A majomházba menekültünk, ott megszáradtak a kabátok és nadrágok a melegben, és mire kiértünk el is állt az eső. Utána bementünk az elefántházba, megszoktuk a bűzt és megnéztük a nagyobb állatokat, úgyismint elefánt, orrszarvú, gazella, zsiráf. A kicsiket igyekeztem elkerülni, mert egy óriási csótányokkal teli terrárium nekem nem annyira jön be, mint a zsiráf, aki ha nem lett volna ott a rács, simán kikapja banyi kezéből a banánt.
Mikor kiértünk megint, akkor már csak időnként csepergett egy kis eső, megnéztük a tigriseket, a leopárdokat és a lustálkodó oroszlánokat, egy szerencsétlen bolond medvét és aztán valami hangos zenét hallottunk és szaladtunk a fókákhoz, mert fóka show volt, kerestünk helyet a tömegben, kb. 20-an voltak. Andris szinte végig kiabált, mikor látta a fókákat akkor azért, mikor nem, akkor meg azért. Aztán még egy gyors vizit a fókákhoz alulról, majd a jegesmedve talpát néztük meg, amint kilóg a barlangból és utána tűz haza.
Legközelebb balra kezdünk és akkor megnézzük az akváriumot is ígérem, most kicsit eltájoltam magam az elején Eszter. A fotók telefonnal készültek, és az volt a legdurvább, ahogy a tigris megnézte magának először Andrist - ezt sikerült is lefotózni, aztán meg Blankát - sajnos ez nincs meg, a telefonom még lassabb, mint a tigris.

5 comentarios:
Csak ne nagyon szoktasd őket az állatkertbe, mert itt kertben is keresik a párducot mega tigrist. És nem tudok ellenálni...Bár lehet, hogy csak egy eukonform nemkerek akvárium lesz belőle.
Tedd ki a plüsstigriseket rács mögé!
a fókashow zseniális, viszont nekem mégis vhogy nagyon nyomasztó volt az egész állatkert (okt.ben voltam), pár állaton látszott, hogy eléggé be van fordulva.
Defoe, a mackó teljesen kész volt, két lépés előre, fordul, két lépés előre, fordul, két lépés előre.....még jó hogy a mellette lévő tavon volt egy kacsapár, és inkább azt nézték a gyerekek,Andris meg elszórt chips-darabok szedegetésével szórakoztatott, szóval hamar léptünk a medvétől.
jancsi és juliskázott? :) én vmi farkasfélére (vmilyen kutya volt asszem a neve) emlékszem, aki az üvegfal mellett járkált fel-alá, miközben egy nagy csapat gyerek sivítozott előtte, meg valami nagyvadra, ami üveges szemmel nézett a semmibe a köpésnyi, lepusztult kifutójában. én egy darabig biztos nem megyek a zooba.
Publicar un comentario