Andris mostanában csak az AAAAja és gyeeeee'e szavakat használja, igaz azt több helyzetben is. Kommunikációja ezzel együtt is sikeres, mutogatással bősz bólogatással vagy fejrázással mindent megértet, amit szeretne. Nem baj, tudom én, hogy ez teljesen normális, csak hát nem ehhez vagyunk szokva. De azért szeretjük Andrist, jó vicc, mi? (Mármint vicces lenne, ha kitagadnánk azért, mert "csak" normál tempóban halad a beszédfejlődése.)
Blankával jártunk balett-előadáson, természetesen a báli ruhájában jött, és mivel az első sorban ültünk ő is és Marci is kaptak almát a szorgalmas lánytól a Holle űúanyóból. Ez jól is jött, hazafelé mind a ketten megették az almát. Nagyon tetszett mind a két ovisnak, ha tudtok még jó előadásokat ajánlani szóljatok.
Blanka újra és újra kitalál magának játákokat, amikkel akár 2-3 órát is elvan egyfolytában, most papírból kivágott pöttyöspannit és tamarát képes órákig öltöztetni matrica ruhákkal, közben sztorizik, énekel nekik.
Hétfőn kezdjük az ovit újra, legalábbis reméljük.

Boldog, de főleg nyugis és egészséges Új Évet Kívánunk!

Boldog Karácsonyt!

2009-12-24T13:02:00.001+01:00

Stevie Wonder mozgás illusztráció

2009-12-22T21:52:00.003+01:00