Kopasziget

A tavaszi szünetet kihasználva kivettünk mi is két nap szabit a Lacival, hogy együtt lehessünk a gyerekekkel kicsit és mivel ilyen szuper időnk van, ezért nagyon jól sikerült az eddigi másfél szabadnap.
Szerda délután Andris bölcsis zsúrján indítottunk, itt csak ketten voltam Andrissal, Boriék látták vendégül a gyerek- és felnőtt sereget, mi szülők meglepően sokat tudtunk beszélgetni, volt némi vita a manók között, de nem kellett folyton utánuk szaladgálni.
Aztán csütörtökön miután leróttuk köreinket az okmányirodán, elindultunk a Kopaszi gátra, amit Andris egyszerűen csak Kopaszigetnek hív (a MArgitszigetből és a Hajógyári szigetből kiindulva). Van még ilyen vicces mondása, a Millenárist általában Milyen máris-nak hívja. A Kopaszigeten, ha ismeritek elég pici a játszótér, de szerencsére hétköznap délelőtt még pont jó volt a gyerek-mászóka és a gyerek-homokfelület arány. Viszont egy csomó minden mást lehet itt csinálni: piknikezni a takarón, kavicsot dobálni a Dunába és persze biciklizni és motorozni ezerrel. A múltkor labdát is vittünk, ez kb. 50 méter rugdosás után pattogott le szép lassan a vízbe. Akkor Andris mindenkinek azt mesélte, hogy beesett a Dunába a labdánk. Elég furán néztek rá. Szóval labdát csak a parkoló melletti részen érdemes elővenni. Vagy csak mi vagyun ilyen bénák. :)

Egy nagy délutáni szunya után rögtön vacsorázni indultunk, jó messzire merészkedtünk a Rómain, egészen a Békásmegyeri partszakasz végére, ahol a Hullám vendéglőbe tévedtünk be. Persze ez itt sem főszezon még, tök üres volt a hely, ehhez képest hamar megvolt a kaja és nagyon finom is volt, olyan vendéglős menüjük van, jó kis adagokkal és gyerekbarát környezettel  és személyzettel. Van egy pici játszótér féle, kint pedig lehet szaladgálni és pitypangot fújdogálni a gáton, és az úton alig van autóforgalom, úgyhogy itt is lehet bringázni.

Ma délelőtt még jobban belassultunk, bár Laci még egy kört futott az okmányirodán nyitáskor és a parkolómatricákat is elintéztük az utca túloldalán, de végül egy rövid bambizás után csak 11 után vágtunk neki a nagy szabadságnak. Egészen a mammutig jutottunk, ahol azzal szembesültem, hogy ami a cipőméretet illeti kezdenek durván összeérni a gyerekek. Mind a kettőjüknek 10-11-es crocs-ot vettünk, Andrisra kicsit nagy, de nem esik le róla, Banyira meg éppen jó ez a méret. Íme a bizonyíték, ha kedvet kaptok, a Hervisbe menjetek, ne az Overlandbe, mert itt egy ezressel olcsóbbak a crocsok és nagyobb a méretválaszték is egyelőre.