Don't worry, be happy - avagy a pozitív hozzáállás alapjai

Julcsiéknak is és mindenkinek köszönjük a névnapi köszöntést.

A címben arra próbáltam utalni, hogy ugyan persze Banyinak megint begyulladt a füle és három nap szünet után, most újra antibiotikumot kell szednie, de ez az egész az egyetlen átvirrasztott éjszakán túl nem jár különösebb megrázkódtatással számára. Például mikor a heimpálban voltak vasárnap az ügyeleten, akkor több időt töltött az ottani játszótéren vonatozva, villamosozva, repülőzve a Lacival, mint a váróban és az orvosnál együttvéve. Ráadásul, most az ovi se hiányzik még neki, és minden nagyszülő körberajongja, jó nem mondom, hogy megéri, de dédinek külön szeretnénk üzenni, hogy minden takonytól, fülfájástól és gyógyszerezéstől függetlenül ezek az ördögök csak szaladgálnak és játszanak egész nap, ne tessék annyit aggódni. Ha nem lázasak, akkor még kint is randalíroznak és Banyi az egész frankelleó utcát szédíti a történeteivel.

A héten Laci is szabin van, és a hét második felében tervezünk múzeumlátogatást, talán állatkertet is időjárástól függően. Tulajdonképpen nyaralunk egy kicsit.

Viszont lehetne akár az is, hogy a Nettinka bárányhimlője nem derül ki kedden, csak amikor már egy napja ott vagyunk Prágában, merthogy ez volt a terv a hosszú hétvégére. És akkor Banyi füle is ott gyullad be, de ő legalább be van oltva bárányhimlő ellen, Andris viszont nincs, és csak most kezd kijönni a takonyból. Szóval lehet, hogy rég megjártuk volna a prágai ügyeletet is, és hullafáradtan, bárányhimlős, fülfájós. lázas gyerekekkel érkeztünk volna haza. De nem így van, szóval donvörri-bíheppi.