Brrrrrrrrrrrr és zmm

Szegény gyerekeim augusztus 20-a környékén kénytelenek anyjukat kísérgetni a Duna-partra, mert az anyjuk műrepülő rajongó és ki nem hagyná, hogy 50-100 méter közelségből nézzen száguldozó, forgolódó repülőket élőben. Szerencsére az edzésnapokon még nincs tömeg és ma reggel rézi-séta közben kifigyeltük, hogy épp úsztatják be a kapukat a vízbe, így hát tízórainkat már a parton egy fa árnyékában fogyasztottuk. Mindez így nézett ki: Andris a babakocsiban, Blanka a kezemben. Blanka egyedül tolja befelé a banánt, miközben mutogatom neki, hogy épp hol tart a repülő, mikor hol kell nézni - nehéz egyébként nekik még követni ilyen közelről is, mert a hang előbb ér oda. Blanka eleinte időnként elkeseredett, mert hangos volt, aztán miután meggyőztem, hogy azok a gépek, amik nem húznak füstcsíkot nem olyan hangosak, akkor már jobban bírta, a gépek meg valamiért csak az elején húztak csíkot. Plusz a helikopter kifejezetten tetszett neki, ez pedig ott körözött, és megbíztam Blankát, hogy figyelje és szóljon ha fölénk ér. Mindeközben Andris azért ordított a kocsiban, hogy adjam már neki a banánt, amit a kezemben fogtam. Amikor elfogyott a banán, Andrist vettem fel a hasamra, kicsit azzal a céllal, hogy aludjon (háháááá, persze műrepülők közvetlen közelében!), eközben Banyi bemászott a kocsiba és magára húzta a tetőt, és onnan leste megnyugodva az eseményeket. Andris a hasamról nézte a repülőket, és velem együtt mutogatott, meg táncikált, és csodálkozva nézte, ahogy hűűű-zök meg húúúú-zok. Egy negyed óra után hagytuk ott a repülőket, majd némi kavarodás után kiderítettük, hogy otthon egész elviselhető a zajszint, banyival megegyeztünk, hogy velem alhat a nagyágyon délután, Andris pedig 1-4-ig húzta a lóbőrt, mivel a délelőtti alvás végül konkrétan 2 percesre sikeredett. Hát ez van, én már nem növöm ki, ők talán nem utálják meg végleg a repülőket. Holnap Banyi 3 éves lesz, Lacka szabin, megyünk állatkertbe meg talán Szentendrére, aztán csütörtöktől 4 nap Bécs családostul.