St. Blasen és környéke - Nyaraláááááás

Rövid megingás után péntek reggel, akarom mondani délelőtt, akarom mondani épphogy dél előtt elindultunk nyaralni. Murau előtt van Ausztriában egy kis hegyi falu, St. Blasen, ahol a barátainknak van egy síegyesületi vendégháza. Ott töltöttünk el hat napot a prágai barátainkkal, sőt néhány napra még Huck és Juci is eljöttek. A ház egy patak partján fekszik, a hátsó kertben két ló legelészik, autóba szállva 3 percre van a grebenzeni sípálya, kb. negyed óra Murau, a több mint 700 éves kisváros, kedvelt síelőterep. A környéken van néhány vendéglő a domboldalon, általában játszótérrel, aztán ott volt a szomszédos St. Lambrecht, kastéllyal és középkori szűk utcákkal, de oda csak bevásárolni jutottunk el. Jártunk viszont a grebenzeni sípályán, ahol nyáron bobpálya üzemel, alul pedig egy étterem szuper gyereksarokkal, sőt egész regiment kisautóval és 1 euróért az épület előtti ugrálóváras, trambulinos, gokart-biciklis (?), zárt játszót is lehet használni, de nagy melegben kiváló a tehénlegelő melletti kis locsolós fa játszó is. A cipők is hamar megszáradtak, Andris keze és hasa is megmelegedett egész hamar. A bobpályát mi még kihagytuk, én főleg a libegőzést nem vállaltam Andris miatt, talán majd jövőre. Viszont az étterem tényleg tuti kis hely volt, de talán még jobb volt, az innen ötpercnyire murau felé tovább autózva található Sitz di nieder nevű kisvendéglő, ahol egy nagy homokozó, egy kis tó, hinták és újabb vájús locsolós játszót találtunk és egy gazdag hidegtálat ettünk uzsonnára öten (két felnőtt és három gyerek). Ez a leosztás úgy alakult ki, hogy Cukit, pistáék kutyáját megrúgta az egyik ló, és sajnos csúnyán eltörött a lába, Pista éppen a műtétre szállította cukit murauba, Cecilka pedig Nettivel maradt otthon, aki belázasodott. Reméljük mindketten hamar meggyógyulnak, sajnos Nettko még a hazautazás napján is lázas volt, Cukira pedig még vár majd egy műtét, amikor kiveszik azt a csúnya fémszerkezetet a lábából, de utána, ahogy ismerem újra elemében lesz.
Jártunk még Mariahofban is, ez is negyedórányira volt a háztól, ahol egy kis Vivarium üzemel, akváriumban halakat és kígyókat, krokodilt, békát lehet nézegetni, közben lehet uszodázni egyet, és kint pedig van egy hatalmas területen kis tó, játszótér és háziállatok, úgyismint nyulak, birkák, pónik és malacok, na meg a tavon kacsák. Murauban is játszótereztünk, meg játék-könyvesboltban is voltunk, ebédeltünk és sétáltunk egyet.
Most nagyjából minden programunkat elmondtam, ja nem, mert az egyik reggel felsétáltunk a gyerekekkel a helyi iskoláig, ami az erdő szélén van, az erdőbe már nem jutottunk be, mert minden gyerek kivolt.
Andris külön kalandtúrán vett részt, az első nap a ház melletti meredek patakparton zuhant le kb. egy métert, szerencsére nem a patakig, az jó 4-5 méter lett volna, plusz egy köves, fürge patak, bele se merek gondolni, ezt megúszta néhány karcolással és csaláncsípéssel. Az erdőszéli kiránduláson egy jól irányzott vetődéssel mentettem meg a - kis túlzással - szakadékba zuhanástól, végül tegnap NEM harapta meg egy nyúl sem, ezért pofára esett a kavicsos úton, tiszta seb lett az arca.
Érdekes hatással volt ránk a hegyi levegő. Egyrészt kiegyensúlyozta az időjárást, ezért se igazán melegünk nem volt, de nem is fáztunk, egy kardigánnál több még a hidegebb napszakokban se kellett. Másrészt valahogy kevésbé voltunk fáradékonyak, és bár nem aludtunk többet, mint otthon, de nem kóvályogtunk estére sem, jobban kipihentük magunkat, és Lacival ezt is a jó levegőnek tudtuk be.
Köszönet a lehetőségért a Snowline egyesületnek! :)
Fotók itt.