2008-11-18

Október és november

Andris sokat nézelődik, főleg délután és estefelé, ilyenkor szereti rugdosni a fölé rakott állványt, amin mindenféle csörgők és állatok lógnak (egykor Blankának a méhecske, virág, húsevő trió lógott, ha még emlékeztek a balanka blogról). Szereti hallgatni a felhúzható zenélő játékokat, ilyenkor mosolyog, de alapvetően is sokat mosolyog, minden arcizmával kifejezi, hogy jól érzi magát. Még sokat alszik persze, már kialakulóban van a napirendje, naponta legalább egyszer megyünk babakocsival sétálni, van, hogy a Rézit is mi visszük le és hát sokszor jártunk már a játszótéren Blankával együtt.
Szerencsére a náthát kezdi kiheverni, az étvágya is visszatérni látszik, újra meglódult a súlya felfelé, kedd reggel 6240 gramm volt.

Blanka nagyot nőtt, mióta Andrist hazahoztuk, sokmindenben önálló és hát dúl a dackorszak, igyekszünk nem sokat veszekedni, néhány szigorú szabályunkon lazítani kellett, szerencsére én is elég makacs vagyok, nem csak ő. Andrist nagyon szereti, szeretne róla gondoskodni, sokat puszilgatja, nem szereti, ha elviszem aludni, egyrészt, mert akkor nincs velünk, másrészt akkor nem tud játszani a gyerekszobában. Féltékenységét eddig csak igen közvetetten fejezte ki, például direkt hangoskodik mellettem, mikor Andrist altatnám. De már prímán odaadja öcsibogyónak a cumit, ha kell, és a múltkor mondta, hogy menjek csak öltözni, addig ő vigyáz Andrisra. És tényleg ott ült addig mellette, egyszer elment egy plüssállatért a másik szobába, és akkor mondta Andrisnak, hogy mindjárt jön, csak ezért meg ezért megy el. Pont, mint ahogy én szoktam mondani nekik.

Blanka a betegség miatt is nagyot nőtt, a gyógyszerbevétel és orrszívás szinte mosolyogva megy, ez azért jó, mert a béres cseppeket meg a vitaminokat is könnyebben be tudom most adni neki. Még mindig pelenkás, ezen a téren még nem szedtük össze magunkat, de csak elhatározás kérdése azt hiszem. Heti háromszor jár délelőtti mini-oviba, élvezi nagyon, sokat tanul ott, sokat játszanak és mindig hozza haza a kis műveit - levéllenyomat, festett kavics, rajzok, papírvirágok. Az éneklést állítólag csak csendesen figyeli, de itthon előjönnek belőle az új dalok, sokat dudorászik. Szeret mesélni, igazi dolgokat kicsit kamusít és pont úgy adja elő, ahogy tőlünk hallja. Ahogy az valamelyik videón látszik szeret telefonálni is, és természetesen ezt is pont úgy csinálja, ahogy tőlünk látta.

1 comentario:

Lanszki Anita dijo...

Érdekes, Kornél is ezzel a hangoskodás témával tartott sakkban minket. Pont amikor szoptatni próbáltam Emilt, fölénkállt és sikított meg üvöltözött, csak úgy, "poénból".
Nagyon ügyes ez a Blankalány. Micsoda anyaösztönök, kérem! :)