Kanalazás

Nagyjából tíz napja kezdtem pépes ételt kóstoltatni Andrissal, tejpépet aztán almát is. Eleinte reménytelennek tűnt, és persze bennem pl Blanka céklás videója alapján az maradt meg, hogy hú, de falja majd. De aztán 2-3 nap után elkezdte nyitni Andris magától a száját, bár még a nyelvével reflexből kitolta a pép nagy részét a szájából, de ma már egy fél konzervnyi almát betolt, örömmel, sőt mintha reklamálta is volna, mikor odakészítettem őt a pultra az evéshez.
Fábián bácsitól vettünk megint bio almát, igyekszem azt megcsinálni neki, ha időm engedi, de azért az, hogy legyen ebéd meg tiszta ruha egyelőre fontosabb. Talán Andris majd megbocsátja, hogy több konzerv kaját kap, talán megint sikerül besuvasztani valahova a pépes főzőcskét is, nem tudom.
Blanka csütörtökön kint aludt Budakeszin és mikor péntek este hazajött, odaszaladt Andrishoz, aki az ülésében ült, és elkezdte ölelgetni meg puszit is adott neki, Andris persze vigyorgott ezerrel.
Blanka dackorszaka szinte teljesen elmúlt, de pár napja egészen egyszerű helyzetekből (öltözködés, kézmosás) olyan makacs hisztit tud csinálni, hogy felülmúl minden dackorszakos esetet vele. Remélem ez is múló korszak és remélem minél hamarabb múló.
Andris már nem alszik fürdés előtt, nagyjából öttől fél nyolcig bírja, sőt úgy tűnik nem szabad hagyni ötig aludni se, mert két napja azt csinálja, hogy bekómál az esti tápszeren, aztán kipattan a szeme és vígan nézelődik.
Hason is elkezdett nyúlni a dolgok után, és ha megunja feltolja oldalra a fenekét nagy szenvedve és fordulna vissza, de még van egy kis híja.
Hasmenősöknek jobbulást. Taknyosoknak is! Lackának is. (Kicsit reménykedünk, hogy ez a vírus nem terjed át a gyerekekre, de valószínűleg nincsenek csodák.)