Mellékhatások tekintetében

Andris pár napja antibiotikumot szed a bacis torkára, és ilyenkor a javulás jeleként és - szerintünk - az antibiotikum mellékhatásaként mintha kétszer annyi energiája lenne, mint egyébként, és azt mind jó le is vezeti. Íme egy példa a levezetésre:

Blanka kapott egy levelet Marcitól, úgy tűnik Marci Blankát szeretné feleségül venni, és majd együtt lesz cukrászdájuk. Bár pont a múlt héten mondta nekem Blanka, hogy neki nem lesz férje, de gyereke lesz, aki viszont nem fog óvodába járni, hanem mindig bemegy vele a cukrászdába dolgozni. A cukrászdából mindig visz a családtagoknak, barátoknak sütit és ennivalót, például a Mamának is, hogy ne kelljen felkelnie. Hm, szép kis kilátások, igaz?

Azt hiszem még nem írtam róla, hogy Andris is elkezdett rajzolni, mondjuk sokáig nem köti le, hiszen eddig még mindig csak párhuzamos vonalakat rajzolt, de azt szépen határozottan.
Andris óriásit fejlődött az elmúlt hetekben abban a tekintetben is, hogy a belátás jeleit mutatja, vagyis számol a következményekkel, főleg ha fel is hívjuk rá a figyelmét. Például mikor (Dr.) Kinga mondta, hogy inkább ne igyon most tejet a hasa miatt, akkor délután lefekvéskor egy korty tej után eszébe jutott, rákérdezett, én újra elmondtam és visszaadta a cumisüveget, nem ivott már belőle, pedig 3 deci alatt nem nagyon szokott megállni.

Az utóbbi egy hét a kialvatlanság jegyében telt/telik, és nem csak nálunk sajnos, Enikőék is maguk mögött tudhatnak néhány nehezebb éjszakát. Minket az tartott ébren, hogy Andris most a torokgyulladás miatt éjjelente még az átlagosnál is jobban horkol, sőt időnként valamitől mintha nem is kapna levegőt, aztán nagy köhögésbe kezd, ami egészen az öklendezésig folytatódik. Úgy tűnik az antibiotikum, ha lassan is, de elkezd javítani a helyzeten, és talán ma már nem lesz fent senki a hörgések miatt. Tudom, tudom vannak itt, akiknek egész pici babájuk van, vagy nagyobbacska, de nem alvó gyereke(i), azok nyugodtan legyintsenek, hogy "ezek meg mit panaszkodnak", de nekem már-már az újdonság erejével hatott, hogy mikre képes a kialvatlanság. Egyrészt a harmadik kialvatlan napon mondjuk már csak egy dologra tudok figyelni, ezért ha valamiben megzavarnak, akkor kezdhetek keresgélni, hogy fél perccel azelőtt éppen mit is akartam csinálni. Persze egy szimpla ásítást még csak-csak sikerül befejezni. Másrészt újra megtapasztaltam, hogy a mikroalvások mennyire fincsik tudnak lenni. Az a tíz biztos másodperc, amíg a pirosnál várakozok lehunyt szemmel az autóban reggel, vagy a rózsakert lépcsőházban a hosszabbik lépcsősorokon baktatni az ebéddel a kezemben csukott szemmel felfelé, hmm, de jól tud esni.
Holnap új hét kezdődik, új éjszakákkal, amiket akár át is lehet aludni.
Végül itt egy kép egy reggelünkről, amikor már mindenki indulásra kész, de még lopnak maguknak két percet a mucik egy mesére Lacival a kanapén.