Mindenkinek, aki szereti

Blanka most kezdi az ovis beszoktatási sírdogálást, minden reggel vidám, egészen addig, míg ki nem derül, hogy cipő-kabát-ovi, mert olyankor "nem akarok oviba menni" és "egész nap itthon akarok maradni" és sírás, és egyre rövidebb idő után mondja sírva, hogy akkor a macimat/minniet viszem, vagy épp megkérdi, hgoy miért nem viheti őket (mindig viheti, ott is végig vele lehetnek a játékai). Amikor Laci otthagyja kicsit pityereg, aztán Anikó és Gabi néni elmondása alapján már sokat játszik, nem csak ücsörög, mint korábban, beszélget és alszik is. Ma reggel állítólag egy kisfiú a folyosón köszönt neki előre mikor meglátta, hogy "Szia Blanka!", szóval lassanként megszokja, és tényleg igaz, hogy aki az elején nem sír, az is sírni fog... :(

Andris belépett az egyéves nagyfiúk körébe, így aztán naponta produkál valami újat, mintha csak egy könyvben meg lenne adva nekik, hogy miket kell ilyenkor csinálni: felmászni mindenre, felmászni mindenre és ott kapaszkodás nélkül, vigyorogva ácsorogni, lábbal hajtós kisautóra ráülni, majd arra is ráállni, babakocsiba ültetéskor kifolyni anya kezei közül, ugyanez autósüléssel eljátszva, sokat és gurgulázva nevetni, (anyanyelvi hangzókkal) halandzsázni egyre többet, labdát dobni (végre, végre nem csak harapdálni hajlandó), nagyon figyelni könyvnézegetés közben, ceruzával ősember fogással krix-kraxolni a papírra, darabos ételt egyedül a szájába tenni, cumisüvegből egyedül vizet inni, és fel se tudom sorolni, tényleg mindennap meglep minket valamivel. Ma a gyógyszertárban annyit kellett várni, hogy inkább kivettem a kocsiból, nem voltak sokan, hadd járkáljon. miután felborított egy reklámtáblát, az egyik ráérő gyógyszertáros nő bevitte magukhoz, ő persze szó nélkül ment, pakolt, beszélgetett, vigyorgott, és kapott matricákat is. Ezután hazáig gyalogolt a járdán a babakocsi mellett, de megpróbált felszedni közben minden csikket, falevelet, kavicsot, a saját lecsöppent nyálát és hasonló finomságokat. Nagyon élvezte. Én azért örültem, amikor elértünk a kapuig.

A lába valahogy időközben 23-as lett, és ezúton is mondok köszönetet, Julcsiéknak a sok-sok ruháért, Andris most minden reggel a szürke mellénykében virít, míg Rézit sétáltatjuk, gondoltam lefotózom majd, de addig is köszi szépen.

Andrisról is teszek fel nemsokára egy vacsorázós videót, nagyon belejött a darabos ételekbe, két szelet sonka egy rendes adagnyi tésztával meg se kottyan neki.