Ha még kérek, akkor még kérek, jó?

Ez Andris jelmondata ezekben a kora tavaszi hetekben és ezt mindenre tudja használni, általában persze ennivalóra vonatkozik.
Amúgy komoly szociálpszichológiai kísérletbe fogott, amint kiér az utcára sorban szólítja meg az embereket, hogy "Te ki vagy?" "Te mit cinálsz? este pedig leül és szorgosan beírogatja a Statisticába, majd időnként lefuttat egy t-próbát az addigi adatokon. Általában a húszas éveik végén járó férfiak és a hetven feletti nénik reagálnak azzal, hogy bemutatkoznak és/vagy visszakérdeznek. Ja, és nem muszáj ám, hogy a kiszemelt alany a járdán közel haladjon el mellettünk, az is elég, ha az utca túloldalán a kocsijában letekert ablaknál ücsörög.

Blanka majdnem 8 hetet bírt folyamatosan az oviban, majd pont mikor eldöntöttük, hogy a négynapos hétvégén Prágába megyünk, mind a ketten jól benáthásodtak, de szerencsére senki nem sípolt, Blankának is csak egy félkomoly kruppos éjszakája volt. A Mackóvárat még mindig szereti, egyedül az otthoni játék hiányzik neki időnként, de valahogy azt is egyre jobban be tudjuk illeszteni a reggelekbe és estékbe. Számomra durva tempóban elkezdett a betűkkel ismerkedni, eddig ugye leírogatott egy-egy betűt, most már kezdi elolvasni, amit csak lát, és egyre többször leül "írni". És aggódtam, hogy nem sokat rajzol mostanában, erre a múltkor egy nagy adag rajzot küldtek haza az oviból, úgyhogy megnyugodtam, rajzban még megvan a nagyszoknyás, színes, de főleg rózsaszínű hercegnős/barátnős világ.

Andrissal az idő 80%-ában szépen eljátszanak, ilyenkor tényleg kettesben lehet őket hagyni, mondjuk ha nagy csend van, akkor rájuk nézek gyorsan, nehogy valami nagy mutatvány legyen készülőben. Ha viszont úgy döntenek, hogy ketten birkóznak egymással, akkor mindenképpen ott állok a pálya szélén, és őrzöm a testi épségüket, valahogy így: "Andris ne szorítsd a nyakát!" "Blanka húzd ki a lábad!" "Ne az asztalnál gyerekek!" "Finoman, finoman!" "Ne boruuuulj!" Sose fogom fel, hogy hogy ússzák meg sérülés nélkül, nyugtassatok meg, hogy minden testvér csinál ilyet, és nem lehet komoly bajuk, pont olyanok mint a kutyakölykök, ja és ha összedúcolnak, vagy valaki beveri valamijét, akkor a másik ad rá puszit. Irtó cukik tudnak lenni.

Szóval jártunk Prágában, a két nagylány reggeltől estig eljátszott egymással, Andrist is bevették néha, de azért még mindig elég sokszor gurult be Andris azért, mert őt kihagyták, Nettivel is egyre jobban megvoltak, de volt még hajtépés, boksz ilyenek. A hazaindulás reggelén, azaz a negyedik napon kezdett el Netti visszaütni Andrisnak, aki ezen persze eléggé meghökkent. Viszont kiváló partnerek voltak a rajzfilmnézésben, akár négyesben, akár korosztályos bontásban. Voltunk megint az állatkertben, immár babakocsi nélkül, de a felét se jártuk be, a játszótérig meg el se jutottunk, bevallom én majdnem rosszul lettem az éhségtől, mire a szuper kajázóhoz visszaértünk, szóval jól bírták. Láttuk majomBlanka és majomAndrist, ezt le is fotóztuk. :)

Jártunk egy erdei játszón is, gyakorlatilag ez volt az első igen kellemes tavaszi nap, volt favonatozás, láttunk lovasrendőröket az erdőben, volt őrült motorozás, rohangálás és végül nagy-nagy ebéd a helyi olasznál.

Andris egy fülgyulladással megnyerte az elmúlt hétre a három nap budakeszi, két nap itthon társasutazást, úgyhogy szegény szüleim jól elfáradtak, és én is kb. délután ötre értem abba az állapotba, hogy ha még egyszer megkérdezi ugyanazt az öcsi hatodszor is, akkor kiszaladok a világból, de végül nem szaladtam, itt vagyok és remélem sikerült bepótolni a nagy lemaradást a blogon.

Áprilistól heti napi hat órában dolgozom, de azért legalább Andris három éves koráig igyekszem kitartani a blogírással, hiszen az a cél, hogy amit az ő emlékezetük még nem tárol el tutira, az itt meg legyen örökítve, még ha az én szemszögemből is.

Egy találóskérdés ide a végére: Hol készült ez a fénykép?