Boldog és mind testileg, mind mentálisan nagyon egészséges 2011-et kívánunk!

Röviden összefoglalom 2010-et:
a kismanók nőttek és nőttek és nőttek. Mi vén manók pedig öregedtünk és öregedtünk és öregedtünk. Rézi középutas manó, mert sokkal több ősz van a bajuszában, de ugyanúgy rohan, mint 5 éve.
Reménykedjetek, hogy 2011-ben mindenki kevesebbet legyen beteg, és akkor sokkal több és tartalmasabb bejegyzés lesz itt (is).
(Igen, ez már tisztán látszik, hogy az egészség-betegség tengely mentén működik az agyam, hogy miért? Nem tudja senki. Megfejtéseket a szerkesztőségbe várok.)

Rövid színes - túl egy tüdőgyulladáson és egy tüszős mandulán

Jelentés

Nálunk mindenki teljesen jól van.*
Nem tudom dolgozik-e rajta valaki, de pár bejegyzéssel ezelőtt kértem még 5-6 órát a rendes 24 órás napunkhoz. Na most, lehet rajta még dolgozni, ugyanis most már úgy látom plusz 8 óra is elférne még itt. Köszönjük

*Ez nem igaz, de már unom a panaszkodást.

Az utcánk

Szeretünk itt lakni, olyan ez az utcarész, mint egy nagyobb társasház. Irhatnám, hogy mint egy falu, de ezt nem tudom meggyőződéssel írni, mert világ életemben pestlőrinci ill. II. kerületi bejelentett lakcímmel rendelkeztem csak. Mindenesetre van itt kisbolt, zöldséges, patika, képkeretező, zálogház, antikbolt, keleti lakberendezési bolt, gusto kávézó, bambi kávézó, virágosági, antikbolt, báv(?) és legalább 23 fodrászat.
Valószínűleg az idilli hangulat miatt az összes közszolgáltató cég, akinek van a földben vagy a házakban futó kábele kötelességének érzi, hogy évente 3-5 alkalommal ide települjön és az utca kisebb-nagyobb szakaszát (including sidewalks) felbontsák úgy 4-8 hétre. Szerencsére a macskakövet mindig gondosan megőrzik és gondatlanul visszarakják, így aztán időnként lehet jönni és azt is külön javítani.

De félre a cinizmussal! A hét elején végre megérkezett a megrendelt piros dömper és a markoló is a ház elé. Ugyan parkolóhelyet csak 20 perc sétányira lehet találni, de megéri, hiszen ha végre kijutunk a betegségek ellenére a házból, akkor van mit nézni. Egészen közelről láttuk ma reggel a markolósbácsit, amint törte a követ, a munkások meg rakták szépen sorba. Persze, vigyázzanak is rá, kell az még, olyan hangulatos.

Remélem a következő bejegyzés nem arról fog szólni, hogy milyen ügyesen fürdenek hideg vízben is a házban lakó gyerekek, és milyen ügyesen alszanak fűtés nélkül december közepéig, addig tart ugyanis a gázművek fővalamicseréje az utcában. Amúgy én azt se bánnám, ha az új évet is markolóstul köszönthetnénk, feltéve, hogy cserébe nem lenne folyton beteg valamelyik gyerek.

A világ legjobb fejei

Ma annyira büszke voltam a pupákokra. Még nem gyógyultak meg, illetve megint betegek (a megfelelő aláhúzandó), de nem is ez a lényeg. Már régóta hurcoltam a táskámban a beutalót, amit a házi gyerekorvos adott eltérő alkalmakkor, de mindkét gyereknek egy-egy vérképre, merthogy gyanús, hogy vérszegények. Szóval ma arra készültem, hogy Banyinak meg is csináltatom a vérvételt, mert még annyira él benne az infúzió élménye, és ahhoz viszonyítva egy vérvételt sokkal egyszerűbbnek tudtam leírni neki. Be is adta a derekát, tegnap este megbeszéltük, hogy én két barbival játszom majd, míg tőle vért vesznek. Hét, azaz hét darab babát kellett vinnem a táskában ma a rendelőbe. Andrisnak csak simán az influenza oltást gondoltam beadatni. De mivel a füle még nem tökéletes, ezért inkább oltás helyett neki is megcsinálták a labort.

Az érzéstelenítő varázskrém, amit fél órával a szúrás előtt kell felkenni a bőrükre, jobban zavarta őket, valahogy ettől mind a ketten hisztiztek egy kicsit, de utána mind a ketten szépen sorban belepisiltek a pohárkába, bizony az Andris is! Megkértem, hogy pisiljen bele és a kispofi belepisilt. Már egy hónapja sokszor pisil a wc-be, néha a kakit is sikerül odáig elvinni, de nem hittem volna, hogy tud vezényszóra pohárkába pisilni.
Aztán sorban beültek az ölembe, Andrist egy struccal szórakoztattam, és két asszisztens segítségével (egy a kart tartani, a másik szúrni) sikerült levenni a vért, ő az elején sírt picit és küzdött, aztán nézte kicsit a vérvételt meg a struccal beszélgetett, és a ragtapasz után már ment is újra játszani. Banyikám is beült az ölembe, amikor megszúrták, akkor megjegyezte, hogy ez csak egy kicsit fájt, és csak a harmadik kémcsőnél kezdett kicsit elégedetlenkedni.

Irtó büszke voltam rájuk, és annyira örültem, hogy a kocsiba rejtett, karácsonyra szánt játékokat is megkapták. Ennek persze ők is örültek. Az eredmény is meglett, úgy tűnik sehol semmi vashiány!

Csiki-csuki

Most már le merem írni, hogy Banyi időtlen idők óta jár az óvodába, és ha nem is csacsog bent semennyit, de reggel szépen beoldalog magától, délután meg ontja magából a történéseket. Ma még úgy is bement, hogy összevont csoport volt éppen (ilyen marha korán beértünk! = fél 9), és nem volt saját óvónénije bent. Nagyon büszke voltam rá.

Andris pedig időtlen idők óta nem jár bölcsibe sajnos, de talán jövő héten szerdától már fog tudni menni. A jövő héten persze Banyinak van oviszünet, illetve ügyelet, emiatt ő azért itthon lesz. Tegnap a bölcsis szülőin kiderült, hogy elment az egyik kislány a csoportból, és egyelőre nem látom, hogy valaki jönne a helyére, szóval ha két év körüli pupákotok van és szeretnétek a Piklerbe járatni, hát hajrá. Bár biztos előkerül egyszercsak a várólista, talán kivárják a januárt. Amúgy az is kiderült, hogy jó kis anyuka-csapat van nálunk, és Andrison kívül most mindenki első gyerek a csoportban, sokan fél év körüli kistesóval otthon.

Blankáéknál tegnap buli volt, jöttek arcfestők és hoztak ugrálóvárat is, nagyon élvezték, mikor este hazajöttem egy pillangóarcú kislány várt itthon. És végigbőgte, míg lemostam az arcát a fürdésnél. Tegnap Zsuzsa mamáék dupla szolgálaton voltak, mert nemcsak Banyit vitték el tornára, ahogy szokták, hanem Blanka egyik ovistársát is, akinek az anyukája terhes, és ugyan még csak félidő körül jár, de óriási hasa van már, és megbeszéltük, hogy kipróbáljuk, hogy együtt visszük a lányokat, legalább csütörtökönként a tornára. Laláék vállalták, szerintem kicsit hiányzik nekik a tenisztáboros hangulat.

Az elmúlt egy-két hét kapcsán újra meg kell jegyezzem, hogy marha mázlim van, hogy ilyen munkahelyet találtam, mert az, hogy rugalmasan be tudom osztani az időmet és itthonról is dolgozhatok az az ilyen betegesebb időkben nagyon sokat számít. Biztos megoldanám máshol is valahogyan, de így legalább az nem stresszel, hogy hú mit szólnak bent, hogy ennyit hiányzom, mert nem hiányzom annyit, és a munkákat is csinálom szorgosan, vírusok ide vagy oda. Remélem olvassátok azt a blogot is:
e-geszseg.blogspot.com, majd lassan elkezdem kikérdezni az anyagokat. És szívesen várok ahhoz a bloghoz témajavaslatokat, véleményeket. Előre szólok, hogy nehezen viselem a kritikát, főleg a jogosat. :)

Végül itt egy kép Andrisról a Bemtérről, és ennek kapcsán felhívnám figyelmeteket Bem apó szövevényes életútjára, érdemes átfutni, bár persze tudom, hogy mindenki emlékszik még rá az iskolából, de azt pl. tudtátok-e, hogy halála előtt muzulmán hívő lett? Előtte meg hadseregeket vezetett ide-oda, hol győzött, hol vesztett, de nem a csatatéren halt meg.

Blanka napja

Mivel Banyinak nyáron van a születésnapja, oviszünet idején, ezért megbeszéltem az óvónénikkel, hogy mi a névnapján viszünk be tortát, és akkor ünneplik meg, és láss csodát ma is tudott oviba menni és vitték a két tortát (27 gyerek+4 óvónéni, dadus), és remélem hogy jól jön ki neki ez a nap, mert amúgy már kezdi megszokni az ovit, kezd belenőni, bár még nem igazán beszélget a többiekkel.
A múlt héten már úgy ment be többször is, hogy nem kellett kézbe adni az óvónéninek a lábamról lefeszítve, hanem csak bementünk, ő ottmaradt az ajtóban és gondolom miután elmentem, beljebb is ment. Délutánonként sokáig még csendes, ha hazajövünk elvan a barbikkal és a kivágós babákkal, ha tudok én is játszom ilyenkor vele. Aztán egyszercsak, úgy vacsora körül mintha megnyitnának egy csapot benne, és elkezdni mesélni, hogy ki hiányzott az oviból, ki milyen ruhában volt, sőt még egy mini-szociográfiát is felvázol a csoportról, amikor elsorolja, hogy ki kit hív meg a születésnapjára, és hogy azok akiket meghív ez a valaki, azok kiket hívnak meg és kiket nem, és kik a jó lányok, és kik a rossz lányok, azt hiszem a fiúk mind ez utóbbi kategóriába tartoznak.
Ma megpróbálok csinálni egy fotót Banyiról, ahogy megy be a többiekkel tornára, ez nagyon aranyosan szokott kinézni, áll sorban egymás mögött a 8-10 kis mucika, és most már van egyforma tornadresszük (cseresznyés!), na majd felteszem.
Csináltam pár videót is a hétvégén, de most már nincs időm feltenni, talán este.
Aki tud, küldjön legyen szíves minden naphoz még 5-6 órát, köszönjük!

Blanka és a matek

Blanka felszúr néhány virslit a villájára, hozzám fordul:
- Apa, hány virsli van a villámon?
Odanézek és rávágom:
- Három.
- Nem. Először, gondolkozz!
(Pedig jót mondtam. Onnan tudom, hogy felszúrt még kettőt, megszámolta, hogy öt, és egyben bekapta...)

Csak szépen sorban gyerekek!

Blanka kezdte a sort, múlt péntek éjjel múlni nem akaró hányással, lemenni nem akaró magas lázzal. Reggel hétkor eljött hozzánk Dr Kinga (ahogy sok betege hívja :)) és úgy döntött, hogy akkor a rendelőben ad neki infúziót, mert elég rosszul néz ki a gyerek, ráadásul még sem a láz, sem a hányás nem múlt el. Három adagot kapott, megröntgenezték a tüdejét, mert az folyton csúnyán zörgött, a szíve meg zakatolt szegénynek, és délután egy vénásan kapott antibiotikum után hazajöhettünk, de a karjában maradt a kanül/branül, szóval a kütyü. Irtó hősiesen és okosan viselte amikor az egészet a vénájába telepítették, nem kellett lefogni, nem sírt csak panaszkodott, de nem mozdította el a karját, nem mondom, hogy könnyű dolga volt az asszisztensnek, mert marha pici helyet kell eltalánia a tűvel. Szerencsére vasárnap már megmaradt benne az innivaló, sőt evett is, és Kinga kivehette a karjából a cuccot, az egészben a ragtapasz leszedése volt a legfájdalmasabb. Hétfő reggelre annyira összeszedte magát, hogy egyedül felöltözött és kiült az asztalhoz játszani. Három napig gyöngyöt fűztünk, anyukám is persze, azóta már csak egy adag asztma maradt, reméljük a jövő hét végére az is elmúlik szépen.
Andris ma hajnalban kelt fülfájással, amit ő is óránkénti hányással egészített ki, szerencsére a láz elmaradt, így az infúzió is, csak antibiotikumot kap, délután öttől másfél óra alvás után már teázott, kekszezett, bohóckodott és mentünk gyurmázni, nála ez a gyöngyfűzés megfelelője.
Kettejük közé illeszkedik Rézi története, aki a héten a szüleimnél nyaralt, de csütörtökön egy kutya megtámadta és megharapta a hasát, össze kellett varrni. Szerencsére már ő is jobban van, nagyon hiányzik nekünk.
Sokan azzal bíztatnak, hogy csak az első közösségbe kerülős év ilyen, kicsit kevesebben az iskoláskort emlegetik bűvös határként, hát majd meglátjuk, mindenesetre most muszáj kitartanunk a bölcsi, ovi mellett, merthogy dolgozni kezdtem és van kisgyerekes bérletem is. Bibibiiii.
Szeretnénk megköszönni ezt a hetet a nagyszülőknek, valamint dr Kingának és Borinak, na és persze a jó időnek!

Andris viccel, Boldog szülinapot neki!

Andris, a fürdés végén a kádban elkezdi ezt az adott szituációra adaptáltan:

"Kiszállok údisz údisz, Kiszállok údisz údisz"

Ok és okozat és okoska

1. Valami igen bonyolult dolgot már kétszer elmagyarázott, de még mindig nem lehet érteni. Elmondja harmadszorra is, majd hozzáteszi:
- Anya, most mondd hogy "ja?!" és akkor már majd érted.

2. Zsuzsa mama nem találja a kardigánját. Segítőkészen azt mondja neki:
- A gyerekszobába menj!
Zsuzsa el is megy, Blanka pedig nekünk kintmaradtaknak, a könyvéből fel sem nézve odaveti:
- Ott aztán keresheti reggelig.
- Miért, hol van a kardigán?
- Hát én nem tudom...

Heti szumma - avagy hétköznapok a lóczy-bolyai-frankel háromszögben

Egy bölcsödés és egy óvodás kisgyermek, egy dolgozó és egy dolgozni fogó felnőtt. Ez a mi családunk ma. Ha minden jól megy az októbertől elkövetkező 52 hét csak annyiban lesz más, hogy két dolgozó felnőtt lesz egy helyett.
Blanka hétszer fél napot töltött az oviban, a lassan múló hörgőszűkület miatt elég sokat köhög még, bár főleg reggel és este, bent még nem volt gond sosem, szegény óvó nénik eléggé megijedtek a ventolinos ismertetőtől. A héten már együtt tornázott a többiekkel a tornán, bár a végére elfárad és akkor már csak ücsörög. Fura ez a fáradtság, otthoni lufis kergetőzés illetve udvari marcis szaladgáláskor nyoma sincs.
Andris szeret bölcsibe menni, azt persze nem annyira bírja, hogy én eljövök és ő ottmarad, bár az első alkalom - szerdán - biztatóan jól sikerült. Elköszöntem tőle, kicsit sírdogált, hozzám bújt, aztán észrevett egy esővízzel teli poharat, és huss már repült is a kezemből. Aztán másnap elhúzódott a búcsúzkodás, és 7 perc sírás után kihozták nekem az öltözőbe a hüppögő gyereket, hogy ez most nem sikerült. Ezen a ponton úgy tűnt, csak úgy megy a bölcsödézés, ha én is beköltözöm, és bár igyekeztem kevéssé észrevehető lenni, nem bírtam nem szélesen mosolyogni a többi gyerekre, de a dögönyözést meg bírtam állni. Tegnap délután többször is átbeszéltem Andrissal az egész bölcsödézés lényegét (apa dolgozik, anya dolgozik, Blanka oviban van, Andris bölcsiben, de este mindenki otthon van), és egyre többször mondta, hogy "jjjo", de azért rég izgultam annyira mint ma reggel. Tíz után mentünk, hogy biztosan bent legyen az ő gondozónője, és mivel esett az eső, ezért bent voltak a gyerekek a szobában, és éppen gyurmáztak. Ekkor már tudtam, hogy nyert ügyem van, Andris mostanában folyton csak gyurmázni akar (köszönjük Ildi a sok törődést és tanítgatást!), ráadásul cumit is vittünk magunkkal. Andris leült a többiekhez, megérkezett Jutka (Andris gondozónője), én röviden elmondtam újra Öcsinek, hogy mi-mikor-hogy lesz, és puszit ugyan nem kaptam, de simán ki tudtam menni. Amikor kicsivel dél előtt visszamentem érte, már ebéd után volt, könyvet olvasott és játszott a többiekkel. Nem sírdogált utánam, azért egyszer megnézték a családi fotót, amit vittünk és ami kint lesz a falon a többieké mellett, a gulyáslevest megette Jutkával, a bukta nem ízlett neki.

A mai napon felbátorodva hétfőn mégsem viszek mamuszt és cumit magamnak a bölcsibe, vasárnap pedig megint tartok Andrisnak egy röpke kurzust a hétköznapok menetéről.

Apa, bizonyítsd be...

Blanka: Apa, bizonyítsd be, hogy amikor éltek a dinoszauruszok, élhettek boszorkányok is! Bizonyítsd be!
Andris: Bizony ám!

Újabb első nap

Kicsit olyan érzésem van, hogy egy gyerek élete tele van első napokkal. De hát végülis logikus. Volt az az első nap, amit kint töltött már egyedül lélegezve, az első nap, amikor itthon voltunk együtt, az első nap, amikor nélkülünk volt valahol, az első nap, amikor nélkülünk is aludt valahol, az első nap, amikor minioviba ment, az első nap, amikor oviba ment és ma eljött a második első nap, amikor oviba ment.

Andrissal vittük Banyit az oviba, így aztán kiderült, hogy Andris nehezebben viseli az óvoda elhagyását, mint Banyi azt, hogy ott kellett maradnia. Reggel még azért sírt kb. 10 percen át Andris, mert "Banka hóó ban?" , délután pedig azért mert "játszóóóóóó", azaz fixa ideája lett, hogy mi játszani mentünk oda, csak mert tele volt játékokkal és gyerekekkel két szoba, és zokon vette, hogy ő nem játszhat. Viszont derekasan állta az összes gyerek zajongását, azt is, hogy Csipisznek nevezték, a frissen szerzett póniját (bocs, kicsi és fehér) fogdosták. Blanka állítólag egész délelőtt Gabi néni mellett ücsörgött és Barbie-s újságot olvasott. Viszont megfigyelt mindenkit, a kocsiban leadta a drótot, Réka és Abigél barbiztak, Sárika elég rossz volt, és az egyik kisfiúnak (én felejtettem el most hirtelen a nevét, nem ő) születésnapja volt.

Aztán délután elbaktattunk hármasban a BudaiTáncklubba, és Banyi izgatottan várta a művészi tornát.
Majd kb. 5 perccel négy óra előtt biztos, ami biztos alapon rácsimpaszkodott a lábamra, az se segített, hogy Szonja, az ovistársa is ebbe a csoportba iratkozott be. De mikor kinyílt az ajtó Erzsi néni olyan rutinosan vitte be majdnem egyesével a gyerekeket a félig nyitott ajtón, hogy gyorsan átverekedtem magam az anyukák tömegén és odanyomtam Banyi kezét az övébe, és csak két kislány maradt kint, még egy kör próbálkozás után is. Miután bebiztosítottam, hogy 16.45 előtt semmiképpen sem engedik ki Banyit az épületből, elindultunk Andrisnak kiflit, pelenkát és popsitörlőt szerezni, éreztem én, hogy túl könnyű a tornatáska, kimaradt a tartalékpelus, a törlő és Banyi innivalója. Bezzeg hazafelé a kiscsomag pelenka, plusz a tápszeres doboz húzta már a vállam. Mire visszaértünk, pelust cseréltünk öcsinek és elfogyasztottunk ketten egy duplavajas kiflit még mindig volt kb. 10 perc a végéig. Zongoraszó, lábdobogás hallatszott ki a teremből, de a színezett tejüvegen keresztül semmit sem lehetett kivenni, pedig öcsi sokáig nyomta oda az arcát, hátha kiderül, hogy "Banka hóóó ban".

Aztán előbújt Erzsi néni és közölte a kocsányos szemű anyukákkal, hogy az egész csoport nagyon ügyes és aranyos, öt nagyobb lányt megkér majd, hogy másik csoportba menjenek, de mindenki ügyes volt. Banyi kismajomként ugrott rám, csoda, hogy a tömegben mind a hárman épségben értünk le az öltözőkhöz, illetve egy veszteségünk volt, Andris fél kiflije, de kifelé menet megtaláltuk, bár kevéssé hasonlíott tíz perccel azelőtti önmagához.
Hazafelé aztán kiderült, hogy biztos nagyon ügyes volt a csoport, de Banyi maximum ügyesen ücsörgött, merthogy saját bevallása szerint semmit nem csinált, amit a többiek, csak ült mindig valahol. Bízom benne, hogy Erzsi néni látott már ilyen nehezen felmelegedő kislányt és kivárja míg Banyi elkezd velük tornázni, mert itthon mutatott pár ugrabugrát, amit a többiek csináltak.
Andris lelki nyugalmát igyekszünk megőrizni a jövő heti bölcsis beszoktatásra, ezért aztán szerveztem segítséget, hogy neki ne kelljen velem jönnie az oviba, ill. tornára legalább így az elején.

De rendes vagyok, hogy ennyit írtam. Kösz a tapsot! :)

Blanka boldog negyedik születésnapja és egyéb történések

Augusztus 18-án délelőtt Banyival elmentünk moziba, megnéztük az aktuális tündéres filmet, a Csingiling és a nagy tündérmentést. Ez volt az első mozija, eddig csak mesebaletten és bábszínházi előadáson járt. Féltem tőle, hogy túl hangos lesz neki, de szerencsére egy kisteremben volt, és nem volt őrült hangos, bár a film előtti előzetesek időnként elég rémségesek voltak. A film nagyon tetszett Blankának, bár azóta is arról kell győzködnöm, hogy attól, hogy majd kap esetleg (jelmez)szárnyakat, még nem fog tudni repülni.
Délután minimalista udvari buli volt, sajnos Lili beteg lett, és nem tudott eljönni, de ott volt a házból Marci és Barnus, Karli Marci és Dóri, és Bubba és Áron, és aztán befutott Benedek is Ákossal, végül a házban nagymamánál nyaraló Viktornak is jutott a tortából. A házból még ott volt pár szomszéd, de amint az oldalra beillesztett képeken is látszik, azért nagy tömeg nem lett. Nem volt különösebb program, a gyerekek hol fent, hol lent nyargalásztak, a tortán a gyertyákat elég volt kb. tízszer meggyújtani, volt nagy lufifújás és durrogtatás, végül Lala papa bűvésztrükkjei okoztak ámulatot és némi fejtörést kicsiknek és nagyobbaknak is. Amint az a fotókon is látszik, Blanka Hófehérke jelmezben rohangászott, nem köszönt senkinek és nem köszönt meg egyetlen ajándékot sem, remélhetőleg ez a nemköszönős korszak is hamar elmúlik, csakúgy mint Andrisnál a verekedős.

A prágai beszámolóhoz elő kell majd venni a fotókat, röviden csak annyit, hogy jó kis programjaink voltak, péntek utazás, szombat esküvő, vasárnap prágai városnézés (kb. négy sarok gyaloglás az étteremhez), délután labirintuspark Loucenben, hétfőn állatkert végül kedden hazaút. Az utazás nem volt kellemetlen, emlékeimben már csak az él - nem kevés nosztalgiával -, hogy régóta nem ültem nyugiban annyit, pedig kifelé brnoig én vezettem, hazafelé meg az anyósülésről ment a hátsó sor kiszolgálása, amikor épp nem aludtak.

Az óvoda elég jól megy Banyinak, remélem szerdára meggyógyul és el is tudjuk kezdeni. Beirattam a Budai Táncklubba művészi tornára, heti kétszer fog járni Szollás Erzsébet ovis csoportjába, kapott egy olyan egyszerűbb balettcipő-szerűséget is, és azóta nagyon lelkesen bukfencezik és gurul kézen támaszkodva (=cigánykerék). Hozzá kell tennem, hogy tavasz óta nem volt beteg, ennyi belefér, hiszen az egész család kidőlt ettől az aktuális köhögős vírustól, én konkrétan két kör antibiotikumot kellett elfogyasszak, hogy kigyógyuljak belőle.

Andrissal a tizenharmadikai héten megyek beszokni a pikler bölcsibe, terveim szerint vele megyek majd mindenféle munkához szükséges ügyeimet is intézni, aztán október 1-től irány a Rózsakert Medical Center alakulata, egyelőre heti 20 órában.

Andris beszél

Ebben a prágai huszita templomban énekeltek együtt a hívek egy zsoltárt a fiatal pár és isten tiszteletére. Majd az áhítatos csendbe Andris jó hangosan bele kiabálta a leghátsó sorból, hogy:

"Még ecceeeee"

Bréking és türelem bejegyzést terem

Andrisnak sikerült bekerülnie a Pikler Alapítványi Bölcsibe, szeptember 13-án kezdünk, itt egy hét a beszoktatás, 10-en lesznek egy csoportban, sokat lesznek levegőn, kint is alszanak a szabadban ebéd után, nincsenek jelek, mindenkit a nevén szólítanak és a Pikler Emmi által kialakított nevelési elveket követve foglalkoznak a gyerekekkel. Akit érdekel, guglizza meg PiklerEmmit, mert a pikler.hu oldalon elég összevissza vannak csak infók róla. A lényeg, sok szabad játék, sok idő a szabad levegőn, tisztelet a gyerek felé, most nem jut több az eszembe, bocsánat.
Amivel tartozom: Prága, Blanka születésnap

Első próbálkozások babakocsi nélkül

Ma úgy alakult, hogy első komolyabb utunkat tettük meg a gyerekekkel babakocsi nélkül. Levittük délután a Rézit, ekkor még sikerült beleimádkozni Andrist a babakocsiba, de utána úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, meg kell tanulja ő is, hogy hogyan kell egy ilyen belvárosi környéken az utcán gyalogosan közlekedni.

Az egész csak amiatt ilyen komoly, nagylevegővételes feladat, hogy Andris általában 3 másodpercre hajlandó megfogni felnőttnek a kezét - na jó, az Enikőét fogná ő egész nap, de azt meg Barnus nem szereti annyira -, az úttest előtti megállásban még teljesen megbízhatatlan, egyáltalán azt, hogy merre megy nagyon nehéz verbálisan alakítani, tehát eddig legalább tartalékba mindig tologattam egy kocsit is, ha két gyerekkel mentem valamerre, és Andris általában negyed óra után biztosan bele is került a kocsiba.

Szóval ma nekivágtunk, igazán nem volt célunk, nem is siettünk, így hát újra bebizonyosodott, hogy 1. a mi utcánk egy kis falu 2. babakocsi nélkül egyszerűbben lehet bejutni helyekre 3. nem hiába ugrom Andris után, amint valami törékenyhez közelít 4. Andris hamarabb oldódik társaságban mint a Blanka. Ebből kifolyólag 1. a kisbolti sima kiflivétel után a zöldséges a dinnyéről és a fa és a műanyag közötti különbségről oktatta öcsit 2. az antik boltba is beinvitáltak minket és villamoson is utaztunk 3. nem tört össze egy antik porcelánt sem az öcsi 4. Öcsi sok barátot szerzett, a zöldséges várja további oktatásra, az antikos szerelni és pakolni invitálta, Banyi pedig csak nyúzott, hogy induljunk már a játszótérre.

Igy hát felszálltunk a villamosra, találtunk ülőhelyet, nem balhézott senki, édes mucipofaként ültek egymás mellett a széken és nézelődtek, illetve Andris persze csajozott folyamatosan. Azért a felszállásnál majdnem eljátszottuk öcsivel azt, amit banyival egyszer minioviból hazafelé sikerült, vagyis majdnem beakadt a résbe a lába. Banyinak 2 éve beakadt a lába az ajtó és a járdasziget közé a lába, illetve a cipője, mert a lábát kihúzta belőle. Azóta tényleg odafigyel, elég ijesztő tud lenni egy beszorult cipőcske. Viszont Andrist ezután már kézbe vettem, és úgy szálltunk le és fel, Banyi meg a szoknyámat fogta közben.

Andris egész szépen szót fogadott és fogta a kezem, már hazafelé jövet az utolsó saroknál vesztünk csak össze. Viszont a játszóról elindulni marha nehéz volt, mert nem csak annyi volt, hogy becsalogatom a babakocsiba öcsit, és ott még esetleg kicsit feszegeti magát a beültetésnél, hanem egyszerűen egy sima hisztiző, ívbe feszült 15 kilós gyerekkel kellett eljutnom a millenáris kijáratáig, közben meg banyit is noszogatni, hogy legalább ő jöjjön szépen.

Összességében kijelenthetem, hogy van élet a babakocsi után.

Délelőtti programpontunk az óvodák megtekintése volt, elmentünk a tigriskölyök oviba, ahol várják szeptembertől Andrist a mini csoportba, és benéztünk a bolyaiba is, hátha ott van banyi valamelyik óvónénije, nem voltak, majd jövő héten lesz az egyikük, akkor újra megpróbáljuk. Andris kis ovija elég szép, óriási kerttel, és az egyik óvónéni ott is volt, a tulajdonos is, szimpatikusak voltak, persze alig lehetett onnan most elhozni Andrist. Szeptemberben kezdünk.

Aki idáig derekasan mindent elolvasott és értett, annak őszintén gratulálok, ma valahogy az átlagosnál is sokkal több körmondattal sikerült megszőni a bejegyzést. Alászolgája, pénteken utazunk Prágába.

Lorin megérkezett

Tegnap délelőtt megszületett Bence és Alíz kislánya, Lorin. Gratula nekik, jó egészséget, sok boldogságot, és ahogy mondani szokták: Kitartás! :)

Hosszú nyári esték

Szombat reggel befeküdtem Banyi mellé az ágyba, és vigyorogva mutatta, hogy ő hogyan tette a szájába az ujját elalváskor. Nem tudom komolyan vegyem-e vagy ne, mert igazi használat közben még nem láttam, mármint nem láttam, hogy szopná az ujját elalváskor, és később sem. Mindenesetre a cumit már nem hiányolja, viszont délután nem alszik, max ha autózunk, ott elpilled kicsit.
Az esti altatások nagyon elhúzódnak, az őszi oviszezonra össze kell szednünk magunkat. Sokszor még 9 után is megy a nevetgélés, kijárkálás vagy éppen ácsorognak a polcuk előtt a sötét gyerekszobában, és könyvet válogatnak. Persze ilyenkor meg nem tudunk igazán szigorúak lenni, néha a nevetést sem bírjuk visszatartani, na de hogy fognak így komolyan venni minket.
Kisgyerekesek, nálatok hogy mennek ezek az esti ügyek?

Andris leskelődik

Éjfél körül lefekvéshez készülődve ez a kép fogadott a hálószobánkban, ahonnan a gyerekek szobája nyílik: Andris ki szokott mászni az ágyból, ugye most az új ágyból nem nehéz, de általában ilyenkor legfeljebb fél métert jut előre, majd elalszik. Most úgy tűnik feltett szándéka volt, hogy átköltözik hozzánk, legalábbis megvárja a babzsákján ücsörögve, hogy mi mikor jövünk aludni, ugyanis valahogy azt is megszerezte, és kitolta maga előtt, majd szépen elaludt....

Ide is teszek fel fotót az új ágyról:

Mostanában nagyon sokat beszél, utánoz és ennek köszönhetően elég sok szóval bővült a szókincse, sőt 2-3 szavas mondatokat is mond magától, úgyismint "mutatok Barnusnak valamit" "akarok fürdeni" és ilyenek.
Blanka tegnap reggel óta Budakeszin nyaral a Lilkóval, nagyon hiányzik nekünk, na de holnap már megyünk mi is. Andris azért mindig kérdezgeti, ha felkel vagy ha asztalhoz ülünk vagy az autóba beszállunk vagy csak úgy, hogy "Banka?".
Eljött ma velem dolgozni kicsit, és kb. egy óra után annyira otthon is érezte magát, hogy elég sokat kellett szaladgálni utána, egyszer pl. a liftből húztam ki.

Aranyos

Épp az esti tennivalókat intéztem a konyhában, amikor Banyi kihozta a kisszékét a szobából a nappaliba, mire persze Andrú is hozta a sajátját, leültek egymással szembe és a vacsora maradékát csipegetve elkezdtek beszélgetni az élet nagy kérdéseiről, úgyismint: "Neked milyen amikor alszol?" "Hm?" illetve "Neked milyen reggel?""Szomorú?" Ekkor elővettem a fényképezőgépet, és kicsit még sikerült elcsípni az egész hangulatból. Blankának a nap bizonyos időszakaiban vannak ilyen pillanatai, amikor igazán rájön az anyáskodás, a testvérszeretet és Andris persze örömmel veszi mindezt, nagyon aranyosak ilyenkor. Itt a film.



Ez pedig két perccel az összeborulás utáni felvétel, amikor már éppen berágott Banyi Andrúra, mert a kezéből etette tortilla-darabkákkal (ahogy egész vacsora alatt etetgette folyamatosan) , és Andrú persze az egész utolsó falatot kiette a kezéből, így aztán már nem tudtam összeborulós fotót csinálni, mint ahogy terveztem. :)

Cumi-sztori 3. rész - Valahol félúton

Mostani állás szerint reggel és este cumi utáni vágyakozását fejezi ki Banyi, napközben soha nem említi, és ma este Lala és Zsuzsa rakta le őket aludni, állítólag nem volt semmi különös. Amúgy mióta elküldtük a cumit a Cumitündérnek, azóta a szokásos takaró-plüssállat kombó is az ágyban marad. Eddig reggelente ugyanis ezekkel és persze cumival jelent meg, és este a kanapén is így trónolt mese közben. Remélem nem okoztunk nagy törést a kis érzékeny lelkében, továbbra is úgy gondoljuk, hogy több előnye van már most belőle, mint hátránya.
Lala papa közben kiállt Andris jogaiért, és fél év hosszabítást követelt tőlünk a két éves kori határidőhöz képest. Majd meglátjuk, egyrészt nyilván nem egy fáklyásmenet ez a leszokás, másrészt viszont minél tovább halogatjuk, annál nehezebb.
És Lacika már több mint három hónapja nem dohányzik! :)

Harmadik éjjel

Banyi ma átaludta az éjszakát, nem jelent meg reggelig, bár azt állítja, hogy ő nem aludt, hanem nyitott szemmel pihent.
Reggel bedobta a postaládába a sarkon a Cumitündérnek írt harmadik levelét, amiben azt kéri, hogy inkább Budakeszire egy nagy rózsaszín pónit hozzon neki cumisüveggel. (gondosan krikszkrakszokat írtam a feladóhoz, nehogy véletlenül visszakapjuk a levelet). Ja, rózsaszín, csillámos borítékban volt a levél persze.

Strandolás és cumiprojekt

Nem tűntünk ám el, teszek majd fel fotókat is, mert történt sokminden. Először is jó nagyot változott a gyerekszoba, mert a gyerekek ágyát egy IKEA-s megfordítható emeleteságyra cseréltük, Banyié a felső rész, Andrisnak alul alakítottunk ki kuckót, ő nehezebben szokta meg, de most már ő is nagyon szereti. Banyi régi ágya megy BK-re, ahol megszűnik a rácsos ágy. Andris kis rácsosának is lesz helye úgy néz ki.
Voltunk párszor strandon, a Laci Andrissal még a csaszit is kipróbálta egy szombat reggel, mert ugye az van a legközelebb. Kapott néhány tanácsot gyerekúszás oktatóktól, és hát egyelőre még nem sokmindent lehet neki tanítani, de ő nagyon jól érzi magát a vízben, a velencei wellness-es gyerekmedencében rájött, hogy hogy nem nyel vizet, ha a feje víz alá bukik, úgyhogy azóta ez nem is zavarja. Banyi is élvezi, de főleg azt, hogy locsolhatja Andris fejét vagy bárkinek bármilyen testrészét, ruháját. Ő óvatosabb, nem szeret fejjel belemerülni, vajon ezt kitől látta.....? :)
Banyikánk életében vasárnap következett el a nagy nap, amikor többszöri bátortalan és végül véghez nem vitt próbálkozás után most végre megszabadultunk a cumitól, tudniillik elküldtük postán a cumitündérnek. Az első éjjel fél 12-ig nem aludt el, akkor is csak mellettem, addig sírdogált, majd kijött olvasni, rajzolni, de tudtuk, hogy ez ilyen lesz. Napközben szinte alig említi, kicsit úgy érezzük, hogy már neki is csak béklyó volt, persze azért néha elszontyolodik rajta. Tegnap este csak arról kellett meggyőzni, hogy csukja be a szemét, ez mondjuk 20 percbe telt, de komolyan mondom abban a pillanatban elaludt, ahogy becsukta a szemét. Aztán éjjel átjött mellénk, de minden újabb este könnyebb lesz, reméljük legalábbis. Andrisnak is igyekszünk csak alváshoz adni a cumit, és azt tervezzük két éves korában nála is megpróbálkozunk a cumi elhagyásával, nagyon úgy tűnik, hogy csak a mi elszántságunkon múlik az ügy. Persze Banyi kapott két pónit is (egyet ide, egyet keszire az ottani cumi helyett) a cumitündértől, és sokat dicsérjük, olyan nincs, hogy hisztizne a cumiért, amikor emlegetni kezdi, akkor meg meg lehet vele beszélni.
Ja, Andrisnak letört egy pici a fogából - tipikus medenceparti elcsúszós baleset -, de nem lazult meg, és ha nem kezd el szürkülni, akkor nem kell semmit csinálni vele.
Fotók talán este, meg persze van a Facebook-on is, sokan már láttátok.

St. Blasen és környéke - Nyaraláááááás

Rövid megingás után péntek reggel, akarom mondani délelőtt, akarom mondani épphogy dél előtt elindultunk nyaralni. Murau előtt van Ausztriában egy kis hegyi falu, St. Blasen, ahol a barátainknak van egy síegyesületi vendégháza. Ott töltöttünk el hat napot a prágai barátainkkal, sőt néhány napra még Huck és Juci is eljöttek. A ház egy patak partján fekszik, a hátsó kertben két ló legelészik, autóba szállva 3 percre van a grebenzeni sípálya, kb. negyed óra Murau, a több mint 700 éves kisváros, kedvelt síelőterep. A környéken van néhány vendéglő a domboldalon, általában játszótérrel, aztán ott volt a szomszédos St. Lambrecht, kastéllyal és középkori szűk utcákkal, de oda csak bevásárolni jutottunk el. Jártunk viszont a grebenzeni sípályán, ahol nyáron bobpálya üzemel, alul pedig egy étterem szuper gyereksarokkal, sőt egész regiment kisautóval és 1 euróért az épület előtti ugrálóváras, trambulinos, gokart-biciklis (?), zárt játszót is lehet használni, de nagy melegben kiváló a tehénlegelő melletti kis locsolós fa játszó is. A cipők is hamar megszáradtak, Andris keze és hasa is megmelegedett egész hamar. A bobpályát mi még kihagytuk, én főleg a libegőzést nem vállaltam Andris miatt, talán majd jövőre. Viszont az étterem tényleg tuti kis hely volt, de talán még jobb volt, az innen ötpercnyire murau felé tovább autózva található Sitz di nieder nevű kisvendéglő, ahol egy nagy homokozó, egy kis tó, hinták és újabb vájús locsolós játszót találtunk és egy gazdag hidegtálat ettünk uzsonnára öten (két felnőtt és három gyerek). Ez a leosztás úgy alakult ki, hogy Cukit, pistáék kutyáját megrúgta az egyik ló, és sajnos csúnyán eltörött a lába, Pista éppen a műtétre szállította cukit murauba, Cecilka pedig Nettivel maradt otthon, aki belázasodott. Reméljük mindketten hamar meggyógyulnak, sajnos Nettko még a hazautazás napján is lázas volt, Cukira pedig még vár majd egy műtét, amikor kiveszik azt a csúnya fémszerkezetet a lábából, de utána, ahogy ismerem újra elemében lesz.
Jártunk még Mariahofban is, ez is negyedórányira volt a háztól, ahol egy kis Vivarium üzemel, akváriumban halakat és kígyókat, krokodilt, békát lehet nézegetni, közben lehet uszodázni egyet, és kint pedig van egy hatalmas területen kis tó, játszótér és háziállatok, úgyismint nyulak, birkák, pónik és malacok, na meg a tavon kacsák. Murauban is játszótereztünk, meg játék-könyvesboltban is voltunk, ebédeltünk és sétáltunk egyet.
Most nagyjából minden programunkat elmondtam, ja nem, mert az egyik reggel felsétáltunk a gyerekekkel a helyi iskoláig, ami az erdő szélén van, az erdőbe már nem jutottunk be, mert minden gyerek kivolt.
Andris külön kalandtúrán vett részt, az első nap a ház melletti meredek patakparton zuhant le kb. egy métert, szerencsére nem a patakig, az jó 4-5 méter lett volna, plusz egy köves, fürge patak, bele se merek gondolni, ezt megúszta néhány karcolással és csaláncsípéssel. Az erdőszéli kiránduláson egy jól irányzott vetődéssel mentettem meg a - kis túlzással - szakadékba zuhanástól, végül tegnap NEM harapta meg egy nyúl sem, ezért pofára esett a kavicsos úton, tiszta seb lett az arca.
Érdekes hatással volt ránk a hegyi levegő. Egyrészt kiegyensúlyozta az időjárást, ezért se igazán melegünk nem volt, de nem is fáztunk, egy kardigánnál több még a hidegebb napszakokban se kellett. Másrészt valahogy kevésbé voltunk fáradékonyak, és bár nem aludtunk többet, mint otthon, de nem kóvályogtunk estére sem, jobban kipihentük magunkat, és Lacival ezt is a jó levegőnek tudtuk be.
Köszönet a lehetőségért a Snowline egyesületnek! :)
Fotók itt.

Heim Pál játszótér rulez

Ha már fül-orr-gégészeti ügyeletre kell menni, akkor talán a heimpál a legszerencsésebb. Kivéve, ha aznap Dr. Sultész Mónika az ügyeletes. Ezzel a fotóval szeretnénk megköszönni neki a mindenre kiterjedő tájékoztatást Andris betegségét és az igényelt lázcsillapító kúpot illetően, na és a türelmet, emberszámba vételt Andris apukája felé.

Nyilván egy fül-orr-gégésznek nem nagy öröm a nagy vasárnapi ürességben egy sima gyerekorvosi tüszős mandulagyulladást diagnosztizálni, de hátha jobban telne a nap számára is, ha eggyel jobban odatenné magát. Mindeközben Banyival a főépület mögötti, fajátékos játszón vonatoztunk és szaladgáltunk.

Délelőtt Szentendre, délután Velence

Ma kirándulós kedvvel ébredtünk, késő reggel (pontosabban 11-kor) nekivágtunk, hogy még a vihar/eső előtt sétálunk picit Szentendrén, aztán majd hazafelé alszanak a kocsiban kicsit és hátha ma végre 9 előtt elalszik Andris is este. Sétáltunk, szendvicseztünk, sétáltunk, fagyiztunk, de eső sehol. Hazaindultunk. Andris még a vége tábla előtt elkókadt, Blanka csak dumált. Felvetettem a Lacinak, hogy akkor már menjünk el neki elintézni a cipővásárlást az outletbe, de aztán még jobb ötletem támadt, menjünk uszodába - kb. ezen a ponton láttuk meg a szüleimet a fő utcában. Rövid uszodakínálati körkép után a jól bevált VelenceSpa-t választottuk, de előbb még irány haza, némi kaja, rézi séta, idegölő táskapakolás Banyi segítségével. Biztos nagyon hasznos lenne hagyni, hogy tényleg segítsen bepakolni, de nem egy hanem három táska kellene hozzá, és kb. a fele cucc nem lenne meg, ami kell. Mindegy, röpke egy óra kényszerpihenő után újra az autóban, Velencén pedig a benti részen mindkét gyerek alig bírta kivárni, míg átöltöztetjük őket, és megkapják a karúszókat. Valószínűleg egy busznyi öreg néni jött valami kezelésre, és biztos még vártak az indulásig, ott ücsörögtek a gyerekmedence mellett, és az Andris magánszámán röhögtek, aki a lábmosó és a kisebbik gyerekmedence között ingázott táncikálva, egy kis pohárkával a kezében, amiből hol ide hol oda öntögetett egy adag vizet, néha a lábuk elé. Andris élvezte a mélyvízben a lebegést is, Banyi jobb szereti ha leér a lába, oda már hajlandó beugrani is, meg csúszdázni, de csakis csukott szemmel, úgy értve, hogy már úgy is indul el a csúszáskor. Egy óra vizezés után jött majdnem egy óra zuhanyzás, pakolás, öltözködés, végül ott is vacsiztunk, nagyon finoman főznek ott, és mi mindent szépen megettünk, a víz ugye jól kiszívta mindenki erejét, jól esett minden falat a pupákoknak is. Hazafelé Andris megpróbált kimászni az ülés szíjai alól - jópofa lesz Ausztriába 5-6 órán át utazni vele. Végül némi kajával (!) sikerült lefegyverezni.

Ide-oda családi napközi a Frankel 6-ban

Enikővel kitaláltuk, hogy csinálunk egymásnak egy-egy szabad délelőttöt, és közben összeszoktatjuk a két öcsicsibét, hogy ne akarják folyton egymás testrészeit elfogyasztani és megtanuljanak játszani egymással illetve egyelőre egymás mellett. Szóval egyszer én kapom kölcsönbe Barnust, egyszer pedig ő Andrist. Tulajdonképpen azon felül, hogy egy pillanatra sem szabad őket közeli felügyelet nélkül kettesben hagyni, tök jól el lehet velük játszani és a vendéglátó anyuka szerelme fokozódik a vendéggyerek iránt is, azt hiszem ezt mindkettőnk nevében kijelenthetem. És bár Barnus rá se nézett a krumplifőzelékemre, Andris viszont jóízűen megevett egy púpos tál levest Enikőéknél.

Most

gyorsan dicsekszem egyet, aztán letöltöm a mai fotókat is és postolok még egy tartalmasabbat.

Cukipofák

Ritmusváltás

Egyrészt a kánikula beköszöntével megváltozott a napirendünk, mert igyekszünk már 9 óra előtt kiérni a játszótérre, és délután négyig ki se dugjuk az orrunkat otthonról. Persze ez a korai indulás komoly előkészületeket kíván meg, pl a játszós babakocsi pakkot már van, hogy előző este összerakom, és persze végig kell kenni mindenkit naptejjel mielőtt nekivágunk az utcának.
Másrészt Andris fejlődése miatt az esti fektetések elég viccesen tudnak alakulni, mert mikor már lefeküdt az ágyába mindkét gyerek, van, hogy Andris még akkor is képes kidugni vigyorgó pofiját a nappali ajtón, hogy akkor ő most itt van, nem tudott elaludni, viszont elég jó a kedve, mi legyen? Ilyenkor persze nem lehet komoly arccal, szigorkodva visszaküldeni, némi puszilgatás után, meg kell vele beszélni, hogy dehát késő van ilyenkor már a gyerekek alszanak. Visszakíséri az ember az ágyába az alvósmackó (Makkó) mellé, és némi simogatás után ki lehet jönni, de várhatóan még párszor megjelenik az ajtóban vagy legalábbis reklamál bentről. Aztán van olyan is, hogy egyik sem akar aludni, de erről majd egy másik alkalommal.

Két nagyobbik gyerekünk

Óvoda vs immunrendszer 1:1

Blanka mióta nem jár oviba, egy betegséget megúszott, egyet elkapott. De amit elkapott az is enyhébbnek tűnik nála, mint az Andrisnál, persze megint elkiabálom, mert még nem gyógyultak meg egészen. A múltkori takonykór Andrisnál antibioval kezelt fülgyulladásban végződött, szóval ezt igazán jó, hogy Banyi akkor megúszta. Most két éjjel fektettük le krupp elleni kúppal felvértezve, annyira rekedt és göthös volt, de már egy éjjelt kibírt "tisztán" is.
Most kap MultiTabs ImmunoKid vitamintablettát minden nap, de várom a kedves olvasók immunrendszer erősítő ötleteit. Andris részére is persze, csak ő még ugye nincs 2 éves, emiatt kevesebb minden adható neki.
Pl. a Broncho-Vaxom és társai bevált már valakinél? Mert tudom, hogy heroldéknál inkább csak betegebb lett tőle a Marci. Szóval írjatok, köszi.
(A homeopátiában kezdem elveszíteni a hitemet, és mivel ott az a legfontosabb, ezért olyat ne is írjatok. Bocs.)

Macskarajz

Banyi rajzolta ma Budakeszin.

Újra itt voltak Ceciék

Makacsabbak vagyunk, mint a rossz idő

Ma a szemerkélő eső ellenére délután elbékávéztunk a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Odafelé egyre jobban esett az eső, de ezzel egyenes arányban nőtt a gyerekek kitartása, legalábbis Blankáé biztosan, akit kérdezgettem, hogy "de biztos akarsz menni? És ha végig zuhogni fog?" és ő csak mondta, hogy "menjünk anya, menjünk" és akkor mentünk, és gyorsan csináltattunk is egy bérletet Banyinak, Andris még 2 év alattinak "számít", ő ingyen megy be.

A majomházba menekültünk, ott megszáradtak a kabátok és nadrágok a melegben, és mire kiértünk el is állt az eső. Utána bementünk az elefántházba, megszoktuk a bűzt és megnéztük a nagyobb állatokat, úgyismint elefánt, orrszarvú, gazella, zsiráf. A kicsiket igyekeztem elkerülni, mert egy óriási csótányokkal teli terrárium nekem nem annyira jön be, mint a zsiráf, aki ha nem lett volna ott a rács, simán kikapja banyi kezéből a banánt.

Mikor kiértünk megint, akkor már csak időnként csepergett egy kis eső, megnéztük a tigriseket, a leopárdokat és a lustálkodó oroszlánokat, egy szerencsétlen bolond medvét és aztán valami hangos zenét hallottunk és szaladtunk a fókákhoz, mert fóka show volt, kerestünk helyet a tömegben, kb. 20-an voltak. Andris szinte végig kiabált, mikor látta a fókákat akkor azért, mikor nem, akkor meg azért. Aztán még egy gyors vizit a fókákhoz alulról, majd a jegesmedve talpát néztük meg, amint kilóg a barlangból és utána tűz haza.

Legközelebb balra kezdünk és akkor megnézzük az akváriumot is ígérem, most kicsit eltájoltam magam az elején Eszter. A fotók telefonnal készültek, és az volt a legdurvább, ahogy a tigris megnézte magának először Andrist - ezt sikerült is lefotózni, aztán meg Blankát - sajnos ez nincs meg, a telefonom még lassabb, mint a tigris.