Csiki-csuki

Most már le merem írni, hogy Banyi időtlen idők óta jár az óvodába, és ha nem is csacsog bent semennyit, de reggel szépen beoldalog magától, délután meg ontja magából a történéseket. Ma még úgy is bement, hogy összevont csoport volt éppen (ilyen marha korán beértünk! = fél 9), és nem volt saját óvónénije bent. Nagyon büszke voltam rá.

Andris pedig időtlen idők óta nem jár bölcsibe sajnos, de talán jövő héten szerdától már fog tudni menni. A jövő héten persze Banyinak van oviszünet, illetve ügyelet, emiatt ő azért itthon lesz. Tegnap a bölcsis szülőin kiderült, hogy elment az egyik kislány a csoportból, és egyelőre nem látom, hogy valaki jönne a helyére, szóval ha két év körüli pupákotok van és szeretnétek a Piklerbe járatni, hát hajrá. Bár biztos előkerül egyszercsak a várólista, talán kivárják a januárt. Amúgy az is kiderült, hogy jó kis anyuka-csapat van nálunk, és Andrison kívül most mindenki első gyerek a csoportban, sokan fél év körüli kistesóval otthon.

Blankáéknál tegnap buli volt, jöttek arcfestők és hoztak ugrálóvárat is, nagyon élvezték, mikor este hazajöttem egy pillangóarcú kislány várt itthon. És végigbőgte, míg lemostam az arcát a fürdésnél. Tegnap Zsuzsa mamáék dupla szolgálaton voltak, mert nemcsak Banyit vitték el tornára, ahogy szokták, hanem Blanka egyik ovistársát is, akinek az anyukája terhes, és ugyan még csak félidő körül jár, de óriási hasa van már, és megbeszéltük, hogy kipróbáljuk, hogy együtt visszük a lányokat, legalább csütörtökönként a tornára. Laláék vállalták, szerintem kicsit hiányzik nekik a tenisztáboros hangulat.

Az elmúlt egy-két hét kapcsán újra meg kell jegyezzem, hogy marha mázlim van, hogy ilyen munkahelyet találtam, mert az, hogy rugalmasan be tudom osztani az időmet és itthonról is dolgozhatok az az ilyen betegesebb időkben nagyon sokat számít. Biztos megoldanám máshol is valahogyan, de így legalább az nem stresszel, hogy hú mit szólnak bent, hogy ennyit hiányzom, mert nem hiányzom annyit, és a munkákat is csinálom szorgosan, vírusok ide vagy oda. Remélem olvassátok azt a blogot is:
e-geszseg.blogspot.com, majd lassan elkezdem kikérdezni az anyagokat. És szívesen várok ahhoz a bloghoz témajavaslatokat, véleményeket. Előre szólok, hogy nehezen viselem a kritikát, főleg a jogosat. :)

Végül itt egy kép Andrisról a Bemtérről, és ennek kapcsán felhívnám figyelmeteket Bem apó szövevényes életútjára, érdemes átfutni, bár persze tudom, hogy mindenki emlékszik még rá az iskolából, de azt pl. tudtátok-e, hogy halála előtt muzulmán hívő lett? Előtte meg hadseregeket vezetett ide-oda, hol győzött, hol vesztett, de nem a csatatéren halt meg.

Blanka napja

Mivel Banyinak nyáron van a születésnapja, oviszünet idején, ezért megbeszéltem az óvónénikkel, hogy mi a névnapján viszünk be tortát, és akkor ünneplik meg, és láss csodát ma is tudott oviba menni és vitték a két tortát (27 gyerek+4 óvónéni, dadus), és remélem hogy jól jön ki neki ez a nap, mert amúgy már kezdi megszokni az ovit, kezd belenőni, bár még nem igazán beszélget a többiekkel.
A múlt héten már úgy ment be többször is, hogy nem kellett kézbe adni az óvónéninek a lábamról lefeszítve, hanem csak bementünk, ő ottmaradt az ajtóban és gondolom miután elmentem, beljebb is ment. Délutánonként sokáig még csendes, ha hazajövünk elvan a barbikkal és a kivágós babákkal, ha tudok én is játszom ilyenkor vele. Aztán egyszercsak, úgy vacsora körül mintha megnyitnának egy csapot benne, és elkezdni mesélni, hogy ki hiányzott az oviból, ki milyen ruhában volt, sőt még egy mini-szociográfiát is felvázol a csoportról, amikor elsorolja, hogy ki kit hív meg a születésnapjára, és hogy azok akiket meghív ez a valaki, azok kiket hívnak meg és kiket nem, és kik a jó lányok, és kik a rossz lányok, azt hiszem a fiúk mind ez utóbbi kategóriába tartoznak.
Ma megpróbálok csinálni egy fotót Banyiról, ahogy megy be a többiekkel tornára, ez nagyon aranyosan szokott kinézni, áll sorban egymás mögött a 8-10 kis mucika, és most már van egyforma tornadresszük (cseresznyés!), na majd felteszem.
Csináltam pár videót is a hétvégén, de most már nincs időm feltenni, talán este.
Aki tud, küldjön legyen szíves minden naphoz még 5-6 órát, köszönjük!

Blanka és a matek

Blanka felszúr néhány virslit a villájára, hozzám fordul:
- Apa, hány virsli van a villámon?
Odanézek és rávágom:
- Három.
- Nem. Először, gondolkozz!
(Pedig jót mondtam. Onnan tudom, hogy felszúrt még kettőt, megszámolta, hogy öt, és egyben bekapta...)

Csak szépen sorban gyerekek!

Blanka kezdte a sort, múlt péntek éjjel múlni nem akaró hányással, lemenni nem akaró magas lázzal. Reggel hétkor eljött hozzánk Dr Kinga (ahogy sok betege hívja :)) és úgy döntött, hogy akkor a rendelőben ad neki infúziót, mert elég rosszul néz ki a gyerek, ráadásul még sem a láz, sem a hányás nem múlt el. Három adagot kapott, megröntgenezték a tüdejét, mert az folyton csúnyán zörgött, a szíve meg zakatolt szegénynek, és délután egy vénásan kapott antibiotikum után hazajöhettünk, de a karjában maradt a kanül/branül, szóval a kütyü. Irtó hősiesen és okosan viselte amikor az egészet a vénájába telepítették, nem kellett lefogni, nem sírt csak panaszkodott, de nem mozdította el a karját, nem mondom, hogy könnyű dolga volt az asszisztensnek, mert marha pici helyet kell eltalánia a tűvel. Szerencsére vasárnap már megmaradt benne az innivaló, sőt evett is, és Kinga kivehette a karjából a cuccot, az egészben a ragtapasz leszedése volt a legfájdalmasabb. Hétfő reggelre annyira összeszedte magát, hogy egyedül felöltözött és kiült az asztalhoz játszani. Három napig gyöngyöt fűztünk, anyukám is persze, azóta már csak egy adag asztma maradt, reméljük a jövő hét végére az is elmúlik szépen.
Andris ma hajnalban kelt fülfájással, amit ő is óránkénti hányással egészített ki, szerencsére a láz elmaradt, így az infúzió is, csak antibiotikumot kap, délután öttől másfél óra alvás után már teázott, kekszezett, bohóckodott és mentünk gyurmázni, nála ez a gyöngyfűzés megfelelője.
Kettejük közé illeszkedik Rézi története, aki a héten a szüleimnél nyaralt, de csütörtökön egy kutya megtámadta és megharapta a hasát, össze kellett varrni. Szerencsére már ő is jobban van, nagyon hiányzik nekünk.
Sokan azzal bíztatnak, hogy csak az első közösségbe kerülős év ilyen, kicsit kevesebben az iskoláskort emlegetik bűvös határként, hát majd meglátjuk, mindenesetre most muszáj kitartanunk a bölcsi, ovi mellett, merthogy dolgozni kezdtem és van kisgyerekes bérletem is. Bibibiiii.
Szeretnénk megköszönni ezt a hetet a nagyszülőknek, valamint dr Kingának és Borinak, na és persze a jó időnek!