Heti szumma - avagy hétköznapok a lóczy-bolyai-frankel háromszögben

Egy bölcsödés és egy óvodás kisgyermek, egy dolgozó és egy dolgozni fogó felnőtt. Ez a mi családunk ma. Ha minden jól megy az októbertől elkövetkező 52 hét csak annyiban lesz más, hogy két dolgozó felnőtt lesz egy helyett.
Blanka hétszer fél napot töltött az oviban, a lassan múló hörgőszűkület miatt elég sokat köhög még, bár főleg reggel és este, bent még nem volt gond sosem, szegény óvó nénik eléggé megijedtek a ventolinos ismertetőtől. A héten már együtt tornázott a többiekkel a tornán, bár a végére elfárad és akkor már csak ücsörög. Fura ez a fáradtság, otthoni lufis kergetőzés illetve udvari marcis szaladgáláskor nyoma sincs.
Andris szeret bölcsibe menni, azt persze nem annyira bírja, hogy én eljövök és ő ottmarad, bár az első alkalom - szerdán - biztatóan jól sikerült. Elköszöntem tőle, kicsit sírdogált, hozzám bújt, aztán észrevett egy esővízzel teli poharat, és huss már repült is a kezemből. Aztán másnap elhúzódott a búcsúzkodás, és 7 perc sírás után kihozták nekem az öltözőbe a hüppögő gyereket, hogy ez most nem sikerült. Ezen a ponton úgy tűnt, csak úgy megy a bölcsödézés, ha én is beköltözöm, és bár igyekeztem kevéssé észrevehető lenni, nem bírtam nem szélesen mosolyogni a többi gyerekre, de a dögönyözést meg bírtam állni. Tegnap délután többször is átbeszéltem Andrissal az egész bölcsödézés lényegét (apa dolgozik, anya dolgozik, Blanka oviban van, Andris bölcsiben, de este mindenki otthon van), és egyre többször mondta, hogy "jjjo", de azért rég izgultam annyira mint ma reggel. Tíz után mentünk, hogy biztosan bent legyen az ő gondozónője, és mivel esett az eső, ezért bent voltak a gyerekek a szobában, és éppen gyurmáztak. Ekkor már tudtam, hogy nyert ügyem van, Andris mostanában folyton csak gyurmázni akar (köszönjük Ildi a sok törődést és tanítgatást!), ráadásul cumit is vittünk magunkkal. Andris leült a többiekhez, megérkezett Jutka (Andris gondozónője), én röviden elmondtam újra Öcsinek, hogy mi-mikor-hogy lesz, és puszit ugyan nem kaptam, de simán ki tudtam menni. Amikor kicsivel dél előtt visszamentem érte, már ebéd után volt, könyvet olvasott és játszott a többiekkel. Nem sírdogált utánam, azért egyszer megnézték a családi fotót, amit vittünk és ami kint lesz a falon a többieké mellett, a gulyáslevest megette Jutkával, a bukta nem ízlett neki.

A mai napon felbátorodva hétfőn mégsem viszek mamuszt és cumit magamnak a bölcsibe, vasárnap pedig megint tartok Andrisnak egy röpke kurzust a hétköznapok menetéről.