Anya, a nyelvem

1.
B: hány éves vagy bácsi?
A: Tíz és tizenfél

2.
Anya: ... Műszaki igazgató ....
A: Műszó vigasztaló???

Anya, a nyelvem

(1)
A "véletlen" szó egyelőre kb. feloldozást jelent a számára. Így szokta használni:
- Azon már nincs matrica, mert leszakítottam. És véletlen.

(2) Andris tanul barchobázni:
- Gondoltál, Andris?
- Igen. Kérezzétek, hogy Micimackó!
- Micimackó?
- Nem. Most kérdezzétek, hogy űrhajós!
- Űrhajós?
- IGEN!!!

(3)
- Apa, ezek itt mik? - LEGO űrhajó hátuljára mutatva.
- Azok a rakéták, ezek hajtják az űrhajót.
- Ezek a hajtóművészek?

Kisfiútorna - Balett

Rátaláltam a Hollán Mozgásstúdióra, hogy máshogy, mint a google segítségével, és a lényeg, hogy itt kifejezetten az én gondolataimat láttam viszont, hogy lányoknak már 3 éves kortól rengeteg mozgásforma létezik, de fiúknak általában csak 4-5 éves kortól vannak olyan egyszerűen űzhető sportok, amikre figyelni is tudnak és amivel le tudják vezetni az energiát, ami esetleg az unalmas ovis hétköznapok során összegyűlik. Tehát itt már kifejezetten 3 éves kortól várják a fiúkat - persze láttunk már kistesó lányt is bent - , és Dóri néni foglalkozik velük 3/4 órán át, és Andris már az első alkalommal is gond nélkül bement, és úgy tűnik egyre jobban élvezi. Futkároznak, sokat játszanak pl. tűz-víz-repülőt és bukfencezni is szoktak egy ponton, és Andrist az utóbbi két alkalommal is kiemelten megdicsérte Dóri néni, aki a TF-re jár, de nagyon rutinosan tereli a 6-8 ovis kisfiút, szóval hogy Andris nagyon szépen szót fogad, odafigyel és csinálja a feladatokat. Ennek nagyon örültünk, mert azért az oviban mostanában többször panaszkodott az óvónéni, hogy verekszik megint Andris, és itt a tornán végre tényleg önállóan szerepel, és sok sikerélménye is van. Tegnap pedig megkapta Fincit, a csoportegeret (plüssből persze), és most egy hétig nála lehet, mert ő volt a legügyesebb az órán. Hoppá! Dagad a mellünk!
Blanka továbbra is jár balettra, és meg is néztem néhányszor a lépcsőn kucorogva Jucóval és Andrissal együtt, hogy miket csinálnak, és főleg, hogy Blanka mennyire csinálja a többiekkel a feladatokat. Sokat bámészkodik, de sokkal gyorsabb a reakcióideje, mint év elején, és tök ügyesen csinálja a gyakorlatokat, teljesen biztosan használja a jobb és bal megkülönböztetést és otthon egyébként komoly táncesteket tart, mint ahogy annak néhány szerencsés barátunk már szemtanúja lehetett. Ezen a ponton már-már szétpukkadunk a büszkeségtől! :))
Még a testvérkedésről annyit, hogy minden alkalmat megragadnak, mikor itthon vannak, hogy egymással játszhassanak, általában Andris az apuka, Blanka az anyuka, de szokott lenni szülő-kisgyerek és doktorbácsi/néni-szülő-gyerek leosztás, utóbbinál egy babával kiegészülve. Simán skippelik a rajzfilmezést is, csak hogy játsszanak egy kicsit egymással.

Epizódka

Tegnap elmentünk a gyerekekkel és Rézivel az óbudai stopshop-ba, Rézinek új kutyakabátért, a gyerekeknek új alsóneműkért. A C&A-ban vettem még régebben jó kis atlétákat nem túl drágán, gondoltam megnézzük megint ott. Találtam is négyes csomagban, de csak 4 ilyen volt kitéve, és nem volt a méret, amit kerestem Andrisnak. Megkérdeztem egy eladót, aki éppen egy nagy ládából árut pakolt kifelé, hogy csak ezek a méretek vannak-e, vagy esetleg van-e még bármilyen más atléta valahol a boltban. Mondta, hogy csak ezek vannak. Kérdem, mikor jön ilyen, mikor nézzünk vissza. Azt mondja, hogy nem tudják előre, hogy mi fog érkezni. Oké, nézelődünk tovább, harisnyák, meleg térdzoknik, megnézzük a többi ruhát is, még kb. negyedórát keringünk, a gyerekek miatt azt gondolom, hogy láthatta, hogy még ott vagyunk. Indulunk fizetni, én még szomorúan visszanézek a trikós polcra, látom, hogy mintha több trikó lenne kitéve, odasétálok, bár nem nagyon reménykedek semmiben, és lám tele a fogas, és lám van a méret, amit kerestem. A nő sehol, mindegy, nem vagyok haragtartó, de mikor a pénztárnál felbukkan, és fizetek azért megfordul a fejemben pár csípős megjegyzés. De aztán rájövök, hogy vagy direkt nem szólt vagy rövidtávú memóriazavarai vannak, és nem emlékezett rá, hogy miről beszélgettünk hosszasan ("De biztos nincs?" "Nincs" "Más mintás? Bármilyen más kisfiútrikó?" "Nincs, ezek vannak") , így hagyom a fenébe, de azért nektek gondoltam tanulságként elmesélem.
Laci szerint ilyen náluk az irodánál a kisbolt is, ahol mindig kifogy az a fajta csoki, amit ő éppen elkezd vásárolni, pl. 3 napig csak kitkatot vesz, akkor utána már többet nem lehet kitkatot kapni. Asszem rövidesen az a bolt is be fog zárni. Vagy csak mentolos csokijuk lesz, mert azt Laci nem szereti.
A családból 3:5 arányban megvan az influenzaoltás, Lacika sajnos elég náthás, Rézi meg talán ebben az évben kihagyja. Az egyik képen azt látjátok, hogy Viki az oltás előtt Andris fülét csekkolja, már egész jól kijönnek Vikivel, főleg ha épp nem nyűgösek valami vírustól. Gabica még mindig villámgyorsan adja az oltást, és ide is feljegyzem, hogy a Blankának nem teszünk soha többet ragtapaszt az oltására, mert egy kicsit jobban sírt a tapasz leszedésekor otthon, mint az oltás előtt a rendelőben.

Köszönjük az összes nagyszülő rugalmas hozzáállását a gyerekek megőrzését illetően! Jövő héten őszi szünet az oviban, ezen kicsit lehidaltam, mert úgy tűnik csak nálunk lesz szünet, ráadásul ha nem kérdezek rá, nem is tudunk róla.
A téligumicserére két gyerekkel érkezni úgy tűnik mindenképpen megéri, mert kb. 30% kedvezményt kaptunk az eredetileg a telefonban elhangzott árhoz képest, mindez Budakeszin a Szél utcában, a Gumidoktornál. És még csokit is kaptak a gyerekek. És még a nyári gumit se nekem kellett elvinnem a garázsba.... persze mert a lelkes Gabi papa rögtön megérezte, hogy betettük Budakeszire a lábunkat és már jött is a műhelyhez. :)
ui: Rézinek is kaptunk kabátot, kivehető béléses, vízálló, hasát is védő fazont, hurrá! Alkalomadtán lefotózom őt is.

Nem velünk történt (De igen)

Mit kell olyankor csinálni, amikor a pelenkát épphogy elhagyó kisfiú bejelenti az autóban kb. 15 percnyire a hazaéréstől, és 10 percnyire bármilyen wc-hez éréstől, hogy neki pisilnie kell, ráadásul vinnyogva, mert mostanában ez a stílus dívik. Blankánál valahogy nem volt ilyen, illetve vele ebben a korszakban kevesebbet autóztam. Vajon ciki-e megállni a Budakeszi úton, nem túl forgalmas időben, szabályosan, és a járdán lévő fácskát lepisiltetni a gyerekkel? Az hagyján, hogy a saját cipőjét is lepisilte, de miközben húztuk fel a nadrágot, és hátralestem, hogy Blanka nehogy kiszálljon az autóból, Andris szépen lerázta a pisit a kezéről, természetesen a fejemre. Persze járhattam volna rosszabbul is, hiszen a kezdő sugár is felfelé indult valamiért....

És egy ízlésileg semlegesebb történés: Andrisnak találtam egy kisfiútornát, ami semmi különöset nem ígér és nem igényel, csak megmozgatják őket. Andris ugyanis eléggé el van kenődve, hogy ő nem járhat sem művészi tornára, sem balettra. Itthon Blanka szokta "edzeni" néha, ez amúgy elég vicces, majd felveszem egyszer. És időnként beáll valami furcsa pózba, pl. féllábon állva előrehajol, a másik lábát hátul felemeli, és akkor ő most "tornázik".

Meg kell jegyezzem továbbá, hogy az élet első három éve valami hihetetlen fejlődést rejt magában, Andris három éve ilyenkor még csak egy nyivákoló kis csomag volt, most meg nézzétek milyen nagyfiú (a képen ő van baloldalt):

Azt is meg kell jegyezzem ám, hogy eredeti terveim szerint a gyerek(ek) három éves koráig akartam blogot vezetni róluk, mivel ez az a kor, amiből nem nagyon lesznek saját emlékeik. De nem kell nagyon aggódni, nem fejezem be a blogolást, csak ha nagyon visítoztok, hogy "Dóra ne má', elég volt, hagyd abba, nem ezt ígérted!"
Andris egyébiránt (micsoda rémes szó) elég fejlett memóriával rendelkezik, legalábbis olyasmikre vonatkozóan, ami egy ígéretet, őt magát és valamelyik szülőjét, illetve focizást foglal magába - megígértem neki, hogy amíg Blanka tornázik ovi után, addig én focizom vele az ovi udvarán, de reggel már bezártam a lakást magunk mögött, és labdát eszem ágában sem volt magamhoz venni, mikor Andris beszólt, hogy dehát én azt ígértem, hogy focizunk és akkor most hogy is lesz ez labda nélkül, és azonnal intézkedjek. Edzőcipőért nem mentem vissza, így aztán magassarkúban nyomtam a focit. Szerencsére Öcsi hamar megunta.

Andris 3 éves!

Andris három éves lett, ma szabin vagyok és moziba viszem őket, terveim szerint megnézzük a Verdák2-t, perecezünk és kisállatkereskedésbe megyünk állatokat nézegetni, és a Szendzsóban ebédelünk, aztán ebéd után együtt alszunk a nagyágyban, és délután korán jön haza Lacika és tortázunk egyet. (Most csalok ám, mert még csak szerda este van, de scheduled postolással ma kell megoldanom a bejegyzést, látjátok, hogy mennyi dolgom lesz csütörtökön!)
Andris kb. tíz napja szobatiszta, Lala szülinapi bulijának napján volt először egész nap pelenka nélkül, éjjel se kap már egy hete pelust, bár mára pont tettem neki, mert tegnap reggelre kicsit pisis volt a pizsamája, és hát ma sokáig alszunk. :) Imád biciklizni a pedálnélkülin, még mindig beszélget boldog-boldogtalannal az utcán, csak közli velük előbb, hogy idegenekkel nem beszélgetünk, nagyon elmélyülten színez és szerel, és van még egy cuki szokása, hogy simogatja a fejét, mint aki gondolkodik, azt hiszem apukámtól leste el a mozdulatot. Az oviban néha kézenfogva alszanak Blankával, Milán a nagy barátja, de a lányokat is szereti az oviban. Ágó ki tudja hozni a sodrából, de alapvetően jól megvan bárkivel a mi öcsink. Lilkót imádja és mikor kizárják a lányok a játékból, hát nagyon el tud kenődni, de aztán mindig megegyeznek valahogy.
Nagyon fél minden kicsit is ijesztő rajzfilmjelenetnél, ilyenkor állva nézi tovább, esetleg elhátrál a monitortól. Szerencsére mostanában kevés rajzfilmet néznek, inkább csak hétvégén egyet, valahogy elmennek mással az esték, és a hétvégék is.
Még tudnék regélni Öcsi napjairól, szokásairól és hogy milyen cuki, hiszen mégiscsak az én kisfiam, de inkább ideteszek néhány képet, amit összeválogattam erre az alkalomra:

Kisszemélyszállító kisiparos

Most próbálok úgy csinálni, mintha nem lógnék egy csomó beszámolóval - nyaralásról, úszásról, centikről és back-to-ovi ügyekkel, és inkább belecsapok az aktuális lecsóba.
Mióta elkezdődött az iskola, csaknem másfél órát töltök reggelente az autóban, ennyi idő míg kidöcögünk Budakeszire az oviba és én vissza a városba. Délután egyszerűbb a menet, de a reggelekre ki kellett találnom valamit, amivel kitöltöm ezt a holtidőt, hogy ne durranjon minden reggel szét a fejem, és ne legyen az egekben a telefonszámlám sem. Eddig egy jó dolog jutott eszembe, letöltöttem spanyolleckét audio formában a kisgépemre, és két leckével majdnem elmegy a visszafelé döcögés, én meg szépen artikulálom a Voy a invitar a ella esta noche/Me gustaría llamarla pronto-kat, ha tudtok ajánlani letölthető haladó audio anyagot spanyolból vagy van bármi más időkitöltő ötletetek azt megköszönöm.
A gyerekek mostanában már túlléptek azon, hogy én fütyüljek és énekeljek nekik a kocsiban, most épp manu chao a kedvenc, szóval tulajdonképpen fesztiválozós hangulatban telnek a reggelek és délutánok. Mellékesen, de nagyon elégedetten említem, hogy sikerült eladni a Sárgát, méghozzá nagyon jó helyre, az unokatesómék fogják használni, juhéééé! Így aztán a "kis" egyterű Mazdában zötyögünk, Andris minden reggel kiborul rajta, hogy ha becsatolom, akkor nem éri el az ajtó feletti kapaszkodót, a jobb kezem pedig mintegy másfélszer olyan hosszú már mint a bal, mert folyamatos room-service-re van fogva, innivalót nyitok ki, zsepit, kekszet, dobozt, játékot, újságot, lemezt nyújtok hátra, majd ugyanezen dolgokat kapkodom fel menet közben hátranyúlva az ülésük elől.

Ovis hírek: nagyon jól érzik magukat a Mackóvárban, már megvolt az első takonykór, de megúsztuk mindenféle szövődmény és extra adag szteroid nélkül. Andris a héten kezdi elhagyni a pelenkát, nagyon büszke magára és hát részleteket nem írok, nehogy kitagadjon nagykorában. A napokban történt, hogy azt vettük észre már jó ideje milyen csend és nyugalom van a lakásban, hát látom Andris ül az asztalnál és színez! És nagyon ügyesen színez, bár elég lent fogja a filcet, úgyhogy az egyetlen kellemetlen mellékhatás, hogy tiszta tinta minden ujjának a vége. Szinte falja a színezőket, kiváncsi vagyok meddig tart ez, nagyon cuki, ahogy komolyan ül az asztalnál és színez. Tök ügyesen megy a lábbal hajtós bringával is, a motorjára már rá se néz, és egész keveset esik.
Blanka egy-két hete úgy döntött, hogy megpróbál leszokni a cumiról, egyelőre félsikernél tartunk, az oviban már nincs cumija, és még így is alszik néha ebéd után, itthon viszont még azzal alszik el, majd - előzetes megegyézésünk alapján - én elrakom a dobozba a cumit, mikor már elaludt. Aztán persze ő szépen visszalopja, de már így is nagy haladásnak érzem ezt a lépést a részéről. Elkezdett játszani megint egy csomót a Rézivel, röhögcsél közben és egyáltalán általában véve is nagyon jó most Banyi hangulata, nagyon jó látni ezt. Járunk úszni - már egyszer voltunk a takony előtt -, és Banyit ügyesnek mondanám, Andrist meg lelkesnek inkább, de még ráérünk, remélem még Karácsony előtt eljutunk megint egy órára. Blankát szombatonként viszem a Budai Táncklubba klasszikus balettra, ez nagyon-nagyon tetszik neki, csak azon elégedetlenkedik, hogy még nem tud igazi spiccen járni (ezt még nem is kell tudniuk persze) és hogy nem ugranak még spárgában, de sokkal jobb szombaton járni, mint hétköznap délután, mert így legalább nem olyan fáradt, és talán itt kevesebben is vannak a csoportban. Ma meglestem, már nem az a bambuli, aki nem csinál semmit, hanem csinálta, amit a többiek és egyáltalán nem sírdogált utánam az első alkalommal sem, mikor bementek, pedig itt a legtöbb szülő egészen bement a gyerekkel, sőt ott ülnek a lépcsőn és leskelődnek.
Folyt. köv. ígérem hamarosan. És képek is hamarosan.
ui: Blanka 112 centi, Andris 102, de a cipőméretük még mindig ugyanakkora.

Ez meg az

Blanka

- Ha gyorsan mindenki lezuhanyozik, akkor még tudunk egy kicsit játszani.
- De apa, tudod mivel múlik el az idő?
- Mivel?
- Hát a zuhanyzással.

Andris (veszi a cipőjét)

- Andris, az úgy kacsaláb.
- Megszorítom[a csattot] és akkor nem kacsaláb.

A legjobb kor

Blanka ma lett öt éves. Még egy kézzel tudja mutatni, hogy hány éves, de már a világ egyre több dimenzióját tapasztalja meg nap, mint nap tudatosan, és egyre több mindenben leli örömét. Szeret rajzolni papírra, táblára, koszos autóüvegre, ceruzával, filccel, zsírkrétával, vizes bottal az udvar kövére. Élvezi az óvódásoknak szóló foglalkoztatófüzeteket, irtó sikkesen vág ki rajzokat ollóval, és imád az apjával rajzversenyezni. Bármit, amit egyszer hall megjegyez, egyre inkább a dallamokat is, de szövegeket és verseket szinte hibátlanul. Sokszor kérdezi mostanában önmaga megerősítésére, mikor valaki ironikusan odavet valamit neki, hogy "ő most viccel, igaz?".
Ma - ha jól emlékszem - mindenkinek megköszönte egy rövid Köszivel az ajándékot, amit kapott, és el is köszönt mindenkitől és a legtöbb barátjának még egyszer megköszönte az ajándékot, és mindezt anélkül, hogy noszogatni kellett volna.
Köszönünk minden jókivánságot, és a zsúrozóknak a részvételt és az ajándékokat, a nagyszülőknek a sok segítséget, és mindenkinek a sok-sok fotót, amit majd elküld vagy feltölt valahova. Szép kis nap volt! (Nekem ez az egy kép sikeredett, várom a többiekét.)

Andris az óvodás, Andris az észrevevő

Csak szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy péntek délután kettőkor írom ezt a posztot, ami annyit tesz, hogy ma alig dolgoztam és a gyerekek óvodában vannak. HOPPÁ! Óvodában bizony, mind a ketten egy helyen. Háhá, kaptam napi egy óra pluszt, legalábbis egyelőre annyira szeretnek bent játszani, hogy kihagyják otthon a reggelit, így korábban is indulunk,  reggel és délután is csak egy pit-stop van a Mackóvárban és ott tudok lenni értük pontban 4-kor, előbb csak azért nem, mert nem hajlandók hazaindulni, ha még bármi játék van.

Azért nem indult ennyire rózsásan a hét, mert az első két napon Andris ugyan még nem aludt ott, de a délelőtt is elég volt arra, hogy bemutatkozzon az új-közösségbe-lépő-kismajom oldaláról, és nagyon sokat verekedett, sokat kellett fegyelmezni, azaz rászólni, és kiültetni a játékból. Szerencsére szerdára már sokat alakult a kis lelke, elkezdte biztonságban érezni magát, és élvezte a közös játékot, és tegnap már csak egyszer szóltak rá délelőtt. Amikor értük megyek, Andris kb. 3 perc után vált át boldog ovisból, fáradt bölcsiskorú kisgyerekké és bújik hozzám egész délután, és mindenhol cipeltetné magát. Már az elején megdicsérték, mert ügyesen és tisztán eszik, és alszik is ebéd után, persze muszáj lesnie a Mónit, hogy ott ül-e még mellette.

Andrisról még el kell mondanom, hogy autózás közben irtó jó megfigyelő, Ausztriában a legtávolabbi kis rétecskén legelő legkisebb tehenet is kiszúrta rögtön, minden "ici-pici" repülőre felhívja a figyelmünket, és reggelente képes egyszerre két, ellenkező irányba haladó, és így ellenkező oldalon lévő munkagépet kiszúrni, ma pl. egy markolót az ő oldalán és egy daruskocsit a Blankáén.

Blanka az elmúlt néhány hétben igazán kinyílt, és kifejezetten jó a kedélye egész nap, ami nagy szó, én ennyit önfeledten mosolyogni és nevetni még nem láttam, irtó különleges humora van és énekel, verseket kreál. Nagypistával valami egészen szoros lelki kapocs köti őket össze, kiváncsi vagyok majd 10-20 év múlva is így megtalálják-e a közös hangot rögtön, amikor találkoznak.

Még egy utolsó gondolat a végére Andris egykori bölcsödéjéről, amit a működtető Közalapítvány megszüntetésével úgy tűnik teljesen kinyírnak, és ez az egész nem csak azért bántó, mert egy csomó lelkes és odaadó ember állása, elbocsájtása és életkörülményei lettek bizonytalanok, hanem egy tollvonással húzták át Pikler Emmi és a Pikler hagyományt folytató lánya, Tardos Anna egész életet kitöltő munkáját. Ha nem sikerül továbbvinni valahogyan a bölcsödét és a módszertani gyakorlati oktató központot (ahol sorbaállnak a külföldiek, hogy itt tanulhassanak), akkor a Magyarországról kiinduló Pikler módszer egyszerűen megszűnik létezni itthon, és szégyen szemre vagy szerencsére (?) csak külföldön él majd tovább.

Szemészet pipa

Végre-végre régi álmom vált valóra, elvihettem a gyerekeket szemészeti alapvizsgálatra. A körzeti doki már legalább 2 éve mondta, hogy vigyem Banyit, és hát mivel én is tettem fel blogbejegyzést a tompalátás szűréséről, ezért már igazán nyomta a lelkemet ez a dolog. Szóval még nyaralás előtt foglaltam időpontot az Oculomed nevű magánrendelőbe a Kapás utcába, csak azért mertem, mert szembe jártunk tornára Blankával a Budai Táncklubba, és sokszor láttam, normálisan nézett ki, ráadásul van külön gyerekszemészük. Csordás Erika egy földre szállt angyal, vagy nagyon sok nyugtatót szed, bár mintha ma ez lett volna az alaphangulat, mert a negyedórás várakozást az én két gyerekem 4 könyv lapozgatásával töltötte teljes csendben és békességben. (illusztárció alant)

Kivéve persze, hogy Andris bekakilt és persze nem raktam át a zsákomból a dolgozós táskámba egy nyamvadt pelenkát sem, ezért már előre szabadkoztam a szaghatásért, amikor végül 10 perc késéssel bejutottunk a rendelőbe. Szóval a doktornő irtó nyugodtan és profin bánt a mucikkal, hosszas munkával megdolgozta magának Banyit, aki így végül minden feladatot lelkesen csinált meg, mire aztán Andrist is elkezdte érdekelni a dolog, de ő kikötötte, hogy mindent csak állva hajlandó megcsinálni, no de hát ez már nem volt baj, sőt így legalább Banyi az ölemben tudta elmajszolni a maradék kiflijét. Senki nem kancsal, még titokban sem, viszont Banyika lehet, hogy rövidlátó lesz, de egyelőre vele sincs semmi tennivaló. Fél év múlva megnézi újra a szemét, meg figyelni kell, hogy ha pl. hirtelen sokat hunyorít, akkor előbb el kell menni.

Én nem is tudtam, hogy ilyen trükkös feladatok vannak egy szemészeten, azt hittem, hogy csak az uncsi táblaolvasós, lencsecserélgetős menet létezik, max gyerekeknek még nem betűk, hanem tündérek, törpék és egyéb mesebeli lények vannak a táblán.

Újra itthon

Megjártunk Steiermarkot, és legnagyobb bánatunkra a prágai Nagy family nem tudott csatlakozni hozzánk praktikus és karmatikus okoknál fogva, azaz sorra lebetegedtek, és ezt nem tudták nem intő jelként felfogni. Így aztán négyesben nyomtuk a nagy házban, szombat délután mikor megérkeztünk kb. mindent magunkra kellett venni, és hétfő délutánig le se vetkőztünk, na jó, de igen, mert a házban bekapcsoltuk a fűtést, de kint zuhogott az eső és hétfőn délelőtt Murau-ban pl. 8 fok volt, délutánra felment 14-ig is. Szombaton a szomszéd bácsi azt mondta, hogy hát igen júniusban sokat esik az eső, de a következő héten jó idő lesz. Csak esni fog az eső....
Kedden és szerdán a körülményekhez képest nyár volt, ami azt jelenti, hogy csak keveset esett és inkább csak éjjel vagy kora reggel, és felment 20 fok fölé a hőmérséklet. A szerdai 24 fokban elmerészkedtünk a közeli strandra, ahol két rövid fürdésmenet után két fagyott heringet szállítottunk haza illetve KISZTIÁNÉKHOZ, ahogy Andris mondta. Az alábbi videó a strandról való hazainduláskor készült, a strand amúgy egy várrom tövében, a birkalegelő szomszédságában van, a belépő négyünknek kemény 4 euró volt.


Ezen kívül a környék összes játszóterét, nyitva tartó éttermét is bejártuk, Blanka megtanult egyedül kötélpályán csúszni (illetve hirtelen tudott, ezt máig sem igazán értem, hogy hogy van a gyerekeknél), Andris megtanult egy német szót: Danki (azaz Danke), etettünk pónit, bámultuk az óriási nagy lovat a ház mellett a kiscsikóval és összebarátkoztunk a szomszédokkal, indulás előtt két tojásért cserébe kaptunk egy üveg erdei mézet.Csütörtöktől  újra itthon, nem mondanám, hogy kipihentük magunkat, de kiszellőztünk egy kicsit az biztos. Bónuszként egy ma esti felvétel:

Hurrá nyaralunk!!!

Holnap indulunk St. Blasen-be, ahol tavaly is jártunk ilyentájt, itt a tavalyi beszámoló. Idén Nettkó már otthon beteg lett sajnos, így ők majd csak hétfőn jönnek utánunk, de Blanka már nagyon készül a Nikkóval töltött napokra.
Blanka egy csomó dicséretet kap az oviban, mert szuperül tudja a verset az évzáróra (amin sajnos nem lesz ott, mert épp St. Blasenben tisztítja majd a tüdejét), és a halk-hangos játékban is ügyesen hangoskodik. Jókat játszik Dorkával, Lucával és Laurával, minden reggel másnak készít saját kezűleg meghívót a szülinapjára, ami persze majd csak augusztusban lesz, de ő már arra is nagyon készül.
Andrisnak négy nap marad a bölcsis életéből, mikor visszajövünk, júliustól ő is ovis lesz, nem is tudom szavakban visszaadni mennyire nagyfiú lett, egyre több mindent megcsinál abból, amit kérünk tőle (szakadozik a dackorszak felfelé), nagyon vicceseket mond, rendszeresen pisil a wc-be fürdés előtt és egyre többször vetkőzik és öltözik egyedül.
Az esti elalvás megy most elég nehezen, főleg Blankának, az utóbbi egy hétben csak forgolódik késő estig, a rekord negyed 11 volt, és akkor is a mi ágyunkban aludt el végül. Ma viszont nem aludt délután az oviban és már durmol, úgyhogy az a teória igazolódik be, miszerint, ha nincs délelőtti (és esetleg délutáni) különóra az oviban, viszont elalszik rendesen ebéd után, akkor este kukorékol.
Van egy trükköm, amivel bambizáskor nyugodtan el tudom fogyasztani a tejeskávémat a gyerekek mellett, mégpedig a fagyi. Kapnak egy gépi fagyit kétfelé osztva, két külön tölcsérben és csak ülnek és nyalogatják. Andris megissza a tejet, amit hagyok neki, aztán leöblítik almalével és mindenki felfrissülve szalad haza az esti teendőkre. Isteni ott ücsörögni nyugiban 6,5 percig.
Már nagyon vártuk az ausztriai nyaralást, én hulla fáradt vagyok, azért ez a 6 órás munka kiegészítve a reggeli és délutáni fuvarozással elég sokat elvisz a napból és az energiámból, de ne vegyétek panaszkodásnak. Végülis durván közel lakom a munkahelyemhez, muszáj volt kitalálni valamit. :)

Búcsúzásul itt van két kép, pár perc eltéréssel készültek néhány hete egy hétvégi délutánon, Andris szépeket álmodik, Banyi közben legyárt 83 darab kivágós babát, akikre ruhát is szab (mintából).

Mindenkinek szép hétköznapokat  a jövő hétre, ha hazajöttünk mindent szépen elmesélek.

Versmondó lány

Blanka pénteken a Mackóvár ovis anyák napi ünnepségen együtt énekelt (najó, néha tátogott a saját bevallása szerint) a többiekkel és együtt mondta a verseket és a közös versből némi segítség után elmondta a saját két sorát, és annyira jó volt látni, hogy ő is része már annak a csapatnak és nagyon hálásak vagyunk a két óvónéninek és a pszichológusnak, akik ennyit foglalkoznak vele ill. velük. Íme a versmondó lány és csapata:

Mellékhatások tekintetében

Andris pár napja antibiotikumot szed a bacis torkára, és ilyenkor a javulás jeleként és - szerintünk - az antibiotikum mellékhatásaként mintha kétszer annyi energiája lenne, mint egyébként, és azt mind jó le is vezeti. Íme egy példa a levezetésre:

Blanka kapott egy levelet Marcitól, úgy tűnik Marci Blankát szeretné feleségül venni, és majd együtt lesz cukrászdájuk. Bár pont a múlt héten mondta nekem Blanka, hogy neki nem lesz férje, de gyereke lesz, aki viszont nem fog óvodába járni, hanem mindig bemegy vele a cukrászdába dolgozni. A cukrászdából mindig visz a családtagoknak, barátoknak sütit és ennivalót, például a Mamának is, hogy ne kelljen felkelnie. Hm, szép kis kilátások, igaz?

Azt hiszem még nem írtam róla, hogy Andris is elkezdett rajzolni, mondjuk sokáig nem köti le, hiszen eddig még mindig csak párhuzamos vonalakat rajzolt, de azt szépen határozottan.
Andris óriásit fejlődött az elmúlt hetekben abban a tekintetben is, hogy a belátás jeleit mutatja, vagyis számol a következményekkel, főleg ha fel is hívjuk rá a figyelmét. Például mikor (Dr.) Kinga mondta, hogy inkább ne igyon most tejet a hasa miatt, akkor délután lefekvéskor egy korty tej után eszébe jutott, rákérdezett, én újra elmondtam és visszaadta a cumisüveget, nem ivott már belőle, pedig 3 deci alatt nem nagyon szokott megállni.

Az utóbbi egy hét a kialvatlanság jegyében telt/telik, és nem csak nálunk sajnos, Enikőék is maguk mögött tudhatnak néhány nehezebb éjszakát. Minket az tartott ébren, hogy Andris most a torokgyulladás miatt éjjelente még az átlagosnál is jobban horkol, sőt időnként valamitől mintha nem is kapna levegőt, aztán nagy köhögésbe kezd, ami egészen az öklendezésig folytatódik. Úgy tűnik az antibiotikum, ha lassan is, de elkezd javítani a helyzeten, és talán ma már nem lesz fent senki a hörgések miatt. Tudom, tudom vannak itt, akiknek egész pici babájuk van, vagy nagyobbacska, de nem alvó gyereke(i), azok nyugodtan legyintsenek, hogy "ezek meg mit panaszkodnak", de nekem már-már az újdonság erejével hatott, hogy mikre képes a kialvatlanság. Egyrészt a harmadik kialvatlan napon mondjuk már csak egy dologra tudok figyelni, ezért ha valamiben megzavarnak, akkor kezdhetek keresgélni, hogy fél perccel azelőtt éppen mit is akartam csinálni. Persze egy szimpla ásítást még csak-csak sikerül befejezni. Másrészt újra megtapasztaltam, hogy a mikroalvások mennyire fincsik tudnak lenni. Az a tíz biztos másodperc, amíg a pirosnál várakozok lehunyt szemmel az autóban reggel, vagy a rózsakert lépcsőházban a hosszabbik lépcsősorokon baktatni az ebéddel a kezemben csukott szemmel felfelé, hmm, de jól tud esni.
Holnap új hét kezdődik, új éjszakákkal, amiket akár át is lehet aludni.
Végül itt egy kép egy reggelünkről, amikor már mindenki indulásra kész, de még lopnak maguknak két percet a mucik egy mesére Lacival a kanapén.

Kopasziget

A tavaszi szünetet kihasználva kivettünk mi is két nap szabit a Lacival, hogy együtt lehessünk a gyerekekkel kicsit és mivel ilyen szuper időnk van, ezért nagyon jól sikerült az eddigi másfél szabadnap.
Szerda délután Andris bölcsis zsúrján indítottunk, itt csak ketten voltam Andrissal, Boriék látták vendégül a gyerek- és felnőtt sereget, mi szülők meglepően sokat tudtunk beszélgetni, volt némi vita a manók között, de nem kellett folyton utánuk szaladgálni.
Aztán csütörtökön miután leróttuk köreinket az okmányirodán, elindultunk a Kopaszi gátra, amit Andris egyszerűen csak Kopaszigetnek hív (a MArgitszigetből és a Hajógyári szigetből kiindulva). Van még ilyen vicces mondása, a Millenárist általában Milyen máris-nak hívja. A Kopaszigeten, ha ismeritek elég pici a játszótér, de szerencsére hétköznap délelőtt még pont jó volt a gyerek-mászóka és a gyerek-homokfelület arány. Viszont egy csomó minden mást lehet itt csinálni: piknikezni a takarón, kavicsot dobálni a Dunába és persze biciklizni és motorozni ezerrel. A múltkor labdát is vittünk, ez kb. 50 méter rugdosás után pattogott le szép lassan a vízbe. Akkor Andris mindenkinek azt mesélte, hogy beesett a Dunába a labdánk. Elég furán néztek rá. Szóval labdát csak a parkoló melletti részen érdemes elővenni. Vagy csak mi vagyun ilyen bénák. :)

Egy nagy délutáni szunya után rögtön vacsorázni indultunk, jó messzire merészkedtünk a Rómain, egészen a Békásmegyeri partszakasz végére, ahol a Hullám vendéglőbe tévedtünk be. Persze ez itt sem főszezon még, tök üres volt a hely, ehhez képest hamar megvolt a kaja és nagyon finom is volt, olyan vendéglős menüjük van, jó kis adagokkal és gyerekbarát környezettel  és személyzettel. Van egy pici játszótér féle, kint pedig lehet szaladgálni és pitypangot fújdogálni a gáton, és az úton alig van autóforgalom, úgyhogy itt is lehet bringázni.

Ma délelőtt még jobban belassultunk, bár Laci még egy kört futott az okmányirodán nyitáskor és a parkolómatricákat is elintéztük az utca túloldalán, de végül egy rövid bambizás után csak 11 után vágtunk neki a nagy szabadságnak. Egészen a mammutig jutottunk, ahol azzal szembesültem, hogy ami a cipőméretet illeti kezdenek durván összeérni a gyerekek. Mind a kettőjüknek 10-11-es crocs-ot vettünk, Andrisra kicsit nagy, de nem esik le róla, Banyira meg éppen jó ez a méret. Íme a bizonyíték, ha kedvet kaptok, a Hervisbe menjetek, ne az Overlandbe, mert itt egy ezressel olcsóbbak a crocsok és nagyobb a méretválaszték is egyelőre.

Nem gúnyolódásképpen, hanem komolyból

És a szöveg - ha valaki nem értette volna:

Mindenféle

Blanka sokkal jobban van, a füléből kifolyt valami trutyi, fogalmam sincs, eddig hogy hallott, és a torka se fáj már. Viszont vasárnap hajnalra félretett egy egész pici kruppos rohamot, egyáltalán nem panaszkodásként írom, mert 20 percnyi fürdőszobázás után vissza is aludt, nem kellett szteroidozni, csak inkább olyan érdekességképpen, hogy három hónapja nem volt komolyan beteg, erre most pár nap alatt a baktériumos torokgyuszitól, a fülgyulladáson át, a kruppig mindenfélét bemutat. Holnap pihen Budakeszin, aztán irány a Mackóvár.
Akartam írni még a szavajárásáról, mostanában minden "kaki", a születésnapján majd boldog kakinapot kell neki kívánni és kakit enni a legtutibb, egyébként az egész kakizás vicces volt eleinte, mert annyira szokatlan volt, és tényleg minden helyzetben elő tudja hozni, de most már mondogatom neki, hogy az emberek általában nem szeretnek beszélni a kakiról. Mostanra Andris is átvette, remélem ezután lecseng hamarosan, mert néha kicsit kínos.
Aztán van a becéző szavajárása: "igenke" "nemecske" és "jólvanka". Ez már aranyosabb, ez maradhatna.
Annyira jó nézni, hogy amikor Andrissal együtt "olvasnak" egy könyvet és Andris szokás szerint minden egyes dolgot nyolcszor végigkérdez, majd kezdi előlről az egészet, akkor Blanka mindig türelmesen elmond neki mindent, ha már nagyon unja, akkor másik játékba viszi öcsit, szóval sokkal jobban bírja a végtelenített körkérdéseket, mint mi felnőttek. Én általában a nap nyugodtabb szakában türelmesen válaszolok Andrisnak az egyforma kérdéseire, és mikor tényleg ugyanarra a dologra negyedszerre kérdezi, hogy az mi vagy miért, akkor azért kicsúszik a számon, hogy: "De Andris most mondtam el háromszor, hogy mi az. Na, mi az szerinted?" és erre ő vigyorogva válaszol: "Na, mi az?" sőt már azt is hallottam vissza tőle, hogy "Most mondtam el neked Apa!", de ezen is röhög közben, egyszerűen nem lehet kibírni röhögés nélkül.
Sokszor, ha valami veszélyeset csinál, akkor megkérdezi, hogy "Ez jó volt?" vagy ha birkózás közben véletlenül megcsap: "Ez jó volt neked?" És aztán a válasz alapján reagálja le az eséseket.
Még javában tart a kesztyűkorszak, és most mániákusan hordja a kis sárga szerelősisakját is, kapott új gumicsizmát, most hogy kicsit hűvösebb van, engedem is hogy hordja, és mikor teljes védőöltözetben - kesztyű, sisak, csizma - a gangon ráül a motorjára, akkor jogosan jelenti ki, hogy ő most a motoros bácsi.
Egyre több embert ismerünk meg az utcán, bár még mindig van, aki zokon veszi a nekiszegezett kérdést, hogy "Hmmm, tekivagy?". Nem is értem miért...
A Költészet napjára tervezek egy kis meglepetést, remélem sikerül.

Egy strep

Blanka tegnap reggel óta közepesen lázas, és fáj a torka, itthon voltam vele, de gondoltam biztos valami vírus valahonnan, egyelőre nem megyünk orvoshoz. Aztán Andris ma reggel ráemelt a helyzetre egy bizonytalan fáj-a-fülemmel, de mindig ugyanarra a fülére mondta, szóval el is hittük neki, így már kvalifikálták magukat egy RMC-s vizitre. (csak mondom, hogy csüt-pénteken szabin vagyok/voltam/lettem volna:))
Andris ugyan teljesen kerek, semmije nem piros, semmije nem gennyes, láza nuku, szóval ő benne max. alakulgat valami, de Blanka torkából Kinga vett egy gyors kenetet, ami rögtön pozitív lett, így aztán Andrisnak köszönhetően Banyi remélhetőleg holnapra már sokkal jobban lesz, merthogy el is kezdtük az antibigyót. Megjegyzem Blanka legutóbb december közepén volt beteg, és antibigyót is csak valamikor novemberben kapott utoljára, úgyhogy juhééé és reméljük tényleg jobban lesz holnapra, mert vasárnapra színházjegyünk van a Kis hableányra a Karinthyba, hétfőn meg ugye óvoda.
Ja, azért Andris sem úszta meg a kenetvételt, biztos, ami biztos az ő cuccát a negatív gyorsteszt után elküldték tenyésztésre, de remélem ő nem emiatt érezte reggel a fülét.
Blanka 16,2 kg és 108 cm hivatalosan.
Délben kidőlt mindenki, Banyi még ebédelni se jött ki, megyek én is megnézem tudok-e még aludni a kanapén egy kicsit. :)

Egy videó

Ha még kérek, akkor még kérek, jó?

Ez Andris jelmondata ezekben a kora tavaszi hetekben és ezt mindenre tudja használni, általában persze ennivalóra vonatkozik.
Amúgy komoly szociálpszichológiai kísérletbe fogott, amint kiér az utcára sorban szólítja meg az embereket, hogy "Te ki vagy?" "Te mit cinálsz? este pedig leül és szorgosan beírogatja a Statisticába, majd időnként lefuttat egy t-próbát az addigi adatokon. Általában a húszas éveik végén járó férfiak és a hetven feletti nénik reagálnak azzal, hogy bemutatkoznak és/vagy visszakérdeznek. Ja, és nem muszáj ám, hogy a kiszemelt alany a járdán közel haladjon el mellettünk, az is elég, ha az utca túloldalán a kocsijában letekert ablaknál ücsörög.

Blanka majdnem 8 hetet bírt folyamatosan az oviban, majd pont mikor eldöntöttük, hogy a négynapos hétvégén Prágába megyünk, mind a ketten jól benáthásodtak, de szerencsére senki nem sípolt, Blankának is csak egy félkomoly kruppos éjszakája volt. A Mackóvárat még mindig szereti, egyedül az otthoni játék hiányzik neki időnként, de valahogy azt is egyre jobban be tudjuk illeszteni a reggelekbe és estékbe. Számomra durva tempóban elkezdett a betűkkel ismerkedni, eddig ugye leírogatott egy-egy betűt, most már kezdi elolvasni, amit csak lát, és egyre többször leül "írni". És aggódtam, hogy nem sokat rajzol mostanában, erre a múltkor egy nagy adag rajzot küldtek haza az oviból, úgyhogy megnyugodtam, rajzban még megvan a nagyszoknyás, színes, de főleg rózsaszínű hercegnős/barátnős világ.

Andrissal az idő 80%-ában szépen eljátszanak, ilyenkor tényleg kettesben lehet őket hagyni, mondjuk ha nagy csend van, akkor rájuk nézek gyorsan, nehogy valami nagy mutatvány legyen készülőben. Ha viszont úgy döntenek, hogy ketten birkóznak egymással, akkor mindenképpen ott állok a pálya szélén, és őrzöm a testi épségüket, valahogy így: "Andris ne szorítsd a nyakát!" "Blanka húzd ki a lábad!" "Ne az asztalnál gyerekek!" "Finoman, finoman!" "Ne boruuuulj!" Sose fogom fel, hogy hogy ússzák meg sérülés nélkül, nyugtassatok meg, hogy minden testvér csinál ilyet, és nem lehet komoly bajuk, pont olyanok mint a kutyakölykök, ja és ha összedúcolnak, vagy valaki beveri valamijét, akkor a másik ad rá puszit. Irtó cukik tudnak lenni.

Szóval jártunk Prágában, a két nagylány reggeltől estig eljátszott egymással, Andrist is bevették néha, de azért még mindig elég sokszor gurult be Andris azért, mert őt kihagyták, Nettivel is egyre jobban megvoltak, de volt még hajtépés, boksz ilyenek. A hazaindulás reggelén, azaz a negyedik napon kezdett el Netti visszaütni Andrisnak, aki ezen persze eléggé meghökkent. Viszont kiváló partnerek voltak a rajzfilmnézésben, akár négyesben, akár korosztályos bontásban. Voltunk megint az állatkertben, immár babakocsi nélkül, de a felét se jártuk be, a játszótérig meg el se jutottunk, bevallom én majdnem rosszul lettem az éhségtől, mire a szuper kajázóhoz visszaértünk, szóval jól bírták. Láttuk majomBlanka és majomAndrist, ezt le is fotóztuk. :)

Jártunk egy erdei játszón is, gyakorlatilag ez volt az első igen kellemes tavaszi nap, volt favonatozás, láttunk lovasrendőröket az erdőben, volt őrült motorozás, rohangálás és végül nagy-nagy ebéd a helyi olasznál.

Andris egy fülgyulladással megnyerte az elmúlt hétre a három nap budakeszi, két nap itthon társasutazást, úgyhogy szegény szüleim jól elfáradtak, és én is kb. délután ötre értem abba az állapotba, hogy ha még egyszer megkérdezi ugyanazt az öcsi hatodszor is, akkor kiszaladok a világból, de végül nem szaladtam, itt vagyok és remélem sikerült bepótolni a nagy lemaradást a blogon.

Áprilistól heti napi hat órában dolgozom, de azért legalább Andris három éves koráig igyekszem kitartani a blogírással, hiszen az a cél, hogy amit az ő emlékezetük még nem tárol el tutira, az itt meg legyen örökítve, még ha az én szemszögemből is.

Egy találóskérdés ide a végére: Hol készült ez a fénykép?

7.20

Ez az az időpont minden hétköznap reggel, amikor még úgy tűnik, hogy sikerülhet 8 óra előtt kicsivel (10 perccel) elindulni és mindenki - de főleg én - időben kezdheti a napot a "dolgozójában". 7.20-ra általában már mindenki ruhában van, zizeg a nappaliban, leadta a reggelirendelést, a hátizsákok bepakolva, szóval úgy tűnik minden sínen van, és még maradt 30 perc reggelizni, vitaminozni, fogat mosni és felvenni a 76 réteg kinti ruhát. Sima ügy. 30 perc! De valahogy még sose jött össze, hogy 8 óra előtt leérjünk az autóhoz, valakinek biztosan beindul a perisztaltikája a belében, ez általában Andris és cserélhetem a pelenkát, közben Blanka egy tapodtat sem öltözik, sőt inkább visszamerül valami játékba, vagy még gyorsan valaki leissza a ruháját, ez nemcsak az átöltözés miatt jelent időkiesést, hanem azért is, mert kitűnő hiszti-alap. Néha Andris kijelenti, hogy ő akkor köszöni szépen, de itthon dolgozna ma, aztán amint meglátja a motort a gangon, már nem kll győzködni. Egyszer sikerült 8.02-kor kilépni az ajtón, de akkor vissza kellett jönnöm az autótól valamiért, szóval ugyanúgy maradt a 8.10 és 8.20 közötti indulás.
Ha a Laci itthon van reggel, akkor segít lejutni az autóhoz is, és utána indul a villamoshoz. Ez az autóban heves érzelmi reakciókat vált ki Andrisból, ami egészen addig tart, míg be nem indul a Maszathegyes lemez, áldja meg az ég Varró Dánielt és a többi kedves szerzőt. Ezt hallgatjuk már pár hete minden reggel és délután, "szúr a párna, nyom a paplan, egyszerűen tarthatatlan!". Közben mindig beszélgetünk is valamiről, és mikor épp befejezünk egy kérdéskört, akkor rögtön reklamálnak, hogy kapcsoljam vissza, de rögtön.
A bölcsis és ovis elválás már senkinek nem okoz semmiféle traumát, még én is megszoktam, hogy Andris csak hébe-hóba ér rá a puszi-ölelés típusú elköszönésre, a legtöbbször be kell érnem egy dobott puszival vagy a cuki kis hátával. Blanka a héten egy napot a Mamáéknál pihent, mert kicsit taknyosabb volt reggel, meg nyűgösebb is, egy gyors fülhőmérőzés után úgy döntöttem, hogy a 37,3C feljogosítja egy kis pihire. Szerencsére estére már nem is volt náthás, másnap gond nélkül ment oviba. Játszik a többiekkel, főleg a Dorkával és heti kétszer Nórinál tornázik, hátrabukfencet, hidat, spárgát, cigánykereket tanulnak, szereti nagyon.
A hét legviccesebb eseménye számomra az volt, mikor Andris este törölközés közben a kukijával beszélgetett, illetve csak beszélgetett volna, mert elég hamar konstatálta, hogy "Anya, ez nem beszél!" (Bocs, Andris, ha idejutsz az olvasásban és akarod, akkor kitörlöm ezt a részt.) .

4 hét!

Ennyi ideje jár Banyi folyamatosan oviba, ilyen még nem volt soha, a héten el is kezdte a reggeli "nemakarokovibamenni" mondókát, de az autóban már nem szokott gond lenni. Andris közben antibiotikum nélkül gyógyult egy enyhe fülgyusziból, ennek is örültem, fura dolgok késztetik örömre az embert, ha két kisgyereke van...:)

Blanka egyre aktívabb az oviban, szépen lassan alakul a közösségben való oldódás, az óvónénikkel már nem gond megbeszélni neki bármit, a gyerekekkel még nem ennyire bátor, de nem lesz gond szerintem ezzel se. Büszkén hozza haza az ÜgyesKedd-eken készült műveit, bár néha lekicsinylő tud lenni, ha pl csak egy macit kell kiszínezni. "Tanulnak" művészettörténetet is, úgyhogy Mona Lisa bekerült a hercegnők sorába, ha babázunk. Tegnap fánkot sütöttek, röhögcsélve mondja a találós kérdést, amit tanultak közben (én nem tudtam megjegyezni, de majd megkérdem este, és pótolom), ma van a farsang, Raponcnak öltözik, van egy hajfonat is a tesco-s ruhához, azt már magának fel tudja tűzni a hajába hátul.

Elkezdődött a művészi torna is, ami most ott van helyben az oviban, hétfőn és csütörtökön 4-5 között, a második alkalmon már szinte mindent csinált, kaptak matricát is, remélem maradnak elegen, hogy folytatódjon a csoport, tetszik neki.

Andris már mindent elmesél, hogy mit szeretne, hogy mit csinál és egyáltalán már mindent ki tud fejezni szóban, és elég cserfes is. Például amikor tegnap este hazafelé jöttünk az autóban nagyon csöndben volt, hátralestem, lehajtott fejjel ült, mintha bóbiskolt volna, megkérdeztem, hogy "mit csinálsz Andris?" erre ő: "gondolkodom anya", mondom "és min?" "Azon, hogy mikor jön értünk Apa." :)) Meg később itthon mondom, hogy "leviszem a rézit", erre Andris megszólal: "Hova? ...Hát sétálni", rögtön meg is válaszolta magának a kérdést, és röhögcsélt közben.

Szeret szerepet játszani, és olyankor meg van sértődve, ha szerelő bácsi, dolgozó bácsi vagy lovag bácsi helyett Andrisnak szólítják.

A bölcsiben reggel alig várja, hogy bemenjen, szeret oda járni, remélem hamarosan ő is kevesebb megszakítással tud majd járni. Szinte rángatja le magáról a kinti ruhát, ha időben szólok, hogy köszönjünk el, akkor gyorsan a nyakamba ugrik, puszil egyet valahova, és szalad be. Blankától is szépen elköszön, ha éppen van rá ideje. 

Esténként fürdés előtt már mindig jön a wc-re pisilni, és mivel Blankát mindig elküldjük még közvetlen ágyba bújás előtt pisilni, ezért ő is elkezdte, hogy épp bebújna az ágyba, és még gyorsan kikéredzkedik pisilni, és mindig sikerül is neki. Valaki megmondaná, hogy hogyan fog állva pisilni? Ahhoz be kéne vinni neki egy fellépőt a wc-re vagy hogy van ez?
Teszek fotókat is ígérem, de nem most. Szép napot mindenkinek!

Ma volt az a nap

amikor Blanka elkezdett beszélni az oviban. Az óvónénikkel már beszélgetett korábban, de ma a gyerekekkel is szóba elegyedett, akik állítólag nagyon örültek ennek. Még az is meglepett, hogy az Edinával (az egyik óvónéni) simán ledealelt mindent, hogy a hófehérke jelmezt bennhagyja, hogy az Andris az ő öccse, és a hangos elköszönés egy rohangálós, nevetős kukucsjátékba ment át, olyan jó Banyit végre önmagaként látni az itthoni szituációkon kívül is.
És így aztán Barbara előkísérlete is sikeres volt, mert tök jól elbandáztak Banyival, főleg hogy Andris végül nem tette tönkre a varázsdobozt.

Anya, a nyelvem

(Egy klasszikus)
- Hány éves vagy, Andriska?
- Két és éves.

(Egy metafizikusabb)
Társas játékot játszunk.
Blanka: Apa, ki következik?
Apa: Hát te vagy Andris.
Andris (mérgesen): Nem, Apa! Andris te vagy! [merthogy, ő meg apa :)]

Csak halkan mondom

mert nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy Blanka kezdi magát jól érezni a Mackóvár oviban. Ez a második hete, és ezen a héten még egy reggel se mondta, hogy nem akar oviba menni, és úgy tűnik egyetlen ellenállási pontja, hogy nem alszik ebéd után az oviban. Ettől persze itthon pontosan 3 másodperc alatt alszik el, csak néha nagyon fáradt már mire hazaérünk. Eléggé zavarja, hogy nincs itthon eleget a játékaival, ezért mikor én megyek értük és rögtön hazajövünk, akkor nagy testvérmókázás megy, ha és kezdenek ráállni a 3/4 7-es kelésre és reggel is bandáznak. Azt is nagyon értékeli, hogy ha csak 5-10 percet is, de barbizunk este. Sokkal nyitottabbnak, önmagának látom amikor velünk van, és most már az oviban is beszélget az óvónénikkel legalábbis, remélem hamarosan a gyerekek felé is nyitni fog, egy Dorka nevű kislánytól már a kezdetektől elfogadja, hogy megfogja a kezét időnként.
Andris majd kétheti füles pihenő után kedden ment először bölcsibe, ahol pont 4 fiú kezdett épp játékdobálásba, szegény Jutka próbálta őket lehiggasztani (van ilyen szó?), Andrist meg még sose láttam ilyen gyorsan vetkőzni, nem akart kimaradni a buliból - mármint nem feltétlenül a dobálásból, csak a nagy-nagy-nagy játékból. Ma Kinga megint megnézte a fülét, már 95%-osan meggyógyult, úgyhogy megkapta az influenza oltást ő is.
Azért a reggelek elég húzósak, és a 8 órára tervezett indulás rendszerint 10-15 percet csúszik, de fél tízig még így is mindig beérek én is dolgozni. Újabb köszönet illeti meg a nagyszülőket, akik ugrásra készen állnak a segítséggel és nélkülük biztosan nem lennék ilyen nyugodt és terhelhető (ez HR-es jelző, igaz?).
Blankáéknál van egy pszichológus, aki angolt is tanít nekik, meg foglalkozik velük, ha kell egyénileg is fejleszti őket. Az ő véleménye és tervei alapján Blankával ezeken a csoportos foglalkozásokon fog foglalkozni (fogadjunk foglalt minden fogatok) és nyárra szerinte el lehet érni, hogy Banyi a közösségben is hasonló módon meg tudja mutatni magát és hogy mit tud, mint a megszokott közegében. A zárkózottsága miatt van egy erős késleltetés a reakcióiban, ami viszont elfedi pl. azt, hogy már az első angolórán minden színt helyesen választott ki, mikor azokat angolul hallotta, és ez mondjuk egy iskolai leosztásban komoly hátrányt okozhat neki.
Muszáj lesz majd írnom egy postot arról, hogy ez a két gyerek mennyire társa egymásnak, kérjétek tőlem számon.

Péntek délutáni golyógyár Laci főszakáccsal

Idei történetek

Andris eléggé szeret a Piklerbe járni, remélem ezt még sokáig elmondhatja magáról, mármint, hogy a pikler bölcsibe jár, mert ezt is egy olyan közalapítvány működteti, ami megszűnik/átalakul/bekebeleződik. Azért reméljük, hogy a bölcsi részen marad minden a régi, sajnos a csecsemőotthon megszűnik, az ott élő tizenvalahány kisgyerek megy nevelőszülőkhöz, de most nem vinném el ebbe az irányba a történetet, mert ez túl szomorú lenne. Sajnos a watchful waiting fülgyógyítás csak az egyik fülét gyógyította meg, a másikra antibiotikumot kap, a héten nem megy bölcsibe, viszont bőszen élvezi szüleim vendégszeretetét. Reggelente bevágjuk magunkat az autóba, Laci elindul a villamos felé, mi meg robogunk keszire, Blanka dalokat fütyültet, aztán mümmögtet, végül énekeltet velem, miközben Andris furulyázik és időnként rámkiabál, hogy most már elég volt. Azért megy a reggeli szokásos "nemakarokovibamenni" sorocska is, és amikor Andris már rég a második reggelijét fogyasztja a Papáéknál, akkor Banyi éppen a lábamat szorongatja, majd néhány perc múlva szomorúan néz az ablakból, mikor elindulok a Mackóvár ovi elől.
Még nagyon az elején vagyunk az ovizásnak, és inkább csak annyit mondanék, hogy semmi különös nincsen, minden így normális, ahogy van, bár engem már kezd kikészíteni, hogy szeptember óta csak két olyan nap volt, hogy nem sírva, logó orral hagytam ott Banyit valamelyik oviban, de most már kitartok (mi mást tehetnék?), vannak bíztató jelek. Meglepően korán beérek, ha nincs bölcsi, akkor akár már 9-kor bent tudok lenni.
Vasárnap igazi próbatétel elé állítottuk a teljes családot, merthogy kitaláltam, hogy ilyen szép időben igazán vicces lenne felbuszozni a várba és mondjuk a hadtörténeti múzeum környékén sétálni és randalírozni egyet. Az indulás bárhova elég problémás, mert 4 főből legalább egy hisztiben tör ki, amiért menni kell és nem lehet már tovább játszani, egy újabb fő útközben (de az elején) borul ki, hogy éhes/szomjas/fáradt. Felváltva vállalják a szerepeket, de Banyi az aktívabb ebből a szempontból. Andris most a fülgyuszival+antibiotikumos kezeléssel megspékelve azért igyekezett vállalni a "fáradt vagyok, vegyél fel apa" balhéból. De alapvetően nagyon jól érezték magukat az ágyúkon mászkálva, galambokat kergetve meg a várfalról kifelé nézelődve. Pogácsa reményében be is mentünk a hadtörténeti múzeumba, de a büfében csak sülőben lévő fokhagymás sülthús nyomai érződtek, pogácsa nem volt, készséges büfés sem. (Vicces, hogy a helyszín mennyire meghatározza, hogy egy sülthúst illatnak vagy szagnak fog fel az ember.) Egy-egy Balaton szelet után nekivágtunk a földszinti termeknek. A legjobb az volt, hogy az egyik teremben meg lehet fogni valódi régi puskákat és egy pisztolyt. Kevésbé jó volt, hogy ez a párbeszéd ismétlődött minden teremben: "Ez mi?" "Katona" "Ez mi?" "Fegyver" Persze ez csak a mi hadiműveltségünk hiányát bizonyítja. Ide felkészülten kell jönni, mert a teremőr néni megmondja, hogy az egy szablya kisfiam, te meg csak állsz és nézed, hogy ezt te nem így képzelted. Mármint a szablyát. A legkevésbé pedig a riasztórendszer beállításai tetszettek, mivel háromszor sikerült megszólaltatni különböző helyeken a riasztót, és ebből kettőt az én pici (tényleg pici) hátizsákom csinált. Amikor Andris a lovagi páncélt akarta megfogdosni akkor teljesen jogosan szólalt meg a riasztó, és szegény Andris jól be is tojt tőle.
Fotókat nem csináltunk, vasárnapra a Müpás Cifra Palota programot terveztük be. Vigyek fényképezőgépet!

Közérdekű!

"Békés kisgyermekek – elégedett szülők
PIKLER MŰHELY SZÜLŐKNEK
kisgyermekes szülőknek szóló program sorozatunk

A program célja az együtt gondolkodás olyan témákról, kérdésekről melyek nap, mint nap szóba kerülnek a gyereknevelés során. A Pikler Intézet komoly elméleti tudású, és egyben gyerekekkel dolgozó, tapasztalt munkatársai segítségével próbálunk elmélyülni egy-egy témában, választ találni a szülőket foglalkoztató dilemmákra. Miközben tapasztalatot cserélünk, árnyaltabbá válik a kisgyermekről alkotott képünk is.

A beszélgetés során jellemző nevelési helyzeteket is elemzünk filmre vett jelenetek segítségével.

A következő összejövetelünket 2011. január 19-én szerdán 17 órától tartjuk:

Bántás, harapás, agresszió társas helyzetekben. Gyerekek egymás között.

Bevezetőt tart: Mózes Eszter pszichológus

A program helyszíne: Pikler Intézet II. épülete. Budapest II, Gábor Áron u. 39.

Az egy alkalomra szóló belépő ára: 2 500 Ft

Érdeklődni és jelentkezni Szeleczki Gabriellánál lehet:

info@pikler.hu; telefon: 06-20/474-3317; 326-5262

Intézetünk munkájáról további információk a http://www.pikler.hu/-n találhatók."

Blanka

Blanka hétfőtől a budakeszi Mackóvár oviba jár. Rajta kívül hét vele kb. egykorú gyerek lesz a csoportban. Ez a legnagyobb különbség a régi és az új ovi között. Majd beszámolok róla, hogy hogy ment a beszoktatás. Banyit azzal fogták meg maguknak, hogy külön neki felfújták az ugrálóvárat, a gyerekek aznap jelmezben voltak (királyok és királylányok), a hét gyerekből öt lány és szoktak diavetítőzni.
Amúgy meg csak azért köhögtem ki magamból ezt a rövid postot, hogy feltehessem Banyi fotóját, szerintem az eddigi legjobban sikerült fotó róla. Köszi Papa! :)

Gyerekszoba, este 9

Úgy döntöttünk, hogy már ma a normál ovis-bölcsis hétköznapi beosztás szerint rakjuk le a gyerekeket, hogy holnap már rutinszerűen visszatérjenek rá, és este 7-kor maguktól követeljék a pizsamát. Na, megmutatom milyen jól sikerült, ez a felvétel ma este kilenckor készült.