7.20

Ez az az időpont minden hétköznap reggel, amikor még úgy tűnik, hogy sikerülhet 8 óra előtt kicsivel (10 perccel) elindulni és mindenki - de főleg én - időben kezdheti a napot a "dolgozójában". 7.20-ra általában már mindenki ruhában van, zizeg a nappaliban, leadta a reggelirendelést, a hátizsákok bepakolva, szóval úgy tűnik minden sínen van, és még maradt 30 perc reggelizni, vitaminozni, fogat mosni és felvenni a 76 réteg kinti ruhát. Sima ügy. 30 perc! De valahogy még sose jött össze, hogy 8 óra előtt leérjünk az autóhoz, valakinek biztosan beindul a perisztaltikája a belében, ez általában Andris és cserélhetem a pelenkát, közben Blanka egy tapodtat sem öltözik, sőt inkább visszamerül valami játékba, vagy még gyorsan valaki leissza a ruháját, ez nemcsak az átöltözés miatt jelent időkiesést, hanem azért is, mert kitűnő hiszti-alap. Néha Andris kijelenti, hogy ő akkor köszöni szépen, de itthon dolgozna ma, aztán amint meglátja a motort a gangon, már nem kll győzködni. Egyszer sikerült 8.02-kor kilépni az ajtón, de akkor vissza kellett jönnöm az autótól valamiért, szóval ugyanúgy maradt a 8.10 és 8.20 közötti indulás.
Ha a Laci itthon van reggel, akkor segít lejutni az autóhoz is, és utána indul a villamoshoz. Ez az autóban heves érzelmi reakciókat vált ki Andrisból, ami egészen addig tart, míg be nem indul a Maszathegyes lemez, áldja meg az ég Varró Dánielt és a többi kedves szerzőt. Ezt hallgatjuk már pár hete minden reggel és délután, "szúr a párna, nyom a paplan, egyszerűen tarthatatlan!". Közben mindig beszélgetünk is valamiről, és mikor épp befejezünk egy kérdéskört, akkor rögtön reklamálnak, hogy kapcsoljam vissza, de rögtön.
A bölcsis és ovis elválás már senkinek nem okoz semmiféle traumát, még én is megszoktam, hogy Andris csak hébe-hóba ér rá a puszi-ölelés típusú elköszönésre, a legtöbbször be kell érnem egy dobott puszival vagy a cuki kis hátával. Blanka a héten egy napot a Mamáéknál pihent, mert kicsit taknyosabb volt reggel, meg nyűgösebb is, egy gyors fülhőmérőzés után úgy döntöttem, hogy a 37,3C feljogosítja egy kis pihire. Szerencsére estére már nem is volt náthás, másnap gond nélkül ment oviba. Játszik a többiekkel, főleg a Dorkával és heti kétszer Nórinál tornázik, hátrabukfencet, hidat, spárgát, cigánykereket tanulnak, szereti nagyon.
A hét legviccesebb eseménye számomra az volt, mikor Andris este törölközés közben a kukijával beszélgetett, illetve csak beszélgetett volna, mert elég hamar konstatálta, hogy "Anya, ez nem beszél!" (Bocs, Andris, ha idejutsz az olvasásban és akarod, akkor kitörlöm ezt a részt.) .