Andris ül, én nem

Nehéz időt találni naplóírásra, mert hirtelen jó idő is lett, na meg Andris ül és mászik és mindenhova eljut. Most éppen a reggelimaradékos tányérok gyűrűjében pötyögtetem a gépet, elindítottam egy csomó videófeltöltést, és majd fotókat is válogatok. De jöjjön a lényeg.

Andris kb. két hete kezdett el támaszkodás nélkül felülni, mára egész stabilan ül, persze ha fáradt vagy ha valaki/valami kilendíti az egyensúlyából jó nagyokat huppan. A mászása is tökéletesedik, élvezettel fedezi fel a lakás minden pontját, tegnap reggel például a fürdőszobát mászta körbe alaposan, megkapirgálta a retkes lefolyót, majd elindult a rézi ágya felé, ott jól összeszőrözte magát. Általában nagyon érdekli a rézi is, a rézi meg hol hagyja magát, hol az utolsó pillanatban arréb vonul, ezen andris persze jól megsértődik. A felállást is gyakorolja már A., úgyhogy leraktuk az ágyát az alsó állásba, ettől aztán mindenkinek fáj a dereka, merthogy az esetek felében hajnali 4-5 között van egy sírós műsora Andrisnak, félóra, egy óra, mikor-hogy, de egyre jobban bírjuk, és közben reménykedünk, hogy a következő éjjel sima lesz.

Blanka egyre engedékenyebb Andrissal, már egy csomó játékát kölcsönadja, persze vannak tiltott játékok és területek, amit csak akkor próbálhat ki Andris, ha banyi nincs itthon. Volt egy újabb dackorszakos fellángolása, ezt a miniovis jánoska hatásának is betudhatom, de lehet hogy amúgy is jött volna egy ilyen korszak, szóval csapkodás, kiabálás, helyből dacolás a mindennapi rutindolgok esetében, de múlóban van. Ehhez kellett pár összeveszés és kibékülés, meg sok-sok együttlét, és a "jánoska-stílus" néven nevezése és elutasítása. Hétfőn Banyika életében először hányt, most épp úgy áll a helyzet, hogy egy napi diéta után minden rendben, nem volt láza sem, szóval valószínűleg csak gyomorrontása volt. A tegnapi diétát úgy kell elképzelni, hogy reggelire kis szünetekkel bevágott három szelet vajas-lekváros kalácsot, aztán ebédre és vacsorára mama-féle gyógylevest evett, és este már kapott tejet is. Szegényke nagyon elesett volt a hányástól, nem is tudta elmondani, hogy mi a baja, de sejtettem, hogy a hasa háborog, utána viszont hamar jobban lett, és mintha elfújták volna a rosszkedvét csacsogott és vidám volt. Ilyen szempontból jó beteg, mert általában elfogadja, hogy ha épp valami gyógyszert kell bevenni és amint jobban van kész van mindenféle ugrálásra, játékra stb.

Itt egy elfuserált videó banyi "ajtón utazásáról", azért elfuserált, mivel sikerült elfordítva felvenni, de sebaj, nektek is kell egy kis nyaktorna ennyi olvasás után.



Banyi húsvétra biciklit örökölt, és fél nap alatt megtanult vele menni és visszafordulni (persze pótkerekes bicaj), szerintünk ő a világ legügyesebb gyereke, és persze egyáltalán nem vagyunk elfogultak. Itt egy felvétel, amin Lilkóval bicikliznek, motoroznak, Lilivel is nagyon gondoskodó banyi, még az innivalóját is a szájába adta ebédnél, és folyton ölelgeti.



És itt egy felvétel "bárhány"-kedvelő nagyszülőknek:



Folyt.köv.