Újra itthon

A nagyjából zökkenőmentes ovikezdést most egy hét pihi követi, Blanka ugyanis elkapta Andristól a takonykórt, és persze bekruppolt az éjjel. A ma reggel viccesen indult, én Andrist vittem oltani a körzeti gyerekorvoshoz, Laci Blankával a János füll-orr-gége rendelésén kezdett, még jó hogy a múlt héten lett egy kis sárga autóm. (ezúton is köszönet Gabi papának a gyors beszerzésért)

Andris 22-es kis gyógyszandiban (Herold Marci kölcsöncipője, köszi Marci) járta be a várót és a rendelőt, minden nagyon érdekelte. Talán így eshetett, hogy sem a kivizsgálás alatt, sem az oltás közben nem sírt, de még csak el se keseredett. Inkább csak az lepte meg, hogy egy kicsit le lett fogva, de odahajoltam hozzá és mondtam, hogy most kicsit szúrni fog. Azért megnéztem, tényleg kapott szurit a combjába, de észre se vette. Két héttel az első születésnapja előtt 81 cm és 11,5 kg és amúgy imád oviba járni, mindig a kocsijában röhögcsél és nézelődik, míg Banyit átöltöztetem. Néha már csak egyet alszik napközben, és szinte ugyanazt eszi, mint Blanka vagy mi. Megy már neki a kifli/zsömle rágcsálás is, ez kiváló időtöltés a babakocsiban, persze néha ki kell kapni egy nagyobb falatot a torkából. A játszótéren vagy az udvaron szabadonengedve mint egy felhúzható játékautó törtet előre, körbe, föl s alá, csak épp sose jár le, fel kell kapni és hazavinni vagy kocsiba ültetni, különben napestig csak járkálna terpeszállásban miközben nagyokat kurjant és fújtat.

Jobbulást minden kis betegtársnak, és minden vírus ellenére is éljen az ősz és az éjjeli lehűlés!