2012-01-20

Már épp itt az ideje

Egy új bejegyzésnek mindenképpen, bár megjegyzem Andris is abban a korban van, mikor szépen gyűjtögeti már a kis feje a saját emlékeket, szóval már semmi értelme ennek a blognak. :) Viccelek persze, biztos addig írom, amíg még tudok gépírni és látok, vagy lehet, hogy utána is, mert addigra diktálni lehet majd a bejegyzéseket a bloggeren. Vagy amíg a gyerekek le nem tiltanak arról, hogy megírjam apró-cseprő kis dolgaikat.
Annak is itt volt az ideje, hogy elkapja az egyik mucit egy vírus, hiszen már lilára kopogtattam babonából a bal középső ujjamat, jó ez is vicc, ráadásul nem annyira jó vicc, mert Banyikám lázasodott be tegnap estére, éjjel még feljebb ment a láza, remélem hamar túl lesz rajta és lilulhat újra az ujjam. Harmadik hete járnak már a Tigriskölyök oviba, ami félúton van a lakás és a munkahelyem között, és egy kicsit másképp lett a beszokás mint azt gondoltuk volna. Blankát féltettük jobban, hogy esetleg az új környezet, kicsit nagyobb létszám miatt majd újra becsukódik, de szerencsére ő az, aki minden napját élvezi az ovinak, reggel igyekszik korán felkelni, délután alig akar hazajönni, a nagycsoportban hamar megtalálta a helyét, az óvónénik dicsérik, mert odafigyel és szófogadó, én is dicsérem, mert tényleg egyre önállóbb és szépen bevonódik a játékokba, nem csak a partvonalról figyel, mint korábban.
Andrisnak viszont legalább két hétbe telt, mire elfogadta, hogy nem lesz mindig mellette Blanka, és még ha együtt vannak is, mert átjárhatók a csoportok és az udvarozás is közösen megy, akkor sem játszik vele mindig Blanka, és kénytelen lesz saját barátokat találni. Az előző ovis beszokás elején tapasztalt verekedés ezúttal elmaradt, és azt hiszem ezt senki se bánja.....Andrist is dicsérik az óvónénijei, szót fogad, szépen eszik és alszik, és heti egyszer karatéra is jár. Az egyetlen, amiből kimarad az a rajzolás-festés, ezeket nem akarja a többiekkel csinálni, de majd ennek is eljön az ideje, itthon is csak ritkán vonódik be a "kézműveskedésbe",  még az ollóval való kivagdosás a kedvence talán.
Ragaszkodnak hozzá a pupik, hogy busszal járjunk oviba, ez reggelente igen mókás tud lenni, vagy egy-egy óvónénivel futunk össze a buszon vagy valamelyik RMC-s asszisztenssel. Hazafelé kicsit gyűröttebbek vagyunk mindhárman, az utóbbi két nap tapasztalata, hogy a szűk hátsó ajtót  két gyerekkel nem szabad bénáknak leszállásra használni, egyszer rámcsukta az ajtót a sofőr, másnap meg egész egyszerűen leestem a lépcsőn, szerencsére a gyerekeket nem rántottam magammal.
Irtó sok időt nyertem, fél kilenckor már mindenképpen beérek, azaz háromkor léphetnék is le, de a gyerekekért - most hogy beszoktak már - elég fél 5 körül odaérni, így van időm nyugodtan bevásárolni vagy hazaugrani rézit levinni, és egyszer talán eljutok sportolni is napközben, háhá micsoda luxus lenne ez. A rendszeres mozgás azért megvan, mert az oviból fel szoktam sétálni, ha csak tehetem, és lefelé is, ha nem vásároltam nagyon sokat.
Nagyon tetszik a Tigriskölyök nyüzsgése, meg hogy mindenki tudja a dolgát abban a reggeli és délutáni kavarodásban, bár biztos napközben sem kevesebb a kavarodás, csak azt én nem látom ugye. És mindig mosolyognak a dadusok és óvónénik, és majd még mesélek róluk, de most megyek lázat mérni.
BRÉKING: a Tigriskölyök FB oldalán fent vannak a tegnapi foglalkozásról fotók!