Andris leskelődik

Éjfél körül lefekvéshez készülődve ez a kép fogadott a hálószobánkban, ahonnan a gyerekek szobája nyílik: Andris ki szokott mászni az ágyból, ugye most az új ágyból nem nehéz, de általában ilyenkor legfeljebb fél métert jut előre, majd elalszik. Most úgy tűnik feltett szándéka volt, hogy átköltözik hozzánk, legalábbis megvárja a babzsákján ücsörögve, hogy mi mikor jövünk aludni, ugyanis valahogy azt is megszerezte, és kitolta maga előtt, majd szépen elaludt....

Ide is teszek fel fotót az új ágyról:

Mostanában nagyon sokat beszél, utánoz és ennek köszönhetően elég sok szóval bővült a szókincse, sőt 2-3 szavas mondatokat is mond magától, úgyismint "mutatok Barnusnak valamit" "akarok fürdeni" és ilyenek.
Blanka tegnap reggel óta Budakeszin nyaral a Lilkóval, nagyon hiányzik nekünk, na de holnap már megyünk mi is. Andris azért mindig kérdezgeti, ha felkel vagy ha asztalhoz ülünk vagy az autóba beszállunk vagy csak úgy, hogy "Banka?".
Eljött ma velem dolgozni kicsit, és kb. egy óra után annyira otthon is érezte magát, hogy elég sokat kellett szaladgálni utána, egyszer pl. a liftből húztam ki.

Aranyos

Épp az esti tennivalókat intéztem a konyhában, amikor Banyi kihozta a kisszékét a szobából a nappaliba, mire persze Andrú is hozta a sajátját, leültek egymással szembe és a vacsora maradékát csipegetve elkezdtek beszélgetni az élet nagy kérdéseiről, úgyismint: "Neked milyen amikor alszol?" "Hm?" illetve "Neked milyen reggel?""Szomorú?" Ekkor elővettem a fényképezőgépet, és kicsit még sikerült elcsípni az egész hangulatból. Blankának a nap bizonyos időszakaiban vannak ilyen pillanatai, amikor igazán rájön az anyáskodás, a testvérszeretet és Andris persze örömmel veszi mindezt, nagyon aranyosak ilyenkor. Itt a film.



Ez pedig két perccel az összeborulás utáni felvétel, amikor már éppen berágott Banyi Andrúra, mert a kezéből etette tortilla-darabkákkal (ahogy egész vacsora alatt etetgette folyamatosan) , és Andrú persze az egész utolsó falatot kiette a kezéből, így aztán már nem tudtam összeborulós fotót csinálni, mint ahogy terveztem. :)

Cumi-sztori 3. rész - Valahol félúton

Mostani állás szerint reggel és este cumi utáni vágyakozását fejezi ki Banyi, napközben soha nem említi, és ma este Lala és Zsuzsa rakta le őket aludni, állítólag nem volt semmi különös. Amúgy mióta elküldtük a cumit a Cumitündérnek, azóta a szokásos takaró-plüssállat kombó is az ágyban marad. Eddig reggelente ugyanis ezekkel és persze cumival jelent meg, és este a kanapén is így trónolt mese közben. Remélem nem okoztunk nagy törést a kis érzékeny lelkében, továbbra is úgy gondoljuk, hogy több előnye van már most belőle, mint hátránya.
Lala papa közben kiállt Andris jogaiért, és fél év hosszabítást követelt tőlünk a két éves kori határidőhöz képest. Majd meglátjuk, egyrészt nyilván nem egy fáklyásmenet ez a leszokás, másrészt viszont minél tovább halogatjuk, annál nehezebb.
És Lacika már több mint három hónapja nem dohányzik! :)

Harmadik éjjel

Banyi ma átaludta az éjszakát, nem jelent meg reggelig, bár azt állítja, hogy ő nem aludt, hanem nyitott szemmel pihent.
Reggel bedobta a postaládába a sarkon a Cumitündérnek írt harmadik levelét, amiben azt kéri, hogy inkább Budakeszire egy nagy rózsaszín pónit hozzon neki cumisüveggel. (gondosan krikszkrakszokat írtam a feladóhoz, nehogy véletlenül visszakapjuk a levelet). Ja, rózsaszín, csillámos borítékban volt a levél persze.

Strandolás és cumiprojekt

Nem tűntünk ám el, teszek majd fel fotókat is, mert történt sokminden. Először is jó nagyot változott a gyerekszoba, mert a gyerekek ágyát egy IKEA-s megfordítható emeleteságyra cseréltük, Banyié a felső rész, Andrisnak alul alakítottunk ki kuckót, ő nehezebben szokta meg, de most már ő is nagyon szereti. Banyi régi ágya megy BK-re, ahol megszűnik a rácsos ágy. Andris kis rácsosának is lesz helye úgy néz ki.
Voltunk párszor strandon, a Laci Andrissal még a csaszit is kipróbálta egy szombat reggel, mert ugye az van a legközelebb. Kapott néhány tanácsot gyerekúszás oktatóktól, és hát egyelőre még nem sokmindent lehet neki tanítani, de ő nagyon jól érzi magát a vízben, a velencei wellness-es gyerekmedencében rájött, hogy hogy nem nyel vizet, ha a feje víz alá bukik, úgyhogy azóta ez nem is zavarja. Banyi is élvezi, de főleg azt, hogy locsolhatja Andris fejét vagy bárkinek bármilyen testrészét, ruháját. Ő óvatosabb, nem szeret fejjel belemerülni, vajon ezt kitől látta.....? :)
Banyikánk életében vasárnap következett el a nagy nap, amikor többszöri bátortalan és végül véghez nem vitt próbálkozás után most végre megszabadultunk a cumitól, tudniillik elküldtük postán a cumitündérnek. Az első éjjel fél 12-ig nem aludt el, akkor is csak mellettem, addig sírdogált, majd kijött olvasni, rajzolni, de tudtuk, hogy ez ilyen lesz. Napközben szinte alig említi, kicsit úgy érezzük, hogy már neki is csak béklyó volt, persze azért néha elszontyolodik rajta. Tegnap este csak arról kellett meggyőzni, hogy csukja be a szemét, ez mondjuk 20 percbe telt, de komolyan mondom abban a pillanatban elaludt, ahogy becsukta a szemét. Aztán éjjel átjött mellénk, de minden újabb este könnyebb lesz, reméljük legalábbis. Andrisnak is igyekszünk csak alváshoz adni a cumit, és azt tervezzük két éves korában nála is megpróbálkozunk a cumi elhagyásával, nagyon úgy tűnik, hogy csak a mi elszántságunkon múlik az ügy. Persze Banyi kapott két pónit is (egyet ide, egyet keszire az ottani cumi helyett) a cumitündértől, és sokat dicsérjük, olyan nincs, hogy hisztizne a cumiért, amikor emlegetni kezdi, akkor meg meg lehet vele beszélni.
Ja, Andrisnak letört egy pici a fogából - tipikus medenceparti elcsúszós baleset -, de nem lazult meg, és ha nem kezd el szürkülni, akkor nem kell semmit csinálni vele.
Fotók talán este, meg persze van a Facebook-on is, sokan már láttátok.

St. Blasen és környéke - Nyaraláááááás

Rövid megingás után péntek reggel, akarom mondani délelőtt, akarom mondani épphogy dél előtt elindultunk nyaralni. Murau előtt van Ausztriában egy kis hegyi falu, St. Blasen, ahol a barátainknak van egy síegyesületi vendégháza. Ott töltöttünk el hat napot a prágai barátainkkal, sőt néhány napra még Huck és Juci is eljöttek. A ház egy patak partján fekszik, a hátsó kertben két ló legelészik, autóba szállva 3 percre van a grebenzeni sípálya, kb. negyed óra Murau, a több mint 700 éves kisváros, kedvelt síelőterep. A környéken van néhány vendéglő a domboldalon, általában játszótérrel, aztán ott volt a szomszédos St. Lambrecht, kastéllyal és középkori szűk utcákkal, de oda csak bevásárolni jutottunk el. Jártunk viszont a grebenzeni sípályán, ahol nyáron bobpálya üzemel, alul pedig egy étterem szuper gyereksarokkal, sőt egész regiment kisautóval és 1 euróért az épület előtti ugrálóváras, trambulinos, gokart-biciklis (?), zárt játszót is lehet használni, de nagy melegben kiváló a tehénlegelő melletti kis locsolós fa játszó is. A cipők is hamar megszáradtak, Andris keze és hasa is megmelegedett egész hamar. A bobpályát mi még kihagytuk, én főleg a libegőzést nem vállaltam Andris miatt, talán majd jövőre. Viszont az étterem tényleg tuti kis hely volt, de talán még jobb volt, az innen ötpercnyire murau felé tovább autózva található Sitz di nieder nevű kisvendéglő, ahol egy nagy homokozó, egy kis tó, hinták és újabb vájús locsolós játszót találtunk és egy gazdag hidegtálat ettünk uzsonnára öten (két felnőtt és három gyerek). Ez a leosztás úgy alakult ki, hogy Cukit, pistáék kutyáját megrúgta az egyik ló, és sajnos csúnyán eltörött a lába, Pista éppen a műtétre szállította cukit murauba, Cecilka pedig Nettivel maradt otthon, aki belázasodott. Reméljük mindketten hamar meggyógyulnak, sajnos Nettko még a hazautazás napján is lázas volt, Cukira pedig még vár majd egy műtét, amikor kiveszik azt a csúnya fémszerkezetet a lábából, de utána, ahogy ismerem újra elemében lesz.
Jártunk még Mariahofban is, ez is negyedórányira volt a háztól, ahol egy kis Vivarium üzemel, akváriumban halakat és kígyókat, krokodilt, békát lehet nézegetni, közben lehet uszodázni egyet, és kint pedig van egy hatalmas területen kis tó, játszótér és háziállatok, úgyismint nyulak, birkák, pónik és malacok, na meg a tavon kacsák. Murauban is játszótereztünk, meg játék-könyvesboltban is voltunk, ebédeltünk és sétáltunk egyet.
Most nagyjából minden programunkat elmondtam, ja nem, mert az egyik reggel felsétáltunk a gyerekekkel a helyi iskoláig, ami az erdő szélén van, az erdőbe már nem jutottunk be, mert minden gyerek kivolt.
Andris külön kalandtúrán vett részt, az első nap a ház melletti meredek patakparton zuhant le kb. egy métert, szerencsére nem a patakig, az jó 4-5 méter lett volna, plusz egy köves, fürge patak, bele se merek gondolni, ezt megúszta néhány karcolással és csaláncsípéssel. Az erdőszéli kiránduláson egy jól irányzott vetődéssel mentettem meg a - kis túlzással - szakadékba zuhanástól, végül tegnap NEM harapta meg egy nyúl sem, ezért pofára esett a kavicsos úton, tiszta seb lett az arca.
Érdekes hatással volt ránk a hegyi levegő. Egyrészt kiegyensúlyozta az időjárást, ezért se igazán melegünk nem volt, de nem is fáztunk, egy kardigánnál több még a hidegebb napszakokban se kellett. Másrészt valahogy kevésbé voltunk fáradékonyak, és bár nem aludtunk többet, mint otthon, de nem kóvályogtunk estére sem, jobban kipihentük magunkat, és Lacival ezt is a jó levegőnek tudtuk be.
Köszönet a lehetőségért a Snowline egyesületnek! :)
Fotók itt.