Számítógépezni

Blanka kádban ül és nyomkodja a szivacs labdaját:
- Számítógépezem.
- Igen? - mondom - és, hogy kell számítógépezni?
- Meg kell nyomni kettő gombot és kell várni három percet.

A világ leghosszabb csecsemője

Andris délután megkapta a 2 hós oltást és az első pneumo elleni oltását. Megmérték: 66 centi, és tegnapi itthoni mérlegelés alapján 7390 gramm. A súlya kezdi felülről megközelíteni a felső görbét, a hossza pedig annál is feljebb van, ez statisztikailag azt jelenti, hogy a csecsemők 100%-ánál hosszabb, azaz ő a leghosszabb csecsemő a világon. Sőt, még önmagánál is hosszabb.
Megjegyzem ez ringatásnál nem annyira előnyös, mert lötyög a levegőben a lába.

Szorítsatok, hogy ne okozzon nagy galibát a dupla-oltás.

Ja, és a doktornő teaivást javasolt, hogy az most jót tesz a nyálkahártyának, és Andris el is fogadta a dm-es biobaby teát, szóval mostantól igazi teázó nagyfiú lett. Hogy mik vannak!

Breakes csávó

Felemeli a lábát és a jobb oldalára fordul. Ha nincs a közelben senki ezzel szórakozik az öregfiú.

A járókában a hátán forog, 5 perc alatt kb. 90 fok a sebessége. Ahhoz még kevés, hogy az aluljáróban fellépjen vele a jászain, de azért nem rossz, ugye?

Andris mostanában a tükör előtt is jókat szórakozik, mosolyog nagyokat és nagy komolyan megfigyel mindent a tükörben és környékén.

Blanka ujjbábokat kapott Csillától Karácsonyra. A bábok természetesen velünk ebédeltek.

Járókázás

Andris imádja a járókát - ha jól belegondolok kevés dolgot nem szeret. Van benne egy szuper játszószőnyeg, amire lehet mindenfélét akasztani, és pár napja észrevettük, hogy elkezdett nyúlni a játékok felé, megfogja, már amennyire tudja és aztán persze nem tudja elengedni. Mondjuk az, hogy megfogja az túlzás, inkább köröz körülötte véletlenszerűen a kezével, mint egy leszállni képtelen pilóta a leszállópálya felett. Aztán bentről az irányítók rimánkodnak neki, hogy "gyerünk, gyerünk egy kicsit közelebb, majdnem megvolt, na még egyszer", és aztán landol is a nagy keze a játékon.
Szoktunk simán a földön is játszani, és az is elszórakoztatja még, ha teregetek, takarítok körülötte és beszélek közben hozzá, de Blankát senki sem tudja überelni, ha ő ott játszik körülötte, akkor aztán nem unatkozik, sőt láthatóan boldog tőle és nagyon figyel minden mozdulatot. És én is figyelek minden mozdulatot, mert a múltkor például azt játszotta a Blanka, hogy az Andrist a lába közé véve ment el felette.
Andris emelgeti már a lábát is, és az egyik oldalra el-el fordul, de azt hiszem ez még nem sokat jelent, innen még messze van az átfordulás, ráadásul, ha ő is olyan lesz, mint Blanka, akkor nem sokat fog forgolódni, inkább hamar négykézlábazik majd.

Ezt mi se hagyhatjuk ki - Boldog Karácsonyt!

Send your own ElfYourself eCards

1 hét múlva három hónapja

... van kisöccse Blankának, és egyre inkább kezdi "befogadni"/"beengedni" Andrist, mint családtagot. Pár napja reggelente mind a négyen együtt vagyunk kicsti az ágyban mielőtt Andrist visszafektetem aludni és a múltkor megengedte, hogy Andris a takarójára feküdjön. Az altatások se zavarják annyira, illetve Blanka sajnos általában most nagyon nehezen alszik el, este is van, hogy egy órát még győzködni kell és hulla fáradt reggel is, ha ovi miatt "korán" (fél 8 körül) kell kelni. De emiatt aztán időnként be is ájul az ágyba és egy szó nélkül elalszik.

Sokat eljátszik magában, egyre önálóbb mindenben, ha épp van étvágya akkor önállóan eszik, a zokniját már simán felhúzza, sőt a pizsamafölsőjét is fel tudja venni, néha segíteni kell megkeresni, hogy melyik az eleje. A vetkőzés már megy, csak a szűkebb garbókból nem tud kibújni. A szókincse és a kiejtése is "bővül", ez utóbbit onnan vettük észre, hogy miután két délutánt a nagypistáék kislányával Nikkoval közösen töltött, elkezdett hozzá hasonlóan kiejteni konkrét szavakat, például azt, hogy "miért?" most teljesen úgy mondja, mint Nikko, kiejtni erősen az r-t és a t-t is benne, és általában az r-eket emiatt elkezdte szépen megpörgetni.

Nagyon szeret mesélni, egyre bonyolultabb dolgokat mesél magáról, arról, hogy mik történtek vele, akár hetekkel ezelőtti dolgokat is felidéz, néha kiszínezi, és mindig lehet logikus kapcsolatot találni arra, hogy miért pont azt a történetet kezdte mesélni. Szeret viccelődni is, sokszor mikor vicceset mond, külön szól is, hogy most vicceset mondott. pl: "Lemegyek egyedül a lifttel. Vicceset mondtam" - mondja nevetgélve.

Látszik az ovi hatása rajta, általában jó értelemben véve, bár a hassal a földre vetem magam típusú álhisztit szerintem ott leste el valakitől, de ezt annyira mű módon csinálja, hogy kifejezetten csak nevetni tudok rajta és mivel ő se éli bele magát nagyon, még nem volt ebből konfliktus. Szeret még mindig járni oda, most heti három délelőttöt tölt bent, sajnos nincs kertjük, ezért a levegőzést vagy a sötétedő délutánban kell megoldani, vagy beérjük a hazafelé tett sétával. Mostanában hazajönni is sokkal egyszerűbb kettőjükkel, Blankával megvannak a saját kis játékaink hazafelé, a margit körút egyik oldalán sok üzletnél és háznál van a lépcső mellett kerekeseknek való feljáró, ezen szeret fel- és leszaladgálni, a lépcsőről a kezembe vetni magát. Megnézzük a kirakatokat, néha egy darabon hátrafelé sétál, a bambinál pedig a sarkon bemászik a (most üresen álló) teraszra és ott szaladgál, és a bejáratnál találkozunk. Ha Lili néni otthon van, akkor még beszélgetünk vele a gangon, vagy ablakon át, ha nagyon hideg van.

Még nagyon a szokások rabja, biztosan a mi hibánk is, de talán még normális, hogy megvan mikor ki adhatja neki a tejet (este Laci, reggel én), zokon veszi, ha én viszem oviba és nem az apja (de nem azonnal, csak később panaszkodik emiatt), lefekvéshez takaró+cumi+újabban valamelyik állatka vagy baba is kell.

Egyre hosszabban és nagyobb kedvvel játszik el egymagában, sajnos a játékok elpakolására még nem nagyon sikerült rászoktatni. De alapvetően a dackorszak mintha enyhülni kezdene, Blanka pedig kezd igazi önálló lény, nagylány lenni.

1 hét múlva három hónapos

... lesz Andris, amitől elég sokmindent várunk. Például, hogy végre sikerül kiismerni/elfogadni az evési szokásait. Ugyanis Andris kb. egy hétig őrült sokat eszik, kb. egy hétig pedig aggasztóan keveset, de azért ilyenkor is az éjjeli evéssel feltornássza persze elfogadható mennyiségűre a napi adagját, csak amikor napközben az adagja felénél következetesen elkezdni marhára nem érdekelni az evés, akkor az ember aggódik. De mondom, biztosan nekünk kell ezt megszokni és akkor nem zaklatjuk majd annyit az evéssel ilyenkor. Bár azt nem látom, hogy ilyen rendszerben hogyan fogja elhagyni az éjszakai evést. Ha valakinek van ilyen tapasztalata, mármint bipolárisan evő gyereke van/volt/lesz, az írjon már pár megnyugtató sort a kommentekhez. Köszi

Amúgy a súlya nő, azzal nincs gond, ma reggel 7290 grammosnak mértem és 203 centinek. Jó, ez utóbbit csak saccoltam, de hiperjó a szemmértékem.

Már másfél, sőt két órát is ébren tud tölteni, ebből ugye 40-50 perc a kaja, aztán járókázik, aztán még esetleg az ágyában vagy a szőnyegen játszik, vagy ül a pihenőszékben és mindenhol szépen el tudja foglalni magát, ha néha hallja a hangunkat, látja hogy teszünk-veszünk. Továbbra is sokat mosolyog és mivel ezt mindenki tudja, ezért mindenki rögtön kéri is tőle a mosolyt, és ő általában hozza is a formáját és vigyorog. Az altatások elég zökkenőmentesek, most már akkor a legegyszerűbb letenni, ha hullafáradt, mert akkor amint besötétítek, felveszem és rádobok egy takarót, rögtön becsukja a szemét hálásan, hogy végre kimentettem a sok inger közül. Visszaaltatni is lehet általában, ha megébredne, ha mást nem elviszem sétálni, de hát kutyát sétáltatni, banyikáért oviba menni úgyis kell, ezek remek alkalmak babakocsizásra.

Mindenhova jön velünk persze, és ott is nagyon jól viselkedik. Amikor megérkezünk általában szundít még kicsit, aztán enni kap, aztán nézelődik és aztán megint jön egy félórás szunya, aztán indulás. Ez baráti vizitnél, étteremlátogatásnál, vásárlásnál mindig működik. Sőt hát egy vásárlást végig is tud aludni ugye.

Andris arcai teli hassal

Szépséges Blanka

Available in English as well

I decided to translate some of the posts to English, as a way of keeping my brain active and also to offer some stories to Sonya and other english-speaking readers (is there any other?).
You can find the first post in english at November 27, and I will label them from now on with "english" as well.

Menedék

Kedden elkezdődött az alattunk lévő lakás felújítása, ezen a héten a falat bontják kb. a gyerekszoba alatt. Emiatt a délelőttöket Andris mózesben a nappaliban (a fúrást rádióhallgatással maszkolva) és a babakocsiban sétálva tölti, mármint így tudom altatni. Addig banyika ovizik, délben pedig irány Budakeszi, a nagyszülők menedékháza. Ma Andris már aludt volna ügyesen egy nagyot az ottani ágyban, akárcsak itthon, de banyika sztrájkot hirdetett, én meg hulla vagyok attól, hogy nem hogy 20 percem nincs napközben magamra (blogolás, levelezés, bambulás, olvasás), de még reggelizni is csak úgy tudok, hogy közben nyitom a babakocsit és pakolom bele andrist meg dobálom össze a cuccainkat kintre. De elszántam magam és holnap reggel hajat mosok, ha törik, ha szakad.
A dolgok jó oldalát nézve Andris tényleg ügyesen alszik már a kinti ágyában, igazából, ha tele a hasa és jól kinézelődte magát, akkor bárhol le lehet tenni fél perc alatt, igaz, hogy szokatlan vagy zajos helyen csak fél órát alszik esetleg. A szomszédnak meg lesz majd szép lakása. Na ez utóbbi marhára nem érdekel, remélem a kevésbé zajos munkák tényleg nem lesznek már ennyire zavaróak. Ja, és anyukám rengeteg félét főz, és ott azért le tudok ülni enni mindig, ezúton is köszönjük.
És holnap kapunk kölcsön állítható magasságú járókát karliéktól, úgyhogy andrisnak se kell a kanapéra száműzve nézelődnie, ha banyika alszik a szobájukban vagy ha nekem itt kint van dolgom. Ma Andris Benedek babybjörn pihenőszékéből is boldogan vizsgálgatta a világot, de ha banyika is itthon van, akkor vagy hányásig hintáztatja benne öcsibogyót vagy ő akar beleülni mindenáron.

Csak, hogy meglegyen

Blankát hétfőn 13 kilósnak és 93 centisnek mértük a rendelőben.
(nincs semmi baja, csak bárányhimlő elleni oltást kapott)

Andris múlt csütörtökön volt 6810 gramm. A hosszát nem tudom, de 68-as és 74-es méretű ruhákat hord.

Ika

Ma délelőtt, míg Anett Andrisra vigyázott elmentem Banyikával az Ikeába (Ika) játszani. Kicsit játszott a játszósarokban, kipróbált néhány ágyat, csúszdázott is. Kapható volt egy korai ebédre, lefoglalta, hogy nézte az éttermi játszósarokban játszó kisebb gyerekeket, közben szépen kanalazta a verdák menüt (kukoricás rizs, rántott csirkehusi és egy verdás kifestő!).

Valahol útközben talált egy pici plüssállatot, amihez választottunk andrisnak is egy hasonlót, blankának cicát, andrisnak nyuszit. Ez a legkisebb állatka, amit ott kapni lehet, 250 forint darabja, gondoltam ez belefér egy ilyen túrába. Igenám, de lent minden kasszánál akkora sor állt, hogy biztos voltam benne, ha beállunk nem érünk haza andris etetésre és blanka fektetésre. Gondoltam megpróbálom rábeszélni blankát, hogy hagyjuk itt most az állatkákat, majd apát beküldjük ide mikor jön az irodába errefelé, és ő elhozza neki. Persze elsőre görbült a szája, nemanya, minden, aztán gondolkodott, gondolkodott és meglátott egy csomó fa evőeszköztartót az egyik ládában, és azt mondta, hogy jó, akkor ide tegyük be őket. És miután az államat visszaszereltem a helyére, már mehettünk is kifelé. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jófej gyerekem van.

ajrúsz ipanilüzs iliL - Vigyázat hosszú (9 perc)!

Szülinap Liliéknél from Gábor Csikós on Vimeo.

"Matáv" hírek

Még mindig nincs vonalunk, viszont kívülről fújjuk a matáv ügyfélszolgálat várakoztatási szövegét: "....hívása fontos számunkra...." - na igen, a hívás a fontos.

"Kivel játszottál ma az oviban?"

- kérdezi az apja Blankát.
"Nem árulom el" - mondja somolyogva.

"NEMANYA!"

- hangzik el ma már századszor. Most épp a liftben állunk az elsőn, én a nyitott ajtót tartom, próbálom rávenni Blankát, hogy szálljon ki, menjünk be a lakásba és a második túrórudit már ott egye meg. Kicsit remélem, hogy addigra elfelejti a rudizást, és inkább megebédel. Tíz perc múlva egy óra, aki ismeri a (korábbi) napirendünket tudja, hogy Blanka ilyenkor szokott elvonulni másfél-két órás ebéd utáni alvására.

Most tehát a liftben ordít, hogy "nemnemnemnem", én néhány légyszíves után felvetem, hogy de akkor megfoglak és kiteszlek, azt akarod? Nem. Még egy légyszíves. Semmi. Kirakom a liftből, kiügyeskedem a babakocsit is, két méter után banyika felkéredzkedik, felveszem, mire azon kesereg, hogy hogy fogom vinni a motorját. Az ajtóig tartó 10 métert a következőképpen tesszük meg: Bal kezemmel és csípőmmel Blankát tartom, ugyanitt hozom a motort is, jobb kézzel lavírozom a babakocsit. Bejutunk a lakásba, ott már önként vetkőzik le, aztán megeszik még egy fél túrórudit. Nagyjából fél óráig szent a béke, amikor is ki kell szívnom az orrát, csípős orrcseppel cseppenteni és lefektetni aludni. Egy szó nélkül elalszik mondjuk. Andris meg az orrszívás, átöltözés, fektetés alatt egy szó nélkül heverészik a pelenkázón. Majd lesz ő is kétéves...

Ha azonban Blankának jó napja van, nagyon jól elvagyunk hármasban, szó nélkül eljátszik vagy elrajzfilmezik, amíg én Andrist etetem vagy altatom, az esetek többségében szót fogad és figyel rám.

Persze a rossz napokon is elboldogulunk, csak kicsit fáradtabban ér véget a nap. :)



"NOMUM!"

- I can hear her saying it for the 100th time today. We are standing in the elevator on our floor, I am holding the door open and trying to convince Blanka to step out of the elevator, enter our own flat and make her eat her second "túrórudi"* at home. I have a slight hope that by then she will forget about it and decides to have lunch. It is ten minutes to 1 p.m., if you know our (ideal) timetable, Blanka usually takes her 90-120 minute afternoon nap at this time.

But right now, she is just standing in the elavator and shouts: "NONONONO", I ask her nicely a few times, then I suggest to her that I will just simply lift her up and take her out of there, is it what you want? No. I ask her again. Nothing. I lift her out of there, I pull the baby carriage out too, after walking 2 meters she asks me to take her up. When I do she starts to moan about her plastic baby motor-cycle and how am I gonna hold it too. The rest of the way I look like a christmas tree walking home: in my left arm and on my left hip I am holding Blanka, and also I hold the motor-cycle in my left hand, with my right hand I am navigating the baby carriage.
Once we arrive home she takes her clothes off by herself, then she eats another "túrórudi". For 30 minutes everyone is quiet, then I need to suck her nose**, give her the nose drops that burn a bit and I have to put her down to sleep. She is asleep in a second, that is great. During all the nose-sucking, dressing and putting to bed Andris is quietly lying around on the changing table. Sooner or later he will be two years old as well...

But whenever Blanka has a better day, the three of us are doing really fine together, Blanka plays a lot by herself, or she watches some baby cartoon, while I am feeding Andris or trying to make him sleep. Usually Blanka pays attention to what I tell her, and she obeys to my requests. On our worse days we get along as well, only we are a bit more tired in the end. ;)

*special hungarian candy stick, it is a piece of curd cheese coated with chocolate
**in Hungary we do it with a special tube with the help of the vacuum cleaner, which is scary but very effective

Lili 2 éves

Kedves Lili, nagyon boldog születésnapot kívánunk neked!
Blanka, Andris, Laci, Dóra, Rézi

Vigyori

Andris nagyon sokat mosolyog. Amikor felkelés után magához tér mosolyog. Ha meghallja a hangom mosolyog, ha meglát vigyorog. A reggeli első etetés előtt mindig nagyot mosolyog, és amikor nappal viszem aludni, akkor is a takaróba bugyolálás közben is mosolyog. Meg persze játék közben, vagy ha banyikát hallja, látja. Jó, az apjára is szokott mosolyogni, így aztán már kezd ő is hinni benne, hogy ez igazi mosoly.

Az alábbi videót gyengébb gyomrúak egy daedalon kíséretében kezdjék csak el nézni:


Andris mosolyog from Gábor Csikós on Vimeo.

Buszozunk

A múltkor utaztunk a buszon. A játszótérig egy megállóra fel szoktam szállni ha jön a busz, hogy banyika ne fáradjon el már odafele, na és ez így nézett ki: fél kézzel a babakocsit fogom, másik kezemmel banyikát, miközben billentem fel a kocsit a buszra (bár alacsonypadlós, de a járda még alacsonyabb), közben nézem, hogy banyika is fellépjen ügyesen, ne essen be a busz alá. Mikor fent vagyunk a dackorszakos banyika elszalad tőlem rögtön 3 méterre, legalább megkapaszkodik, de rám se néz. Én, mivel csak egy megállót megyünk, rögtön befordítom a kocsit leszálláshoz, közben szemmel tartom banyikát. Amikor jön a megálló, szólok neki, hogy leszállunk, mondja persze hogy "nem", de közben páran közénk kerülnek, mert készülnek leszállni. Én kicsit ideges leszek, nem látom, hogy fogunk lejutni a buszról, de szerencsére banyika is megijed, odajön, mondom neki, hogy azért szállunk le, mert itt a játszótér, na akkor okés neki is, és lenne is aki lesegítené a buszról banyit, de ő persze mostanra anyás, és nem mozdul. Szóval ott állunk, az ajtó nyitva, körülöttünk a leszállni akarók, az ajtó előtt ugrásra készen a felszállók, banyika földbe gyökerezett mellettem, melegszik a helyzet. Gyorsan megfogom a kezét, lerakom a járdára, visszalépek a kocsi mögé, és egyedül leemelem a buszról, kis segítség persze jön hátulról, de nem a kocsit fogják, a fenekemnél lök meg valaki, nem baj, a lényeg, hogy lent vagyunk. Lent nagy levegő, huh. Banyika valamit sutyorog a bajsza alatt, lehajolok: "Anya, vigyéééél!" - suttogja, két ujja a szájában. Inkább nem folytatom, mindenesetre egy jó kis játszóterezés után még haza is jutottunk valahogy, bár az is úgy indult: "NEM akarok hazamenni!"

Október és november

Andris sokat nézelődik, főleg délután és estefelé, ilyenkor szereti rugdosni a fölé rakott állványt, amin mindenféle csörgők és állatok lógnak (egykor Blankának a méhecske, virág, húsevő trió lógott, ha még emlékeztek a balanka blogról). Szereti hallgatni a felhúzható zenélő játékokat, ilyenkor mosolyog, de alapvetően is sokat mosolyog, minden arcizmával kifejezi, hogy jól érzi magát. Még sokat alszik persze, már kialakulóban van a napirendje, naponta legalább egyszer megyünk babakocsival sétálni, van, hogy a Rézit is mi visszük le és hát sokszor jártunk már a játszótéren Blankával együtt.
Szerencsére a náthát kezdi kiheverni, az étvágya is visszatérni látszik, újra meglódult a súlya felfelé, kedd reggel 6240 gramm volt.

Blanka nagyot nőtt, mióta Andrist hazahoztuk, sokmindenben önálló és hát dúl a dackorszak, igyekszünk nem sokat veszekedni, néhány szigorú szabályunkon lazítani kellett, szerencsére én is elég makacs vagyok, nem csak ő. Andrist nagyon szereti, szeretne róla gondoskodni, sokat puszilgatja, nem szereti, ha elviszem aludni, egyrészt, mert akkor nincs velünk, másrészt akkor nem tud játszani a gyerekszobában. Féltékenységét eddig csak igen közvetetten fejezte ki, például direkt hangoskodik mellettem, mikor Andrist altatnám. De már prímán odaadja öcsibogyónak a cumit, ha kell, és a múltkor mondta, hogy menjek csak öltözni, addig ő vigyáz Andrisra. És tényleg ott ült addig mellette, egyszer elment egy plüssállatért a másik szobába, és akkor mondta Andrisnak, hogy mindjárt jön, csak ezért meg ezért megy el. Pont, mint ahogy én szoktam mondani nekik.

Blanka a betegség miatt is nagyot nőtt, a gyógyszerbevétel és orrszívás szinte mosolyogva megy, ez azért jó, mert a béres cseppeket meg a vitaminokat is könnyebben be tudom most adni neki. Még mindig pelenkás, ezen a téren még nem szedtük össze magunkat, de csak elhatározás kérdése azt hiszem. Heti háromszor jár délelőtti mini-oviba, élvezi nagyon, sokat tanul ott, sokat játszanak és mindig hozza haza a kis műveit - levéllenyomat, festett kavics, rajzok, papírvirágok. Az éneklést állítólag csak csendesen figyeli, de itthon előjönnek belőle az új dalok, sokat dudorászik. Szeret mesélni, igazi dolgokat kicsit kamusít és pont úgy adja elő, ahogy tőlünk hallja. Ahogy az valamelyik videón látszik szeret telefonálni is, és természetesen ezt is pont úgy csinálja, ahogy tőlünk látta.

Miért is?

Mert már ketten vannak, és most már kettőjük számára próbáljuk feljegyezni a korai évek történéseit, hogy majd kitölthessék hézagos emlékeiket. Az olvasóknak meg pusztán a szórakozás miatt. Igyekszünk minél többet írni, és persze továbbra is lesznek képek és videók.