"NEMANYA!"

- hangzik el ma már századszor. Most épp a liftben állunk az elsőn, én a nyitott ajtót tartom, próbálom rávenni Blankát, hogy szálljon ki, menjünk be a lakásba és a második túrórudit már ott egye meg. Kicsit remélem, hogy addigra elfelejti a rudizást, és inkább megebédel. Tíz perc múlva egy óra, aki ismeri a (korábbi) napirendünket tudja, hogy Blanka ilyenkor szokott elvonulni másfél-két órás ebéd utáni alvására.

Most tehát a liftben ordít, hogy "nemnemnemnem", én néhány légyszíves után felvetem, hogy de akkor megfoglak és kiteszlek, azt akarod? Nem. Még egy légyszíves. Semmi. Kirakom a liftből, kiügyeskedem a babakocsit is, két méter után banyika felkéredzkedik, felveszem, mire azon kesereg, hogy hogy fogom vinni a motorját. Az ajtóig tartó 10 métert a következőképpen tesszük meg: Bal kezemmel és csípőmmel Blankát tartom, ugyanitt hozom a motort is, jobb kézzel lavírozom a babakocsit. Bejutunk a lakásba, ott már önként vetkőzik le, aztán megeszik még egy fél túrórudit. Nagyjából fél óráig szent a béke, amikor is ki kell szívnom az orrát, csípős orrcseppel cseppenteni és lefektetni aludni. Egy szó nélkül elalszik mondjuk. Andris meg az orrszívás, átöltözés, fektetés alatt egy szó nélkül heverészik a pelenkázón. Majd lesz ő is kétéves...

Ha azonban Blankának jó napja van, nagyon jól elvagyunk hármasban, szó nélkül eljátszik vagy elrajzfilmezik, amíg én Andrist etetem vagy altatom, az esetek többségében szót fogad és figyel rám.

Persze a rossz napokon is elboldogulunk, csak kicsit fáradtabban ér véget a nap. :)



"NOMUM!"

- I can hear her saying it for the 100th time today. We are standing in the elevator on our floor, I am holding the door open and trying to convince Blanka to step out of the elevator, enter our own flat and make her eat her second "túrórudi"* at home. I have a slight hope that by then she will forget about it and decides to have lunch. It is ten minutes to 1 p.m., if you know our (ideal) timetable, Blanka usually takes her 90-120 minute afternoon nap at this time.

But right now, she is just standing in the elavator and shouts: "NONONONO", I ask her nicely a few times, then I suggest to her that I will just simply lift her up and take her out of there, is it what you want? No. I ask her again. Nothing. I lift her out of there, I pull the baby carriage out too, after walking 2 meters she asks me to take her up. When I do she starts to moan about her plastic baby motor-cycle and how am I gonna hold it too. The rest of the way I look like a christmas tree walking home: in my left arm and on my left hip I am holding Blanka, and also I hold the motor-cycle in my left hand, with my right hand I am navigating the baby carriage.
Once we arrive home she takes her clothes off by herself, then she eats another "túrórudi". For 30 minutes everyone is quiet, then I need to suck her nose**, give her the nose drops that burn a bit and I have to put her down to sleep. She is asleep in a second, that is great. During all the nose-sucking, dressing and putting to bed Andris is quietly lying around on the changing table. Sooner or later he will be two years old as well...

But whenever Blanka has a better day, the three of us are doing really fine together, Blanka plays a lot by herself, or she watches some baby cartoon, while I am feeding Andris or trying to make him sleep. Usually Blanka pays attention to what I tell her, and she obeys to my requests. On our worse days we get along as well, only we are a bit more tired in the end. ;)

*special hungarian candy stick, it is a piece of curd cheese coated with chocolate
**in Hungary we do it with a special tube with the help of the vacuum cleaner, which is scary but very effective