Nem velünk történt (De igen)

Mit kell olyankor csinálni, amikor a pelenkát épphogy elhagyó kisfiú bejelenti az autóban kb. 15 percnyire a hazaéréstől, és 10 percnyire bármilyen wc-hez éréstől, hogy neki pisilnie kell, ráadásul vinnyogva, mert mostanában ez a stílus dívik. Blankánál valahogy nem volt ilyen, illetve vele ebben a korszakban kevesebbet autóztam. Vajon ciki-e megállni a Budakeszi úton, nem túl forgalmas időben, szabályosan, és a járdán lévő fácskát lepisiltetni a gyerekkel? Az hagyján, hogy a saját cipőjét is lepisilte, de miközben húztuk fel a nadrágot, és hátralestem, hogy Blanka nehogy kiszálljon az autóból, Andris szépen lerázta a pisit a kezéről, természetesen a fejemre. Persze járhattam volna rosszabbul is, hiszen a kezdő sugár is felfelé indult valamiért....

És egy ízlésileg semlegesebb történés: Andrisnak találtam egy kisfiútornát, ami semmi különöset nem ígér és nem igényel, csak megmozgatják őket. Andris ugyanis eléggé el van kenődve, hogy ő nem járhat sem művészi tornára, sem balettra. Itthon Blanka szokta "edzeni" néha, ez amúgy elég vicces, majd felveszem egyszer. És időnként beáll valami furcsa pózba, pl. féllábon állva előrehajol, a másik lábát hátul felemeli, és akkor ő most "tornázik".

Meg kell jegyezzem továbbá, hogy az élet első három éve valami hihetetlen fejlődést rejt magában, Andris három éve ilyenkor még csak egy nyivákoló kis csomag volt, most meg nézzétek milyen nagyfiú (a képen ő van baloldalt):

Azt is meg kell jegyezzem ám, hogy eredeti terveim szerint a gyerek(ek) három éves koráig akartam blogot vezetni róluk, mivel ez az a kor, amiből nem nagyon lesznek saját emlékeik. De nem kell nagyon aggódni, nem fejezem be a blogolást, csak ha nagyon visítoztok, hogy "Dóra ne má', elég volt, hagyd abba, nem ezt ígérted!"
Andris egyébiránt (micsoda rémes szó) elég fejlett memóriával rendelkezik, legalábbis olyasmikre vonatkozóan, ami egy ígéretet, őt magát és valamelyik szülőjét, illetve focizást foglal magába - megígértem neki, hogy amíg Blanka tornázik ovi után, addig én focizom vele az ovi udvarán, de reggel már bezártam a lakást magunk mögött, és labdát eszem ágában sem volt magamhoz venni, mikor Andris beszólt, hogy dehát én azt ígértem, hogy focizunk és akkor most hogy is lesz ez labda nélkül, és azonnal intézkedjek. Edzőcipőért nem mentem vissza, így aztán magassarkúban nyomtam a focit. Szerencsére Öcsi hamar megunta.