Andris 1 éves

Pont a 100. bejegyzés lett, de nem ezért nem írtam sokáig, csak a sok orrszívás, orrfújás, cseppentés, gyógyszeradagolás, orvoshozjárás közben nem sok időm volt leülni a gép elé, na de nem is erről szól ez a post.
Öcsi egy éves lett, ennek örömére a reggeli orrszívás közben sikerült megállapítanom, hogy amit a szájában eddig aftaként kezelgettünk, az egy fog, méghozzá az egyik kis őrlőfoga jobb oldalon alul, és mintha máshol is kezdenének áttörni, ki tudja melyik fogai, de azok még csak gyanúsak. Vagy afták....;) Viszont ma sokkal kevésbé volt nyűgös mint mondjuk az elmúlt 3-4 napban, lássuk mivel üti el mostanában az idejét. Szeret darabosat enni, nem válogat, illetve csak annyiban, hogy azt szereti enni, ami a mi tányérunkon is van, nem szereti a külön bánásmódot. Továbbra is pillanatok alatt elfogyaszt minden útjába kerülő papírt, legyen az vastag, vékony, színes vagy fekete-fehér, babakönyv vagy felnőtt könyv, mindegy, csak papír legyen. Tegnap megtanult felmászni a fotelba, de lemászni persze még nem tud, mikor pedig tanítgatnám, hisztizni kezd, hogy miért akarom levenni onnan. Felmászik nagyon sok helyre, ahova eddig nem, vagy akár a kezével felhúzza magát a mosdó szélén, aztán nagyokat esik. Hisztis, rossz színész, nagyon-nagyon sokat hisztizik, de most próbálom a fognövesztésre fogni ezeket. Amint beülök vele az orvos elé a székbe elkezd ordítani, amint kiszállunk abbahagyja és gagyog, mutogat, mosolyog. Rettegek a heti körömvágástól, mert annyira le kell fogni, hogy leizzadunk mind a ketten, ráadásul még ott az az éles olló is, szóval nem egyszerű a dolog, viszont azt hiszem babakörömvágó szalont fogok nyitni, nem hiszem, hogy nála nehezebb eset létezik, talán csak a HeroldBarnus. Próbálkozhatok én bármilyen mondókával, rajzfilmmel elterelésül, mutogathatom példának, hogy a Blankával hogyan vágunk körmöt, Andrist nem lehet rávenni, hogy nyugiban tűrje a manikűrt, pedikűrt.
Az éjszakákat többnyire átalussza, sok-sok szót ért, a vuvut mint általános szót használja, ajázik sokat, de ezt is inkább általános segélykérő, nyugtatáskérő szót használja. A Blankát imádja továbbra is, bármennyire el is van kámpicsorodva, csak oda kell hívni a Banyit, hogy csináljon neki valami vicceset, és már vigyorog is, ha csak pár másodpercre is. Bújós kisfiú, nagy lendülettel veti magát neki az ember mellkasának, vállának és nagyon erősen tud átölelni is. A járása egyre magabiztosabb, és kapott egy pici motort is, de még csak üldögél rajta nagy vidáman, pedig leér a lába.

Porszívóhoz kötve

Ma szinte egész nap lógtak a gyerekek a porszívón, sajnos az orruknál fogva, de legalább látszik némi javulás, csak Banyi eléggé elkezdett köhögni.
Laci viszont korán hazaért, és megpróbáltunk egy szokásos négyes családi önfotót csinálni, de nem sikerült, illetve nem egészen tökéletesen, felteszem a próbálkozás képeit.
(egyelőre nem sikerül, helyette egy videó)

Itt próbáltam rávenni Blankát, hogy küldjön Lalának szülinapi jókívánságot, de csak egy "szia lalá"-ra futotta.

Boldog születésnapot Lala papa!

Újra itthon

A nagyjából zökkenőmentes ovikezdést most egy hét pihi követi, Blanka ugyanis elkapta Andristól a takonykórt, és persze bekruppolt az éjjel. A ma reggel viccesen indult, én Andrist vittem oltani a körzeti gyerekorvoshoz, Laci Blankával a János füll-orr-gége rendelésén kezdett, még jó hogy a múlt héten lett egy kis sárga autóm. (ezúton is köszönet Gabi papának a gyors beszerzésért)

Andris 22-es kis gyógyszandiban (Herold Marci kölcsöncipője, köszi Marci) járta be a várót és a rendelőt, minden nagyon érdekelte. Talán így eshetett, hogy sem a kivizsgálás alatt, sem az oltás közben nem sírt, de még csak el se keseredett. Inkább csak az lepte meg, hogy egy kicsit le lett fogva, de odahajoltam hozzá és mondtam, hogy most kicsit szúrni fog. Azért megnéztem, tényleg kapott szurit a combjába, de észre se vette. Két héttel az első születésnapja előtt 81 cm és 11,5 kg és amúgy imád oviba járni, mindig a kocsijában röhögcsél és nézelődik, míg Banyit átöltöztetem. Néha már csak egyet alszik napközben, és szinte ugyanazt eszi, mint Blanka vagy mi. Megy már neki a kifli/zsömle rágcsálás is, ez kiváló időtöltés a babakocsiban, persze néha ki kell kapni egy nagyobb falatot a torkából. A játszótéren vagy az udvaron szabadonengedve mint egy felhúzható játékautó törtet előre, körbe, föl s alá, csak épp sose jár le, fel kell kapni és hazavinni vagy kocsiba ültetni, különben napestig csak járkálna terpeszállásban miközben nagyokat kurjant és fújtat.

Jobbulást minden kis betegtársnak, és minden vírus ellenére is éljen az ősz és az éjjeli lehűlés!

Fürdés

A bizonyíték múlt vasárnapról

Itt jelenti ki Blanka, hogy akkor ő most elcsapja a hasát. És valóban itt eszi meg a málnás-túrókrémes sütit, ami a hétfő reggeli rókát okozhatta.

Szöszmösz, falevél, műanyag szilánk, mázolt faajtó darabja

A címben szereplő dolgok Andris szájából kerültek és kerülnek ki nap, mint nap, azaz ezeket ő előtte jól bekanyarintja a szájába a kis összecsippentett mutató- és hüvelykujja közül. A babáknak készült vastag lapú könyvek sarkát fél perc alatt áztatja rághatóra.

Banyikám rájött, hogy ő érez szagokat és ha azok erősek, akkor azokat nem szereti, legyen az finom levesillat a szomszédból, frissen lakkozott parketta szaga, rézi kakijának szaga a kakiszedő papírból. Ilyenkor befogja az orrát, de csak miután elárultam neki, hogy ilyenkor a száján kell levegőt vennie, mert ugye rájött, hogy ha befogja az orrát, akkor nem kap levegőt. Nagyon megörült mikor elárultam A TITKOT! ;) Az esőszagot is szokta mondani, azt szereti érezni.
A második nap azzal fogadtak az oviban, hogy blanka egy tündér, sokat nézelődött, játszott is, de csak magában egyelőre, nem szólított meg senkit, de ha kérdezték beszélgetett, és pisilt is, hurrá! Azt hiszem ez eddig teljesen normális. Azért nem bíztatnak nagyon az óvónők, mert előbb vagy utóbb minden kisgyerek sírni fog, mondják, mi csendben kicsit még reménykedünk, hátha ennyivel megúsztuk és remélem pár hét alatt feloldódik annyira banyi, hogy láthatóan is jól érzi majd magát. Mert most sem panaszkodik, sőt itthon mesél az oviról meg látom, hogy várja, hogy mehessen megint, de ott persze csak csöndes megfigyelőként van jelen. Majd meglátjuk.

Itt egy videó tegnap délutánról, mindkét gyerek egy-egy böngésző könyvet nézeget. Ez egy telerajzolt nagy alakú mesekönyv sorozat, ismétlődő szereplőkkel, szöveg nélkül, szupereket lehet mesélni belőle, nézzétek csak mennyire máshogy böngészőzik a hároméves és az egyéves.

Ovi - 1. nap

Blanka reggel még eleresztett nekem egy nyafit, hogy "de miért kell oviba menni?" , majd miután megbeszéltük, hogy azért mert várja őt a Gabi néni és a gyerekek, akkor elindult Lacival. Amikor beértek, megkeresték a napocskás szekrénykét, beletették az ovis-zsákot és banyi miután adott két puszit az apjának, már szaladt is be Gabi nénivel játszani a terembe. Mikor érte mentem fél egyre, akkor azzal fogadott, hogy hoztam-e meglepetést neki. Pont így zajlott le minden miniovis napunk is (néha ott is ugyanez a nyafi volt reggel), tulajdonképpen nem meglepő, hogy ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. Viszont nem pisilt egész délelőtt, remélem ez javulni fog, de gondolom az ottalvással mindenképpen megoldódik. Azon sírdogált mikor indultunk, hogy nem hozhatja haza az ovis-zsákját, az egyik anyuka szerint az ő lánya pont ugyanezt csinálta az első napon a zsákkal. Hazafelé meg szipogott, mire elkezdtem kérdezgetni, hogy mi a baj. Hogy sokan voltak, vagy hogy nem volt játék, amivel játszott volna, vagy csak fáradt, erre mondta, hogy ő ott akart volna aludni. Úgyhogy hétfőn azt is megpróbáljuk.
Azt mondják, aki az elején nem sír, az majd később fog vagy máshogy jön ki rajta a beszoktatás. Hát remélem nem lesz nagyon durva a további ovizás, és remélem nem lesz sokkal többet beteg, mint egyébként.
Gabi néni azt mesélte, hogy sokat nézelődött, de már játszott is, az udvaron homokozott, és a levest megette, de a főzelékhez nem nyúlt. Valószínűleg túl későn értünk haza, mert elaludni már nem sikerült, úgyhogy azóta nagy ásítások közepette játszik a kis figuráival.

Szőke kisfiú

Ma reggel 8-kor megszületett Barbara és Attila kisfia, Vince. Gratulálunk és jó egészséget mindhármuknak! (fényképre még csak ígéretem van)