Szeparációs frász

Andris elért a szeparációs szorongás korszakába, de nála a szorongás elég hangosan és intenzíven tör a felszínre. Nappal zokon veszi, ha én vagy laci kicsit is távolabb lépünk tőle, még ha addig úgy tűnt is, hogy jól eljátszik magában. A bécsi szabim óta pedig éjjelente minden felébredésnél annyira sírt, hogy mire beértünk már köhögött, öklendezett, pedig nem hagytuk sírni, nem az a típus, akinek sokáig lehet hallgatni a sírását. Szóval ő csak állt az ágyban és ordított, mi meg nem értettük, mert addigra már mindent kipróbáltunk, tápszert és fájdalomcsillapítót, így a kialvatlanság arra indított, hogy reggelig együtt aludjak vele, így legalább mindenki pihent kicsit. 4-5 nap kellett hozzá, hogy rájöjjünk, igazándiból csak ez hiányzik neki, mármint, hogy ott legyen vele valamelyikünk. És akkor előkerestük a suttogó idevonatkozó részét, és azóta egyre javul a helyzet, sőt a hazaköltözés se zavarta meg. Be kell hozzá menni 2-3-szor is egy éjjel, de általában csak finoman vissza kell dönteni a párnájára (ja, merthogy párnán szeret aludni) és az ágyától 1-2 méterre ácsorogni. Amikor meg már nem mocorog és nem mantrázik, lehet menni aludni. Ezeket főleg Lacka csinálja, mert neki nem akkora gond a visszaalvás, én Andris típus vagyok (ill. Andris olyan típus mint én) és nehezen alszom vissza. ;) Szóval Laci egy hős, és megpróbálok kitartani az ő bécsi szabadsága alatt is a hétvégén, és nem veszem át az ágyamba öcsit. Legalábbis bízom benne.

Andris evése is megváltozott, sokkal jobb az étvágya, nem annyira zűrös bevinni neki a napi adagot - le se merem írni mennyit, mert nagyon sok - és este 6 körül főzeléket vacsizik, aztán fél 8-kor megissza a 4-5 deci tápszert, újonnan megint egy részletben szereti, de persze nincs ekkora cumisüveg, szóval kicsit várnia kell közben.

Áll elég stabilan, és néha kapaszkodás nélkül ácsorog, és nagyon élvezi, hogy tud ilyet. Amúgy hihetetlen sokat mozog, talán még banyit is lekörözi, vagy csak nem emlékszem rá, hogy ennyi idősen mennyit mozgott ő, de azt tudom, hogy banyi sose mászott ki a babakocsiból. Andris ha megunja a banánt feláll, és a háttámla felé elkezd kimászni, az öv nem akadály, félelemérzete nulla. Ugyanezt az etetőszékben is megcsinálja, csak addig hajlandó ülni benne, amíg enni akar.

Lehet, hogy utálni fog érte Andris, de muszáj megírnom, mert annyira vicces, hogy fürdés közben ül a kádban és percekig nézegeti meg fogdossa a kukiját, és közben nagyokat nevetgél. Fürdeni amúgy is szeret, néha már fürödtek közösen Blankával, remélem egyre többször sikerül majd összehozni, mert az is nagyon vicces.