Remélem Anita nem haragszol meg, de bemásolok ide a mai postodból két részletet. Nem is mondom miért, mert sok minden miatt, a lényeg, hogy nagyon örülünk és szorítunk továbbra is.
Emil és Kornél is egy kis hős, meg Krisztián is, meg te is Anita. Na ennek nem sok értelme volt, ezért nem is írom ide, hogy miért akkora nagy dolog ez szerintem.
"Jelentem, ma befejeztük a kemoterápiát - remélem, örökre. Számokban összefoglalva: 11 nap híjján 8 hónap, pontosan 59 intravénás kemoterápia (durván 6 féle szer váltakozása), 11 lumbálás (gerincvelőcsapolás), 5 csontvelőmintavétel altatásban, 5 x kapott vért és 4x trombocitát. 2féle szteroid is volt, amitől farkasétvágya lett. Eleinte számoltam, hányszor szúrnak neki port-tűt - ez totál fölösleges volt, bárhányszor, sokszor-rengetegszer."
...
"Én megtanultam, hogy az életben valóban minden relatív, bármily közhelyesen hangzik is ez. Azelőtt kiborultam olyanokon, hogy a gyerek 7 hónaposan kiflit rág - jajjj, glutén!, meg hogy szegény, már megint kell szívni az orrát, stb... Amikor elhangzott azon a szörnyű napon a telefonban a rettegett diagnózis, azt gondoltam, nincs ennél szörnyűbb dolog a világon. Pedig kiderült, hogy igen, lehetne, amikor bekerültünk a kórházba. Innen nézve az élet még élhetőbbnek tűnik már. És senki ne gondolja, hogy a kórházban tömény szomorúság van. Igenis, rengeteget nevettünk ez alatt az idő alatt és szívből megszerettünk, barátainkká fogadtunk nővéreket, orvosokat."
2009-01-29
Andris 4 hónapos
És legközelebb csak 6 hónapos lesz, mert a február idén 28 napos. Laci szerint ezért márciusban lesz csak 5 hónapos. Még jó, hogy nem 31-én született, mert akkor csak 7 hónapot lehetne évente számolni.
Betegség ügyben furán állunk, igazán senki nem beteg, a gyerekek gyógyszert se kapnak, láza már senkinek sincs, mindenki köhög kicsit és néha orrot fúj/szív. Nem tudom, hogy ez már a vége és ennyivel megúsztuk, vagy még csak most jön a java.
Betegség ügyben furán állunk, igazán senki nem beteg, a gyerekek gyógyszert se kapnak, láza már senkinek sincs, mindenki köhög kicsit és néha orrot fúj/szív. Nem tudom, hogy ez már a vége és ennyivel megúsztuk, vagy még csak most jön a java.
2009-01-27
Névváltozás
Ezúton szeretném olvasóink tudomására hozni, hogy családunk egyik felének nevét hosszas jogvita után, fellebbezési lehetőség nélkül elperelték tőlünk, a csikós helyett ezentúl csimbók néven keressenek minket a telefonkönyvben. Volt ugyanis 120 évvel ezelőtt a hortobágyon egy ügyes lovasember, akivel valószínűleg közös őseink okán (vagy nem) nevünk megegyezett. Mikor látta nekünk milyen jól megy ezzel a névvel, fogta magát és levédette magának a csikós nevet, keresett magának egy jogi platformot, ahol az ő jogrendszerét találják elfogadhatónak, mi meg ittmaradtunk vezetéknév nélkül. Reméljük a névváltozás senkit sem zavar meg nagyon, és a történetekben eztán majd gondolkodás nélkül így meséltek rólunk: "a Csimbókék", és mindenki tudni is fogja, hogy azok az egykori csikósék (és fordítva).
(aki nem hiszi, járjon utána)
(aki nem hiszi, járjon utána)
Megvan nekünk is
... a vírus! Lacitól szépen elkaptuk Andrissal és úgy néz ki Blanka sem úszta meg, pedig őt tegnap délelőtt Budakeszire menekítettük. Nem baj, ez állítólag nem influenza, szóval nem annyira durva egyelőre, remélem hamar kijövünk belőle.
Arról is akartam még írni, ami EmilAnka blogjáról, Anka evéséről jutott eszembe, szóval hogy kezdünk rájönni, hogy Andris evési és alvási ritmusa egyáltalán nem esik egybe, és ez okozhatja, hogy marhára nem érdekli őt nappal az evés. Valahogy olyan, mintha csak akkor tudna enni, mikor félig alszik, úgy is mondhatnánk, amikor alfában van, hehe. Ez éppen ébredő illetve éppen bealtatott állapotában valósul meg, ezért például délben úgy eszik két nagyot, hogy egyszer még az overallban, ahogy kivettem a kocsiból, utána meg, amikor rakom le két órával később.
Új módszerrel próbálkozunk az éjszakai nyugalom érdekében is. Mert az nagyon rendes volt Andristól, hogy a születése óta kihagyta a 10-11 óra körüli evést, de éjjel 2-3 között azért mindig felkelt egy nagyot enni, majd reggel, sőt délelőtt marhára keveset evett, és ez azóta sem változott. Ezért most inkább 11 körül kihozzuk és ún. álometetésben részesítjük, hogy reggelre biztosan megéhezzen. Még csak pár napja kezdtük, és a hajnalok még elég nyűgösek, de javulni látszik a helyzet. Ezt nem is annyira a gyerekeknek jegyeztem fel, hanem mostani kezdő/haladó szülőknek tanulságul, hogy mik vannak.
Amúgy mostanában mindig 1 liter körüli a napi kajafogyasztása Andrisnak, mérni már nem merem, a múlt hétfőn elhagytuk a 8 kilót, és úgy tűnik fél éves korára mégis meglesz a súlyduplázás, sőt előbb is, pedig a körzeti gyerekorvos azzal bíztatott, hogy az ilyen nagy babák nem feltétlenül dupláznak fél éves korukra. Most már csak azt remélem, hogy a mozgásfejlődés várható beindulásával lelassul valóban a súlygyarapodás és még azelőtt megtanul járni, mielőtt az egész család sérvet kapna.
Arról is akartam még írni, ami EmilAnka blogjáról, Anka evéséről jutott eszembe, szóval hogy kezdünk rájönni, hogy Andris evési és alvási ritmusa egyáltalán nem esik egybe, és ez okozhatja, hogy marhára nem érdekli őt nappal az evés. Valahogy olyan, mintha csak akkor tudna enni, mikor félig alszik, úgy is mondhatnánk, amikor alfában van, hehe. Ez éppen ébredő illetve éppen bealtatott állapotában valósul meg, ezért például délben úgy eszik két nagyot, hogy egyszer még az overallban, ahogy kivettem a kocsiból, utána meg, amikor rakom le két órával később.
Új módszerrel próbálkozunk az éjszakai nyugalom érdekében is. Mert az nagyon rendes volt Andristól, hogy a születése óta kihagyta a 10-11 óra körüli evést, de éjjel 2-3 között azért mindig felkelt egy nagyot enni, majd reggel, sőt délelőtt marhára keveset evett, és ez azóta sem változott. Ezért most inkább 11 körül kihozzuk és ún. álometetésben részesítjük, hogy reggelre biztosan megéhezzen. Még csak pár napja kezdtük, és a hajnalok még elég nyűgösek, de javulni látszik a helyzet. Ezt nem is annyira a gyerekeknek jegyeztem fel, hanem mostani kezdő/haladó szülőknek tanulságul, hogy mik vannak.
Amúgy mostanában mindig 1 liter körüli a napi kajafogyasztása Andrisnak, mérni már nem merem, a múlt hétfőn elhagytuk a 8 kilót, és úgy tűnik fél éves korára mégis meglesz a súlyduplázás, sőt előbb is, pedig a körzeti gyerekorvos azzal bíztatott, hogy az ilyen nagy babák nem feltétlenül dupláznak fél éves korukra. Most már csak azt remélem, hogy a mozgásfejlődés várható beindulásával lelassul valóban a súlygyarapodás és még azelőtt megtanul járni, mielőtt az egész család sérvet kapna.
2009-01-24
Kanalazás
Nagyjából tíz napja kezdtem pépes ételt kóstoltatni Andrissal, tejpépet aztán almát is. Eleinte reménytelennek tűnt, és persze bennem pl Blanka céklás videója alapján az maradt meg, hogy hú, de falja majd. De aztán 2-3 nap után elkezdte nyitni Andris magától a száját, bár még a nyelvével reflexből kitolta a pép nagy részét a szájából, de ma már egy fél konzervnyi almát betolt, örömmel, sőt mintha reklamálta is volna, mikor odakészítettem őt a pultra az evéshez.
Fábián bácsitól vettünk megint bio almát, igyekszem azt megcsinálni neki, ha időm engedi, de azért az, hogy legyen ebéd meg tiszta ruha egyelőre fontosabb. Talán Andris majd megbocsátja, hogy több konzerv kaját kap, talán megint sikerül besuvasztani valahova a pépes főzőcskét is, nem tudom.
Blanka csütörtökön kint aludt Budakeszin és mikor péntek este hazajött, odaszaladt Andrishoz, aki az ülésében ült, és elkezdte ölelgetni meg puszit is adott neki, Andris persze vigyorgott ezerrel.
Blanka dackorszaka szinte teljesen elmúlt, de pár napja egészen egyszerű helyzetekből (öltözködés, kézmosás) olyan makacs hisztit tud csinálni, hogy felülmúl minden dackorszakos esetet vele. Remélem ez is múló korszak és remélem minél hamarabb múló.
Andris már nem alszik fürdés előtt, nagyjából öttől fél nyolcig bírja, sőt úgy tűnik nem szabad hagyni ötig aludni se, mert két napja azt csinálja, hogy bekómál az esti tápszeren, aztán kipattan a szeme és vígan nézelődik.
Hason is elkezdett nyúlni a dolgok után, és ha megunja feltolja oldalra a fenekét nagy szenvedve és fordulna vissza, de még van egy kis híja.
Hasmenősöknek jobbulást. Taknyosoknak is! Lackának is. (Kicsit reménykedünk, hogy ez a vírus nem terjed át a gyerekekre, de valószínűleg nincsenek csodák.)
Fábián bácsitól vettünk megint bio almát, igyekszem azt megcsinálni neki, ha időm engedi, de azért az, hogy legyen ebéd meg tiszta ruha egyelőre fontosabb. Talán Andris majd megbocsátja, hogy több konzerv kaját kap, talán megint sikerül besuvasztani valahova a pépes főzőcskét is, nem tudom.
Blanka csütörtökön kint aludt Budakeszin és mikor péntek este hazajött, odaszaladt Andrishoz, aki az ülésében ült, és elkezdte ölelgetni meg puszit is adott neki, Andris persze vigyorgott ezerrel.
Blanka dackorszaka szinte teljesen elmúlt, de pár napja egészen egyszerű helyzetekből (öltözködés, kézmosás) olyan makacs hisztit tud csinálni, hogy felülmúl minden dackorszakos esetet vele. Remélem ez is múló korszak és remélem minél hamarabb múló.
Andris már nem alszik fürdés előtt, nagyjából öttől fél nyolcig bírja, sőt úgy tűnik nem szabad hagyni ötig aludni se, mert két napja azt csinálja, hogy bekómál az esti tápszeren, aztán kipattan a szeme és vígan nézelődik.
Hason is elkezdett nyúlni a dolgok után, és ha megunja feltolja oldalra a fenekét nagy szenvedve és fordulna vissza, de még van egy kis híja.
Hasmenősöknek jobbulást. Taknyosoknak is! Lackának is. (Kicsit reménykedünk, hogy ez a vírus nem terjed át a gyerekekre, de valószínűleg nincsenek csodák.)
2009-01-19
Andris születése
Anka születése kapcsán végre rászánom magam, hogy ezt is beírjam.
Szeptember 29-én, három nappal a kiírt időpont előtt szerencsére már 1 centire kinyílt a méhszáj, ami addig teljesen zárva volt. A hasamat hetek óta nehezen cipeltem már, mint utóbb kiderült jól telepakolódott gyerekkel. A nyíló méhszáj és Andris várhatóan nagy méretei miatt az orvosom felajánlotta, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból, én meg kaptam az alkalmon. Körüljárta a méhszájat, és azt ígérte ez két napon belül elindítja a szülést. Ezután haza kellett mennem és figyelgetni, hogy vannak-e fájások. Déltől 6-7 perces fájások kezdődtek, de csak ha feküdtem és arra gondoltam ez megint csak jóslófájás. Aztán 3-ra visszamentünk, szerencsére tovább nyílt a méhszáj, amit kicsit előrébb fordított most az orvos. Csináltak megint ctg-t, ami nem mutatott fájásokat, de csak azért mert rossz helyen volt a fájásmérő, hiszen most már egyértelműen éreztem a fájásokat.
Az orvos úgy engedett el, hogy 6-ra behívja a szülésznőt a kórházba és jön ő is, mi még menjünk haza a táskáért, zuhanyozzak egyet és menjünk be mi is 6-ra az istvánba. A kocsiban már éreztem, hogy komolyodik a dolog, 4 percesekre saccoltam a fájásokat, már ki se mertem szállni a házunknál, Laci szaladt fel a köldökzsinórvéres csomagért, a többi már a kocsiban volt. Mikor közeledtünk a kórházhoz felhívtam a szülésznőt, hogy jöjjön előbb, mi is mindjárt ott leszünk, mert sűrűsödnek a fájások.
Negyed ötre értünk be, ott kiderült még azóta is tágultam kicsit. Még épp öltöztem, mikor megjött a szülésznő, Zsuzsa, jó kedve volt, nem is voltak sokan, egy ctg és az időközben megrepedt burok kiürítése után mehettem a kádba, de most nem esett olyan jól mint Blankánál. Felgyorsultak a dolgok, a kádtól kezdve már nagyon erősek voltak a fájások, újabb ctg jött, a szülésznő odazargatta az ügyeletes orvost is, mert andris szívhangja időnként lelassult. Szerencsére csak a fájások alatt, ami normális.
Közben azon aggódtam, hogy a tolófájásokat nem fogom tudni ez alkalommal olyan szépen visszatartani amíg kell, de Zsuzsa mindig nagyon jókat mondott, például elég hamar azt mondta, hogy oké akkor tolhatunk, tehát kb. egy visszatartott tolóval megúsztam. A tolás viszont egy összefüggő fájás lett, mert Andris a méretei miatt szünetekben is feszített, de még ehhez képest is egész hamar kibújt, 5-6 tolás után 18.50-kor a kezét a feje mellé szorítva jelent meg. A gátmetszést megintcsak Zsuzsa ügyességének köszönhetően megúsztam. Ezután némi fáradt remegés és fércelés jött, másfél-két órán át még fent lehettünk a szülőszobán, először hármasban, majd Adrival kiegészülve négyesben. Adri életmentő teáját iszogattam, majd lementünk a csecsemőosztályra, Laci hazament, Adri segített berendezkedni a fél négyzetméteren és indulhatott a banzáj. Andris méretei születéskor: 4460 g és 60 cm.
Szeptember 29-én, három nappal a kiírt időpont előtt szerencsére már 1 centire kinyílt a méhszáj, ami addig teljesen zárva volt. A hasamat hetek óta nehezen cipeltem már, mint utóbb kiderült jól telepakolódott gyerekkel. A nyíló méhszáj és Andris várhatóan nagy méretei miatt az orvosom felajánlotta, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból, én meg kaptam az alkalmon. Körüljárta a méhszájat, és azt ígérte ez két napon belül elindítja a szülést. Ezután haza kellett mennem és figyelgetni, hogy vannak-e fájások. Déltől 6-7 perces fájások kezdődtek, de csak ha feküdtem és arra gondoltam ez megint csak jóslófájás. Aztán 3-ra visszamentünk, szerencsére tovább nyílt a méhszáj, amit kicsit előrébb fordított most az orvos. Csináltak megint ctg-t, ami nem mutatott fájásokat, de csak azért mert rossz helyen volt a fájásmérő, hiszen most már egyértelműen éreztem a fájásokat.
Az orvos úgy engedett el, hogy 6-ra behívja a szülésznőt a kórházba és jön ő is, mi még menjünk haza a táskáért, zuhanyozzak egyet és menjünk be mi is 6-ra az istvánba. A kocsiban már éreztem, hogy komolyodik a dolog, 4 percesekre saccoltam a fájásokat, már ki se mertem szállni a házunknál, Laci szaladt fel a köldökzsinórvéres csomagért, a többi már a kocsiban volt. Mikor közeledtünk a kórházhoz felhívtam a szülésznőt, hogy jöjjön előbb, mi is mindjárt ott leszünk, mert sűrűsödnek a fájások.
Negyed ötre értünk be, ott kiderült még azóta is tágultam kicsit. Még épp öltöztem, mikor megjött a szülésznő, Zsuzsa, jó kedve volt, nem is voltak sokan, egy ctg és az időközben megrepedt burok kiürítése után mehettem a kádba, de most nem esett olyan jól mint Blankánál. Felgyorsultak a dolgok, a kádtól kezdve már nagyon erősek voltak a fájások, újabb ctg jött, a szülésznő odazargatta az ügyeletes orvost is, mert andris szívhangja időnként lelassult. Szerencsére csak a fájások alatt, ami normális.
Közben azon aggódtam, hogy a tolófájásokat nem fogom tudni ez alkalommal olyan szépen visszatartani amíg kell, de Zsuzsa mindig nagyon jókat mondott, például elég hamar azt mondta, hogy oké akkor tolhatunk, tehát kb. egy visszatartott tolóval megúsztam. A tolás viszont egy összefüggő fájás lett, mert Andris a méretei miatt szünetekben is feszített, de még ehhez képest is egész hamar kibújt, 5-6 tolás után 18.50-kor a kezét a feje mellé szorítva jelent meg. A gátmetszést megintcsak Zsuzsa ügyességének köszönhetően megúsztam. Ezután némi fáradt remegés és fércelés jött, másfél-két órán át még fent lehettünk a szülőszobán, először hármasban, majd Adrival kiegészülve négyesben. Adri életmentő teáját iszogattam, majd lementünk a csecsemőosztályra, Laci hazament, Adri segített berendezkedni a fél négyzetméteren és indulhatott a banzáj. Andris méretei születéskor: 4460 g és 60 cm.
Megszületett Anka
Ma reggel megszületett Emil kishúga, Anka, reméljük lesz hamarosan fénykép is róla, addig is gratulálunk. Minden jót a négytagú kis családnak!
2009-01-16
Nyúlfog
Andris nyúl és fog, ha nem is mindig sikerrel, de egyre többször elkapja a zsiráf lábait, a tigris kezében a labdát vagy éppen csak egy pelenka sarkát. És tömi a szájába. Valamelyik nap feltűnt, hogy milyen sokmindent ki tudtam teregetni míg Andris a szőnyegén dolgozott csendben. Rosszat sejtve bementem megnézni, hogy mit csinál és a zsiráf lábát rágcsálta, sőt már szipákolta belőle rendesen a saját nyálát, már bocsánat a gusztustalan részletekért. És persze mindezt marha elégedetten és boldogan. Kicsit mintha hosszabb lenne a feje tetején a haja is, és a bicepszünkből ítélve a súlya közelíti a 8 kilót, hossza 2 kilométer.
Blanka mintha kezdene kijönni a dackorszakából, egyre többmindent meg lehet vele beszélni, sikerült lazítani néhány rituálén - pl. már néha adhatja neki reggel a Laci is a tejet - és egyre többet játszik Andrissal. Enyhülnek a hisztik az elindulások, hazamenetelek és egyéb konfliktusok körül.
Ma annyira édesek voltak, mert mikor sétáról jöttünk hazafelé, akkor Andris ébren volt éppen (ilyen se volt még velünk, hogy Andris ne aludja végig a babakocsis utat, hanem nézelődjön), Blanka meg felállt a kocsi-fellépőre és onnan behajolt Andrishoz és ott szórakoztatta, Andris meg persze vigyorgott mint a vadalma, egész addig míg el nem fáradt, akkor kicsit ráhúztam a takarót és aludt még 10 percet. Szóval ez volt az első ilyen kinti igazi tesós élmény. A séta elején találkoztunk Csutival és a szabályosan szép arcú Annával, Blanka kicsit elkeseredett, hogy haza kell menniük, de aztán egész hazaúton kérdezgette, hogy hogy hívják akikkel találkoztunk és miután mondtam, hogy Csuti és a kislánya Anna, akkor kérdezte, hogy és a másik lányát hogy hívják? Nem tudom csak viccelt-e vagy valami megzavarta, de nagyon rákattant erre. Lehet, hogy most meg azt hiszi, hogy mindenkinek legalább két gyereke van rögtön? Csuti legközelebb hozd el a másik lányodat is légy szíves.
Ja, és Andris elkezdett köhögni, de úgy tűnik pusztán kommunikatív céllal, Blankánál is volt ilyen, de ő valahogy nevetés helyett köhögött, Andris meg inkább hiszti helyett, ha azt akarja, hogy felvegyük meg öltözködés végén.
Ma itt voltak megint Cecilkáék, és Blanka hihetetlen jól eljátszott Nikkoval, olyan neki, mint valami imádott nagytesó, folyton ölelgette, egy csomó mindent mesélt neki, együtt szaladgáltak és kis segítséggel dominóztak is.
Blanka mintha kezdene kijönni a dackorszakából, egyre többmindent meg lehet vele beszélni, sikerült lazítani néhány rituálén - pl. már néha adhatja neki reggel a Laci is a tejet - és egyre többet játszik Andrissal. Enyhülnek a hisztik az elindulások, hazamenetelek és egyéb konfliktusok körül.
Ma annyira édesek voltak, mert mikor sétáról jöttünk hazafelé, akkor Andris ébren volt éppen (ilyen se volt még velünk, hogy Andris ne aludja végig a babakocsis utat, hanem nézelődjön), Blanka meg felállt a kocsi-fellépőre és onnan behajolt Andrishoz és ott szórakoztatta, Andris meg persze vigyorgott mint a vadalma, egész addig míg el nem fáradt, akkor kicsit ráhúztam a takarót és aludt még 10 percet. Szóval ez volt az első ilyen kinti igazi tesós élmény. A séta elején találkoztunk Csutival és a szabályosan szép arcú Annával, Blanka kicsit elkeseredett, hogy haza kell menniük, de aztán egész hazaúton kérdezgette, hogy hogy hívják akikkel találkoztunk és miután mondtam, hogy Csuti és a kislánya Anna, akkor kérdezte, hogy és a másik lányát hogy hívják? Nem tudom csak viccelt-e vagy valami megzavarta, de nagyon rákattant erre. Lehet, hogy most meg azt hiszi, hogy mindenkinek legalább két gyereke van rögtön? Csuti legközelebb hozd el a másik lányodat is légy szíves.
Ja, és Andris elkezdett köhögni, de úgy tűnik pusztán kommunikatív céllal, Blankánál is volt ilyen, de ő valahogy nevetés helyett köhögött, Andris meg inkább hiszti helyett, ha azt akarja, hogy felvegyük meg öltözködés végén.
Ma itt voltak megint Cecilkáék, és Blanka hihetetlen jól eljátszott Nikkoval, olyan neki, mint valami imádott nagytesó, folyton ölelgette, egy csomó mindent mesélt neki, együtt szaladgáltak és kis segítséggel dominóztak is.
2009-01-13
2009-01-08
Két nagy jobbulást kívánunk
Az egyiket Kánvásiéknak, gyógyuljon meg minél hamarabb Emilke és Kornél is!
Herold Barnus is gyorsan legyen jobban és jöjjön haza, hogy mehessünk megint együtt sétálni, na meg hogy elleshesse Andristól a buborékfújást.
Szóval gyógyuljon minden gyerek mihamarabb!
Herold Barnus is gyorsan legyen jobban és jöjjön haza, hogy mehessünk megint együtt sétálni, na meg hogy elleshesse Andristól a buborékfújást.
Szóval gyógyuljon minden gyerek mihamarabb!
2009-01-05
A lovag, aki azt mondja "hgyzzzz"
Ugyanis Andris tegnap óta folyamatosan beszélget, ha látja, hogy van kihez. És a legtöbbször némi buborék kíséretében a fenti hangsort engedi ki szájából természetesen mosollyal kombinálva. Mondja még azt is, hogy Egin (ez biztosan igent jelent) és hogy Egő, és ha nagyon nevet akkor azt, hogy Giii.
2009-01-03
Fejlődési ugrás 3.
Blanka egyre ügyesebben színez, már egész jól a közelében marad a ceruzával annak, amit ki akar színezni, lásd a fenti képet. Meg a Hajnallal való játék során az is kiderült számomra, hogy szinte tökéletesen ismeri a színeket. Már jó ideje mondogatjuk mindig, hogy a piros kutya, sárga akármi, de mondjuk nyáron még fogalma sem volt róla, hogy melyik színt hogy hívják, erre most meg jól adogatta a filceket Hajnalnak. Egész meglepődtem. Ja, és a Laci megtanította halacskát rajzolni, azt is egész jól csinálja, és pontosabban rajzol mióta elleste tőlem, hogy lent kell fogni a ceruzát, filcet.
Mindig is szeretett ugrálni, de amint alább is látszik most annyira belelendült, hogy ki kellett vennem a kuporgóból a matracot, és odatenni a kanapé elé, hogy ne a kemény parkettára ugráljon folyton. Remélem ha elkezdődik az ovi, akkor ott majd megint jobban ki tudja elégíteni azt a nagy mozgásigényét és hamarosan visszakapjuk a nappalit. A lakásunk amúgy is kezd játszóházra emlékeztetni, a nappaliban mindig egyre több játék van, mert ha Andris alszik a gyerekszobában akkor ugye Banyika hozza magával a játékait ki, a járókát szerencsére lehet tologatni, az Andris bázisa, de őt is néha ki kell tenni a földre is, mert hason igazán úgy tud lenni hosszabb ideig, meg valahogy úgy gondolom a mozgásfejlődéshez kell, hogy érezze van hova mozogni. Szóval a lakásunk játszóház, most akkor várom az arra vonatkozó kommenteket, hogy minden kisgyerekes családé az. Köszi
ui: és ma este itt volt a Mészi (bácsi) és szinte végig csak a Blankával játszott és ettől a Blanka teljesen el volt olvadva, tejivás után kétszer kijött elköszönni, meg szólni, hogy jöjjön még a Mészi.
Mindig is szeretett ugrálni, de amint alább is látszik most annyira belelendült, hogy ki kellett vennem a kuporgóból a matracot, és odatenni a kanapé elé, hogy ne a kemény parkettára ugráljon folyton. Remélem ha elkezdődik az ovi, akkor ott majd megint jobban ki tudja elégíteni azt a nagy mozgásigényét és hamarosan visszakapjuk a nappalit. A lakásunk amúgy is kezd játszóházra emlékeztetni, a nappaliban mindig egyre több játék van, mert ha Andris alszik a gyerekszobában akkor ugye Banyika hozza magával a játékait ki, a járókát szerencsére lehet tologatni, az Andris bázisa, de őt is néha ki kell tenni a földre is, mert hason igazán úgy tud lenni hosszabb ideig, meg valahogy úgy gondolom a mozgásfejlődéshez kell, hogy érezze van hova mozogni. Szóval a lakásunk játszóház, most akkor várom az arra vonatkozó kommenteket, hogy minden kisgyerekes családé az. Köszi
ui: és ma este itt volt a Mészi (bácsi) és szinte végig csak a Blankával játszott és ettől a Blanka teljesen el volt olvadva, tejivás után kétszer kijött elköszönni, meg szólni, hogy jöjjön még a Mészi.
Suscribirse a:
Entradas (Atom)