Mai mérleg

Blanka csak egyszer pisilt be, amúgy meg magától szaladt a wc-re pisilni, kétszer én küldtem, de akkor nem is pisilt. A kakit hatodszori próbálkozásból engedte csak ki, akkor is csak a bilibe, na de szóval szobatisztaság szempontjából szuper nap volt. Mondjuk ennek az volt az ára, hogy a gyógyszertárnál, boltnál, templomkertnél távolabbra nem merészkedtünk, így aztán banyikám nem fáradt el egyáltalán, pedig a napok óta meglévő 100/60-as vérnyomásommal elviseltem volna egy kis délutáni alvást, de nem úgy alakult.

Andris többször is lépkedett ma egyedül, a legtöbb eddig egyben négy lépés volt, eléggé élvezi, és általában tart valamit a kezében, mondjuk azt amúgy is, jó esetben labdát, kevésbé jó esetben locsolókannát. Holnap elmesélem neki, hogy a nagybátyja vagány pólókat szerzett neki, bár még nem tudom milyeneket. Tényleg milyeneket?

Enikőéknek ezúton üzenem, hogy a Marci motorját nem lopta el senki, csak betettük ide az udvarra a kapuból. Majd éjjel nézegetem, el ne vigyék.

Remélem Tarcsányi Emilke és Anka már jól meggyógyultak!

Nyaralás Budakeszin

Volt szép kertünk, szép nagy házunk némi lépcsővel nehezítve, szép időnk és légkondink!
Andris felállt, virágszirmot, virágföldet és egyáltalán mindent megevett, ezért csak cumival a szájában engedtük el a kertben, de még ez se jelentett igazi megoldást. Blanka élvezte az egész napos nyüzsgést a kertben, apja jelenlétét, a pancsolást, és ugyan péntekre belázasodott, de már jobban van.

Közben egy Andris mozgásfejlődési hír: tegnap is lépett egyet, ma is egyet-kettőt egyedül, játék közben, és mindig labdával a kezében, ez utóbbi nem tudom jelent-e valami különöset. Nemet int a fejével, sikítozik és rugózik örömében vagy párnák közelében, mindent széttép a fogaival és nagyon erős. Mindezek miatt kicsit olyan vele az élet, mintha Tarzan, Jane és Csita lenne egy személyben a lakótársunk.






















EGy ráadás videó, amit ma reggel csináltam a gyerekszoba ablakából, hátha jövő nyárra már elfelejtjük milyen jó is, amikor az ablak alatt, előtt és a közelében folynak útfelbontási, sittelhordási és egyéb felújítási munkálatok.

Megint csak betűk

Bocs, de lusta vagyok most képeket szerkesztgetni, talán majd este.
Viszont Andrisról el kell mesélnem mennyire viccesen alszik el mostanában. Nevezetesen röhögcsél, mikor lerakjuk az ágyába, akármennyire fáradt is. Néha tapsol is, de azt már csak ha nagyon fáradt. Valószínűleg hancúrnak értelmezi, hogy berakjuk a párna és takarók közé. Persze mindez nem annyira vicces, mikor az ember már menne a dolgára vagy pihenni, de arról viszont kezd leszokni, hogy folyton fel is üljön vagy álljon mindeközben, hanem egyszerűen csak ki kell jönni, ő meg egy idő után elalszik bent. Néha visszasírja (szó szerinti értelmet nyert ez a szó végre!) az embert, de két három visszasimi után általában már csöndben van és alszik.
Blanka nagyjából csak kétnaponta alszik délután vagy ha lehet velünk a nagyágyon, akkor szinte mindig, de néha nekem is kell egy kis magány napközben. A mai bilizés eddig 2-2-re áll, azaz két kisbugyi szárad kint és kétszer öntöttem ki a biliből a pisit. De végülis még csak 1 hete folyik a pelusról való leszoktatás.

Haladunk, haladgatunk

Blanka tegnap csak a séta idejére kapott pelust, és talán ha egyszer nem jutott eszébe bilizni, persze sokszor ráültetem. Ma már nem érdekelte annyira a dolog, viszont éjjel felébresztette az apját, hogy pisilnie kell, pedig pelusban volt. A kaki itthon már mindig a bilibe megy.

Andris feláll és ácsorog, egyensúlyozás miatt egyet-egyet lépeget, és látszik rajta, hogy marhára elindulna már, de végül a négykézláb mellett dönt. Budakeszi nyaralásról lesznek majd fotók, videók, addig is kérjük szíves türelmeteket, jó hétfőt mindenkinek.

Testvérdolgok

Andris nem csak Blanka játékairól, de néha a saját játékairól is le van tiltva a nővére által, de ezen kívül azt kell mondjam, hogy imádják egymást. Nagyon szeretnek hancúrozni, jó ezt, mindig írom. Keresik egymást felébredéskor, és örülnek egymásnak, és mostanában Blanka hancúr végén/közben/helyett meg szokta simogatni Andris hátát, fejét, és tanítgatja őt is, hogy hogyan kell simogatni, azaz odatartja hozzá az arcát, és andris kezét fogva simogattatja magát. Azért néha andris jól elkapja szegény Banyi haját és bizony nagyon durván néz ki, mikor egy-egy TINCS marad a kezében, ilyenkor blanka persze sír, de egy sima hajhúzás esetén már legalább semmi gond nincs.

Ja, és Andris felállt tegnap egyedül, először Visegrádon Enikőéknél a kertben, egy ott heverő macskakő lelki támaszát használta és kétszer egymás után felállt és leguggolt. Ma itthon is ezt csinálta, csak itthon macskakő hiányában egy pelenkás zacskó adta a biztonsági induló támaszt. A tapsolás még mindig nagy móka, és az ujjával paskolgatja a száját, próbálja elsajátítani a blr-blr-ézést, már ha értitek mire gondolok. Kommentben írtam már, hogy Blanka próbálja javítani Andris tapsolási technikáját az ő általa kedvelt "szimmetrikus" tapsolást tanítgatja Öcsinek, de eddig még nem sok sikerrel.

Andris tapsol

Ma reggel kezdte, és konkrétan nem lehet tudni, hogy honnan tanulta, persze jó páran tapsikoltunk már neki különböző mondókákra, de eddig hidegen hagyta a dolog. Jó, jelöljük meg triggerként anyukámat, aki vasárnap délután tapsolt neki. Ma Andris amikor csak eszébe jutott tapsolt - unalmában a gangon, a liftben, a buszon, a kisboltban, és kérésre is bármikor, és persze nagyon boldog tőle, hogy ő tud ilyet.



A másik videón Andris Lacival hancúrozik az ágyban, Andris nagyon szereti párnába fúrni a fejét, szereti ütögetni, szeret ugrálni rajta, leborulni róla, ezeket bármiféle puha dolgon szereti csinálni, lapos labdán, matracon is.

Cserfes Blanka

Blanka mostanában szeret beszélgetni a házban lakókkal, a boltban az ismerősökkel és a bambis pincérnőkkel, de nagyjából bárkivel szóba áll, aki lényegre tapintóan szólítja meg. Eddig a beszédbe elegyedés úgy nézett ki, mintha csak a Sörgyári Capriccio Pepin bácsija bújt volna Banyi bőrébe, ugyanis rögtön elkezdett mesélni az új cipőjéről, öcsi szokásairól, az aznapi történésekről, csak úgy letámadott bárkit, aki megjelent a lépcsőn, a kapuban, a lift előtt. Elkezdtem tanítani, hogy először köszönjön és utána kezdjen beszélgetni, mert azt úgy szokták, onnan lehet tudni, hogy kihez beszél például. Azóta általában hangos sziával, sőt jónapot kívánokkal indít, aztán jön a szófolyam, és persze kontextusából kiemelve meséli az éppen felmerülő gondolatait, tehát szomszéd legyen a talpán, aki megérti, de van olyan, néha meg én is kisegítem. Ha már nincs mit mondania, akkor engem papagájkodik, mondja utánam, amit épp neki vagy a szomszédnak mondok. Nagyon édes pofa.
Kirakósban lekörözhetetlen, gyorsan dolgozik, általában a figurákat rakosgatja ki, és aköré épül fel aztán az egész kép. Én szoktam a szélét rakni, ő a belsejét, de már ez a leosztás sem sikerül mindig, mivel nem hagy rakni.

Kirándulások

A múlt héten jártunk Visegrádon és Esztergomban is. Visegrádon a gyerekekkel voltunk hármasban, Enikőéket látogattuk meg a hétvégi házukban, felsétáltunk a Salamon toronyhoz és ebédeltünk és játszottunk, aztán hazajöttünk. Nagyon jól éreztük magunkat, a héten megint megyünk, már van kis medence és homokozó is, lesz nagy pancsolás.
Esztergomba Laci is jött, sétáltunk a Duna parton, átmentünk számtalan hídon, de a párkányit csak lefotóztuk, a főtéren ebédeltünk a fák alatt, méhecskék társaságában, mindenkinek kicseréltük a kakis pelusát, akinek kellett, Andris csatangolt nagyokat a macskaköves téren, mi Blankával ebéd után kicsit ugráltunk a trambulinon. Ide is el kell mennünk még egyszer, mert a Székesegyházhoz nem mentünk fel, és kinéztünk egy jópofa játszóteret is.

Szeparációs frász

Andris elért a szeparációs szorongás korszakába, de nála a szorongás elég hangosan és intenzíven tör a felszínre. Nappal zokon veszi, ha én vagy laci kicsit is távolabb lépünk tőle, még ha addig úgy tűnt is, hogy jól eljátszik magában. A bécsi szabim óta pedig éjjelente minden felébredésnél annyira sírt, hogy mire beértünk már köhögött, öklendezett, pedig nem hagytuk sírni, nem az a típus, akinek sokáig lehet hallgatni a sírását. Szóval ő csak állt az ágyban és ordított, mi meg nem értettük, mert addigra már mindent kipróbáltunk, tápszert és fájdalomcsillapítót, így a kialvatlanság arra indított, hogy reggelig együtt aludjak vele, így legalább mindenki pihent kicsit. 4-5 nap kellett hozzá, hogy rájöjjünk, igazándiból csak ez hiányzik neki, mármint, hogy ott legyen vele valamelyikünk. És akkor előkerestük a suttogó idevonatkozó részét, és azóta egyre javul a helyzet, sőt a hazaköltözés se zavarta meg. Be kell hozzá menni 2-3-szor is egy éjjel, de általában csak finoman vissza kell dönteni a párnájára (ja, merthogy párnán szeret aludni) és az ágyától 1-2 méterre ácsorogni. Amikor meg már nem mocorog és nem mantrázik, lehet menni aludni. Ezeket főleg Lacka csinálja, mert neki nem akkora gond a visszaalvás, én Andris típus vagyok (ill. Andris olyan típus mint én) és nehezen alszom vissza. ;) Szóval Laci egy hős, és megpróbálok kitartani az ő bécsi szabadsága alatt is a hétvégén, és nem veszem át az ágyamba öcsit. Legalábbis bízom benne.

Andris evése is megváltozott, sokkal jobb az étvágya, nem annyira zűrös bevinni neki a napi adagot - le se merem írni mennyit, mert nagyon sok - és este 6 körül főzeléket vacsizik, aztán fél 8-kor megissza a 4-5 deci tápszert, újonnan megint egy részletben szereti, de persze nincs ekkora cumisüveg, szóval kicsit várnia kell közben.

Áll elég stabilan, és néha kapaszkodás nélkül ácsorog, és nagyon élvezi, hogy tud ilyet. Amúgy hihetetlen sokat mozog, talán még banyit is lekörözi, vagy csak nem emlékszem rá, hogy ennyi idősen mennyit mozgott ő, de azt tudom, hogy banyi sose mászott ki a babakocsiból. Andris ha megunja a banánt feláll, és a háttámla felé elkezd kimászni, az öv nem akadály, félelemérzete nulla. Ugyanezt az etetőszékben is megcsinálja, csak addig hajlandó ülni benne, amíg enni akar.

Lehet, hogy utálni fog érte Andris, de muszáj megírnom, mert annyira vicces, hogy fürdés közben ül a kádban és percekig nézegeti meg fogdossa a kukiját, és közben nagyokat nevetgél. Fürdeni amúgy is szeret, néha már fürödtek közösen Blankával, remélem egyre többször sikerül majd összehozni, mert az is nagyon vicces.

Újra itthon

Elnézést a hosszú csend miatt, de szervízben volt a gépem, és amúgy is elég elfoglaltak voltunk, mert majdnem két hónap után végre hazaköltözhettünk a frankelleóba. A fényeselek utcai pályafutásunk alatt a gyerekek, főleg Banyi jó sokat betegeskedtek, de a szünetekben töviről hegyire bejárták a millenáris parkot és környékét és rajongókat szereztek a fény utcai piacon és a ház aljában lévő koreai giroszosnál. Andris hihetetlen fejlődésen ment keresztül, és ez nekem is csak most esett le, hogy megnéztem a régebbi videókat meg a frisseket, íme hát néhány új tudománya: másodpercekig áll kapaszkodás nélkül nagy vidáman, kérésre utánozza a lovacska patájának csettegését, a rézi labdáját már nem veszi a szájába (na jó, tízből egyszer mégis), hanem "eldobja" neki, üvölt, ha gondviselője feláll mellőle és egy méternél messzebbre merészkedik, képes vacsorázni az esti tápszeradag előtt 1-1,5 órával, majd elfelejtettem, hogy már jó ideje 4 foga van.
Blankát elsőre várólistára tették a körzetes oviban, de néhány telefonhívás után kiderült, hogy mégis bejutott, méghozzá vegyes csoportba, így ha szobatiszta lesz, akkor augusztus végétől a napocska csoport tagja lesz. Hurrá! Ez igen nagy szó, bár sajnos Marci a sünikhez került, de azért így is lehet majd bandázni az oviba és haza. A szobatisztasághoz így még maradt bő másfél hónapunk, úgy néz ki, hogy szükség is lesz rá...

Most képek és videók, ha még eszembe jut valami írok, na és most már újra rendszeresen, mármint gyakrabban mesélek majd, mint például a mai esztergomi kirándulásunkról. De arról csak holnap. (volt bármi értelme az előző két mondatnak?)