Most próbálok úgy csinálni, mintha nem lógnék egy csomó beszámolóval - nyaralásról, úszásról, centikről és back-to-ovi ügyekkel, és inkább belecsapok az aktuális lecsóba.
Mióta elkezdődött az iskola, csaknem másfél órát töltök reggelente az autóban, ennyi idő míg kidöcögünk Budakeszire az oviba és én vissza a városba. Délután egyszerűbb a menet, de a reggelekre ki kellett találnom valamit, amivel kitöltöm ezt a holtidőt, hogy ne durranjon minden reggel szét a fejem, és ne legyen az egekben a telefonszámlám sem. Eddig egy jó dolog jutott eszembe, letöltöttem spanyolleckét audio formában a kisgépemre, és két leckével majdnem elmegy a visszafelé döcögés, én meg szépen artikulálom a Voy a invitar a ella esta noche/Me gustaría llamarla pronto-kat, ha tudtok ajánlani letölthető haladó audio anyagot spanyolból vagy van bármi más időkitöltő ötletetek azt megköszönöm.
A gyerekek mostanában már túlléptek azon, hogy én fütyüljek és énekeljek nekik a kocsiban, most épp manu chao a kedvenc, szóval tulajdonképpen fesztiválozós hangulatban telnek a reggelek és délutánok. Mellékesen, de nagyon elégedetten említem, hogy sikerült eladni a Sárgát, méghozzá nagyon jó helyre, az unokatesómék fogják használni, juhéééé! Így aztán a "kis" egyterű Mazdában zötyögünk, Andris minden reggel kiborul rajta, hogy ha becsatolom, akkor nem éri el az ajtó feletti kapaszkodót, a jobb kezem pedig mintegy másfélszer olyan hosszú már mint a bal, mert folyamatos room-service-re van fogva, innivalót nyitok ki, zsepit, kekszet, dobozt, játékot, újságot, lemezt nyújtok hátra, majd ugyanezen dolgokat kapkodom fel menet közben hátranyúlva az ülésük elől.
Ovis hírek: nagyon jól érzik magukat a Mackóvárban, már megvolt az első takonykór, de megúsztuk mindenféle szövődmény és extra adag szteroid nélkül. Andris a héten kezdi elhagyni a pelenkát, nagyon büszke magára és hát részleteket nem írok, nehogy kitagadjon nagykorában. A napokban történt, hogy azt vettük észre már jó ideje milyen csend és nyugalom van a lakásban, hát látom Andris ül az asztalnál és színez! És nagyon ügyesen színez, bár elég lent fogja a filcet, úgyhogy az egyetlen kellemetlen mellékhatás, hogy tiszta tinta minden ujjának a vége. Szinte falja a színezőket, kiváncsi vagyok meddig tart ez, nagyon cuki, ahogy komolyan ül az asztalnál és színez. Tök ügyesen megy a lábbal hajtós bringával is, a motorjára már rá se néz, és egész keveset esik.
Blanka egy-két hete úgy döntött, hogy megpróbál leszokni a cumiról, egyelőre félsikernél tartunk, az oviban már nincs cumija, és még így is alszik néha ebéd után, itthon viszont még azzal alszik el, majd - előzetes megegyézésünk alapján - én elrakom a dobozba a cumit, mikor már elaludt. Aztán persze ő szépen visszalopja, de már így is nagy haladásnak érzem ezt a lépést a részéről. Elkezdett játszani megint egy csomót a Rézivel, röhögcsél közben és egyáltalán általában véve is nagyon jó most Banyi hangulata, nagyon jó látni ezt. Járunk úszni - már egyszer voltunk a takony előtt -, és Banyit ügyesnek mondanám, Andrist meg lelkesnek inkább, de még ráérünk, remélem még Karácsony előtt eljutunk megint egy órára. Blankát szombatonként viszem a Budai Táncklubba klasszikus balettra, ez nagyon-nagyon tetszik neki, csak azon elégedetlenkedik, hogy még nem tud igazi spiccen járni (ezt még nem is kell tudniuk persze) és hogy nem ugranak még spárgában, de sokkal jobb szombaton járni, mint hétköznap délután, mert így legalább nem olyan fáradt, és talán itt kevesebben is vannak a csoportban. Ma meglestem, már nem az a bambuli, aki nem csinál semmit, hanem csinálta, amit a többiek és egyáltalán nem sírdogált utánam az első alkalommal sem, mikor bementek, pedig itt a legtöbb szülő egészen bement a gyerekkel, sőt ott ülnek a lépcsőn és leskelődnek.
Folyt. köv. ígérem hamarosan. És képek is hamarosan.
ui: Blanka 112 centi, Andris 102, de a cipőméretük még mindig ugyanakkora.
