1 hét múlva három hónapja

... van kisöccse Blankának, és egyre inkább kezdi "befogadni"/"beengedni" Andrist, mint családtagot. Pár napja reggelente mind a négyen együtt vagyunk kicsti az ágyban mielőtt Andrist visszafektetem aludni és a múltkor megengedte, hogy Andris a takarójára feküdjön. Az altatások se zavarják annyira, illetve Blanka sajnos általában most nagyon nehezen alszik el, este is van, hogy egy órát még győzködni kell és hulla fáradt reggel is, ha ovi miatt "korán" (fél 8 körül) kell kelni. De emiatt aztán időnként be is ájul az ágyba és egy szó nélkül elalszik.

Sokat eljátszik magában, egyre önálóbb mindenben, ha épp van étvágya akkor önállóan eszik, a zokniját már simán felhúzza, sőt a pizsamafölsőjét is fel tudja venni, néha segíteni kell megkeresni, hogy melyik az eleje. A vetkőzés már megy, csak a szűkebb garbókból nem tud kibújni. A szókincse és a kiejtése is "bővül", ez utóbbit onnan vettük észre, hogy miután két délutánt a nagypistáék kislányával Nikkoval közösen töltött, elkezdett hozzá hasonlóan kiejteni konkrét szavakat, például azt, hogy "miért?" most teljesen úgy mondja, mint Nikko, kiejtni erősen az r-t és a t-t is benne, és általában az r-eket emiatt elkezdte szépen megpörgetni.

Nagyon szeret mesélni, egyre bonyolultabb dolgokat mesél magáról, arról, hogy mik történtek vele, akár hetekkel ezelőtti dolgokat is felidéz, néha kiszínezi, és mindig lehet logikus kapcsolatot találni arra, hogy miért pont azt a történetet kezdte mesélni. Szeret viccelődni is, sokszor mikor vicceset mond, külön szól is, hogy most vicceset mondott. pl: "Lemegyek egyedül a lifttel. Vicceset mondtam" - mondja nevetgélve.

Látszik az ovi hatása rajta, általában jó értelemben véve, bár a hassal a földre vetem magam típusú álhisztit szerintem ott leste el valakitől, de ezt annyira mű módon csinálja, hogy kifejezetten csak nevetni tudok rajta és mivel ő se éli bele magát nagyon, még nem volt ebből konfliktus. Szeret még mindig járni oda, most heti három délelőttöt tölt bent, sajnos nincs kertjük, ezért a levegőzést vagy a sötétedő délutánban kell megoldani, vagy beérjük a hazafelé tett sétával. Mostanában hazajönni is sokkal egyszerűbb kettőjükkel, Blankával megvannak a saját kis játékaink hazafelé, a margit körút egyik oldalán sok üzletnél és háznál van a lépcső mellett kerekeseknek való feljáró, ezen szeret fel- és leszaladgálni, a lépcsőről a kezembe vetni magát. Megnézzük a kirakatokat, néha egy darabon hátrafelé sétál, a bambinál pedig a sarkon bemászik a (most üresen álló) teraszra és ott szaladgál, és a bejáratnál találkozunk. Ha Lili néni otthon van, akkor még beszélgetünk vele a gangon, vagy ablakon át, ha nagyon hideg van.

Még nagyon a szokások rabja, biztosan a mi hibánk is, de talán még normális, hogy megvan mikor ki adhatja neki a tejet (este Laci, reggel én), zokon veszi, ha én viszem oviba és nem az apja (de nem azonnal, csak később panaszkodik emiatt), lefekvéshez takaró+cumi+újabban valamelyik állatka vagy baba is kell.

Egyre hosszabban és nagyobb kedvvel játszik el egymagában, sajnos a játékok elpakolására még nem nagyon sikerült rászoktatni. De alapvetően a dackorszak mintha enyhülni kezdene, Blanka pedig kezd igazi önálló lény, nagylány lenni.