Cserfes Blanka

Blanka mostanában szeret beszélgetni a házban lakókkal, a boltban az ismerősökkel és a bambis pincérnőkkel, de nagyjából bárkivel szóba áll, aki lényegre tapintóan szólítja meg. Eddig a beszédbe elegyedés úgy nézett ki, mintha csak a Sörgyári Capriccio Pepin bácsija bújt volna Banyi bőrébe, ugyanis rögtön elkezdett mesélni az új cipőjéről, öcsi szokásairól, az aznapi történésekről, csak úgy letámadott bárkit, aki megjelent a lépcsőn, a kapuban, a lift előtt. Elkezdtem tanítani, hogy először köszönjön és utána kezdjen beszélgetni, mert azt úgy szokták, onnan lehet tudni, hogy kihez beszél például. Azóta általában hangos sziával, sőt jónapot kívánokkal indít, aztán jön a szófolyam, és persze kontextusából kiemelve meséli az éppen felmerülő gondolatait, tehát szomszéd legyen a talpán, aki megérti, de van olyan, néha meg én is kisegítem. Ha már nincs mit mondania, akkor engem papagájkodik, mondja utánam, amit épp neki vagy a szomszédnak mondok. Nagyon édes pofa.
Kirakósban lekörözhetetlen, gyorsan dolgozik, általában a figurákat rakosgatja ki, és aköré épül fel aztán az egész kép. Én szoktam a szélét rakni, ő a belsejét, de már ez a leosztás sem sikerül mindig, mivel nem hagy rakni.