Andris 1 éves

Pont a 100. bejegyzés lett, de nem ezért nem írtam sokáig, csak a sok orrszívás, orrfújás, cseppentés, gyógyszeradagolás, orvoshozjárás közben nem sok időm volt leülni a gép elé, na de nem is erről szól ez a post.
Öcsi egy éves lett, ennek örömére a reggeli orrszívás közben sikerült megállapítanom, hogy amit a szájában eddig aftaként kezelgettünk, az egy fog, méghozzá az egyik kis őrlőfoga jobb oldalon alul, és mintha máshol is kezdenének áttörni, ki tudja melyik fogai, de azok még csak gyanúsak. Vagy afták....;) Viszont ma sokkal kevésbé volt nyűgös mint mondjuk az elmúlt 3-4 napban, lássuk mivel üti el mostanában az idejét. Szeret darabosat enni, nem válogat, illetve csak annyiban, hogy azt szereti enni, ami a mi tányérunkon is van, nem szereti a külön bánásmódot. Továbbra is pillanatok alatt elfogyaszt minden útjába kerülő papírt, legyen az vastag, vékony, színes vagy fekete-fehér, babakönyv vagy felnőtt könyv, mindegy, csak papír legyen. Tegnap megtanult felmászni a fotelba, de lemászni persze még nem tud, mikor pedig tanítgatnám, hisztizni kezd, hogy miért akarom levenni onnan. Felmászik nagyon sok helyre, ahova eddig nem, vagy akár a kezével felhúzza magát a mosdó szélén, aztán nagyokat esik. Hisztis, rossz színész, nagyon-nagyon sokat hisztizik, de most próbálom a fognövesztésre fogni ezeket. Amint beülök vele az orvos elé a székbe elkezd ordítani, amint kiszállunk abbahagyja és gagyog, mutogat, mosolyog. Rettegek a heti körömvágástól, mert annyira le kell fogni, hogy leizzadunk mind a ketten, ráadásul még ott az az éles olló is, szóval nem egyszerű a dolog, viszont azt hiszem babakörömvágó szalont fogok nyitni, nem hiszem, hogy nála nehezebb eset létezik, talán csak a HeroldBarnus. Próbálkozhatok én bármilyen mondókával, rajzfilmmel elterelésül, mutogathatom példának, hogy a Blankával hogyan vágunk körmöt, Andrist nem lehet rávenni, hogy nyugiban tűrje a manikűrt, pedikűrt.
Az éjszakákat többnyire átalussza, sok-sok szót ért, a vuvut mint általános szót használja, ajázik sokat, de ezt is inkább általános segélykérő, nyugtatáskérő szót használja. A Blankát imádja továbbra is, bármennyire el is van kámpicsorodva, csak oda kell hívni a Banyit, hogy csináljon neki valami vicceset, és már vigyorog is, ha csak pár másodpercre is. Bújós kisfiú, nagy lendülettel veti magát neki az ember mellkasának, vállának és nagyon erősen tud átölelni is. A járása egyre magabiztosabb, és kapott egy pici motort is, de még csak üldögél rajta nagy vidáman, pedig leér a lába.