2009-10-26

Don't worry, be happy - avagy a pozitív hozzáállás alapjai





Julcsiéknak is és mindenkinek köszönjük a névnapi köszöntést.

A címben arra próbáltam utalni, hogy ugyan persze Banyinak megint begyulladt a füle és három nap szünet után, most újra antibiotikumot kell szednie, de ez az egész az egyetlen átvirrasztott éjszakán túl nem jár különösebb megrázkódtatással számára. Például mikor a heimpálban voltak vasárnap az ügyeleten, akkor több időt töltött az ottani játszótéren vonatozva, villamosozva, repülőzve a Lacival, mint a váróban és az orvosnál együttvéve. Ráadásul, most az ovi se hiányzik még neki, és minden nagyszülő körberajongja, jó nem mondom, hogy megéri, de dédinek külön szeretnénk üzenni, hogy minden takonytól, fülfájástól és gyógyszerezéstől függetlenül ezek az ördögök csak szaladgálnak és játszanak egész nap, ne tessék annyit aggódni. Ha nem lázasak, akkor még kint is randalíroznak és Banyi az egész frankelleó utcát szédíti a történeteivel.

A héten Laci is szabin van, és a hét második felében tervezünk múzeumlátogatást, talán állatkertet is időjárástól függően. Tulajdonképpen nyaralunk egy kicsit.

Viszont lehetne akár az is, hogy a Nettinka bárányhimlője nem derül ki kedden, csak amikor már egy napja ott vagyunk Prágában, merthogy ez volt a terv a hosszú hétvégére. És akkor Banyi füle is ott gyullad be, de ő legalább be van oltva bárányhimlő ellen, Andris viszont nincs, és csak most kezd kijönni a takonyból. Szóval lehet, hogy rég megjártuk volna a prágai ügyeletet is, és hullafáradtan, bárányhimlős, fülfájós. lázas gyerekekkel érkeztünk volna haza. De nem így van, szóval donvörri-bíheppi.

2009-10-25

Anya, a nyelvem 4.

- Blanka, ma van a névnapod.
- Hol?
- Ma van a névnapod. Az olyasmi mint a születésnap...
- Most van ma?

2009-10-19

Ősz

"Beköszöntött a pompás ősz" - ahogyan azt tavaly Lili és Blanka is hajtogatta a pom-pom meséi után. Blanka rekordidőt, azaz két és fél hetet járt óvodába, aztán múlt csütörtökre betaknyosodott, Andris előtte 1 nappal kezdte. Na most, vagy az Andris termel vírusokat, vagy az van, hogy ugyan a Blanka hozza haza az oviból, de Andrist előbb üti ki. Mindenesetre péntek reggel a jános füllorrgége rendelésen töltöttük a délelőttöt, szerencsére pont velünk volt Anett, és így ketten kergettük a váróban a két gyereket. Banyinak a füle, Andrisnak az arcürege lett gyulladt, szóval antibiotikumot kaptak, igaz Andris csak helyit, orrcsepp formájában. A mai kontrollon mindenkit szinte gyógyultnak nyilvánítottak, mi azért ott maradtunk még a váróban egy órát, mert ott annyira szép és jó, és még málnaszörp is kapható. Nem is, igazából Banyi tüdejét akartam csekkoltatni az ottani gyerekorvossal, ami sikerült is végül, az most is tiszta. Terveink között szerepel egy hosszúhétvégés utazás, de nem merem elkiabálni, nehogy ne jöjjön össze, inkább majd utólag beszámolok róla.

Andris mintha kezdené ugyanazokat a szavakat használni néhány visszatérő szituációban, ma épp a sziát és a mamát véltem kihallani odaillő helyzetben, mindenesetre egész nap magyaráz. A hat első metszőfog után teljesen kibújt jobb oldalt alul egy őrlőfog, mára eltűnt róla az utolsó ínyfedélke is, hihetetlen, hogy kerül az oda? és hol a többi foga? Mindezzel együtt képes elrágcsálni a keménynek számító háztartási kekszet is.
Kérésre mutatja a fejét, lábát, hasát, de csak ha képes odafigyelni az emberre, mert ha valamivel el van foglalva abból marha nehéz kizökkenteni. Ezt most nem tudom eldönteni, hogy inkább jó vagy inkább rossz dolog, mindenestre, mikor arról van szó, hogy némi játékos figyelemelterelés után megeszi rendesen a vacsoráját, amire előtte a fejét rázta, akkor elég idegölő tud lenni az egész.

Blanka mostanáig arról beszélt, hogy ő most sokáig nem akar oviba menni, de ma úgy döntött, hogy majd inkább Andrissal megy bölcsibe.... Megbeszéltük végül, hogy az oviba fognak majd együtt járni. Sokat foglalkozik az óvodával, gondolom az őszi szünet után újabb beszoktatás vár ránk, de azt hiszem ez az év már csak erről szól, aztán jövőre meg már alig lehet itthon tartani majd. Itthon viszont kevéssé fogad szót, csípőből csinálja azt, amire kérem, hogy NE csinálja. Ha kérek tőle valamit (menjen pisilni, vegye le a cipőjét, stb.), akkor nyolcadszor is kérem szépen, aztán sokszor összeveszünk majd megszeppen, megteszi, amire kértem és végül kibékülünk és megbeszéljük, hogy ez így nem jó, jobb lett volna, ha az elején szót fogad. De ezt egy nap alatt sokszor el tudjuk játszani, bár mintha ma jobb lett volna a dolog. Persze még egy ilyen sima nap is indulhat borzalmasan, mikor 9-kor el tudtunk volna indulni a kórházba kontrollra, már Andrist kezdtem öltöztetni, banyi kint rolizott a gangon, és hát naná, hogy bepisilt, naná hogy át kellett teljesen öltöztetni, és persze az egyetlen magasszárú cipője is pisis lett, de még ezt is megoldottuk, és végül szép kis délelőttöt töltöttünk a jános kórházban, de tényleg. Andrissal egymást terelgették, Banyi sokszor puszilgatta, Andris meg bújt hozzá cuppogva.
Még muszáj leírnom, hogy a jánosos doktor bácsi, akihez most pénteken kerültünk alkudozni kezdett a Blankára, majd miután belenyugodott, hogy nem adom el neki, sőt az Andris helyett sem tudja még egyszer megvizsgálni, akkor az Andrist is elkezdte dicsérni, és ma meg kifejezetten addig ölelgette a fejüket, hogy az Andris már attól kezdett nyavalyogni, mikor a vizsgálatot pedig szinte csendben tűrte.
Fotók és jobbulást és nyugodalmas óraátállítást a hétvégére.





2009-10-06

A nap két hőse


Gyanútlanul lépegettünk befelé a bőrgyógyász doktor néni rendelőjébe, de pár perc alatt mindhármunknak lefagyott a vigyor az arcáról, kiderült Banyinak a karján is szemölcs van, és Andris ujján is olyan csúnya lett, meg nála annyira esélytelen lenne ecsetelni, hogy le kell kapni rögtön mind a kettőnek. Kaptak rá érzéstelenítő kenőcsöt, amit le kellett ragasztani, Andris kori sajátosságaiból adódóan megnyert egy gumikesztyűt is a kezére ragasztva, hogy ne szedje le a kenőcsöt vagy a tapaszt. A várakozás alatt a doktor néni és az aszisztens is próbálta oldani a hangulatot, de hiába, Andris már az ölemben is ordított, Blankát a másik térdemen ülve (mármint ő ült a másik lábamon) próbáltam nyugtatgatni, ő épp hányni készült idegességében, még jó, hogy akadt egy poros tartalék cumi a táskámban. Aztán az aszisztens ügyesen kivitte Andrist a nővérszobába játszani, Banyival felültem a műtős asztalkára, lefogtuk csúnyán ketten, a doktornéni pedig egy pillanat alatt kiszedte a karjáról a szemölcsöt egy volkmann vagy milyen kanállal. Kb. fél perc múlva Blanka már az aszisztens kezét fogva csicsergett a folyosón, ment leváltani Andrist. Andris a szemölcskiszedést és a kötözést is elég nehezen viselte, utána viszont jó darabig nem érdekelte, hogy be lett kötözve csuklóig a kis ujja, csak bújt, bújt, bújt hozzám. Mikor kiértünk a nővérszobába azzal fogadtak, hogy Blanka a világ legédesebb gyereke és mesélt nekik mindenfélét, azért örült, hogy mehettünk, és szép hangosan köszönt mindenkinek. Kaptak játékot a játékboltban, aztán vettünk kötszert, mert amíg meg nem gyógyul Andris ujján a seb, addig bizony bekötve kell tartani. Egyelőre kesztyűben etetjük, a fürdetést az alsó fertályra korlátozzuk, aztán reméljük, hogy talán egy hét múlva már meg is gyógyul (drukkdrukkdrukk), és hogy a kötést sem kell naponta újracsinálni. Huh.
Ja, Banyi attól volt elkeseredve csak, hogy elromlott a parkolóházban az automata és beette a jegyünket, amit ő vett volna ki és hozott volna az autóig. Igy viszont a parkolóőrök engedtek ki, külön nekünk kinyitva a sorompót. Hazafelé az autóban végig ez ment: "ugye az a gép egy ócska tragacs volt anya" "igen, az volt Banyikám" "miért?" "mert sokat dolgozott, valami elromlott benne" "Egy ócska tragacs volt, ugye anya" "igen az volt" "miért"......
(az ócska tragacs az egyik mickey egér epizódban van, mikor új autót vesz magának mickey)

Mindenkinek, aki szereti



Blanka most kezdi az ovis beszoktatási sírdogálást, minden reggel vidám, egészen addig, míg ki nem derül, hogy cipő-kabát-ovi, mert olyankor "nem akarok oviba menni" és "egész nap itthon akarok maradni" és sírás, és egyre rövidebb idő után mondja sírva, hogy akkor a macimat/minniet viszem, vagy épp megkérdi, hgoy miért nem viheti őket (mindig viheti, ott is végig vele lehetnek a játékai). Amikor Laci otthagyja kicsit pityereg, aztán Anikó és Gabi néni elmondása alapján már sokat játszik, nem csak ücsörög, mint korábban, beszélget és alszik is. Ma reggel állítólag egy kisfiú a folyosón köszönt neki előre mikor meglátta, hogy "Szia Blanka!", szóval lassanként megszokja, és tényleg igaz, hogy aki az elején nem sír, az is sírni fog... :(

Andris belépett az egyéves nagyfiúk körébe, így aztán naponta produkál valami újat, mintha csak egy könyvben meg lenne adva nekik, hogy miket kell ilyenkor csinálni: felmászni mindenre, felmászni mindenre és ott kapaszkodás nélkül, vigyorogva ácsorogni, lábbal hajtós kisautóra ráülni, majd arra is ráállni, babakocsiba ültetéskor kifolyni anya kezei közül, ugyanez autósüléssel eljátszva, sokat és gurgulázva nevetni, (anyanyelvi hangzókkal) halandzsázni egyre többet, labdát dobni (végre, végre nem csak harapdálni hajlandó), nagyon figyelni könyvnézegetés közben, ceruzával ősember fogással krix-kraxolni a papírra, darabos ételt egyedül a szájába tenni, cumisüvegből egyedül vizet inni, és fel se tudom sorolni, tényleg mindennap meglep minket valamivel. Ma a gyógyszertárban annyit kellett várni, hogy inkább kivettem a kocsiból, nem voltak sokan, hadd járkáljon. miután felborított egy reklámtáblát, az egyik ráérő gyógyszertáros nő bevitte magukhoz, ő persze szó nélkül ment, pakolt, beszélgetett, vigyorgott, és kapott matricákat is. Ezután hazáig gyalogolt a járdán a babakocsi mellett, de megpróbált felszedni közben minden csikket, falevelet, kavicsot, a saját lecsöppent nyálát és hasonló finomságokat. Nagyon élvezte. Én azért örültem, amikor elértünk a kapuig.

A lába valahogy időközben 23-as lett, és ezúton is mondok köszönetet, Julcsiéknak a sok-sok ruháért, Andris most minden reggel a szürke mellénykében virít, míg Rézit sétáltatjuk, gondoltam lefotózom majd, de addig is köszi szépen.

Andrisról is teszek fel nemsokára egy vacsorázós videót, nagyon belejött a darabos ételekbe, két szelet sonka egy rendes adagnyi tésztával meg se kottyan neki.