Andris viccel, Boldog szülinapot neki!

Andris, a fürdés végén a kádban elkezdi ezt az adott szituációra adaptáltan:

"Kiszállok údisz údisz, Kiszállok údisz údisz"

Ok és okozat és okoska

1. Valami igen bonyolult dolgot már kétszer elmagyarázott, de még mindig nem lehet érteni. Elmondja harmadszorra is, majd hozzáteszi:
- Anya, most mondd hogy "ja?!" és akkor már majd érted.

2. Zsuzsa mama nem találja a kardigánját. Segítőkészen azt mondja neki:
- A gyerekszobába menj!
Zsuzsa el is megy, Blanka pedig nekünk kintmaradtaknak, a könyvéből fel sem nézve odaveti:
- Ott aztán keresheti reggelig.
- Miért, hol van a kardigán?
- Hát én nem tudom...

Heti szumma - avagy hétköznapok a lóczy-bolyai-frankel háromszögben

Egy bölcsödés és egy óvodás kisgyermek, egy dolgozó és egy dolgozni fogó felnőtt. Ez a mi családunk ma. Ha minden jól megy az októbertől elkövetkező 52 hét csak annyiban lesz más, hogy két dolgozó felnőtt lesz egy helyett.
Blanka hétszer fél napot töltött az oviban, a lassan múló hörgőszűkület miatt elég sokat köhög még, bár főleg reggel és este, bent még nem volt gond sosem, szegény óvó nénik eléggé megijedtek a ventolinos ismertetőtől. A héten már együtt tornázott a többiekkel a tornán, bár a végére elfárad és akkor már csak ücsörög. Fura ez a fáradtság, otthoni lufis kergetőzés illetve udvari marcis szaladgáláskor nyoma sincs.
Andris szeret bölcsibe menni, azt persze nem annyira bírja, hogy én eljövök és ő ottmarad, bár az első alkalom - szerdán - biztatóan jól sikerült. Elköszöntem tőle, kicsit sírdogált, hozzám bújt, aztán észrevett egy esővízzel teli poharat, és huss már repült is a kezemből. Aztán másnap elhúzódott a búcsúzkodás, és 7 perc sírás után kihozták nekem az öltözőbe a hüppögő gyereket, hogy ez most nem sikerült. Ezen a ponton úgy tűnt, csak úgy megy a bölcsödézés, ha én is beköltözöm, és bár igyekeztem kevéssé észrevehető lenni, nem bírtam nem szélesen mosolyogni a többi gyerekre, de a dögönyözést meg bírtam állni. Tegnap délután többször is átbeszéltem Andrissal az egész bölcsödézés lényegét (apa dolgozik, anya dolgozik, Blanka oviban van, Andris bölcsiben, de este mindenki otthon van), és egyre többször mondta, hogy "jjjo", de azért rég izgultam annyira mint ma reggel. Tíz után mentünk, hogy biztosan bent legyen az ő gondozónője, és mivel esett az eső, ezért bent voltak a gyerekek a szobában, és éppen gyurmáztak. Ekkor már tudtam, hogy nyert ügyem van, Andris mostanában folyton csak gyurmázni akar (köszönjük Ildi a sok törődést és tanítgatást!), ráadásul cumit is vittünk magunkkal. Andris leült a többiekhez, megérkezett Jutka (Andris gondozónője), én röviden elmondtam újra Öcsinek, hogy mi-mikor-hogy lesz, és puszit ugyan nem kaptam, de simán ki tudtam menni. Amikor kicsivel dél előtt visszamentem érte, már ebéd után volt, könyvet olvasott és játszott a többiekkel. Nem sírdogált utánam, azért egyszer megnézték a családi fotót, amit vittünk és ami kint lesz a falon a többieké mellett, a gulyáslevest megette Jutkával, a bukta nem ízlett neki.

A mai napon felbátorodva hétfőn mégsem viszek mamuszt és cumit magamnak a bölcsibe, vasárnap pedig megint tartok Andrisnak egy röpke kurzust a hétköznapok menetéről.

Apa, bizonyítsd be...

Blanka: Apa, bizonyítsd be, hogy amikor éltek a dinoszauruszok, élhettek boszorkányok is! Bizonyítsd be!
Andris: Bizony ám!

Újabb első nap

Kicsit olyan érzésem van, hogy egy gyerek élete tele van első napokkal. De hát végülis logikus. Volt az az első nap, amit kint töltött már egyedül lélegezve, az első nap, amikor itthon voltunk együtt, az első nap, amikor nélkülünk volt valahol, az első nap, amikor nélkülünk is aludt valahol, az első nap, amikor minioviba ment, az első nap, amikor oviba ment és ma eljött a második első nap, amikor oviba ment.

Andrissal vittük Banyit az oviba, így aztán kiderült, hogy Andris nehezebben viseli az óvoda elhagyását, mint Banyi azt, hogy ott kellett maradnia. Reggel még azért sírt kb. 10 percen át Andris, mert "Banka hóó ban?" , délután pedig azért mert "játszóóóóóó", azaz fixa ideája lett, hogy mi játszani mentünk oda, csak mert tele volt játékokkal és gyerekekkel két szoba, és zokon vette, hogy ő nem játszhat. Viszont derekasan állta az összes gyerek zajongását, azt is, hogy Csipisznek nevezték, a frissen szerzett póniját (bocs, kicsi és fehér) fogdosták. Blanka állítólag egész délelőtt Gabi néni mellett ücsörgött és Barbie-s újságot olvasott. Viszont megfigyelt mindenkit, a kocsiban leadta a drótot, Réka és Abigél barbiztak, Sárika elég rossz volt, és az egyik kisfiúnak (én felejtettem el most hirtelen a nevét, nem ő) születésnapja volt.

Aztán délután elbaktattunk hármasban a BudaiTáncklubba, és Banyi izgatottan várta a művészi tornát.
Majd kb. 5 perccel négy óra előtt biztos, ami biztos alapon rácsimpaszkodott a lábamra, az se segített, hogy Szonja, az ovistársa is ebbe a csoportba iratkozott be. De mikor kinyílt az ajtó Erzsi néni olyan rutinosan vitte be majdnem egyesével a gyerekeket a félig nyitott ajtón, hogy gyorsan átverekedtem magam az anyukák tömegén és odanyomtam Banyi kezét az övébe, és csak két kislány maradt kint, még egy kör próbálkozás után is. Miután bebiztosítottam, hogy 16.45 előtt semmiképpen sem engedik ki Banyit az épületből, elindultunk Andrisnak kiflit, pelenkát és popsitörlőt szerezni, éreztem én, hogy túl könnyű a tornatáska, kimaradt a tartalékpelus, a törlő és Banyi innivalója. Bezzeg hazafelé a kiscsomag pelenka, plusz a tápszeres doboz húzta már a vállam. Mire visszaértünk, pelust cseréltünk öcsinek és elfogyasztottunk ketten egy duplavajas kiflit még mindig volt kb. 10 perc a végéig. Zongoraszó, lábdobogás hallatszott ki a teremből, de a színezett tejüvegen keresztül semmit sem lehetett kivenni, pedig öcsi sokáig nyomta oda az arcát, hátha kiderül, hogy "Banka hóóó ban".

Aztán előbújt Erzsi néni és közölte a kocsányos szemű anyukákkal, hogy az egész csoport nagyon ügyes és aranyos, öt nagyobb lányt megkér majd, hogy másik csoportba menjenek, de mindenki ügyes volt. Banyi kismajomként ugrott rám, csoda, hogy a tömegben mind a hárman épségben értünk le az öltözőkhöz, illetve egy veszteségünk volt, Andris fél kiflije, de kifelé menet megtaláltuk, bár kevéssé hasonlíott tíz perccel azelőtti önmagához.
Hazafelé aztán kiderült, hogy biztos nagyon ügyes volt a csoport, de Banyi maximum ügyesen ücsörgött, merthogy saját bevallása szerint semmit nem csinált, amit a többiek, csak ült mindig valahol. Bízom benne, hogy Erzsi néni látott már ilyen nehezen felmelegedő kislányt és kivárja míg Banyi elkezd velük tornázni, mert itthon mutatott pár ugrabugrát, amit a többiek csináltak.
Andris lelki nyugalmát igyekszünk megőrizni a jövő heti bölcsis beszoktatásra, ezért aztán szerveztem segítséget, hogy neki ne kelljen velem jönnie az oviba, ill. tornára legalább így az elején.

De rendes vagyok, hogy ennyit írtam. Kösz a tapsot! :)

Blanka boldog negyedik születésnapja és egyéb történések

Augusztus 18-án délelőtt Banyival elmentünk moziba, megnéztük az aktuális tündéres filmet, a Csingiling és a nagy tündérmentést. Ez volt az első mozija, eddig csak mesebaletten és bábszínházi előadáson járt. Féltem tőle, hogy túl hangos lesz neki, de szerencsére egy kisteremben volt, és nem volt őrült hangos, bár a film előtti előzetesek időnként elég rémségesek voltak. A film nagyon tetszett Blankának, bár azóta is arról kell győzködnöm, hogy attól, hogy majd kap esetleg (jelmez)szárnyakat, még nem fog tudni repülni.
Délután minimalista udvari buli volt, sajnos Lili beteg lett, és nem tudott eljönni, de ott volt a házból Marci és Barnus, Karli Marci és Dóri, és Bubba és Áron, és aztán befutott Benedek is Ákossal, végül a házban nagymamánál nyaraló Viktornak is jutott a tortából. A házból még ott volt pár szomszéd, de amint az oldalra beillesztett képeken is látszik, azért nagy tömeg nem lett. Nem volt különösebb program, a gyerekek hol fent, hol lent nyargalásztak, a tortán a gyertyákat elég volt kb. tízszer meggyújtani, volt nagy lufifújás és durrogtatás, végül Lala papa bűvésztrükkjei okoztak ámulatot és némi fejtörést kicsiknek és nagyobbaknak is. Amint az a fotókon is látszik, Blanka Hófehérke jelmezben rohangászott, nem köszönt senkinek és nem köszönt meg egyetlen ajándékot sem, remélhetőleg ez a nemköszönős korszak is hamar elmúlik, csakúgy mint Andrisnál a verekedős.

A prágai beszámolóhoz elő kell majd venni a fotókat, röviden csak annyit, hogy jó kis programjaink voltak, péntek utazás, szombat esküvő, vasárnap prágai városnézés (kb. négy sarok gyaloglás az étteremhez), délután labirintuspark Loucenben, hétfőn állatkert végül kedden hazaút. Az utazás nem volt kellemetlen, emlékeimben már csak az él - nem kevés nosztalgiával -, hogy régóta nem ültem nyugiban annyit, pedig kifelé brnoig én vezettem, hazafelé meg az anyósülésről ment a hátsó sor kiszolgálása, amikor épp nem aludtak.

Az óvoda elég jól megy Banyinak, remélem szerdára meggyógyul és el is tudjuk kezdeni. Beirattam a Budai Táncklubba művészi tornára, heti kétszer fog járni Szollás Erzsébet ovis csoportjába, kapott egy olyan egyszerűbb balettcipő-szerűséget is, és azóta nagyon lelkesen bukfencezik és gurul kézen támaszkodva (=cigánykerék). Hozzá kell tennem, hogy tavasz óta nem volt beteg, ennyi belefér, hiszen az egész család kidőlt ettől az aktuális köhögős vírustól, én konkrétan két kör antibiotikumot kellett elfogyasszak, hogy kigyógyuljak belőle.

Andrissal a tizenharmadikai héten megyek beszokni a pikler bölcsibe, terveim szerint vele megyek majd mindenféle munkához szükséges ügyeimet is intézni, aztán október 1-től irány a Rózsakert Medical Center alakulata, egyelőre heti 20 órában.

Andris beszél

Ebben a prágai huszita templomban énekeltek együtt a hívek egy zsoltárt a fiatal pár és isten tiszteletére. Majd az áhítatos csendbe Andris jó hangosan bele kiabálta a leghátsó sorból, hogy:

"Még ecceeeee"