Andris születése

Anka születése kapcsán végre rászánom magam, hogy ezt is beírjam.

Szeptember 29-én, három nappal a kiírt időpont előtt szerencsére már 1 centire kinyílt a méhszáj, ami addig teljesen zárva volt. A hasamat hetek óta nehezen cipeltem már, mint utóbb kiderült jól telepakolódott gyerekkel. A nyíló méhszáj és Andris várhatóan nagy méretei miatt az orvosom felajánlotta, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból, én meg kaptam az alkalmon. Körüljárta a méhszájat, és azt ígérte ez két napon belül elindítja a szülést. Ezután haza kellett mennem és figyelgetni, hogy vannak-e fájások. Déltől 6-7 perces fájások kezdődtek, de csak ha feküdtem és arra gondoltam ez megint csak jóslófájás. Aztán 3-ra visszamentünk, szerencsére tovább nyílt a méhszáj, amit kicsit előrébb fordított most az orvos. Csináltak megint ctg-t, ami nem mutatott fájásokat, de csak azért mert rossz helyen volt a fájásmérő, hiszen most már egyértelműen éreztem a fájásokat.

Az orvos úgy engedett el, hogy 6-ra behívja a szülésznőt a kórházba és jön ő is, mi még menjünk haza a táskáért, zuhanyozzak egyet és menjünk be mi is 6-ra az istvánba. A kocsiban már éreztem, hogy komolyodik a dolog, 4 percesekre saccoltam a fájásokat, már ki se mertem szállni a házunknál, Laci szaladt fel a köldökzsinórvéres csomagért, a többi már a kocsiban volt. Mikor közeledtünk a kórházhoz felhívtam a szülésznőt, hogy jöjjön előbb, mi is mindjárt ott leszünk, mert sűrűsödnek a fájások.
Negyed ötre értünk be, ott kiderült még azóta is tágultam kicsit. Még épp öltöztem, mikor megjött a szülésznő, Zsuzsa, jó kedve volt, nem is voltak sokan, egy ctg és az időközben megrepedt burok kiürítése után mehettem a kádba, de most nem esett olyan jól mint Blankánál. Felgyorsultak a dolgok, a kádtól kezdve már nagyon erősek voltak a fájások, újabb ctg jött, a szülésznő odazargatta az ügyeletes orvost is, mert andris szívhangja időnként lelassult. Szerencsére csak a fájások alatt, ami normális.

Közben azon aggódtam, hogy a tolófájásokat nem fogom tudni ez alkalommal olyan szépen visszatartani amíg kell, de Zsuzsa mindig nagyon jókat mondott, például elég hamar azt mondta, hogy oké akkor tolhatunk, tehát kb. egy visszatartott tolóval megúsztam. A tolás viszont egy összefüggő fájás lett, mert Andris a méretei miatt szünetekben is feszített, de még ehhez képest is egész hamar kibújt, 5-6 tolás után 18.50-kor a kezét a feje mellé szorítva jelent meg. A gátmetszést megintcsak Zsuzsa ügyességének köszönhetően megúsztam. Ezután némi fáradt remegés és fércelés jött, másfél-két órán át még fent lehettünk a szülőszobán, először hármasban, majd Adrival kiegészülve négyesben. Adri életmentő teáját iszogattam, majd lementünk a csecsemőosztályra, Laci hazament, Adri segített berendezkedni a fél négyzetméteren és indulhatott a banzáj. Andris méretei születéskor: 4460 g és 60 cm.