2012-12-07

A kaviárok megnőnek, ugye?

Andris áll a hűtő előtt.

- Anya, ez mi?
- Kaviár.
- Pici kis kaviár. Várjuk meg, hogy kinőjjön. [Hogy ugyanis legyen belőle lazac kaviár :) ]

2012-10-28

Csak a pontosítás végett...

Apa: Vigyázz Andris, mert a gyömbér az kicsit csípős.
Blanka: Andris szereti a csípős dolgokat.
Andris: Igen, csak a szarvasbogarat nem.

 (kellett egy pár másodperc mire leesett :)

2012-05-03

A tubus csapat

Ezt csak azért írom le, mert erre már most nem emlékszik az Andris. Szóval miután szinte folyamatosan volt már középfülgyulladása az utóbbi pár hónapban, és előtte is elég gyakran, ezért első körben egy kis csövecskét kapott mind a két dobhártyájába, hogy jobban szellőzzőn a mögötte lévő rész. Ma reggel 7-re mentünk a heimpálba, nagyjából fél 9-re minden adminisztrációt letudtunk, találkoztunk az altatóorvossal és nem sokkal ezután megkapta Andris a nyugtató szirupját, amitől egyre jobban elhagyta magát, és igen vicces filozófiai eszmefuttatásokba bocsátkozott, elég rendesen belassulva. Ilyeneket mondott, hogy "Az anya meg az anya, az ugyanaz, ugye?" vagy "Az apa meg az apa, az ugyanaz." De tényleg úgy, mint aki be van rúgva, folyton belekavarodott minden szóba.
Aztán már jöttek is érte, és a műtőajtóig én vihettem, majd átadtam cumistul, takaróstul és egyáltalán nem tiltakozott. Én gyorsan még adminisztráltam egy kört, pisiltem és épp leültem enni két falatot a folyosón, mikor már jött is Csákányi doktornő (vagy CsákányiZsuzsi, ahogy Andris hívja) és mondta, hogy minden oké, bent vannak a tubusok, és megnézte az orrmanduláját is, ami elég óriásira nőtt, lehet hogy még lesz vele dolga.


És tényleg, amint kivették az infúziót már kicsit kevesebbet sírt és többet ivott, aztán elmentünk pisilni, még többet ivott, a végén már csak a branül zavarta, meg az, hogy nincs ott az apuci. Kitartóan követelte magának, hogy akkor most kéri a maszkot és az altatást, és mikor lesz a "műte", én kitartóan állítottam, hogy mindezen már túlvagyunk, és hamarosan hazamegyünk. Azért azt láttam, hogy minél többet vágnak "le" egy gyerekből, annál rosszabb állapotban jön ki a műtőből, de 1-2 óra után mindenki rohamosan jobban van, vagy legalábbis, akikkel mi összebarátkoztunk.
Mindenki nagyon-nagyon aranyos és szolgálatkész volt az egész osztályon, találkoztam régi és újabb ismerősökkel, úgy látszik ez már a korral jár....

Egy óra körül már vissza is öltözhetett Andris, rekord sebességgel öltözött egyedül, mondjuk még a szobatársunk anyukájával folytatott egy eszmecserét egy szál kukiban a "műte"-ről (ami holnap lesz, ugye...), de ő nem lepődött meg, neki is kisfia van. Aztán némi várótermi rohangászás, parkbeli bogyógyűjtés és futkározás után már itthon is voltunk, evett is, és mintha nem csak azt a 15-20 percnyit aludt volna egész nap, 200%-os energiaszinttel hozta magát öcsike, én viszont hazaérve persze kimúltam a kanapén, úgyhogy megnéztünk egy barbie-s filmet, és időnként beszélgettünk, mostanra már nagyjából elhiszi, hogy a fülében van a tubus, és hogy milyen jó kis csapat voltunk mi így együtt.


Köszönet a fuvarozásért a Csikós-taxiszolgálatnak, az ellátásért pedig a Heim Pál FülOrrGége Osztályának, reméljük Csákányi doktornő munkája megteszi áldásos hatását, és a fülgyulladások száma legalábbis normál szintre esik vissza, de én azt se bánnám, ha már soha, de soha többet nem fájna Andris füle.

2012-04-11

Andris szótára

(Cukorbetegségről)
- Ennyi cukorkát ettem, Anya, de ugye nem lesz cukorka-betegségem??

(Porszívóról)
- Behozzam a koszszívót?

(Andris, a teoretikus)
- Apa, harcoljunk vagy birkózzunk?
- Mi a különbség?
- Az, hogy a birkó meg a harc az... az... UGYANAZ, APA!

2012-02-29

Káosz

Elalvás előtti szokásos időhúzásos duma Andristól:
"Apa, nézd meg, hogy a Blanka ágya alatt káosz van."
....
"Apa, az én ágyam alatt is káosz van."
"Apa, mi az a káosz?"

2012-02-28

2012-01-20

Már épp itt az ideje

Egy új bejegyzésnek mindenképpen, bár megjegyzem Andris is abban a korban van, mikor szépen gyűjtögeti már a kis feje a saját emlékeket, szóval már semmi értelme ennek a blognak. :) Viccelek persze, biztos addig írom, amíg még tudok gépírni és látok, vagy lehet, hogy utána is, mert addigra diktálni lehet majd a bejegyzéseket a bloggeren. Vagy amíg a gyerekek le nem tiltanak arról, hogy megírjam apró-cseprő kis dolgaikat.
Annak is itt volt az ideje, hogy elkapja az egyik mucit egy vírus, hiszen már lilára kopogtattam babonából a bal középső ujjamat, jó ez is vicc, ráadásul nem annyira jó vicc, mert Banyikám lázasodott be tegnap estére, éjjel még feljebb ment a láza, remélem hamar túl lesz rajta és lilulhat újra az ujjam. Harmadik hete járnak már a Tigriskölyök oviba, ami félúton van a lakás és a munkahelyem között, és egy kicsit másképp lett a beszokás mint azt gondoltuk volna. Blankát féltettük jobban, hogy esetleg az új környezet, kicsit nagyobb létszám miatt majd újra becsukódik, de szerencsére ő az, aki minden napját élvezi az ovinak, reggel igyekszik korán felkelni, délután alig akar hazajönni, a nagycsoportban hamar megtalálta a helyét, az óvónénik dicsérik, mert odafigyel és szófogadó, én is dicsérem, mert tényleg egyre önállóbb és szépen bevonódik a játékokba, nem csak a partvonalról figyel, mint korábban.
Andrisnak viszont legalább két hétbe telt, mire elfogadta, hogy nem lesz mindig mellette Blanka, és még ha együtt vannak is, mert átjárhatók a csoportok és az udvarozás is közösen megy, akkor sem játszik vele mindig Blanka, és kénytelen lesz saját barátokat találni. Az előző ovis beszokás elején tapasztalt verekedés ezúttal elmaradt, és azt hiszem ezt senki se bánja.....Andrist is dicsérik az óvónénijei, szót fogad, szépen eszik és alszik, és heti egyszer karatéra is jár. Az egyetlen, amiből kimarad az a rajzolás-festés, ezeket nem akarja a többiekkel csinálni, de majd ennek is eljön az ideje, itthon is csak ritkán vonódik be a "kézműveskedésbe",  még az ollóval való kivagdosás a kedvence talán.
Ragaszkodnak hozzá a pupik, hogy busszal járjunk oviba, ez reggelente igen mókás tud lenni, vagy egy-egy óvónénivel futunk össze a buszon vagy valamelyik RMC-s asszisztenssel. Hazafelé kicsit gyűröttebbek vagyunk mindhárman, az utóbbi két nap tapasztalata, hogy a szűk hátsó ajtót  két gyerekkel nem szabad bénáknak leszállásra használni, egyszer rámcsukta az ajtót a sofőr, másnap meg egész egyszerűen leestem a lépcsőn, szerencsére a gyerekeket nem rántottam magammal.
Irtó sok időt nyertem, fél kilenckor már mindenképpen beérek, azaz háromkor léphetnék is le, de a gyerekekért - most hogy beszoktak már - elég fél 5 körül odaérni, így van időm nyugodtan bevásárolni vagy hazaugrani rézit levinni, és egyszer talán eljutok sportolni is napközben, háhá micsoda luxus lenne ez. A rendszeres mozgás azért megvan, mert az oviból fel szoktam sétálni, ha csak tehetem, és lefelé is, ha nem vásároltam nagyon sokat.
Nagyon tetszik a Tigriskölyök nyüzsgése, meg hogy mindenki tudja a dolgát abban a reggeli és délutáni kavarodásban, bár biztos napközben sem kevesebb a kavarodás, csak azt én nem látom ugye. És mindig mosolyognak a dadusok és óvónénik, és majd még mesélek róluk, de most megyek lázat mérni.
BRÉKING: a Tigriskölyök FB oldalán fent vannak a tegnapi foglalkozásról fotók!