Ovis napok

Ma este először hangzott el Blankától, hogy jól érezte magát az oviban és hogy szeretne még menni. Tegnap mikor odaértünk érte Andrissal, diavetítőztek és sokáig nem is zavarogtam, aztán mégis beszóltam neki, hogy itt vagyok, kimászott a többiek közül, de láttam, hogy szomorú, mondtam neki, hogy nyugodtan visszamehet, nézze meg a többiekkel, persze pont vége lett. De ebből rájöttem, hogy érdemes néha később menni érte, mert uzsonna után most bent maradnak és valamiért ez a típusú játék és együttlét sokkal jobban bejön Banyinak. Talán mert kevesebben vannak, talán mert addigra szokja meg az ottlétet, hát nem tudom, de ma is majdnem négy volt mire odaértünk és megint azt láttam rajta, hogy jobban érezte magát. Aztán este az ágyban mesélt valamit arról, hogy a Petinek volt spricnije és lespriccelték a fodrászt, és hogy ez milyen vicces volt.
De hogy jön ide Andris ébresztése? Hát csak úgy, hogy Andrist ugyan fél 1-kor leteszem aludni, de van, hogy 3-kor még így alszik - bár ez nem ovis napról való felvétel -, ma például 15 percig keltegettem. Redőnyfelhúzás, arcába fényképezés vakuval. Semmi. Kivettem az ágyból. Semmi. Végül szegénykéről levettem a hálózsákot, és erre persze felébredt, szerencsére Rézi orra elterelte a figyelmét az ébredés nyűgösségéről. Aztán még uzsonnázott, levittük a rézit, felhoztuk a rézit és már indultunk is a kis sárga villámmal Banyiért.