Még a végén felnőnek

én meg nem írok róluk semmit, aztán huss eltűnik minden gyerekkori emlék.

Blanka járt 2x3 napot oviba januárban, aztán azóta arra várunk, hogy kiderítsük hol és mikor kéne kivetetni az orrmanduláját, lehetőleg minél előbb és minél normálisabb kórházban, addig viszont nem ovizhat, és nyilván utána sem egy darabig. Mondjuk a BKV sztrájk alatt például egyik óvónénije sem járt be, mert messze laknak, emiatt összevont csoportban voltak egész nap, persze hogy utált ott maradni. Mondjuk lett egy igazi ovis barátnője, az Annuska, aki kicsit idősebb nála, és rajzolt is neki, meg babáztak együtt, a Ciluska meg fogat mosni tanítgatja, szóval nem érzi már magát annyira elveszettnek, de azért ilyen összevont csoportos napokon mindig az ajtóban lesett, siettem is mindig érte. Itthon egész nap meséket kell eljátszanunk jelenetről, jelenetre, mondjuk a jancsi és juliskát csak addig, ahol boszorka voltát felfedi az anyóka, mert ott vagy jancsi vagy juliska csúnyán elveri, így a hosszú fogság és happy-end törölve, rögtön a happy-end-re ugrunk. Igazából minél többször játszunk el egy mesét, annál valószínűbb hogy valami változik benne. Minden szereplő a plüssállatok, babák közül kerül ki, és mindig vannak nézők is, merthogy az egésznek kerete van, az előadásra érkezünk meg, esetleg még buszozunk is előtte, ruhatárba is megyünk, a végén tapsolunk, ebbe öcsi is mindig beszáll. Blanka továbbra is sokat dalolászik, költi a sorokat, ahogy én szoktam nekik hülyéskedni, nagyon ötletes néha. Meg van róla győződve, hogy a lányok nem járhatnak nadrágban, ezért néha nekem is beszól, és néha nehéz rávenni, hogy ne egy szál harisnyában és szoknyában menjen ki a mínusz 2 fokba. Rövid velencei wellness pihenésünkön nagyon élvezte a vizet, már egyedül csúszdázott le a gyerekmedence oldalán, ami csúszkának van kialakítva, és imád lubickolni az apjával. Viszont nagyon nehéz megtörni az akaratát, még a napi rutin dolgokért is rimándkodni kell, vagy valami konkrét dologgal motiválni, pl. hogy elmenjen reggel pisilni, néha nagyon fárasztó tud ez lenni.
Andrist az utazás nagyon elvarázsolta, mármint az ottani újdonságok, például nem hittem volna, de alig evett az étteremben, mert inkább élvezte a nyüzsgést, addig produkálta magát, míg legalább két asztaltól "hajtottak rá" a bácsik-nénik, imád a középpontban lenni. Míg egyszer végigmentünk a hosszú folyosón a szobától a fürdőig, addig már utolérte a híre, hogy itt az integetős kisfiú. Igen, ezzel el is érkeztünk a beszéd-metakommunikáció témához, inkább ez utóbbira épít még mindig, bár sok szót mond már, kezdek megnyugodni, hogy egyszer ő is fog beszélni. A kecskeméti bébiételes üvegen a babára mondja, hogy BABA, a KKKK jelenti nála, hogy kapcsold be /ki igény szerint, a gombot a liftben, a kérem-et; az AJA egyre jobban hasonlít az anyára, a zöldségeshez mikor beszaladok, akkor ott énekel mögöttem, hogy AAAJJJA, GYEE, de hát ez már régi nóta, ja mondja azt is hogy SZA =szia, és AKKA azt jelenti Blanka. A vizet amúgy hihetetlen módon élvezte, attól féltem, hogy ott is ficánkol majd és nem bírom majd megtartani a kezemben, de nem teljesen lenyugodott a vízben, úsztam vele úgy, hogy ült a kis beülős úszógumijában, szinte hason, és én hátulról toltam úszva, mint egy úszódeszkát, nézelődött, dumált az emberekhez. Aztán kivettem a nagy úszógumiból és csak a karúszóban húzgáltam hason meg háton, háton a fejét is bemerítette, csak az arca volt kint, figyelte a víz alatti hangokat, hason meg jókat ivott a vízből. Amikor kijöttünk, talált egy apukát, odaállt elé és tapsolt, ez nála azt jelenti, hogy "milyen ügyes vagyok". Ja, igen, szóval a metakommunikációja elég fejlett, bólogatás és nem intés fejjel az nagyon megy, bármit kérdezel, arra határozottan tud ezzel a két jellel válaszolni. Orrszívás után, vagy épp rosszalkodás után megtapsolja magát, csip-csip csókázik, énkiskertetkerteltem-ezik, továbbra is stevie wonder stílusban táncol nagy komolyan, és ehhez elég ha szirénázást hall távolról. Viszont Velencén nem aludt, illetve mindig 1,5 órás ordítással fűszerezve aludt el vagy vissza, emiatt mi kétszer olyan fáradtan értünk haza, mint amilyenek voltunk előtte, persze ők is azóta nagyokat alszanak itthon délután.
Fotókkal is lemaradásban vagyok, de maradjon már valami holnapra is, jóéjt!