Szemészet pipa

Végre-végre régi álmom vált valóra, elvihettem a gyerekeket szemészeti alapvizsgálatra. A körzeti doki már legalább 2 éve mondta, hogy vigyem Banyit, és hát mivel én is tettem fel blogbejegyzést a tompalátás szűréséről, ezért már igazán nyomta a lelkemet ez a dolog. Szóval még nyaralás előtt foglaltam időpontot az Oculomed nevű magánrendelőbe a Kapás utcába, csak azért mertem, mert szembe jártunk tornára Blankával a Budai Táncklubba, és sokszor láttam, normálisan nézett ki, ráadásul van külön gyerekszemészük. Csordás Erika egy földre szállt angyal, vagy nagyon sok nyugtatót szed, bár mintha ma ez lett volna az alaphangulat, mert a negyedórás várakozást az én két gyerekem 4 könyv lapozgatásával töltötte teljes csendben és békességben. (illusztárció alant)

Kivéve persze, hogy Andris bekakilt és persze nem raktam át a zsákomból a dolgozós táskámba egy nyamvadt pelenkát sem, ezért már előre szabadkoztam a szaghatásért, amikor végül 10 perc késéssel bejutottunk a rendelőbe. Szóval a doktornő irtó nyugodtan és profin bánt a mucikkal, hosszas munkával megdolgozta magának Banyit, aki így végül minden feladatot lelkesen csinált meg, mire aztán Andrist is elkezdte érdekelni a dolog, de ő kikötötte, hogy mindent csak állva hajlandó megcsinálni, no de hát ez már nem volt baj, sőt így legalább Banyi az ölemben tudta elmajszolni a maradék kiflijét. Senki nem kancsal, még titokban sem, viszont Banyika lehet, hogy rövidlátó lesz, de egyelőre vele sincs semmi tennivaló. Fél év múlva megnézi újra a szemét, meg figyelni kell, hogy ha pl. hirtelen sokat hunyorít, akkor előbb el kell menni.

Én nem is tudtam, hogy ilyen trükkös feladatok vannak egy szemészeten, azt hittem, hogy csak az uncsi táblaolvasós, lencsecserélgetős menet létezik, max gyerekeknek még nem betűk, hanem tündérek, törpék és egyéb mesebeli lények vannak a táblán.

Újra itthon

Megjártunk Steiermarkot, és legnagyobb bánatunkra a prágai Nagy family nem tudott csatlakozni hozzánk praktikus és karmatikus okoknál fogva, azaz sorra lebetegedtek, és ezt nem tudták nem intő jelként felfogni. Így aztán négyesben nyomtuk a nagy házban, szombat délután mikor megérkeztünk kb. mindent magunkra kellett venni, és hétfő délutánig le se vetkőztünk, na jó, de igen, mert a házban bekapcsoltuk a fűtést, de kint zuhogott az eső és hétfőn délelőtt Murau-ban pl. 8 fok volt, délutánra felment 14-ig is. Szombaton a szomszéd bácsi azt mondta, hogy hát igen júniusban sokat esik az eső, de a következő héten jó idő lesz. Csak esni fog az eső....
Kedden és szerdán a körülményekhez képest nyár volt, ami azt jelenti, hogy csak keveset esett és inkább csak éjjel vagy kora reggel, és felment 20 fok fölé a hőmérséklet. A szerdai 24 fokban elmerészkedtünk a közeli strandra, ahol két rövid fürdésmenet után két fagyott heringet szállítottunk haza illetve KISZTIÁNÉKHOZ, ahogy Andris mondta. Az alábbi videó a strandról való hazainduláskor készült, a strand amúgy egy várrom tövében, a birkalegelő szomszédságában van, a belépő négyünknek kemény 4 euró volt.


Ezen kívül a környék összes játszóterét, nyitva tartó éttermét is bejártuk, Blanka megtanult egyedül kötélpályán csúszni (illetve hirtelen tudott, ezt máig sem igazán értem, hogy hogy van a gyerekeknél), Andris megtanult egy német szót: Danki (azaz Danke), etettünk pónit, bámultuk az óriási nagy lovat a ház mellett a kiscsikóval és összebarátkoztunk a szomszédokkal, indulás előtt két tojásért cserébe kaptunk egy üveg erdei mézet.Csütörtöktől  újra itthon, nem mondanám, hogy kipihentük magunkat, de kiszellőztünk egy kicsit az biztos. Bónuszként egy ma esti felvétel:

Hurrá nyaralunk!!!

Holnap indulunk St. Blasen-be, ahol tavaly is jártunk ilyentájt, itt a tavalyi beszámoló. Idén Nettkó már otthon beteg lett sajnos, így ők majd csak hétfőn jönnek utánunk, de Blanka már nagyon készül a Nikkóval töltött napokra.
Blanka egy csomó dicséretet kap az oviban, mert szuperül tudja a verset az évzáróra (amin sajnos nem lesz ott, mert épp St. Blasenben tisztítja majd a tüdejét), és a halk-hangos játékban is ügyesen hangoskodik. Jókat játszik Dorkával, Lucával és Laurával, minden reggel másnak készít saját kezűleg meghívót a szülinapjára, ami persze majd csak augusztusban lesz, de ő már arra is nagyon készül.
Andrisnak négy nap marad a bölcsis életéből, mikor visszajövünk, júliustól ő is ovis lesz, nem is tudom szavakban visszaadni mennyire nagyfiú lett, egyre több mindent megcsinál abból, amit kérünk tőle (szakadozik a dackorszak felfelé), nagyon vicceseket mond, rendszeresen pisil a wc-be fürdés előtt és egyre többször vetkőzik és öltözik egyedül.
Az esti elalvás megy most elég nehezen, főleg Blankának, az utóbbi egy hétben csak forgolódik késő estig, a rekord negyed 11 volt, és akkor is a mi ágyunkban aludt el végül. Ma viszont nem aludt délután az oviban és már durmol, úgyhogy az a teória igazolódik be, miszerint, ha nincs délelőtti (és esetleg délutáni) különóra az oviban, viszont elalszik rendesen ebéd után, akkor este kukorékol.
Van egy trükköm, amivel bambizáskor nyugodtan el tudom fogyasztani a tejeskávémat a gyerekek mellett, mégpedig a fagyi. Kapnak egy gépi fagyit kétfelé osztva, két külön tölcsérben és csak ülnek és nyalogatják. Andris megissza a tejet, amit hagyok neki, aztán leöblítik almalével és mindenki felfrissülve szalad haza az esti teendőkre. Isteni ott ücsörögni nyugiban 6,5 percig.
Már nagyon vártuk az ausztriai nyaralást, én hulla fáradt vagyok, azért ez a 6 órás munka kiegészítve a reggeli és délutáni fuvarozással elég sokat elvisz a napból és az energiámból, de ne vegyétek panaszkodásnak. Végülis durván közel lakom a munkahelyemhez, muszáj volt kitalálni valamit. :)

Búcsúzásul itt van két kép, pár perc eltéréssel készültek néhány hete egy hétvégi délutánon, Andris szépeket álmodik, Banyi közben legyárt 83 darab kivágós babát, akikre ruhát is szab (mintából).

Mindenkinek szép hétköznapokat  a jövő hétre, ha hazajöttünk mindent szépen elmesélek.