Újabb első nap

Kicsit olyan érzésem van, hogy egy gyerek élete tele van első napokkal. De hát végülis logikus. Volt az az első nap, amit kint töltött már egyedül lélegezve, az első nap, amikor itthon voltunk együtt, az első nap, amikor nélkülünk volt valahol, az első nap, amikor nélkülünk is aludt valahol, az első nap, amikor minioviba ment, az első nap, amikor oviba ment és ma eljött a második első nap, amikor oviba ment.

Andrissal vittük Banyit az oviba, így aztán kiderült, hogy Andris nehezebben viseli az óvoda elhagyását, mint Banyi azt, hogy ott kellett maradnia. Reggel még azért sírt kb. 10 percen át Andris, mert "Banka hóó ban?" , délután pedig azért mert "játszóóóóóó", azaz fixa ideája lett, hogy mi játszani mentünk oda, csak mert tele volt játékokkal és gyerekekkel két szoba, és zokon vette, hogy ő nem játszhat. Viszont derekasan állta az összes gyerek zajongását, azt is, hogy Csipisznek nevezték, a frissen szerzett póniját (bocs, kicsi és fehér) fogdosták. Blanka állítólag egész délelőtt Gabi néni mellett ücsörgött és Barbie-s újságot olvasott. Viszont megfigyelt mindenkit, a kocsiban leadta a drótot, Réka és Abigél barbiztak, Sárika elég rossz volt, és az egyik kisfiúnak (én felejtettem el most hirtelen a nevét, nem ő) születésnapja volt.

Aztán délután elbaktattunk hármasban a BudaiTáncklubba, és Banyi izgatottan várta a művészi tornát.
Majd kb. 5 perccel négy óra előtt biztos, ami biztos alapon rácsimpaszkodott a lábamra, az se segített, hogy Szonja, az ovistársa is ebbe a csoportba iratkozott be. De mikor kinyílt az ajtó Erzsi néni olyan rutinosan vitte be majdnem egyesével a gyerekeket a félig nyitott ajtón, hogy gyorsan átverekedtem magam az anyukák tömegén és odanyomtam Banyi kezét az övébe, és csak két kislány maradt kint, még egy kör próbálkozás után is. Miután bebiztosítottam, hogy 16.45 előtt semmiképpen sem engedik ki Banyit az épületből, elindultunk Andrisnak kiflit, pelenkát és popsitörlőt szerezni, éreztem én, hogy túl könnyű a tornatáska, kimaradt a tartalékpelus, a törlő és Banyi innivalója. Bezzeg hazafelé a kiscsomag pelenka, plusz a tápszeres doboz húzta már a vállam. Mire visszaértünk, pelust cseréltünk öcsinek és elfogyasztottunk ketten egy duplavajas kiflit még mindig volt kb. 10 perc a végéig. Zongoraszó, lábdobogás hallatszott ki a teremből, de a színezett tejüvegen keresztül semmit sem lehetett kivenni, pedig öcsi sokáig nyomta oda az arcát, hátha kiderül, hogy "Banka hóóó ban".

Aztán előbújt Erzsi néni és közölte a kocsányos szemű anyukákkal, hogy az egész csoport nagyon ügyes és aranyos, öt nagyobb lányt megkér majd, hogy másik csoportba menjenek, de mindenki ügyes volt. Banyi kismajomként ugrott rám, csoda, hogy a tömegben mind a hárman épségben értünk le az öltözőkhöz, illetve egy veszteségünk volt, Andris fél kiflije, de kifelé menet megtaláltuk, bár kevéssé hasonlíott tíz perccel azelőtti önmagához.
Hazafelé aztán kiderült, hogy biztos nagyon ügyes volt a csoport, de Banyi maximum ügyesen ücsörgött, merthogy saját bevallása szerint semmit nem csinált, amit a többiek, csak ült mindig valahol. Bízom benne, hogy Erzsi néni látott már ilyen nehezen felmelegedő kislányt és kivárja míg Banyi elkezd velük tornázni, mert itthon mutatott pár ugrabugrát, amit a többiek csináltak.
Andris lelki nyugalmát igyekszünk megőrizni a jövő heti bölcsis beszoktatásra, ezért aztán szerveztem segítséget, hogy neki ne kelljen velem jönnie az oviba, ill. tornára legalább így az elején.

De rendes vagyok, hogy ennyit írtam. Kösz a tapsot! :)