Heim Pál játszótér rulez

Ha már fül-orr-gégészeti ügyeletre kell menni, akkor talán a heimpál a legszerencsésebb. Kivéve, ha aznap Dr. Sultész Mónika az ügyeletes. Ezzel a fotóval szeretnénk megköszönni neki a mindenre kiterjedő tájékoztatást Andris betegségét és az igényelt lázcsillapító kúpot illetően, na és a türelmet, emberszámba vételt Andris apukája felé.

Nyilván egy fül-orr-gégésznek nem nagy öröm a nagy vasárnapi ürességben egy sima gyerekorvosi tüszős mandulagyulladást diagnosztizálni, de hátha jobban telne a nap számára is, ha eggyel jobban odatenné magát. Mindeközben Banyival a főépület mögötti, fajátékos játszón vonatoztunk és szaladgáltunk.

Délelőtt Szentendre, délután Velence

Ma kirándulós kedvvel ébredtünk, késő reggel (pontosabban 11-kor) nekivágtunk, hogy még a vihar/eső előtt sétálunk picit Szentendrén, aztán majd hazafelé alszanak a kocsiban kicsit és hátha ma végre 9 előtt elalszik Andris is este. Sétáltunk, szendvicseztünk, sétáltunk, fagyiztunk, de eső sehol. Hazaindultunk. Andris még a vége tábla előtt elkókadt, Blanka csak dumált. Felvetettem a Lacinak, hogy akkor már menjünk el neki elintézni a cipővásárlást az outletbe, de aztán még jobb ötletem támadt, menjünk uszodába - kb. ezen a ponton láttuk meg a szüleimet a fő utcában. Rövid uszodakínálati körkép után a jól bevált VelenceSpa-t választottuk, de előbb még irány haza, némi kaja, rézi séta, idegölő táskapakolás Banyi segítségével. Biztos nagyon hasznos lenne hagyni, hogy tényleg segítsen bepakolni, de nem egy hanem három táska kellene hozzá, és kb. a fele cucc nem lenne meg, ami kell. Mindegy, röpke egy óra kényszerpihenő után újra az autóban, Velencén pedig a benti részen mindkét gyerek alig bírta kivárni, míg átöltöztetjük őket, és megkapják a karúszókat. Valószínűleg egy busznyi öreg néni jött valami kezelésre, és biztos még vártak az indulásig, ott ücsörögtek a gyerekmedence mellett, és az Andris magánszámán röhögtek, aki a lábmosó és a kisebbik gyerekmedence között ingázott táncikálva, egy kis pohárkával a kezében, amiből hol ide hol oda öntögetett egy adag vizet, néha a lábuk elé. Andris élvezte a mélyvízben a lebegést is, Banyi jobb szereti ha leér a lába, oda már hajlandó beugrani is, meg csúszdázni, de csakis csukott szemmel, úgy értve, hogy már úgy is indul el a csúszáskor. Egy óra vizezés után jött majdnem egy óra zuhanyzás, pakolás, öltözködés, végül ott is vacsiztunk, nagyon finoman főznek ott, és mi mindent szépen megettünk, a víz ugye jól kiszívta mindenki erejét, jól esett minden falat a pupákoknak is. Hazafelé Andris megpróbált kimászni az ülés szíjai alól - jópofa lesz Ausztriába 5-6 órán át utazni vele. Végül némi kajával (!) sikerült lefegyverezni.

Ide-oda családi napközi a Frankel 6-ban

Enikővel kitaláltuk, hogy csinálunk egymásnak egy-egy szabad délelőttöt, és közben összeszoktatjuk a két öcsicsibét, hogy ne akarják folyton egymás testrészeit elfogyasztani és megtanuljanak játszani egymással illetve egyelőre egymás mellett. Szóval egyszer én kapom kölcsönbe Barnust, egyszer pedig ő Andrist. Tulajdonképpen azon felül, hogy egy pillanatra sem szabad őket közeli felügyelet nélkül kettesben hagyni, tök jól el lehet velük játszani és a vendéglátó anyuka szerelme fokozódik a vendéggyerek iránt is, azt hiszem ezt mindkettőnk nevében kijelenthetem. És bár Barnus rá se nézett a krumplifőzelékemre, Andris viszont jóízűen megevett egy púpos tál levest Enikőéknél.

Most

gyorsan dicsekszem egyet, aztán letöltöm a mai fotókat is és postolok még egy tartalmasabbat.

Cukipofák

Ritmusváltás

Egyrészt a kánikula beköszöntével megváltozott a napirendünk, mert igyekszünk már 9 óra előtt kiérni a játszótérre, és délután négyig ki se dugjuk az orrunkat otthonról. Persze ez a korai indulás komoly előkészületeket kíván meg, pl a játszós babakocsi pakkot már van, hogy előző este összerakom, és persze végig kell kenni mindenkit naptejjel mielőtt nekivágunk az utcának.
Másrészt Andris fejlődése miatt az esti fektetések elég viccesen tudnak alakulni, mert mikor már lefeküdt az ágyába mindkét gyerek, van, hogy Andris még akkor is képes kidugni vigyorgó pofiját a nappali ajtón, hogy akkor ő most itt van, nem tudott elaludni, viszont elég jó a kedve, mi legyen? Ilyenkor persze nem lehet komoly arccal, szigorkodva visszaküldeni, némi puszilgatás után, meg kell vele beszélni, hogy dehát késő van ilyenkor már a gyerekek alszanak. Visszakíséri az ember az ágyába az alvósmackó (Makkó) mellé, és némi simogatás után ki lehet jönni, de várhatóan még párszor megjelenik az ajtóban vagy legalábbis reklamál bentről. Aztán van olyan is, hogy egyik sem akar aludni, de erről majd egy másik alkalommal.

Két nagyobbik gyerekünk

Óvoda vs immunrendszer 1:1

Blanka mióta nem jár oviba, egy betegséget megúszott, egyet elkapott. De amit elkapott az is enyhébbnek tűnik nála, mint az Andrisnál, persze megint elkiabálom, mert még nem gyógyultak meg egészen. A múltkori takonykór Andrisnál antibioval kezelt fülgyulladásban végződött, szóval ezt igazán jó, hogy Banyi akkor megúszta. Most két éjjel fektettük le krupp elleni kúppal felvértezve, annyira rekedt és göthös volt, de már egy éjjelt kibírt "tisztán" is.
Most kap MultiTabs ImmunoKid vitamintablettát minden nap, de várom a kedves olvasók immunrendszer erősítő ötleteit. Andris részére is persze, csak ő még ugye nincs 2 éves, emiatt kevesebb minden adható neki.
Pl. a Broncho-Vaxom és társai bevált már valakinél? Mert tudom, hogy heroldéknál inkább csak betegebb lett tőle a Marci. Szóval írjatok, köszi.
(A homeopátiában kezdem elveszíteni a hitemet, és mivel ott az a legfontosabb, ezért olyat ne is írjatok. Bocs.)