2008-11-27

"NEMANYA!"


- hangzik el ma már századszor. Most épp a liftben állunk az elsőn, én a nyitott ajtót tartom, próbálom rávenni Blankát, hogy szálljon ki, menjünk be a lakásba és a második túrórudit már ott egye meg. Kicsit remélem, hogy addigra elfelejti a rudizást, és inkább megebédel. Tíz perc múlva egy óra, aki ismeri a (korábbi) napirendünket tudja, hogy Blanka ilyenkor szokott elvonulni másfél-két órás ebéd utáni alvására.

Most tehát a liftben ordít, hogy "nemnemnemnem", én néhány légyszíves után felvetem, hogy de akkor megfoglak és kiteszlek, azt akarod? Nem. Még egy légyszíves. Semmi. Kirakom a liftből, kiügyeskedem a babakocsit is, két méter után banyika felkéredzkedik, felveszem, mire azon kesereg, hogy hogy fogom vinni a motorját. Az ajtóig tartó 10 métert a következőképpen tesszük meg: Bal kezemmel és csípőmmel Blankát tartom, ugyanitt hozom a motort is, jobb kézzel lavírozom a babakocsit. Bejutunk a lakásba, ott már önként vetkőzik le, aztán megeszik még egy fél túrórudit. Nagyjából fél óráig szent a béke, amikor is ki kell szívnom az orrát, csípős orrcseppel cseppenteni és lefektetni aludni. Egy szó nélkül elalszik mondjuk. Andris meg az orrszívás, átöltözés, fektetés alatt egy szó nélkül heverészik a pelenkázón. Majd lesz ő is kétéves...

Ha azonban Blankának jó napja van, nagyon jól elvagyunk hármasban, szó nélkül eljátszik vagy elrajzfilmezik, amíg én Andrist etetem vagy altatom, az esetek többségében szót fogad és figyel rám.

Persze a rossz napokon is elboldogulunk, csak kicsit fáradtabban ér véget a nap. :)



"NOMUM!"

- I can hear her saying it for the 100th time today. We are standing in the elevator on our floor, I am holding the door open and trying to convince Blanka to step out of the elevator, enter our own flat and make her eat her second "túrórudi"* at home. I have a slight hope that by then she will forget about it and decides to have lunch. It is ten minutes to 1 p.m., if you know our (ideal) timetable, Blanka usually takes her 90-120 minute afternoon nap at this time.

But right now, she is just standing in the elavator and shouts: "NONONONO", I ask her nicely a few times, then I suggest to her that I will just simply lift her up and take her out of there, is it what you want? No. I ask her again. Nothing. I lift her out of there, I pull the baby carriage out too, after walking 2 meters she asks me to take her up. When I do she starts to moan about her plastic baby motor-cycle and how am I gonna hold it too. The rest of the way I look like a christmas tree walking home: in my left arm and on my left hip I am holding Blanka, and also I hold the motor-cycle in my left hand, with my right hand I am navigating the baby carriage.
Once we arrive home she takes her clothes off by herself, then she eats another "túrórudi". For 30 minutes everyone is quiet, then I need to suck her nose**, give her the nose drops that burn a bit and I have to put her down to sleep. She is asleep in a second, that is great. During all the nose-sucking, dressing and putting to bed Andris is quietly lying around on the changing table. Sooner or later he will be two years old as well...

But whenever Blanka has a better day, the three of us are doing really fine together, Blanka plays a lot by herself, or she watches some baby cartoon, while I am feeding Andris or trying to make him sleep. Usually Blanka pays attention to what I tell her, and she obeys to my requests. On our worse days we get along as well, only we are a bit more tired in the end. ;)

*special hungarian candy stick, it is a piece of curd cheese coated with chocolate
**in Hungary we do it with a special tube with the help of the vacuum cleaner, which is scary but very effective

2008-11-21

Lili 2 éves

Kedves Lili, nagyon boldog születésnapot kívánunk neked!
Blanka, Andris, Laci, Dóra, Rézi

2008-11-19

Vigyori

Andris nagyon sokat mosolyog. Amikor felkelés után magához tér mosolyog. Ha meghallja a hangom mosolyog, ha meglát vigyorog. A reggeli első etetés előtt mindig nagyot mosolyog, és amikor nappal viszem aludni, akkor is a takaróba bugyolálás közben is mosolyog. Meg persze játék közben, vagy ha banyikát hallja, látja. Jó, az apjára is szokott mosolyogni, így aztán már kezd ő is hinni benne, hogy ez igazi mosoly.

Az alábbi videót gyengébb gyomrúak egy daedalon kíséretében kezdjék csak el nézni:


Andris mosolyog from Gábor Csikós on Vimeo.

Buszozunk

A múltkor utaztunk a buszon. A játszótérig egy megállóra fel szoktam szállni ha jön a busz, hogy banyika ne fáradjon el már odafele, na és ez így nézett ki: fél kézzel a babakocsit fogom, másik kezemmel banyikát, miközben billentem fel a kocsit a buszra (bár alacsonypadlós, de a járda még alacsonyabb), közben nézem, hogy banyika is fellépjen ügyesen, ne essen be a busz alá. Mikor fent vagyunk a dackorszakos banyika elszalad tőlem rögtön 3 méterre, legalább megkapaszkodik, de rám se néz. Én, mivel csak egy megállót megyünk, rögtön befordítom a kocsit leszálláshoz, közben szemmel tartom banyikát. Amikor jön a megálló, szólok neki, hogy leszállunk, mondja persze hogy "nem", de közben páran közénk kerülnek, mert készülnek leszállni. Én kicsit ideges leszek, nem látom, hogy fogunk lejutni a buszról, de szerencsére banyika is megijed, odajön, mondom neki, hogy azért szállunk le, mert itt a játszótér, na akkor okés neki is, és lenne is aki lesegítené a buszról banyit, de ő persze mostanra anyás, és nem mozdul. Szóval ott állunk, az ajtó nyitva, körülöttünk a leszállni akarók, az ajtó előtt ugrásra készen a felszállók, banyika földbe gyökerezett mellettem, melegszik a helyzet. Gyorsan megfogom a kezét, lerakom a járdára, visszalépek a kocsi mögé, és egyedül leemelem a buszról, kis segítség persze jön hátulról, de nem a kocsit fogják, a fenekemnél lök meg valaki, nem baj, a lényeg, hogy lent vagyunk. Lent nagy levegő, huh. Banyika valamit sutyorog a bajsza alatt, lehajolok: "Anya, vigyéééél!" - suttogja, két ujja a szájában. Inkább nem folytatom, mindenesetre egy jó kis játszóterezés után még haza is jutottunk valahogy, bár az is úgy indult: "NEM akarok hazamenni!"

2008-11-18

Október és november

Andris sokat nézelődik, főleg délután és estefelé, ilyenkor szereti rugdosni a fölé rakott állványt, amin mindenféle csörgők és állatok lógnak (egykor Blankának a méhecske, virág, húsevő trió lógott, ha még emlékeztek a balanka blogról). Szereti hallgatni a felhúzható zenélő játékokat, ilyenkor mosolyog, de alapvetően is sokat mosolyog, minden arcizmával kifejezi, hogy jól érzi magát. Még sokat alszik persze, már kialakulóban van a napirendje, naponta legalább egyszer megyünk babakocsival sétálni, van, hogy a Rézit is mi visszük le és hát sokszor jártunk már a játszótéren Blankával együtt.
Szerencsére a náthát kezdi kiheverni, az étvágya is visszatérni látszik, újra meglódult a súlya felfelé, kedd reggel 6240 gramm volt.

Blanka nagyot nőtt, mióta Andrist hazahoztuk, sokmindenben önálló és hát dúl a dackorszak, igyekszünk nem sokat veszekedni, néhány szigorú szabályunkon lazítani kellett, szerencsére én is elég makacs vagyok, nem csak ő. Andrist nagyon szereti, szeretne róla gondoskodni, sokat puszilgatja, nem szereti, ha elviszem aludni, egyrészt, mert akkor nincs velünk, másrészt akkor nem tud játszani a gyerekszobában. Féltékenységét eddig csak igen közvetetten fejezte ki, például direkt hangoskodik mellettem, mikor Andrist altatnám. De már prímán odaadja öcsibogyónak a cumit, ha kell, és a múltkor mondta, hogy menjek csak öltözni, addig ő vigyáz Andrisra. És tényleg ott ült addig mellette, egyszer elment egy plüssállatért a másik szobába, és akkor mondta Andrisnak, hogy mindjárt jön, csak ezért meg ezért megy el. Pont, mint ahogy én szoktam mondani nekik.

Blanka a betegség miatt is nagyot nőtt, a gyógyszerbevétel és orrszívás szinte mosolyogva megy, ez azért jó, mert a béres cseppeket meg a vitaminokat is könnyebben be tudom most adni neki. Még mindig pelenkás, ezen a téren még nem szedtük össze magunkat, de csak elhatározás kérdése azt hiszem. Heti háromszor jár délelőtti mini-oviba, élvezi nagyon, sokat tanul ott, sokat játszanak és mindig hozza haza a kis műveit - levéllenyomat, festett kavics, rajzok, papírvirágok. Az éneklést állítólag csak csendesen figyeli, de itthon előjönnek belőle az új dalok, sokat dudorászik. Szeret mesélni, igazi dolgokat kicsit kamusít és pont úgy adja elő, ahogy tőlünk hallja. Ahogy az valamelyik videón látszik szeret telefonálni is, és természetesen ezt is pont úgy csinálja, ahogy tőlünk látta.

Miért is?

Mert már ketten vannak, és most már kettőjük számára próbáljuk feljegyezni a korai évek történéseit, hogy majd kitölthessék hézagos emlékeiket. Az olvasóknak meg pusztán a szórakozás miatt. Igyekszünk minél többet írni, és persze továbbra is lesznek képek és videók.