Tavasz

Andris halad előre, bárhová eljut, csak meg kell látnia valamit, ami érdekli - cipő, labda, lábujj, esetleg egy játék - és már indul is, először úgy tűnik, mintha négykézláb menne, de aztán hamar hason gördülés lesz belőle, kicsit brékesre véve a figurát. Átgázol mindenen, legyen az küszöb, játék vagy épp a rézi vizestálja. Ha megszerzi a céltárgyat, akkor pedig általában beszélgetni kezd vele.
Az éjszakák rendeződni látszanak, ügyesen visszaalszik magától, néha kell egyszer-egyszer a cumival segíteni neki.
A mosolygással már válogatósabb kezd lenni, szigorúan mérlegeli, hogy mennyire ismerős neki, aki megszólítja és ha megismeri akkor jön a vigyor, ha nem akkor nézeget rám vagy simán elkezd sírni.
A reggeli visszaalvást általában már kihagyja, délelőtt tíztől viszont szundít egy másfél órát, és délután kettőtől is másfél-két órát, ha banyi hagyja. Mert azért az egész lakáson átsüvítő "Anyaaaa!" felkiáltásra azért Andris is felébred már és hiába aludt csak szűk másfél órát, onnantól már őt is érdekli minden, ami történik.

Blanka élvezi, hogy egyre többet lehet kezdeni Andrissal, aki továbbra is rajong érte, persze a fizikai tűréshatárig, azaz, ha Banyi épp a kezénél fogva akarja visszahúzni a szőnyegre, akkor azért Andrisnál is eltörik a mécses. Banyi meg azt nem bírja, ha Andris épp nem akarja, hogy fogja a kezét, meg elfordítja a fejét egy jól célzott puszi elől. Blanka általában is simogatni, meg fogni a kezét azoknak a gyerekeknek, akiket szeret, és nagyon zokon veszi, ha visszautasítják, például Marci mindig összetöri kicsit a szívét, ha nem hajlandó vele kézenfogva sétálgatni. Most csak heti kétszer jár oviba, hogy sokat tudjunk kint lenni a szép időben, itt a játszóterezések ideje!
Fotók és videók később.