Járókázás

Andris imádja a járókát - ha jól belegondolok kevés dolgot nem szeret. Van benne egy szuper játszószőnyeg, amire lehet mindenfélét akasztani, és pár napja észrevettük, hogy elkezdett nyúlni a játékok felé, megfogja, már amennyire tudja és aztán persze nem tudja elengedni. Mondjuk az, hogy megfogja az túlzás, inkább köröz körülötte véletlenszerűen a kezével, mint egy leszállni képtelen pilóta a leszállópálya felett. Aztán bentről az irányítók rimánkodnak neki, hogy "gyerünk, gyerünk egy kicsit közelebb, majdnem megvolt, na még egyszer", és aztán landol is a nagy keze a játékon.
Szoktunk simán a földön is játszani, és az is elszórakoztatja még, ha teregetek, takarítok körülötte és beszélek közben hozzá, de Blankát senki sem tudja überelni, ha ő ott játszik körülötte, akkor aztán nem unatkozik, sőt láthatóan boldog tőle és nagyon figyel minden mozdulatot. És én is figyelek minden mozdulatot, mert a múltkor például azt játszotta a Blanka, hogy az Andrist a lába közé véve ment el felette.
Andris emelgeti már a lábát is, és az egyik oldalra el-el fordul, de azt hiszem ez még nem sokat jelent, innen még messze van az átfordulás, ráadásul, ha ő is olyan lesz, mint Blanka, akkor nem sokat fog forgolódni, inkább hamar négykézlábazik majd.