Epizódka

Tegnap elmentünk a gyerekekkel és Rézivel az óbudai stopshop-ba, Rézinek új kutyakabátért, a gyerekeknek új alsóneműkért. A C&A-ban vettem még régebben jó kis atlétákat nem túl drágán, gondoltam megnézzük megint ott. Találtam is négyes csomagban, de csak 4 ilyen volt kitéve, és nem volt a méret, amit kerestem Andrisnak. Megkérdeztem egy eladót, aki éppen egy nagy ládából árut pakolt kifelé, hogy csak ezek a méretek vannak-e, vagy esetleg van-e még bármilyen más atléta valahol a boltban. Mondta, hogy csak ezek vannak. Kérdem, mikor jön ilyen, mikor nézzünk vissza. Azt mondja, hogy nem tudják előre, hogy mi fog érkezni. Oké, nézelődünk tovább, harisnyák, meleg térdzoknik, megnézzük a többi ruhát is, még kb. negyedórát keringünk, a gyerekek miatt azt gondolom, hogy láthatta, hogy még ott vagyunk. Indulunk fizetni, én még szomorúan visszanézek a trikós polcra, látom, hogy mintha több trikó lenne kitéve, odasétálok, bár nem nagyon reménykedek semmiben, és lám tele a fogas, és lám van a méret, amit kerestem. A nő sehol, mindegy, nem vagyok haragtartó, de mikor a pénztárnál felbukkan, és fizetek azért megfordul a fejemben pár csípős megjegyzés. De aztán rájövök, hogy vagy direkt nem szólt vagy rövidtávú memóriazavarai vannak, és nem emlékezett rá, hogy miről beszélgettünk hosszasan ("De biztos nincs?" "Nincs" "Más mintás? Bármilyen más kisfiútrikó?" "Nincs, ezek vannak") , így hagyom a fenébe, de azért nektek gondoltam tanulságként elmesélem.
Laci szerint ilyen náluk az irodánál a kisbolt is, ahol mindig kifogy az a fajta csoki, amit ő éppen elkezd vásárolni, pl. 3 napig csak kitkatot vesz, akkor utána már többet nem lehet kitkatot kapni. Asszem rövidesen az a bolt is be fog zárni. Vagy csak mentolos csokijuk lesz, mert azt Laci nem szereti.
A családból 3:5 arányban megvan az influenzaoltás, Lacika sajnos elég náthás, Rézi meg talán ebben az évben kihagyja. Az egyik képen azt látjátok, hogy Viki az oltás előtt Andris fülét csekkolja, már egész jól kijönnek Vikivel, főleg ha épp nem nyűgösek valami vírustól. Gabica még mindig villámgyorsan adja az oltást, és ide is feljegyzem, hogy a Blankának nem teszünk soha többet ragtapaszt az oltására, mert egy kicsit jobban sírt a tapasz leszedésekor otthon, mint az oltás előtt a rendelőben.

Köszönjük az összes nagyszülő rugalmas hozzáállását a gyerekek megőrzését illetően! Jövő héten őszi szünet az oviban, ezen kicsit lehidaltam, mert úgy tűnik csak nálunk lesz szünet, ráadásul ha nem kérdezek rá, nem is tudunk róla.
A téligumicserére két gyerekkel érkezni úgy tűnik mindenképpen megéri, mert kb. 30% kedvezményt kaptunk az eredetileg a telefonban elhangzott árhoz képest, mindez Budakeszin a Szél utcában, a Gumidoktornál. És még csokit is kaptak a gyerekek. És még a nyári gumit se nekem kellett elvinnem a garázsba.... persze mert a lelkes Gabi papa rögtön megérezte, hogy betettük Budakeszire a lábunkat és már jött is a műhelyhez. :)
ui: Rézinek is kaptunk kabátot, kivehető béléses, vízálló, hasát is védő fazont, hurrá! Alkalomadtán lefotózom őt is.

Nem velünk történt (De igen)

Mit kell olyankor csinálni, amikor a pelenkát épphogy elhagyó kisfiú bejelenti az autóban kb. 15 percnyire a hazaéréstől, és 10 percnyire bármilyen wc-hez éréstől, hogy neki pisilnie kell, ráadásul vinnyogva, mert mostanában ez a stílus dívik. Blankánál valahogy nem volt ilyen, illetve vele ebben a korszakban kevesebbet autóztam. Vajon ciki-e megállni a Budakeszi úton, nem túl forgalmas időben, szabályosan, és a járdán lévő fácskát lepisiltetni a gyerekkel? Az hagyján, hogy a saját cipőjét is lepisilte, de miközben húztuk fel a nadrágot, és hátralestem, hogy Blanka nehogy kiszálljon az autóból, Andris szépen lerázta a pisit a kezéről, természetesen a fejemre. Persze járhattam volna rosszabbul is, hiszen a kezdő sugár is felfelé indult valamiért....

És egy ízlésileg semlegesebb történés: Andrisnak találtam egy kisfiútornát, ami semmi különöset nem ígér és nem igényel, csak megmozgatják őket. Andris ugyanis eléggé el van kenődve, hogy ő nem járhat sem művészi tornára, sem balettra. Itthon Blanka szokta "edzeni" néha, ez amúgy elég vicces, majd felveszem egyszer. És időnként beáll valami furcsa pózba, pl. féllábon állva előrehajol, a másik lábát hátul felemeli, és akkor ő most "tornázik".

Meg kell jegyezzem továbbá, hogy az élet első három éve valami hihetetlen fejlődést rejt magában, Andris három éve ilyenkor még csak egy nyivákoló kis csomag volt, most meg nézzétek milyen nagyfiú (a képen ő van baloldalt):

Azt is meg kell jegyezzem ám, hogy eredeti terveim szerint a gyerek(ek) három éves koráig akartam blogot vezetni róluk, mivel ez az a kor, amiből nem nagyon lesznek saját emlékeik. De nem kell nagyon aggódni, nem fejezem be a blogolást, csak ha nagyon visítoztok, hogy "Dóra ne má', elég volt, hagyd abba, nem ezt ígérted!"
Andris egyébiránt (micsoda rémes szó) elég fejlett memóriával rendelkezik, legalábbis olyasmikre vonatkozóan, ami egy ígéretet, őt magát és valamelyik szülőjét, illetve focizást foglal magába - megígértem neki, hogy amíg Blanka tornázik ovi után, addig én focizom vele az ovi udvarán, de reggel már bezártam a lakást magunk mögött, és labdát eszem ágában sem volt magamhoz venni, mikor Andris beszólt, hogy dehát én azt ígértem, hogy focizunk és akkor most hogy is lesz ez labda nélkül, és azonnal intézkedjek. Edzőcipőért nem mentem vissza, így aztán magassarkúban nyomtam a focit. Szerencsére Öcsi hamar megunta.