Anya, a nyelvem

(Egy klasszikus)
- Hány éves vagy, Andriska?
- Két és éves.

(Egy metafizikusabb)
Társas játékot játszunk.
Blanka: Apa, ki következik?
Apa: Hát te vagy Andris.
Andris (mérgesen): Nem, Apa! Andris te vagy! [merthogy, ő meg apa :)]

Csak halkan mondom

mert nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy Blanka kezdi magát jól érezni a Mackóvár oviban. Ez a második hete, és ezen a héten még egy reggel se mondta, hogy nem akar oviba menni, és úgy tűnik egyetlen ellenállási pontja, hogy nem alszik ebéd után az oviban. Ettől persze itthon pontosan 3 másodperc alatt alszik el, csak néha nagyon fáradt már mire hazaérünk. Eléggé zavarja, hogy nincs itthon eleget a játékaival, ezért mikor én megyek értük és rögtön hazajövünk, akkor nagy testvérmókázás megy, ha és kezdenek ráállni a 3/4 7-es kelésre és reggel is bandáznak. Azt is nagyon értékeli, hogy ha csak 5-10 percet is, de barbizunk este. Sokkal nyitottabbnak, önmagának látom amikor velünk van, és most már az oviban is beszélget az óvónénikkel legalábbis, remélem hamarosan a gyerekek felé is nyitni fog, egy Dorka nevű kislánytól már a kezdetektől elfogadja, hogy megfogja a kezét időnként.
Andris majd kétheti füles pihenő után kedden ment először bölcsibe, ahol pont 4 fiú kezdett épp játékdobálásba, szegény Jutka próbálta őket lehiggasztani (van ilyen szó?), Andrist meg még sose láttam ilyen gyorsan vetkőzni, nem akart kimaradni a buliból - mármint nem feltétlenül a dobálásból, csak a nagy-nagy-nagy játékból. Ma Kinga megint megnézte a fülét, már 95%-osan meggyógyult, úgyhogy megkapta az influenza oltást ő is.
Azért a reggelek elég húzósak, és a 8 órára tervezett indulás rendszerint 10-15 percet csúszik, de fél tízig még így is mindig beérek én is dolgozni. Újabb köszönet illeti meg a nagyszülőket, akik ugrásra készen állnak a segítséggel és nélkülük biztosan nem lennék ilyen nyugodt és terhelhető (ez HR-es jelző, igaz?).
Blankáéknál van egy pszichológus, aki angolt is tanít nekik, meg foglalkozik velük, ha kell egyénileg is fejleszti őket. Az ő véleménye és tervei alapján Blankával ezeken a csoportos foglalkozásokon fog foglalkozni (fogadjunk foglalt minden fogatok) és nyárra szerinte el lehet érni, hogy Banyi a közösségben is hasonló módon meg tudja mutatni magát és hogy mit tud, mint a megszokott közegében. A zárkózottsága miatt van egy erős késleltetés a reakcióiban, ami viszont elfedi pl. azt, hogy már az első angolórán minden színt helyesen választott ki, mikor azokat angolul hallotta, és ez mondjuk egy iskolai leosztásban komoly hátrányt okozhat neki.
Muszáj lesz majd írnom egy postot arról, hogy ez a két gyerek mennyire társa egymásnak, kérjétek tőlem számon.

Péntek délutáni golyógyár Laci főszakáccsal

Idei történetek

Andris eléggé szeret a Piklerbe járni, remélem ezt még sokáig elmondhatja magáról, mármint, hogy a pikler bölcsibe jár, mert ezt is egy olyan közalapítvány működteti, ami megszűnik/átalakul/bekebeleződik. Azért reméljük, hogy a bölcsi részen marad minden a régi, sajnos a csecsemőotthon megszűnik, az ott élő tizenvalahány kisgyerek megy nevelőszülőkhöz, de most nem vinném el ebbe az irányba a történetet, mert ez túl szomorú lenne. Sajnos a watchful waiting fülgyógyítás csak az egyik fülét gyógyította meg, a másikra antibiotikumot kap, a héten nem megy bölcsibe, viszont bőszen élvezi szüleim vendégszeretetét. Reggelente bevágjuk magunkat az autóba, Laci elindul a villamos felé, mi meg robogunk keszire, Blanka dalokat fütyültet, aztán mümmögtet, végül énekeltet velem, miközben Andris furulyázik és időnként rámkiabál, hogy most már elég volt. Azért megy a reggeli szokásos "nemakarokovibamenni" sorocska is, és amikor Andris már rég a második reggelijét fogyasztja a Papáéknál, akkor Banyi éppen a lábamat szorongatja, majd néhány perc múlva szomorúan néz az ablakból, mikor elindulok a Mackóvár ovi elől.
Még nagyon az elején vagyunk az ovizásnak, és inkább csak annyit mondanék, hogy semmi különös nincsen, minden így normális, ahogy van, bár engem már kezd kikészíteni, hogy szeptember óta csak két olyan nap volt, hogy nem sírva, logó orral hagytam ott Banyit valamelyik oviban, de most már kitartok (mi mást tehetnék?), vannak bíztató jelek. Meglepően korán beérek, ha nincs bölcsi, akkor akár már 9-kor bent tudok lenni.
Vasárnap igazi próbatétel elé állítottuk a teljes családot, merthogy kitaláltam, hogy ilyen szép időben igazán vicces lenne felbuszozni a várba és mondjuk a hadtörténeti múzeum környékén sétálni és randalírozni egyet. Az indulás bárhova elég problémás, mert 4 főből legalább egy hisztiben tör ki, amiért menni kell és nem lehet már tovább játszani, egy újabb fő útközben (de az elején) borul ki, hogy éhes/szomjas/fáradt. Felváltva vállalják a szerepeket, de Banyi az aktívabb ebből a szempontból. Andris most a fülgyuszival+antibiotikumos kezeléssel megspékelve azért igyekezett vállalni a "fáradt vagyok, vegyél fel apa" balhéból. De alapvetően nagyon jól érezték magukat az ágyúkon mászkálva, galambokat kergetve meg a várfalról kifelé nézelődve. Pogácsa reményében be is mentünk a hadtörténeti múzeumba, de a büfében csak sülőben lévő fokhagymás sülthús nyomai érződtek, pogácsa nem volt, készséges büfés sem. (Vicces, hogy a helyszín mennyire meghatározza, hogy egy sülthúst illatnak vagy szagnak fog fel az ember.) Egy-egy Balaton szelet után nekivágtunk a földszinti termeknek. A legjobb az volt, hogy az egyik teremben meg lehet fogni valódi régi puskákat és egy pisztolyt. Kevésbé jó volt, hogy ez a párbeszéd ismétlődött minden teremben: "Ez mi?" "Katona" "Ez mi?" "Fegyver" Persze ez csak a mi hadiműveltségünk hiányát bizonyítja. Ide felkészülten kell jönni, mert a teremőr néni megmondja, hogy az egy szablya kisfiam, te meg csak állsz és nézed, hogy ezt te nem így képzelted. Mármint a szablyát. A legkevésbé pedig a riasztórendszer beállításai tetszettek, mivel háromszor sikerült megszólaltatni különböző helyeken a riasztót, és ebből kettőt az én pici (tényleg pici) hátizsákom csinált. Amikor Andris a lovagi páncélt akarta megfogdosni akkor teljesen jogosan szólalt meg a riasztó, és szegény Andris jól be is tojt tőle.
Fotókat nem csináltunk, vasárnapra a Müpás Cifra Palota programot terveztük be. Vigyek fényképezőgépet!

Közérdekű!

"Békés kisgyermekek – elégedett szülők
PIKLER MŰHELY SZÜLŐKNEK
kisgyermekes szülőknek szóló program sorozatunk

A program célja az együtt gondolkodás olyan témákról, kérdésekről melyek nap, mint nap szóba kerülnek a gyereknevelés során. A Pikler Intézet komoly elméleti tudású, és egyben gyerekekkel dolgozó, tapasztalt munkatársai segítségével próbálunk elmélyülni egy-egy témában, választ találni a szülőket foglalkoztató dilemmákra. Miközben tapasztalatot cserélünk, árnyaltabbá válik a kisgyermekről alkotott képünk is.

A beszélgetés során jellemző nevelési helyzeteket is elemzünk filmre vett jelenetek segítségével.

A következő összejövetelünket 2011. január 19-én szerdán 17 órától tartjuk:

Bántás, harapás, agresszió társas helyzetekben. Gyerekek egymás között.

Bevezetőt tart: Mózes Eszter pszichológus

A program helyszíne: Pikler Intézet II. épülete. Budapest II, Gábor Áron u. 39.

Az egy alkalomra szóló belépő ára: 2 500 Ft

Érdeklődni és jelentkezni Szeleczki Gabriellánál lehet:

info@pikler.hu; telefon: 06-20/474-3317; 326-5262

Intézetünk munkájáról további információk a http://www.pikler.hu/-n találhatók."

Blanka

Blanka hétfőtől a budakeszi Mackóvár oviba jár. Rajta kívül hét vele kb. egykorú gyerek lesz a csoportban. Ez a legnagyobb különbség a régi és az új ovi között. Majd beszámolok róla, hogy hogy ment a beszoktatás. Banyit azzal fogták meg maguknak, hogy külön neki felfújták az ugrálóvárat, a gyerekek aznap jelmezben voltak (királyok és királylányok), a hét gyerekből öt lány és szoktak diavetítőzni.
Amúgy meg csak azért köhögtem ki magamból ezt a rövid postot, hogy feltehessem Banyi fotóját, szerintem az eddigi legjobban sikerült fotó róla. Köszi Papa! :)

Gyerekszoba, este 9

Úgy döntöttünk, hogy már ma a normál ovis-bölcsis hétköznapi beosztás szerint rakjuk le a gyerekeket, hogy holnap már rutinszerűen visszatérjenek rá, és este 7-kor maguktól követeljék a pizsamát. Na, megmutatom milyen jól sikerült, ez a felvétel ma este kilenckor készült.