Az utcánk

Szeretünk itt lakni, olyan ez az utcarész, mint egy nagyobb társasház. Irhatnám, hogy mint egy falu, de ezt nem tudom meggyőződéssel írni, mert világ életemben pestlőrinci ill. II. kerületi bejelentett lakcímmel rendelkeztem csak. Mindenesetre van itt kisbolt, zöldséges, patika, képkeretező, zálogház, antikbolt, keleti lakberendezési bolt, gusto kávézó, bambi kávézó, virágosági, antikbolt, báv(?) és legalább 23 fodrászat.
Valószínűleg az idilli hangulat miatt az összes közszolgáltató cég, akinek van a földben vagy a házakban futó kábele kötelességének érzi, hogy évente 3-5 alkalommal ide települjön és az utca kisebb-nagyobb szakaszát (including sidewalks) felbontsák úgy 4-8 hétre. Szerencsére a macskakövet mindig gondosan megőrzik és gondatlanul visszarakják, így aztán időnként lehet jönni és azt is külön javítani.

De félre a cinizmussal! A hét elején végre megérkezett a megrendelt piros dömper és a markoló is a ház elé. Ugyan parkolóhelyet csak 20 perc sétányira lehet találni, de megéri, hiszen ha végre kijutunk a betegségek ellenére a házból, akkor van mit nézni. Egészen közelről láttuk ma reggel a markolósbácsit, amint törte a követ, a munkások meg rakták szépen sorba. Persze, vigyázzanak is rá, kell az még, olyan hangulatos.

Remélem a következő bejegyzés nem arról fog szólni, hogy milyen ügyesen fürdenek hideg vízben is a házban lakó gyerekek, és milyen ügyesen alszanak fűtés nélkül december közepéig, addig tart ugyanis a gázművek fővalamicseréje az utcában. Amúgy én azt se bánnám, ha az új évet is markolóstul köszönthetnénk, feltéve, hogy cserébe nem lenne folyton beteg valamelyik gyerek.